Magyar Fórum, 2015. július-december (27. évfolyam, 27-53. szám)

2015-12-17 / 51. szám

2015. december 17. 5 Magyar FortíM „Nem került csizma a földre” Csak szárazföldi erők bevetésével lehetne az Iszlám Államot legyőzni Magyarország biztonsági környezetéről', az ukrajnai konfliktusról, a terrorizmus ki­hívásairól, és a bevándorlók áradatáról lapunknak Vargha Tamás miniszterhelyettes nyilatkozott, aki elmondta, hogy rossz megoldás, mikor a cselekedni képtelen Európai Unió bürokratái 120 ezer bevándorlót a kötelező betelepítési kvóta alapján akarnak elosztani a tagállamokban, miközben idén a bevándorlók száma összességében meg­haladta az egymilliót. Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium miniszterhelyettese Azért tartotta éppen Székes­­fehérváron a konferenciát a Ma­gyar Atlanti Tanács, mert a vá­rosban NATO-parancsnoksá­­got létesítenek ?- Amikor két évvel ezelőtt elkezdtük a rendezvényt szer­vezni, még nem tudtuk, hogy ez az összekötő feladatokat ellátó törzselem Fehérváron lesz. Székesfehérvár katona­város, ez pedig kellő indok volt arra, hogy a konferencia helyszínéül szolgáljon. Mi jellemzi Magyarország biztonsági környezetét?- Környezetünkben az egyik kihívást az ukrajnai helyzet megváltozása jelen­ti. Oroszország egy pillanat alatt visszavette a Krím-fél­­szigetet, mert úgy gondolta, hogy az övé. Ezzel megvál­toztatta és megsértette a rend­szerváltás utáni években ki­alakult európai status quót. Ez a helyzet pedig különö­sen azért jelentős változás környezetünkben, mert a II. világégést követő időszak há­borúi, így a vietnami és a ko­reai, még abban a „koordi­náta rendszerben” zajlottak, amelyet mi a filmekből isme­rünk. Tehát egy „hagyomá­nyos” háborúra gondolunk. Most másféle háború zajlik. Elkezdtük megtanulni az aszimmetrikus, a hibrid há­ború fogalmát. És mindig gondolni kell arra, hogy Uk­rajna nyugati részén, Kárpát­alján magyarok élnek, aki­kért mi felelősséggel tarto­zunk. A másik változás az idei évhez kapcsolódik, ami­kor tömegesen megjelentek a bevándorlók a magyar ha­táron. Számuk elérte a napi 7-10 ezret is. Amíg a ma­gyar-szerb és a magyar-horvát határon nem építettük meg a kerítést, és nem parancsol­tunk megálljt a Magyaror­szágon átözönlő bevándor­lók áradatának, addig a migránsok száma elérte a 400 ezret. Korábban ez a szám alig érte el az évi 4 ezer főt. Ezért zártuk le a zöld határt, s nem a határátkelőket, me­lyek jelenleg is üzemelnek, és várják a turistákat, utazó­kat, üzletembereket. A ma­gukat menekülteknek neve­zők csak egy kis töredéke a valóban menedékkérő. A több százezer bevándorló más ok­ból indult el szülőföldjéről. Ezt a valós okot azokban az országokban kell keresni, ahonnét elindulnak. Mert azokban az országokban, pél­dául Afganisztánban, Irak­ban, Líbiában, évtizedek óta nincs rend. Senki nem gon­dolja azt, hogy azok a dikta­tórikus rendszerek, melyek ezekben az államokban vol­tak, olyanok, melyek nekünk, európaiaknak elfogadhatóak lennének. De megváltoztat­ni a rendszert ezekben az or­szágokban anélkül, hogy len­ne valakinek jövőképe arról, hogy mi lesz majd azután, hogy a diktátort eltávolítot­ták, az bizonyos mértékben felelőtlenség. Hiába szaba­dult meg Irak Szaddám Huszeintől, hiába voltak ott a koalíciós erők - köztük a magyar katonák, akik kivá­lóan teljesítették küldetésü­ket mindenhol, ahol szolgál­tak, illetve szolgálnak -, még­sem érték el a kívánt célt, hi­szen amikor az Iszlám Állam nevű terrorszervezet megtá­madta az iraki hadsereget, az fejvesztve menekült. Ráadá­sul úgy, hogy hátrahagyták az amerikaiak által otthagyott nagy értékű és modern har­ci eszközöket. Ezeket az Isz­lám Állam hadizsákmány­ként elvitte, így jelentősen megerősödött. S az a hábo­rú, amit az Iszlám Állam el­len kell vívni, újfent nem az a konvencionális háború, ami a fejünkben él. Nagyvároso­kat foglaltak el, tartanak kéz­ben, a levegőből csak akkor lehet ellenük bármit tenni, amikor úton vannak, a kon­vojaikkal vonulnak. Ezért a bombázásuk nem jelent meg­oldást. Katonai szakértők sok­szor ezt az angol kifejezést mondják: „boots on the ground”, tehát a „csizma a földön”, ami azt jelenti, hogy anélkül, hogy szárazföldi csa­patok felvennék a harcot és legyőznék az Iszlám Állam fegyvereseit, nincs megoldás. December 8-ai hír, hogy az USA elnöke bejelentette, még nem tervezi szárazföldi csa­patok bevetését, csak a leve­gőből gyengítik meg az el­lenséget. A kurdok pedig hi­ába nagyon jó katonák, se­gítségre van szükségük ah­hoz, hogy fel tudják venni a harcot az Iszlám Állammal szemben. Amennyiben a nyugati veze­tő államok nem kardoskodtak volna a menekültek beengedé­se mellett, akkor most nem je­lentene ekkora kihívást a terro­rizmus?- Ha 400 ezer bevándorló érkezik Magyarországra, saj­nos nagyobb az esélye annak, hogy terroristák is kihasz­nálják a nagy tömeget, és ész­revétlenül maradnak. Mint ahogy ez a párizsi merénylet kapcsán is beigazolódott. Hi­szen a nyomozásokból is ki­derült, vannak a merénylők között olyanok, akik Görög­ország és hazánk érintésével érkeztek Európába. Tény, hogy a bevándorlásra vonat­kozó jelenlegi európai szabá­lyozások és rendszerek nem képesek kezelni a migránsok rendkívüli módon megnö­vekedett számát. Ezért is mondtuk az első pillanattól kezdve, hogy meg kell állí­tani a bevándorlást, és ab­ban kell segíteni migránso­­kat, hogy a szülőföldjükön boldoguljanak. Nem meg­oldás, hogy a cselekedni kép­telen Európai Unió bürok­ratái 120 ezer bevándorlót a kötelező betelepítési kvó­ta alapján akarjanak elosz­tani a tagállamokban, mi­közben a bevándorlók szá­ma összességében, idén meg­haladta az egymilliót. Márle Tamás latin-történelem szakos tanár SZULEJMÁN-KULTUSZ Számomra érthetetlen, de 1996 óta áll Szülej­­mán szultán szobra Szigetváron a hazáért éle­tét adó Zrínyi Miklós szobra mellett. Nem olyan ez, mintha a Duna-parti cipők mellett Hitler-szobor, a recski munkatáborban meg Sztálin-emlékmű lenne? Mitől volt jobb Szu­­lejmán, mint Hitler, Sztálin vagy hazánk bár­melyik megszállója? Hány magyar ember vé­re szárad a lelkén? Úgy tűnik, régészeknek és történészeknek sikerült azonosítaniuk és feltárniuk Szulej­­mán síremlékét. Minden valószínűség szerint I. Szulejmán szultán sírhelyét, az egykori mauzóle­umot, valamint egy unikális oszmán kori telepü­lést sikerült megtalálniuk a szigetvár-turbéki sző­lőhegyen. Ahhoz azonban, hogy teljes bizonyos­sággal ki lehessen jelenteni, hogy a türbét találták meg, fel kell tárni a többi épület maradványait is és tisztázni szükséges egymáshoz való viszonyu­kat - írja az MTI. A szultán Szigetvár 1566-os ostroma köz­ben hunyt el, holttestét hazavitték, belső szer­veit azonban itt temették el és a török hódolt­ság korában síremléket állítottak neki, amit igen sok muszlim zarándok látogatott. Ám a török kiűzése után a türbe és az említett vá­ros eltűnt. Most viszont feltárásukkal együtt a törökök újra mohamedán központot építe­nének Szigetváron, várva, hogy ismét moha­medán zarándokok ezrei keljenek útra és jöj­jenek el Szigetvárra, tisztelegve Nagy Szulej­mán emléke előtt. A kutatással foglalkozó magyar régészek és történészek izgatottak az ügyet illetően, a fel­tárás vitathatatlan jelentősége mellett arról beszélnek, hogy gazdaságilag igen jótékony hatásai lesznek a zarándokközpontnak és lel­kesen várják a jubileumi esztendőt, amikor 450 éve lesz, hogy Zrínyi Miklós és Szulej­mán szultán meghaltak. Nyilatkozataik alap­ján azt gondolná az ember, hogy két nagysze­rű ellenfélről van szó, mint Puskás Ferenc és Stanley Matthews. Pedig egyikük vérét adta hazájáért és a keresztény Európáért, a másik viszont egy véreskezű hódító. Hány magyart hánytak kardélre Szulejmán katonái? Hány nőt erőszakoltak meg? Hány embert hurcol­tak el, hogy eladják rabszolgának? Hány gyer­meket vittek el janicsárnak? Uralkodása idején (1520-1566) maga Szu­lejmán szultán hét hadjáratot vezetett hazánk ellen, idősebb korában pedig még jó párat pa­sái. Szétszakította az addig egységes Magyar Királyságot, meghódította hazánk nagy ré­szét, Erdélyt pedig adófizetőjévé és a Porta va­zallusává tette. Csak pár eseményt, adatot idéz­zünk fel ezekből az évekből. Nándorfehérvár 1521-es ostromakor a vár védői mikor minden vízkészletük elfogyott, feladták a várat, cserébe a szultán szabad el­vonulást ígért nekik, ám katonái mégis lemé­szárolták őket. És erre találunk még példát a következő évtizedekben is. A számunkra tra­gikus kimenetelű mohácsi csata után mind a kétezer hadifoglyot Szulejmán trónja előtt fe­jezték le, majd módszeres irtásba kezdtek a környező vármegyékben. Ezt követően sere­gével bevonult Budára a szultán, a várat ki­fosztotta majd felgyújtana. A java pedig csak ezután kezdődött, négy évtizedig gyilkoltak, raboltak, fosztogattak és kegyetlenkedtek pa­rancsára katonái. A nagyszerű történész, Én­­gel Pál tanulmányaiban olvashatjuk, micso­da károkat okoztak. Ez idő alatt falvak százai tűntek el, a déli vármegyékben átlagosan 90%­­os népességpusztulásról beszélhetünk. Míg a Mohács előtti plébániai tizedjegyzékekben magyar nevű településekről, színmagyar la­kosságról olvashatunk, addig a XVI. század végére vagy eltűntek ezek a falvak, vagy új név­vel és néhány szerb családdal jelennek meg a tö­rök adóösszeírásokban. Szulejmán hódítása­inak vitathatatlan szerepe van Magyarország 1920-as sorsában. És ez csak néhány adat, mi len­ne, ha olyan pontos forrásaink lennének ezek­ről az évtizedekből, mint a XX. századról? Egyesek legyinthetnek, hogy régen volt. Igaz, de ez nem lehet érv, főleg nem a törté­nelemmel foglalkozóknak. Mások mondhat­ják, ártana a jelenkori magyar-török barátság­nak, ha nem mennénk bele a zarándokhely felállításába. Ez sem lehet érv. Van, amikor vállalni kell a konfliktust. Melyik ország épí­tené ősei gyilkosának kultuszát? Zrínyi, a szi­getvári, a nándorfehérvári, a mohácsi, a kő­szegi, a drégelyi, az egri stb. hősök nem azért haltak meg, hogy aztán az utókor ugyanúgy emlékezzen rájuk, mint gyilkosaikra. Arról nem beszélve, hogy hazánk bevándorláspoli­tikájával, az iszlám invázió elleni bátor kiál­lásunkkal sincs mindez összhangban. Illúzióim nincsenek, tudom, hogy Szulej­mán szobra háborítatlanul a helyén marad, és a muszlim zarándokközpont is fel fog épülni. Hiszen ez ellen nem emeli fel a szavát sem a DK, sem Colleen Bell, sem a Heti Válasz. Ugyanis őket Hóman Bálint székesfehérvári szobrának felállítása bántja, pedig őt nem ter­heli egy embernek a halála sem, ráadásul év elején rehabilitálták. Elég szomorú, hogy egy­re kevesebb olyan szereplője van a magyar tör­ténelemnek, akit mindenki elismer, de még elkeserítőbb, hogy egyesek a magyarság egyik legnagyobb hóhérának kultuszát építik. HONVEDELEM

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék