Magyar Fórum, 2017. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

2017-07-06 / 27. szám

. Mai ismereteim birtokában sem vol­nék képes megrajzolni, leírni egy­­egy Bilderberg-értekezlet lefolyását, hangulatát, vitáját, beszédeit, vagy jelbeszédeit és azt sem tudom, hogy maguk az összejövetelek a fontosak, vagy a köztük eltelő időben a főem­berek laza, esetleg kétoldalúan egyez­tetett parancskiadásai. S ha ezzel én így vagyok, aki foglalkozom az üggyel, akinek fáj ez, és akarom is tudni az igazságot, mit mondjak a milliár­­dokról, akiknek halvány fogalmuk sincs a Bilderberg-csoportról és a vi­lágirányításról. Egy bizonyos: ez sok­kal nagyobb bizonytalanság, mint hogy a Cion bölcseinek jegyzőkönyve hamisítvány-e vagy sem. Nem tud­juk, nem értjük, rejtély, ennélfogva el sem hisszük. Mit mond, aki erről beszél? Ez nekünk már a túlvilág, ahonnan nem jött vissza senki. Or­feusz megpróbálta, de hátranézett Euridikéjére. Miként folyik le egy­­egy tanácskozás a csoport ülésén, s hogyan születik meg a határozat? Feltételezem, hogy a kormányokat valahogyan tájékoztatni kell, utasí­tani kell őket, vagy valamiképpen nyomást kell gyakorolni rájuk. Amikor a tiszaeszlári vérvádper folyt Magyarországon 1882-83-ban, a bécsi és a frankfurti Rothschild Bankház képviselője többször is meg­fordult Tisza Kálmánnál, a minisz­terelnöknél és a pénzügyminiszte­rénél. Aztán a per végződött, ahogy végződött, a faktorokat felmentet­ték bizonyíték hiányában, úgyhogy az államügyész védőbeszédet mon­dott és Tisza Kálmán megkapta a nagyon várt hitelt. Ezt tudom, ezt már feldolgoztam, de akkor még nem dolgozott a Bilderberg-csoport, csak a Rothschildok rendelkeztek igen széleskörű hatalommal. A CIA-nak és az amerikai kor­mánynak semmi oka nincs, hogy a leggazdagabb dollármilliomosok előtt, akik a kérdéseket megoldhat­ják és a pénzt folyósíthatják, elhall­gassa azokat a tényeket, amelyek a számukra egyik legfontosabbakra várnak, ha a térség felszabadítása - gazdasági, politikai és hadászati okok­ból - megtörténik. Vannak New York-i milliárdosok, akiket csak a magyar kérdés érdekel. Budapest - igaz, akkor még nem volt egybeírva - adta a világnak Hertzl Tivadart és Nordau Félixet, a cionizmus elindí­tóit és első vezetőit és a Hertzl famí­liából kiváló magyar író, Heltai Je­nő virágzott ki. A néma levente szer­zője. Budapest nélkül nem ér sem­mit az egész vasfüggönyfelhúzás, nem szólva arról, hogy ott már­­1985 - el is kezdődött a dolog. A Bilder­­berg-csoportban tehát valószínűen így szólt a könnyed határozat: „ha felhúzzák a vasfüggönyt meg kell csinálni az új tapsrendet.” Különben pedig a Bilderberg-cso­port és az amerikai kormány tájé­koztatója magyar kérdésekben első­sorban az Amerikába kiösztöndíja­­zottak voltak. Ezeknek nagyobb za­jai a Soros Alapítvány munkájának megkezdése után indultak el az Új­világba, de már nyolcvanötben is ta­­nítgattak amerikai egyetemeken. Itt­honról nézve, egy alig megfizetett tanársegédi helyről borzasztóan nagy kitüntetésnek és elérhetetlen tökély­nek látszott amerikai egyetemen ta­nítani. A hír maga királyi volt, no­ha csak mínuszos hír volt: X. Y. ame­rikai egyetemen tanít. Mit? Mind­egy. Magáról a műveletről alig jött anyag. Senki soha nem toppant be onnan ide: komám, egy frenetikus előadást hallottam Kis János filozó­fustól az emberi jogokról a Stanfor­­don. Hogy ez Bilderberg-intézkedés lett volna? Ugyan! Azt hiszem, második amerikai utam során történt, amikor ugyan­csak magyar körökben tartottam elő­adásokat, hogy az én utam egybee­sett Vámos Miklós író ottani meg­jelenésével. Rólam nem írtak az ame­rikai lapok egy büdös szót sem, de minden előadásomra küldtek meg­figyelőt, magyart. Róla írta akkor a Washington Post című lap, hogy itt van a leghíresebb magyar drámaíró. Az akkor éppen egydrámás Vámos­nak „momentán” akkor bukott meg egyetlen drámácskája Szegeden. Mo­solyogva olvastam a liberálisok egyik világlapját, mindent értettem. Ak­kor idehaza egyetlen darabomat sem játszották a felhúzott vasfüggöny mögött. 1992-t írtunk, talán. Itthon eltiltva persze nem voltam, mint az átkos régi rendszerben, csak a So­ros-támogatott szabad színigazgatók szabták ki rám, hogy „politikust nem játszunk, legfeljebb, ha Göncz-mo­­nodrámát”. De azt aztán angolul is­ New Yorkban, Washingtonban, a Zsidó Világkongresszus rendezésé­ben és a Nemzetiben is, még a régi­ben, ahol a Döglött aknák is ment, meg utoljára: a Megmaradni. Soros küldetése pontos tájékozott­ságon és országismereten alapult. Adva van egy szegény ország, ame­lyet a Szovjetunió kizsákmányol, amelyet gazdaságilag tönkretett, s amelynek a középosztálya kénysze­rűen elindult a lesüllyedés útján, s amelynek különösen fiatal egyedei nélkülöznek. A nélkülöző embert fillérekkel le lehet kenyerezni. Eb­ben semmi a fiatalságot illető elma­rasztalás sincs. Nyolcvanötben Ma­gyarország már szegény ország volt. Építettük Tengízt, sok ezer kilomé­terre a határunktól, s minden esz­közt, amit oda be kellett raknunk nyugaton kellett megvennünk dol­lárért, a Nagy Szovjetunióba pedig almát és gabonát és húst szállítot­tunk, amelyet a szovjetek nem fizet­tek meg rendesen, sokszor sehogy sem. KGST ország voltunk, de csak a többi hasonszőrűhöz képest gaz­dagabb és jobban élő. A magyar kö­zéposztály, a hangadó réteg nem élt azon a színvonalon, amely munká­ja szerint, az önértékelése szerint járt volna neki. Itt évi hárommillió dollárral az egész rendszerváltást át lehet hangszerelni. (Mit tudom én? Lehet, hogy az egyik utolsó Bilder­bergen az egyik Rothschild még so­kallta is a három milliót, hiszen ők híresen spórolós emberek, de Soros leszerelte, hogy ennyi kell és kü­lönben is ő adja, mire VIII. Anselm Rothschild elmosolyodhatott és fe­jét ingatva elhintett egy „Dzsórzsi- Dzsórzsit”, Soros pedig megígérte, hogy majd eljátszik az átváltási árral...) Most akkor megint bemutatko­zom, nehogy valaki napkeleti bölcs­nek nézzen: Dr. Utólag vagyok. So­ros azért érkezett ide 1985-ben, azért hozta a pénzt, hogy ne legyen forra­dalom, hogy a rendszerváltás ne jár­jon elszámoltatással és személycse­rékkel, hogy az a réteg - nyilvánva­lóan benne azzal a liberálissá lett párt-munkásőr funkcionárius és gaz­dasági vezető állománnyal, amely Sorost és a Bilderberg-csoportot el­sősorban érdekelte - békés úton tart­hassa meg a pénzét, a hatalmát, a po­zícióit. Ebben természetesen az is benne van, hogy a zsidó zöldségke­reskedő, az ősi foglalkozásokban megmaradt, kóser koszton élő zsi­dóság sokkal kevésbé érdekelte őket, mert valószínűleg úgy ítélték meg, hogy az a néposztály minden körül­mények között megmarad és nem kell védeni, mert nem követett el semmilyen bűnt. Együtt él a min­dennapi magyarsággal, a fillérek­ből és a gombokból rakja össze a pénzt, mint százötven évvel ezelőtt, amikor ük­déd stb. szülei megér­keztek a pálinka útvonalon. A Bil­derberg-csoport mindenkor tiszte­lettel néz erre az ősi génbankra, de nem él vele együtt. Mert más szfé­rákban él. Régen úri kaszinó, ma operabál. A bolsevizmusba mártózott réteg 1985-ben már nem volt kicsi. Aczél György hatalmas szervező munkája és a titkosszolgálatokkal karöltve folytatott káderpolitikája következ­tében már majdnem teljesen uralma alatt tartotta a médiumokat, a pénz­világot és a gazdasági élet legfonto­sabb vezető helyeit. Azok pedig, akik rajtuk kívül jutottak magas állásba, s váltak egész birodalmak uraivá fa­lat kenyérként kellettek a bilderber­­geseknek, de érvényesülni csak úgy tudtak, ha szorosan oda voltak lán­colva a szovjet párthoz. A magyar vezető ritkán lehetett liberális, an­nak vaskalaposnak kellett lennie és egy kicsit szemben kellett állnia a liberális Aczél ügyosztállyal. A pisz­kos munkát mindig a vaskalaposok, vagy a vaskalaposoknak kikiáltott káderek végezték el. Legalábbis így terjesztették el. A verőlegények dur­va alja emberek voltak, egyes kifi­nomultabb módszerek alkalmazói­tól, mint a körömletépés, eltekint­ve. A nép mindig a vaskalaposokat szidta, ellenük drukkolt a liberáli­soknak. Pompásan megszerkesztett rendszer volt ez, így Aczél és káde­rei sokkal elfogadhatóbbnak tűntek a keresztény középosztály szemében. Nagyon ügyes talmudista szereposz­tás volt ez, s annál is inkább rejtett és ravasz, mert sok úgynevezett ke­ményvonalasnak fogalma sem volt róla, hogy szerepet játszatnak vele. Rotyogott gőzölgött, paprika illatot árasztott a magyar gulyás a már nem is annyira moszkvai, hanem világ­banki kondérban, amikor a Bilder­berg-csoport embere kezébe vette a dolgokat. Nem emlékszem, hogy a nyílt tár­sadalom eszméje, Soros György nagy filozófiai találmánya azon az estén szóba került volna. Ez a felújított, újra melegített, gyengített szabad­­kőművességű eszme, amely a zárt és a nyitott ellentétéből áll, és mint minden liberális dolog a szabadság fogalmával játszik, csak sokkal ké­sőbb, a rendszerváltozás közben buk­kant elő. Soros Györgyöt 1991-ben a Közgazdasági Egyetem díszdok­torává avatták, és ott fejtette ki ün­nepi székfoglaló előadásában a nyílt társadalom eszméjét, szembeállítva a zárt társadalom eszméjével. Ter­mészetesen a szovjet társadalom volt a zárt társadalom, meg a náci Németország társadalma. Hangsú­lyosan azonban Soros 1991-ben, az Antall-kormány második évében a szovjet orosz zártságra mutatott rá, arra tüzelt, és a nemzeti szoci­alista zártságot csupán mint egy visszatérésre alkalmas és ezért ve­szélyes zártságot említette. Ez rop­pant hatásos volt, mert még bent voltak a szovjet csapatok, de már szedelőzködtek. Alóluk akart min­denki felszabadulni, az ő rendsze­rüket akarta mindenki nyitottra felcserélni. (Folytatjuk) Csurka István: Dr. Utólag Visszaemlékezése Soros azért érkezett ide 1985-ben, hogy ne legyen forradalom, HOGY A RENDSZERVÁLTÁS NE JÁRJON ELSZÁMOLTATÁSSAL Csurka István a Hercegprímás utcában Magyar Fórum 2017. július 6.

Next