Magyar Gazda, 1845. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)
1845-04-08 / 28. szám
472 471 erőböli felkarolásához szükséges mindig éber kedv ’s akaratot idézi elő. — Ellenben a’ rosszul fizetett, ’s tán erkölcsileg is rósz bánást tapasztaló egyén, megfoszlalik a’ hivatásához erőt ’s tartósságot nyújtó kedvtől, minden határozott akarat’s törekvés nélkül nézi menni a’ dolgokat; keresztbe tett kezekkel, elégedetlen kedéllyel , ’s gyakran e’ viszonyok következtében megrongált erkölcsi érzettel áll gazdaságának árva közepén, 's a’ helyett, hogy ő adna a’gazdasági gépezetnek irányt, magát attól, ’s az eseményektől nem lényként engedi sodortatni, kárára a’birtokosnak, kárára a’ hazának! — Illy egyén lelki élvekben, minő például a’ folyvást önmivelés , örömet nem lelhetvén, csuda-e, hogy olly szívesen áldozatul veti magát lelket és erkölcsöt elölő durva mulatságoknak. — Oh! azért ne hagyjuk magunkat határozatni vak önzéstől, hanem a’ szív melegénél is helyeslendő tanácsot eszünktől kérjünk , ’s bizonyosak lehetünk, hogy ezáltal számos veszteség, elégedetlenség elmaradand napjainkból, ’s helyettük a’ jutalom anyagi és erkölcsi nyeremény leend egyaránt. ’S emberrel lévén dolgunk, ne felejtsük soha, hogy az: érező, Ítélő lény, ki e’ szerint valamint csudával határos kitörésre, szorgalomra képes; szintúgy tökéletes pangás, tétlenségre sülyeszthető; ’s ne csaljuk magunkat azzal, hogy az embernek szorgalmát nevelni, fenntartani: tekintély, függés, szóval külről ható befolyás által, képesek nem vagyunk.Azonban térjünk immár tárgyunk részletességeire; vegyük bonczkésünk alá, a’ mostani tiszti rendszer alk részeit figyelemmel, ’s vizsgáljuk meg szigorúan, ha valljon e' rendszernél fellelhetők-e ama kellékek, mellyek az emberi természettel öszhangzólag, az egyéni tehetséget olly hatalmasan elősegitik, emelik; — nézzük e’rendszer nem főleg a’ birtokosokra káros következményü-e; szóval kutassuk ki: magában hordja-e e’ rendszer a’ jószágigazgatás helyes elvét; — ’s ezt tennünk nem leszen nehéz, miután arról már meggyőződtünk , hogy csak azon intézmény lehet tartósan ’s egészben hasznos, melly az érdeklettek mindegyikét igazságos arányban elégíti ki. Minél nagyobb e’ szerint az érdeklettek közti érdekelégithetési különbség, annál hiányosabb, annál korlátoltabb következményei is leendnek szükségkép az intézménynek. A mostani, vagyis more patriotiszti rendszer átalában, körülbelöl következő alapokon nyugszik: «) irgalmatlan rész fizetésen; ft chmailag pedáns fokozatos előléptetésen; c) semmi, vagy ennél csak alig valamivel jobb nyugdíjon. — Nézzük ez alapokat bővebben, ’s bámuljuk azon meglepőleg egybe vágó harmóniát, melly ok és okozat között e’szerencsétlen rendszer körében feltalálható. — Nincs károsabb cselekvés a’ rosszul alkalmazott gazdaságosságnál, máskép: fösvénységnél; ennek díja megadását el nem lehet kerülni. És ugyan kell-e ahhoz sok belátás, hogy megítélhessék, mikép a’ jövedelmezési fölényezőt, a’ vagyonúnkkal gazdálkodó egyént, rosszul fizetnünk nem szabad; hisz a’ rosszul fizetett egyén nélkülözéseknek tétetik ki, mik által szükségkép elveszti a’ hivatása erélyes betöltéséhez kívántai kedvet, kitartósságot, és tétlensége által a’ legnagyobb megrövidítést bizonyára a’ tulajdonosnak okozandja. Ha pedig az illy körülmény közé helyzeti egyén ollyan, hogy inkább becsületét, mint jóllétét kész feláldozni, akkor gondoljuk meg, hogy belőle mit képeztünk? képeztünk egy hirtelen, naponkint aljasodó egyént, ’s cselekvényünk által a’mellett, hogy önérdekünket a’ legérzékenyebben sértettük, a’hazát is megfosztottuk egy erkölcsös fiától. — A’ rész fizetés tehát nem alkalmas elv arra nézve, hogy a’jószág jövedelmezését, emelését magában foglalja; ezt nem teheti, minthogy a’ balulértett tulajdonosi érdeknél fogva, a’ tisztnek érdeke igazságos tekintetbe nem vétethetik, mi viszont azt okozza, hogy a’ tulajdonos érdeke is szem elől vesztetik, kielégítetlenül marad, ’s e’ rövid látó intézkedés által a’ legsajnosb következésű érdekviszály idéztetik elő; mellynek következtében ipar’s eredmény helyett, tétlenség, meddőség; szóval átalános pangás hozatik létre. Nem különben rész következései vannak az egyéni tehetséget tekintetbe nem vevő fokozatos előléptetésnek. — Ha igaz, hogy képességeink különböznek, ha igaz, hogy egyik ember szorgalmasb, okosabb, életre valóbb, mint a’ másik, úgy igaznak kell lenni annak is, hogy egyik előbb szerez magának képességet, ’s hamarább teszen érdemét egy felebbi állomásra, mint más. És a’ mint az illető egyénnek érdeke szorosan megkívánja, hogy jobb iparkodásának jobb jutalmát vehesse, szintúgy megkívánja a’ tulajdonos érdeke is, hogy a’ jobbak , a’ tehetősebbek oda helyheztessenek, hol nagyobb mező ’s alkalomnál fogva, nagyobb eredményeket állíthatnak elő.—Ámde a 'more patrio tiszti rendszer egyéneit érdem szerint nem jutalmazhatja, mivel szorosan véve nem is ismerheti azokat; mert tudja-e, hogy minden egyes kezelő milly összegekkel dolgozik, ’s utánuk milly kamatokat, jövedelmezést állít elő; ez okból jót rosszat egyaránt jutalmaz, ’s okszerűtlen cselekvénye által minden jobb tehetségeket elöl, megsemmisít. — E’ körülményt én igen fontosnak tartom, ’s elégnek arra, hogy e’ rendszertől minden gondolkozó ember elforduljon — És mit mondjunk ama hatásról, mellyel a’rész, vagy épen semmi nyugdíj szokott eszközölni? . . . Méltányos nyugdíj szüli a’rögös, fáradalomteljes tiszti