Magyar Gazda, 1842. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1842-05-05 / 36. szám
561 562 Ezen észrevétel szükségesnek látszott azokra nézve, kik — miként igen óhajtható — eltökélették magokban a’juh test és gyapjú súlyának kísérlet alá vételét utánpróbálni, minthogy pedig ezen arányszámok, a’ kísérlet által kipuhatolandó dolog lényegét teszik, látni való, mikép ezeknek kiszámításában józan elvekből kell kiindulnunk. Alig szükség ugyan említeni , mikép ha ugyanazon és egy faj különböző tartományokban megméretnék , az átalános test- és gyapjúsúly mindenütt máskép ütne ki, az említett arányszámok pedig minden tartományokban ugyanazok maradnának, a honnan ezek változás alá nem esnek, minek okát igen is könnyű belátni. 2 Mindazon következtetések, mellyeket Dombasle és Körte a’ juhtest- és gyapjusulyával tett kísérleteikből kivonnak, ama tételen alapulnak, miszerint egy valamelly nyájnak megkívántat takarmány, nem tekintve a darabszámra, a nyájbeli juhok testsúlyával egyenes arányban áll, például 500 darabból álló nyájnak nem kell több takarmány, mint egy másik 400 darabból álló nyájnak, ha. t. i. mind a’ két nyájnak testsúlyösszesége egyenlő. E tétel, ha még olly valószínű is, és habár több gazdasági irók által elfogadtatott, mégis mindeddig inkább csak előserdítésen , mint szigorú tapasztaláson alapul. Minden attól függ tehát, hogy e tételt kellő kísérletek által megállapítsuk , mert ha ez ingatagnak találtatnék, az előbb felállított következéseknek nagyobb része végkép összeomlana. Átalában minden állatfajra nézve tudva van, mikép a’ nagyobb állatnak több , a kisebbnek kevesebb takarmány kell, másrészről azonban az is bizonyos, hogy gyakran a’ kisebb állatoknak olly különös étvágyuk van, minélfogva valósággal több takarmányt megemésztenek mint a nagyok, ez azonban csak az átalános szabály alóli kivételnek tekintendő, minthogy itt nem egyes állategyénekről, hanem egész nyájról van a’ szó. E tekintetben tehát előre próbát kellene tenni, még mielőtt a’ test és gyapjusuly aránya tapogatásához fogna az ember. E’ próbatételeket különfélekép meg lehet ejteni, úgy hogy azon juhtenyésztők, kik e’ próbatételeket megkezdeni és végrehajtani képesek, minden utasítást könnyen nélkülözhetnek. Csak annyit kell itt megjegyezni: ahogy a’ nyájak, mellyek e’ próbatételekre szánvák, ne legyenek igen kicsinyek, hanem mindenik legalább nehány százból álljon, mint szinte az is igen czélszerűnek látszik, b) ha mind a két nyáj egykorú, még pedig ollyan korú juhokból válogattatik, mellyeken a’ növés már nem igen szembetűnő ,2 — 3 éves urak e’ végre legalkalmatosabbak. c) A’ takarmánynak mind a két nyájra nézve, nemcsak ugyanazon mennyiségűnek, hanem egyszersmind egyenlő, sőt ugyanazon minőségűnek is kellene lenni, d) mind a’ két nyájat meg kellene mérni mind takarmányozás előtt, mind takarmányozás után. Ha az efféle próbatételek által azon elfogadott tétel, miszerint ugyanazon testsúlyú állatnak ugyanannyi takarmány szükséges, bebizonyitatnék : ez, az igen olcsó gyapjútermesztésre nem is tekintve, már csupán a tudományra és az életre nézve is igen nagy fontosságú lenne. 3. Ha ekkép a fölebbi elmélkedéseknek alapja megvettetnék, mindjárt a gyapjú és testsúly aránya találgatásához lehetne fogni. Itt a következők lennének tekintetbe veendők: a) Mind a’ két nyájban csak egykorú juhokat lehet egybevetni, a foklyóknak anyáikkal egybevetése nem igen kielégítő eredményre fogna vezetni, minthogy a toklyók jövendőre két évesek, aztán pedig anyák lesznek, és így a’czél nem éretnék el, mert ha toklyókorukban kedvező eredményt fejtenek is ki, jövendőre nem leend az kielégítő. Ha egyik nyáj vagy faj a gyapjú viszonylagos súlyára nézve a másik felett valóságos elsőséggel bír , úgy ezen elsőségnek egyik korban szintúgy ki kell tűnnie mint a másikban, vagy legalább az egyik nyáj különböző kori juhösszetének kedvezőbb arányt kell előidézni, mint a’ másiknak. b) Nagy hibát, sőt egészen czéliránytalan dolgot követne el, ki gyapja tulajdonságára nézve két különböző nyájakat akarna illy kísérletek alá vetni, ha például electoral nyájat infantandóval, vagy épen parlagi juhnyájjal akarná egybevetni. — Egészen egy értékű gyapjúnak kell tehát lenni mind a két nyájnak, különben majd nem a gyapjúmennyiség, hanem a gyapjú ára fogna határozni. Próbát lehetne ugyan tenni az illyen kérdésekre nézve is : Hasznosabb-e bizonyos mennyiségű takarmányt egy sok, de olcsó gyapjút termőnyájjal megetetni, mint egy másik kevesebb de drágább gyapjút szolgáltatóval? Itt az emlegetett test- és gyapjusuly közti arány végkép kimaradna a játékból, és mindenik nyájnak csak átalános gyapjusulya szorozva az árával (nem tekintvén a nyájban fekvő tőke kamatát s egyéb körülményeket) fogná a kérdést eldönteni. Az efféle kísérleteknek is meg lenne saját érdekük, a’mennyiben ezeknek következtében sok vitatás alatti kérdésekre helyesen meg lehetne felelni. c) Egyelőre úgy látszik, mintha az illyen kísérletek alkalmával azt is tekintetbe kellene venni, /