Magyar Gazda, 1842. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)

1842-01-02 / 1. szám

N KIADJA MAGYAR GAZDA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. Kiásod éV» Pesten , január’ 2kán 1 Si 2. 1» SZillit. TARTALOM : Boldog uj esztendőt. — Mikép nevelhetni a’ föld* termőségét szarvasmarha-szaporítás által, és m­illy aránkban kell állni a’ szarvasmarha’ számának a’ mívelés alatt levő földdel, hogy az a’ megkiván­­tató trágy­át és takarmányt fedezze; és végre mikép kell ezen földön gazdálkodni, hogy a’ szarvasmarha’ aránylagos szaporodását foganatosítani lehessen ? — Gabon­a’ ára. Boldog uj esztendőt! Rokon, barát, szomszéd , gazdag és szegény. Boldog uj esztendőt kíván mia egymásnak. — E’ régi szép szokás, eltévesztve egykori nemes ru­góját ’s czélzatát, ma már nemcsak lelketlen puszta formává, hanem egyszersmind egy évenkint meg­újuló (csak néhánynak kedves, de a’ nagyobb rész­nek alkalmatlan) eszközzé lön a’ közönséget a há­rom szép szó’ erejénél fogva megadóztatni. — Di­cséretére válik az újabb kornak, hogy e’ visszaélést kiirtani, ’s magát az alkalmatlankodóktól a’ valódi szű­kölködők’ javára megváltani törekszik. E’ meggyőződés’ daczára mégis jelen lapok’ szer­kesztősége ösztönözve érzé magát az uj folyam megnyíltával „b­o­l­d­og uj es­zt­en­dő­t!“ intézni nemcsak szives előfizetőihez, hanem az ös­szes magyar gazdaközönséghez. S nem illedelmi szabály, nem kegyhajhászat, de nem is nyers haszonvágy rugója e’ gondolatnak; hanem azon eszmelánczolat, mellyet az uj évi köszöntés a’ gondolkozó főben előidéz. A’ tökéletesedés, s ezzel a’ boldogság lép­­csőnkint emelkedik; 's mióta a’ csudák megszűn­tek , kevesen hiszik többé, hogy egy pillanat a’ pusztát édenné, a’ gonosztevőt angyallá, s az oktalant bölcscsé képes varázsolni. — A’ termé­szetben szökések nincsenek; szabályszerű­leg ’s bi­zonyos fokozaton keresztül vezeti egy titokteljes erő a’ magot, melly kikelt, és az eszmét, melly megfoganszott, öntudat nélkül czéljához ; ’s egye­dül az embert, vetélytársát, ruházta fel a’ sors azon hatalommal, hogy maga’ ’s embertársai kifej­tését,’s testi és szellemi tökéletesedését szabad­akaratja szerint intézze. Ebben fekszik az embe­riség’ felsősége , ebben a’ legsúlyosb vád is, ha e’ hatalmával nem élt, vagy — visszaélt. Azon fokozat, mellyen keresztül az egyes em­ber, a’ nemzetek, s az összes emberiség a’ töké­letlenebb állapotból a’ tökéletes­) létre ver­gődnek, bizonyos életkorhoz van szabva. — Az ön­tudat nélküli csecsem­ős növénykint tengi át a’ bölcső’ korát; a felledező öntudat tudásvágyat támaszt az eszmélni kezdő gyermek’ kebelében, melly ha értelmesen vezettetik, évtized múlva egy kimívelt i­f­j­u áll előttünk, kinek az egész világ viritó­ kert, mellyben a’ cselekvési ösztön pályát keres, a’ szív reményeket ápol, ’s a’ képzelet vi­rágot gyűjt, mig végre a’ csalódásokból feleszmélt kor és tapasztalás az ifjat higgadt keblű férfiúvá edzi, ki megtisztult elmével karolja fel rendelteté­sét , pályáján az elmulasztott perczeket kettöztetett munkásság által helyre hozni siet, és aggódva ki­séri a’ jelent, és a’múltat óra, nap és évszámra,

Next