Magyar Fórum, 2015. július-december (27. évfolyam, 27-53. szám)

2015-07-02 / 27. szám

2 Tisztelt Jürg Marquard úr! Azért fordulok Önhöz ebben a formában, mert tisztelem Önt. Tudom, hogy Önnek nemcsak Magyarországon, hanem hazájában és másutt is számos nagy hatású lapja és kiadványa van. Ezek között a Magyar Hírlap valószínűleg nem az egyetlen, amely olyan nyelven jelenik meg, amelyet Ön nem beszél, és olvasni sem tudja. Lapja tartalmát minden bizonnyal csak tar­talomismertetésekből és lefordított szemelvé­nyekből, jelentésekből és pénzügyi elszámo­lásokból ismeri. Feltételezem, hogy lapjának magyar veze­tői valamilyen formában beszámoltak Önnek arról az esetről, amely a közelmúltban történt, és amely meglehetősen rossz hírbe keverte a Magyar Hírlapot. Azt is feltételeznem kell azon­ban, mégpedig minden, a szerkesztősége irán­ti rosszindulat nélkül, hogy nincs Ön előtt megvilágítva ennek az ügynek az összes vo­natkozása és jelentése. Az ügy szánalmasan egyszerű. A lap Rejtő Gábor nevű munkatársa február elején ripor­tot írt egy meg nem történt esetről. Azt állí­totta, hogy Budapest kellős közepén, egy fő­útvonalon úgynevezett bőrfejűek belöktek a kirakatba egy zsidós kinézésű fiatalembert, „de zsidó pofád van” felkiáltással. Mielőtt azonban a cikk megjelent volna, maga a sér­tett, aki előzőleg állítólag maga költötte ezt a mesét, figyelmeztette a riportert, hogy nem ez történt. Ugyanígy tett a rendőrség is, Rej­tő Gábor azonban mégis megírta a budapesti közállapotokra súlyosan terhelő jellegű, tel­jesen valótlan „riportját”, és azt az Ön lapja feltűnő, a lényeges mondanivalók közlésére szánt helyen megjelentette. így az a látszat keletkezett, mintha Magyar­­ország fővárosában, annak kellős közepén, a járókelők szeme láttára ez lehetséges volna, mintha itt dühöngene az antiszemitizmus. A rá következő héten aztán, nyilvánvalóan a rendőrség erélyes közbelépésére Rejtő Gá­bor beismerte, hogy valótlant írt, de ezt „túl­zott empátiás készségével” magyarázta. „Nem történt meg - írta -, de megtörténhetett vol­na.” A Magyar Hírlap, tekintettel arra, hogy ezzel kapcsolatban semmilyen további közle­mény napvilágot nem látott, nyilvánvalóan lezártnak tekinti az ügyet. Valójában ez indí­tott engem e levél közreadására. Felteszem, ha Ön teljes mélységében ismerhetné ezt az ügyet, ez nem maradhatna ennyiben. Hiszen mi történt? Magyarország jelenleg második legnagyobb országos napilapja elma­­rasztalhatóvá vált egy súlyos, nemzetellenes rágalom terjesztésében. Mert egy ekkora ha­zugságot nem lehet egyszerű „elnézést, hazud­­tam”-mal korrigálni. Ugyanis ezek a magyar népet érő befeketítések ma egy népellenes or­szágos politika rangjára vannak emelve. Ezt természetesen nem szükséges Önnek elfogad­nia, ez az én véleményem. Igaz, ezt tények tá­masztják alá. Az előző Országgyűlés kormány­­párti többségét megvádolták azzal, hogy egy képviselő bekiabálta az ellenzék oldalára, hogy „hordot a zsidónak” - ám a vád megdőlt. Egy, az SZDSZ-hez közel álló szellemiségű, zsidó származású történész felesége azt állította, hogy lakása ablakában állva egy korbácsütés érte az arcát egy antiszemita kijelentés kísé­retében. A hölgy leírta azt is, hogy ki s mifé­le ütötte meg: egy bilgeri csizmás - a régmúlt idők úri öltözékét viselő - magyar. A hölgy­ről kiderült, hogy ideggyógyászati kezelés alatt áll, ablaka nyolc méter magasan van, s az egész­ből egy szó sem igaz. Vég nélkül lehetne sorolni a hasonló esete­ket, amelyek egytől egyig a magyar nép anti­szemita beállítottságának igazolására szolgál­tak volna. Most ehhez társul még, hogy köz­társaságunk SZDSZ-párti köztársasági elnö­ke hosszas ígérgetések után beterjeszteni ké­szül az úgynevezett kisebbségvédelmi tör­vényt, amely egyes esetekben akár nyolcéves szabadságvesztéssel is sújtaná azt, aki vala­mely kisebbséghez tartozó személyben félel­met kelt, netán a riportban leírt testi sértést valósítja meg vele szemben. A törvény jogi, alkotmányos és gyakorlati hibáiról most nem kívánok beszélni, csupán megemlítem, hogy a magyar társadalom jelenlegi állapotában semmi sem indokolja megalkotását. A kisebb­ségek, a különböző etnikai és vallási csopor­tok békességben, zavartalanul élnek hazánkban. Az USA külügyminisztériuma éves jelen­tése ismételten megállapítja, hogy Magyaror­szágon a zsidók jelenléte a kulturális vezetés­ben, a politikában, a közéletben és a gazda­ságban jó. Tavaly ősszel a kisebbségek önkor­mányzati jelenlétét szavatoló törvény szüle­tett, s nyomában - jelentős támogatással - ki­sebbségi önkormányzatok alakultak. Ezeknek igen jelentős része cigány önkormányzat. A cigányok önkormányzat-alapítását semmilyen követelménynek való megfelelés nem gátol­ta. Hogy ez helyes vagy helytelen, ezt most ugyancsak nem érintem, mert tény. Az amerikai külügyminisztérium éves je­lentése az emberi jogok helyzetéről a világ­ban az előző évekhez hasonlóan megállapít­ja, hogy a zsidók jelenléte, képviselete a kul­túrában, a politikában, a gazdaságban és a pénzvilágban jó. Ha én most hozzátenném, hogy nemcsak jó, hanem túlnyomó, akkor mindjárt antiszemitának lennék minősítve. Nem teszem hozzá, holott többek között a Ma­gyar Hírlap is annak minősít már évek óta. A közvélemény egy jelentős része azonban ezt szintén így látja, vagyis túlreprezentált kép­viseletnek, mégsem beszél róla. Nemcsak azért, mert türelmes, hanem azért sem, mert nem ilyen szempont szerint különböztet meg, ha­nem a végzett munka minősége szerint. Ha azonban a végzett munka minősége szerint valaki egy, a munkáját rosszul végző személyt bírál meg, és az illető netán zsidó származá­sú, könnyen bajba kerülhet, mert a rosszul dolgozó személy gyakran származásával taka­rózik és a kritika mögött etnikai kirekesztést fedez fel. Ilyen bemondásos alapon nyugdí­jaztak a közelmúltban egy köztiszteletben ál­ló nyelvtudóst, és cigány származású köztör­vényes bűnelkövetők gyakorta takaróznak el­lenük irányuló rasszista elfogultsággal. Ebben a helyzetben az Ön újságjának ha­zug riportja és az a tény, hogy a valótlan állí­tást nem követte nyilvános felelősségre vonás, különös nyomatékot kap. Ezzel a Magyar Hír­lap újólag bekapcsolódott a magyar nép elle­ni világméretű lejáratási kampányba. Amikor ennek a lapnak még Maxwell úr volt a tulaj­donosa, ezen nem lehetett csodálkozni. Ön­nek azonban mint az európai liberális sajtó­üzlet egyik megbecsült képviselőjének, ezt nem volna szabad tűrnie. Mert ezzel azokhoz az erőkhöz engedi csatlakozni a lapját, ame­lyek csak akkor „kiáltanak farkast”, ha az ma­gyar és nemzeti érzelmű. Lám, hogyan hall­gatnak a magukat a demokrácia és a nyilvá­nosság bajnokainak kikiáltó intézmények! A Nyilvánosság Klub, a MÚOSZ, valamint a Magyar Zsidó Kulturális Szövetség és egye­bek. Ezeknek a közleményeit az Ön lapja nagy terjedelemben és méltatólag szokta közölni. Tisztelt Marquard úr! Tudom, nem nagy öröm ilyen levelet olvasnia. Azt is tudom azon­ban, hogy Ön becsületes üzletember, az álta­lam is nagyon tisztelt Svájcban tanulta a tisz­tességet, a sajtószabadság megbecsülését. Kérem, nézzen utána a dolgoknak, és ne en­gedje, hogy a neve beszennyeződjék! Mély tisztelettel: Csurka István, a Magyar Fórum kiadója 1995 1995-ben Csurka István úgy találta, hogy a Magyar Hírlap akkori tulajdonosának, Jürg Marquard úrnak érdemes levelet írni, cáfolni a hazugságokat. A fenti rágalom a Népszabadságban jelent meg, kinek írjunk? Csurka István a Hercegprímás utcában Magyar Fóri­m 2015. július 2. Ez az a hely, ahol semmi sem változik, ez az a hely ahol áll az idő antiszemitizmus ügyben Antiszemitizmusban Magyarország a listavezető 2015 tavaszán Ronald S. Lauder, aki a budapesti Élet menetére érkezett a magyar fővárosba, úgy vélekedett, hogy az Élet menetének megrendezése azért is szükséges, mert az utóbbi időben az antiszemitizmus erősödését tapasztalják. Miközben a világon az antiszemitizmus erősödése elsősorban a muszlimok Izrael-ellenes érzelmeiből táplálkozik, Kelet-Közép-Európában ettől eltérő a tendencia. Vagyis Magyarországon ugyanaz a fajta antiszemitizmus tapasz­talható, mint a második világháború előtt, és ami 560 ezer magyar zsidó halálához vezetett a holokauszt során - tette hozzá. Ebben a helyzetben szükséges megvizsgálni az antiszemitizmus erősödésének az okait, illetve keresni, hogy mit tehetünk ellene. Azért mond beszédet az Élet menetén, mert el akarja mondani, hogy az antiszemitizmus sérti Magyarország imázsát, illetve mindenkit összefogásra szólít fel annak érdekében, hogy jobbá tegyék Magyarországot. Aharon Tamir, a nemzetközi Élet menete igazgatója ugyancsak aggasztónak nevezve az antiszemitizmus erősödését, hozzátette: „ami Magyarországon történik, nagyon rossz”. A Népszabadságban jelent meg a New York-i székhelyű Rágalmazásellenes Liga (ADL) állítólagos felmérésének eredménye, mely szerint Magyarországon az antiszemita állásfoglalások szó szerint kiütik a grafikonok tetejét. Az események komoly választ követelnek a politikai, civil és vallási vezetőktől - nyilatkozta az antiszemitizmus ellen harcoló civil szervezet közleménye szerint Abraham H. Foxman, az AOL amerikai igazgató­ja. A Magyarországra vonatkozó számok kirívóan magasak, és emelkedést mutatnak. A magyar válaszadók 75 százaléka gondolta azt, hogy valószínűleg igaz az az állítás, hogy a zsidók túl nagy hatalommal rendelkeznek az üzleti, illetve nemzetközi pénzügyi világban. Azzal pedig, hogy a zsidók túl sokat beszélnek a holokausztról, a válaszadók 63 százaléka értett egyet.

Next