Magyar Gazda, 1842. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)

1842-05-05 / 36. szám

561 562 Ezen észrevétel szükségesnek látszott azokra nézve, kik — miként igen óhajtható — eltökélették magokban a’juh test­ és gyapjú súlyának kísérlet alá vételét utánpróbálni, minthogy ped­ig ezen arány­számok, a’ kísérlet által kipuhatolandó dolog lénye­gét teszik, látni való, mikép ezeknek kiszámításá­ban józan elvekből kell kiindulnunk. Alig szükség ugyan említeni , mikép ha ugyanazon és egy faj különböző tartományokban megméretnék , az átalá­­nos test- és gyapjúsúly mindenütt máskép ütne ki, az említett arányszámok pedig minden tartományok­ban ugyanazok maradnának, a honnan ezek válto­zás alá nem esnek, minek okát igen is könnyű be­látni. 2 Mindazon következtetések, mellyeket Dom­­basle és Körte a’ juhtest- és gyapjusulyával tett kísérleteikből kivonnak, ama tételen alapulnak, mi­szerint egy valamelly nyájnak megkívántat­ takar­mány, nem tekintve a darabszámra, a nyájbeli ju­hok testsúlyával egyenes arányban áll, például 500 darabból álló nyájnak nem kell több takarmány, mint egy másik 400 darabból álló nyájnak, ha. t. i. mind a’ két nyájnak testsúlyösszesége egyenlő. E tétel, ha még olly valószínű is, és habár több gazdasági irók által elfogadtatott, még­is mindeddig inkább csak előserdítésen , mint szigorú tapasztalá­son alapul. Minden attól fü­gg tehát, hogy e­ tételt kellő kísérletek által megállapítsuk , mert ha ez in­gatagnak találtatnék, az előbb felállított követke­zéseknek nagyobb része végkép összeomlana. Átalában minden állatfajra nézve tudva van, mikép a’ nagyobb állatnak több , a kisebbnek ke­vesebb takarmány kell, másrészről azonban az is bizonyos, hogy gyakran a’ kisebb állatoknak olly különös étvágyuk van, minélfogva valósággal több takarmányt megemésztenek mint a nagyok, ez azon­ban csak az átalános szabály alóli kivételnek te­kintendő, minthogy itt nem egyes állategyénekről, hanem egész nyájról van a’ szó. E tekintetben te­hát előre próbát kellene tenni, még mielőtt a’ test és gyapjusuly aránya tapogatásához fogna az ember. E’ próbatételeket különfélekép meg lehet ejteni, úgy hogy azon juhtenyésztők, kik e’ próbatétele­ket megkezdeni és végrehajtani képesek, minden utasítást könnyen nélkülözhetnek. Csak annyit kell itt megjegyezni: a­­hogy a’ nyájak, mellyek e’ pró­batételekre szánvák, ne legyenek igen kicsinyek, hanem mindenik legalább nehány százból álljon, mint szinte az is igen czélszerűnek látszik, b) ha mind a két nyáj egykorú, még pedig ollyan korú juhokból válogattatik, mellyeken a’ növés már nem igen szembetűnő ,2 — 3 éves urak e’ végre legal­kalmatosabbak. c) A’ takarmánynak mind a két nyájra nézve, nemcsak ugyanazon mennyiségűnek, hanem egyszersmind egyenlő, sőt ugyanazon minő­ségűnek is kellene lenni, d) mind a’ két nyájat meg kellene mérni mind takarmányozás előtt, mind takar­mányozás után. Ha az efféle próbatételek által azon elfogadott tétel, miszerint ugyanazon testsú­lyú állatnak ugyanannyi takarmány szükséges, bebizonyitatnék : ez, az igen olcsó gyapjútermesztésre nem is tekintve, már csupán a­ tudományra és az életre nézve is igen nagy fontos­ságú lenne. 3. Ha ekkép a fölebbi elmélkedéseknek alapja m­egvettetnék, mindjárt a gyapjú és testsúly aránya találgatásához lehetne fogni. Itt a­ következők len­nének tekintetbe veendők: a) Mind a’ két nyájban csak egykorú juhokat lehet egybevetni, a foklyóknak anyáikkal egybe­vetése nem igen kielégítő eredményre fogna vezet­ni, minthogy a toklyók jövendőre két évesek, aztán pedig anyák lesznek, és így a’­czél nem éretnék el, mert ha toklyókorukban kedvező eredményt fej­tenek is ki, jövendőre nem leend az kielégítő. Ha egyik nyáj vagy faj a gyapjú viszonylagos súlyára nézve a másik felett valóságos elsőséggel bír , úgy ezen elsőségnek egyik korban szintúgy ki kell tűn­nie mint a másikban, vagy legalább az egyik nyáj különböző kori juhösszetének kedvezőbb arányt kell előidézni, mint a’ másiknak. b) Nagy hibát, sőt egészen czéliránytalan dol­got követne el, ki gyapja tulajdonságára nézve két különböző nyájakat akarna illy kísérletek alá vetni, ha például electoral nyájat infantandóval, vagy épen parlagi juhnyájjal akarná egybevetni. — Egészen egy értékű gyapjúnak kell tehát lenni mind a két nyájnak, különben majd nem a gyapjúmennyiség, hanem a gyapjú ára fogna határozni. Próbát lehetne ugyan tenni az illyen kérdé­sekre nézve is : Hasznosabb-e bizonyos mennyiségű takarmányt egy sok, de olcsó gyapjút termőnyájjal megetetni, mint egy másik kevesebb de drágább gyap­jút szolgáltatóval? Itt az emlegetett test- és gyap­jusuly közti arány végkép kimaradna a játékból, és mindenik nyájnak csak átalános gyapjusulya szo­rozva az árával (nem tekintvén a nyájban fekvő tőke kamatát s egyéb körülményeket) fogná a kér­dést eldönteni. Az efféle kísérleteknek is meg lenne saját érdekük, a’mennyiben ezeknek következtében sok vitatás alatti kérdésekre helyesen meg lehetne felelni. c) Egyelőre úgy látszik, mintha az illyen kí­sérletek alkalmával azt is tekintetbe kellene venni, /

Next