Magyar Gazda, 1842. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1842-01-02 / 1. szám
N KIADJA MAGYAR GAZDA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. Kiásod éV» Pesten , január’ 2kán 1 Si 2. 1» SZillit. TARTALOM : Boldog uj esztendőt. — Mikép nevelhetni a’ föld* termőségét szarvasmarha-szaporítás által, és milly aránkban kell állni a’ szarvasmarha’ számának a’ mívelés alatt levő földdel, hogy az a’ megkivántató trágyát és takarmányt fedezze; és végre mikép kell ezen földön gazdálkodni, hogy a’ szarvasmarha’ aránylagos szaporodását foganatosítani lehessen ? — Gabona’ ára. Boldog uj esztendőt! Rokon, barát, szomszéd , gazdag és szegény. Boldog uj esztendőt kíván mia egymásnak. — E’ régi szép szokás, eltévesztve egykori nemes rugóját ’s czélzatát, ma már nemcsak lelketlen puszta formává, hanem egyszersmind egy évenkint megújuló (csak néhánynak kedves, de a’ nagyobb résznek alkalmatlan) eszközzé lön a’ közönséget a három szép szó’ erejénél fogva megadóztatni. — Dicséretére válik az újabb kornak, hogy e’ visszaélést kiirtani, ’s magát az alkalmatlankodóktól a’ valódi szűkölködők’ javára megváltani törekszik. E’ meggyőződés’ daczára mégis jelen lapok’ szerkesztősége ösztönözve érzé magát az uj folyam megnyíltával „boldog uj esztendőt!“ intézni nemcsak szives előfizetőihez, hanem az összes magyar gazdaközönséghez. S nem illedelmi szabály, nem kegyhajhászat, de nem is nyers haszonvágy rugója e’ gondolatnak; hanem azon eszmelánczolat, mellyet az uj évi köszöntés a’ gondolkozó főben előidéz. A’ tökéletesedés, s ezzel a’ boldogság lépcsőnkint emelkedik; 's mióta a’ csudák megszűntek , kevesen hiszik többé, hogy egy pillanat a’ pusztát édenné, a’ gonosztevőt angyallá, s az oktalant bölcscsé képes varázsolni. — A’ természetben szökések nincsenek; szabályszerűleg ’s bizonyos fokozaton keresztül vezeti egy titokteljes erő a’ magot, melly kikelt, és az eszmét, melly megfoganszott, öntudat nélkül czéljához ; ’s egyedül az embert, vetélytársát, ruházta fel a’ sors azon hatalommal, hogy maga’ ’s embertársai kifejtését,’s testi és szellemi tökéletesedését szabadakaratja szerint intézze. Ebben fekszik az emberiség’ felsősége , ebben a’ legsúlyosb vád is, ha e’ hatalmával nem élt, vagy — visszaélt. Azon fokozat, mellyen keresztül az egyes ember, a’ nemzetek, s az összes emberiség a’ tökéletlenebb állapotból a’ tökéletes) létre vergődnek, bizonyos életkorhoz van szabva. — Az öntudat nélküli csecsemős növénykint tengi át a’ bölcső’ korát; a felledező öntudat tudásvágyat támaszt az eszmélni kezdő gyermek’ kebelében, melly ha értelmesen vezettetik, évtized múlva egy kimívelt ifju áll előttünk, kinek az egész világ viritó kert, mellyben a’ cselekvési ösztön pályát keres, a’ szív reményeket ápol, ’s a’ képzelet virágot gyűjt, mig végre a’ csalódásokból feleszmélt kor és tapasztalás az ifjat higgadt keblű férfiúvá edzi, ki megtisztult elmével karolja fel rendeltetését , pályáján az elmulasztott perczeket kettöztetett munkásság által helyre hozni siet, és aggódva kiséri a’ jelent, és a’múltat óra, nap és évszámra,