Magyar Gazda, 1845. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)

1845-04-08 / 28. szám

KIADJA MAGYAR GAZDA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. dt»d­­ ÓV 1 - WO fe?e._____Pesten, április S­árt 1845._________________2§. Süál M. TARTALOM: Jószándéku levelek ’stb. (Korányos.~) — Lovak tartásáról. (Durneis Konrád) — Lobbancs. (Péterffy József.)— Gazdas. tudósítások Horváthországból Berdoveczi-Ujlakról. (Ujváry Károly.) — Liptóból. (N.­AT.) — Középponti egyesületi munkálódások. (Török János.) Jó szándékú levelek, főleg a’ honi terjedelmesb birtokok tu­­lajdo­nosaihoz ’s azoknak igazgatóihoz intézve. VII. Fővonalakban szállni akarok immár a’ tiszti jószágkezelés­rö­l, miképen az hazánkban eddig, csaknem átalánosan, gyakoroltatik.— Mi földesurra nézve a’jószág, ugyanaz lisztre nézve előállító képessége; amannak azt hozza érdeke magával, hogy jószágából, emennek pedig, hogy előállító ké­pességéből a’lehető legnagyobb ’s tartósb jövedelmek fakadjanak. És épen azért, mivel a’ more patrio tiszti rendszer ez érdekeket kielégíteni nem tudja, alkalmat­lan és káros jószágkezelési mód. Nem képes kielégí­teni, mert hazánkban a’ tisztet tartó földbirtokosok legnagyobb része, még mindig igen távol van attól, hogy a’ gazdasági előállítás legfőbb tényezőjét , az értelmet, a’minden egyéb tényezők irányadóját, kel­lőleg méltassa, ’s olly helyzetbe tegye, minőt e’ fon­tos tőke, gondolkozó egyén elött, valólag megkíván. Nálunk fájdalom, még átalánosan azon balnézet ural­kodik , hogy szolgálni kegyelem; hogy a’ tiszt örüljön, ha hivatalt kap, bár minő fizetéssel is;... hisz , ha elmegyen, ha sorsa nincsen ínyére, van helyette száz más, ki édes örömest lép helyébe; mintha bizony: liszt tart­ás, ’s nem a’ lehető legnagyobb jövede­lem előállítása volna az elérendő czél.l! — Az csak elvétve jő valakinek eszébe, hogy a’ tisztnek pa­rányi fizetését dolog­ ’s fáradsággal kell megváltania; hogy az e’ szerint nem kegyelem adta ajándék, hanem szolgálatért érdemlett és keresett jutalom; és még ke­­vesbnek: hogy a’ tisztnek értelmi tehetsége, neki szint olly tulajdona, vagyon-forrása, mint minő a’ földbir­tokosnak fekvő jószága ’stb. ’S pedig mindaddig, mig jószágkezelési okoskodásainknak illyforma alapjait le nem romboljuk, mindaddig, kifejthető jövedelmeink igen nevezetes részét nélkülözni fogjuk. Ez érdemben nézeteink egészen hibásak lévén, kívánatos, hogy azok minél előbb kiigazitattassanak. E’ végre meg kell szűnni, azon rész felfogásból fakadt, önzés szülte törekvésnek , melly szerint a’ földbirtokos érdekében hisz cselekedni akkoron, midőn tiszteinek anyagi ál­lását részéről a’ lehető legkevésbé kerülővé iparkodik tenni. — A­ jószágunkat kezelő egyén képviseli gazda­ságunkban a’legjelentékenyebb előállítási tényezőt, eb­ben pontosulnak a’ többi értékek, ettől veszik minden egyéb tőkéink irányukat; ez mintegy gyulpontja,fzükre egész gazdaságunk életművezetének, melly tehát — annál hőbben egyesitendi ’s adandja vissza a’ tárgya­kat, mennél inkább olly állapotban van, hogy anyagi és szellemi érdekeit kielégítheti; mert nem kell felej­teni , hogy ezen kielégítés szük­ emberben a’ sorsával­ megelégedést, melly ismét a’ hivatása teljes lélek­ ’s

Next