Magyar Fórum, 2016. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
2016-05-12 / 19. szám
10 Magyar FérisM 2016. május 12. M, A MÚZSÁK GYERMEKE _______________________ ____________________________ Szily Géza Munkácsy-díjas festőművész, főiskolai tanár 1938-ban született Tolna városában. 1961-1966 között az Iparművészeti Főiskola diákja volt festő szakon, ahol Jakuba János, Ridovics László és Z. Gács György tanították. 1987 óta a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola rajz tanszékén oktat - az intézmény Nyugat-Magyarországi Egyetembe való integrációjáig -, 1988 óta főiskolai docens, 1993 óta főiskolai tanár, 1994 óta tanszékvezető minőségben. A Magyar Vízfestők Társaságának alapító elnöke. Díjak: A IV. Festészeti Triennále díja, Szolnok (1984); A X. Országos Akvarell Biennále díja, Eger (1986); A Szolnoki Téli Tárlat díja (1987); A XI. Országos Akvarell Biennále díja (1990); A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Alapítvány nívódíja (1994); A XIV. Országos Akvarell Biennále díja (1994); A Bizományi Kereskedőház Kortárs Kiállításának díja (1995); Őszi Tárlat Munkajutalma, Hódmezővásárhely (1997), Munkácsy-díj (2007), Terézvárosért Díj (2007) Egri Akvarell Triennále fődíjasa (2009), Tolna város pro urbe díja (2014). Válogatás önálló kiállításaiból: 1971. Szekszárd, Béri-Balogh Ádám Múzeum; 1972. Budapest, Csepel Galéria; 1979. Szolnok, Damjanich Múzeum; 1982 Hamburg, Galerie Mensch; 1982. Kölesd, Művelődési Ház; 1988. Eger, Ifjúsági Ház Galériája; 1989. Budapest, Csontváry Terem; 1990 Fulda, Ostakademie, Königstein im Taunus Bonifaziushaus; 1995. Stuttgart, Berlitz Schule; 1995. Szolnok, MOL Rt. Galériája; 1996. Szombathely, Szombathelyi Képtár; 1998. Szirák, Kastély Galéria; 1998.Veszprém, Veszprémi Színház; 2002. Budapest, Táltos Klub; 2004. „Szily Géza képei gyűjteményekben” Galéria Arcis, Sárvár; 2005. Magyarországi Németek Háza, Budapest; 2006. ART 9 Galéria, Budapest; 2010. Tolna, Tolnai Galéria; 2012. Tiszakécske, Ókécskei Közösségi Ház; 2013. Szekszárd, Wosinsky Mór Megyei Múzeum, 2015. Eger, Kepes György Művészeti Központ. Aki a véletlennel játszik Bácska emléke elevenen bennem él Egyesek konceptualistának, mások szürrealistának mondják művészetét. Melyik irányzatba sorolja be magát? - Valóban több képemre jellemzőek a szürrealizmus jegyei. De azt nem jelenthetem ki nyíltan, hogy konceptualista vagy szürrealista vagyok, ugyanis kialakítottam egy sajátos, összegző festői nyelvet, amely a modern figuratív festészet egészéből merít. Több állatmotívumra épülő kompozíciót, sorozatot is készítettem. Ezek között a patkányt megjelenítő sorozatom, a Három pillanatkép Katharina Fritsch tiszteletére Katharina Fritsch német konceptualista szobrászművész hasonló témájú alkotása előtt tiszteleg. Alapjában véve konzervatív a szellemiségem, ennek ellenére lehet konceptualizmusról beszélni. Nagyon sokszor a véletlennek köszönhetem műveim születését, így a patkány-sorozatomat is, melynek elemei különálló alkotásnak számítanak. A kép alaptörténete: a feleségem, néhai Simsay Ildikó Bécsből, a Modern Művészetek Múzeumából elhozta azt a reprodukciót Katharina Fritsch installációjáról, melyen két méter magas patkány állt egy szépen díszített, hímzett, párnázott emelvényen. Bár a szobornak Egér és ember volt a címe, de számomra az állat patkány volt. Nagyon örültem a feleségem ajándékának, amelyet betettem a mappámba. Számos mappám van, s ezeket alkalmanként előveszem, és mindig megnézem, ha valami újba kezdek bele. Tolna városából származom, ahol ma is áll a családi házunk. A nyarakat általában ott töltöm. Egyszer lementem tájképvázlatokat festeni, s mielőtt elindultam volna a szabadba, rémülten láttam, hogy a szomszédban, a tyúkól mellett patkányok nyüzsögtek. Egy féltéglát vágtam a patkányok közé, mire azok támadólag léptek fel. Bemenekültem a nyári konyhába, vártam egy darabig, és úgy döntöttem, hogy nem tájképet festek, hanem lefestem a patkányokat. Erről készítettem egy vázlatot. S mivel ez a téma nem a festészeti tevékenységem fő vonalába tartozott, olajjal láttam hozzá a képhez. Mikor megszáradt a festmény, véletlenül ugyanabba a mappába került, amelyben a Katharina Fritsch-reprodukció volt. Mikor megkaptam az Egri Akvarell Triennáléra a felszólító levelet, sokat töprengtem, hogy milyen művekkel jelentkezzem. Ekkor határoztam el, hogy elkészítem a patkányos-sorozatomat, s az első képpel 2001 januárjában kezdtem el foglalkozni. A 2009-es időszak elég érdekes volt Magyarországon, ha a társadalmi változásokat nézzük. Megbukott a regnáló kormány. Igaz, nem nagyon foglalkozom napi politikával, de nem zárkózom be egy művészi „elefántcsonttoronyba”. Újságolvasó ember lévén a társadalmi változásokat is figyelem. Bizonyára sokan megütköznek azon, hogy miért pont a patkányokkal foglalkozom. Természetesen viszolygok a patkányoktól, de a személyes élményem, a társadalmi változások és Katharina Fritsch műve együttesen arra sarkalltak, foglalkozzak ezzel a témával. A patkányoknak a kép gondolati kiteljesedése szempontjából van szerepük. Ám nem a napi politikai program késztetett a festmények elkészítésére. Mitikus állatok Több állatsorozatot készített. Egyiken tyúkok láthatók, másikon tehenek, harmadikon malacok. Ezek az állatok nem is hordoznak szimbólumokat? - A szimbólumjelleg csak később rakódott rá a képeimre. Tyúkokkal sem foglalkoztam korábban. Hanem lent voltam a ballószögi művésztelepen. Emlékszem, nagyon meleg volt, s mi egy nagyobb tanyából kialakított vendégházakban laktunk. A vendégházakban pedig rengeteg tyúkot tartottak. Nem volt kedvem a nagy hőségben motívumokat keresni, hanem megfigyeltem a tyúkokat, a kacsákat, a libákat, s elkezdtem lerajzolni őket. Számos vázlatot készítettem. Tetszettek nekem ezek a vázlatok, s utána programszerűen kezdtem el a tyúkokkal foglalkozni. De nem leíró jelleggel tettem ezt, hanem mikor a motívumokkal foglalkoztam, azok képi elemmé váltak egy idő után. Tehát jelentéstartalommal bírtak az egyes állatok. A tehenes sorozatomat is akkortájt kezdtem el készíteni, de már a szolnoki művésztelepen. Körülbelül 10 tehenes képet festettem. Ott legeltek a kikötött tehenek... S megrajzoltam őket... A teheneket formai lényeggel ruháztam föl, valamilyen módon mitikussá tettem ezeket az állatokat. Ezek a képek igencsak szürreálisnak tűnnek. - Azok, mert elég unalmas lenne számomra realista módon teheneket festeni. Ha ránézek a Kedvenc tarka teheneim című 2002-ben készült képére, a cím segítsége nélkül igen nehezen tudom megállapítani, hogy mit ábrázol a festmény. - A művészet egyrészt nagyon egyszerű, ugyanakkor nagyon bonyolult. A magyar tarka tehén foltos. S ezeket a foltokat ábrázolom az ön által említett képen. Korábban nem foglalkoztam a tehén foltosságával, s akkor döntöttem el, hogy jelölnöm kéne a foltokat is. A képen külön élnek a foltok és a tehenek, s a végén „eggyé válnak”. Albumát lapozva azt látom, hogy főleg figurális képeket alkot. - Évtizedek óta figurális képeket készítek, de korai korszakomban, a hetvenes évek elején volt egy absztrakt periódusom is, amelynek egy-két darabját ma is féltve őrzöm. Ennek a periódusnak hosszan tartó utóélete volt, illetve van ma is. Nagyméretű gobelinjeim és a szintén nagyméretű szabad vásznas festményeim nem készülhettek volna el ezen absztrakt szakasz festői tapasztalatai nélkül. Nem csak állatos sorozatokat készített, hanem tájképszerűeket is. Mi motiválta a „Bácskai sorozat”, vagy a „Keresem a profilodat” sorozat elkészítésénél? - Anyai nagyapám bácspalánkai volt; korán, még anyám kislánykorában meghalt. Láttam a fotóját; szép, magas, sötét hajú és szakállú ember volt; körorvos. Anyám sokat mesélt nekem róla, de a családjáról ő sem tudott, mert egy örökösödési vita miatt a nagyapám szakított a Bácskában maradottakkal. Nekem mint gyereknek mitikussá nőtt az alakja, miként a rokonsága és természetesen Bácska is. 1983-ban a már meglevő bácskai vonzalmaimmal hálókocsiban utaztam keresztül Bácskán. Kora hajnalban, az első hajnali derengés idején, kinéztem a vonatablakon. A párából egy-egy fa, egyegy ház foszlánya tűnt elő... Az egyébként unalmas táj költőivé vált... Én az elém táruló látványba beleképzeltem ismeretlen rokonaimat; éreztem, hogy ebből képet kellene festenem. Megpróbáltam - első nekirugaszkodásra nem sikerült. Eltelt húsz év... Összebarátkoztam közben Gion Nándorral, aki sokat mesélt nekem Bácskáról, olvastam a könyveit. Kosztolányit mindig csodáltam, Csáth Gézát viszolygó vonzalommal olvastam, kezembe kerültek Fehér Ferenc kötetei és Tolnai Ottó könyvei. Mindez sokat segített abban, hogy át tudjam élni Bácskát, és nekikezdjek bácskai sorozatomnak. Az irodalmárokon kívül meg kell még említenem a késői magyar szecesszió reprezentatív épületét, a szabadkai városházát, amelyet nem győztem csodálni, s amely szintén nagy segítségemre volt. Tíz akvarell és egy nagyobb - 171 x 165 centiméteres -, akrillal festett vászonkép készült el ebben a sorozatban. Festői értelemben e munkáim természetesen másként megfogalmazott művek, mint a Pegazus sorozat darabjai, és másról is szólnak, hiszen közben eltelt húsz év. A Borús Bácska I. című akvarellem címét Kosztolányitól kölcsönöztem; a hangulat kicsit Csáth Géza-i; a sorozat többi darabján a családi motívum dominánsabb. A Keresem a profilodat sorozattal feleségemnek állítottam emléket. 2007 januárjában a Kecskeméti Művésztelepen kezdtem a sorozathoz, véletlenül. Egy mintás, artisztikus alapra, minden szándék nélkül, maradék festékből, a kép alsó harmadába felkentem egy sötétzöld gesztust. Már napok óta ott lógott a kép a műterem falán - én nem foglalkoztam vele, más képen dolgoztam. Bejött Szikora Tamás kollégám, és elkezdte dicsérni a zöld gesztusos képemet. „Az ott női figura!” - mondta. Segítségével én is látni kezdtem a figurát, amelyet, apró igazításokkal, tíz éve elhunyt feleségemre emlékeztetővé tettem, majd magamat is odafestettem, pontosabban inkább csak jelöltem. A sorozat többi darabján kéthárom figura van; fejek, hol jelzésszerűen, hol konkrétabban, hol puhán, hol szikáran és keményen megfestve. Hét darab készült el ebből a sorozatból. Sorozatai a véletlennek köszönhetőek, de az már gondolom nem, hogy szeret újabb és újabb témákat felkutatni. Ez természetes, mert egy idő után kifestek magamból egy témát, s azután már nem tudom azt folytatni. A festés hozzá- Udvarház (részlet)