Magyar Gazda, 1860 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1860-10-09 / 41. szám
41. szám. PEST, 1860. OCTOBER 9-kén, MAGYAR GAZDA, A MEZEI IPAR S ÁLLAMGAZDASÁGI ISMERETEK HETI KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre . . . , 6 frt n. p. Fél évre......................3 frt n. p. Szerkesztői lakás: Hatvani-utcza és ország-út sarkán, a „Zrínyihez“ czímzett házban, 2-dik emelet, hova az előfizetési pénzek , valamint tudósítások és egyéb levelek is intézendők. Megjelen e lap ily alakban minden kedden. Előfizethetni azonkívül: A pesti czukorgyár épületében levő angol gépraktárban a vasúti indóház mellett, valamint a „központi kertcsarnokban“ a régi hídfőnél, a hid— utczával szemben. UNGI LEVELEK. IV. Tizenkét év előtt, midőn a párisi városház ablakánál Lamartine a népek jogairól és jövőjéről beszélt, lelkének egyik látnoki perczében azt mondá a hallgató sokaságnak : „les nations ne meurent pasu — „a nemzetek halhatatlanok!“ Én úgy értem ezt, hogy igenis, halhatatlan azon nemzet, kiben eszmék születtek, s ki ezeket ridegen bár, vagy tovább fejletten az utódokra átszállitotta. De vizsgáljuk : Van most jelenség a magyar nemzet életében ilynemű halhatatlansághoz? Születnkének-e s követünk-e oly eszmét, mely soha nem fogyatkozó gyümölcseivel tételünkért a jövőben is kereskedik? Igenis uraim, azon nemes elhatárzása nemzetünknek, miszerint anyagilag megerősödni törekszik, mialatt politikai létekben sorvadoz, nem csekélyebb eszmét tartalmaz magában mint azt, hogy anyagi jóllétének kifejtésében erős várat emeljen, magának az elfajzás és romlottság minden mételye ellen, tudván jól, hogy csak azon nép lehet megvesztegethetetlen s hosszú életű, mely az őt tápláló földet nem csak birtokolja, hanem saját szellemével és szorgalmával meg is termékenyíti, — oly eszmét követvén, mely a nemzetek fölemelkedését, boldogulását, erkölcsiségét s önérzetét mindenhez előmozdítja. Ezen eszme, ezen meggyőződés keresztüljárta már egész Magyarországot. Dévéntől Uzsokig, s innen a szerémi térségig, élénk mozgalmat szemlélünk mindenfelé. Mindenki érzi, hogy a megdőlt Ikon földét most egyelőre csak ekeversennyel hódíthatjuk vissza. . . De mégis, honnan van tehát az, hogy épen azon osztálynak arczáról hiányzik leginkább a vidámság, mely e messzeható versenyben legfőbb szerepet visz? Honnan, hogy napjainkban a földmivest, a mezőgazdát, valamint a vetés, úgy az aratás reménye sem képes földeríteni? Mellőzve a magyarországi gazdaközönség előtt ismeretes számosnál számosabb okokat és körülményeket, mi különösen Ung megyére vonatkozólag, de biztos alkalmazásban az egész honra is, — a sok közöl csak a gabmauzsora átokterhes nyomását jelöljük ki itt, mintegy kiegészítésül azon szép czikkeknek, melyeket e becses lapok hasábain legközelebb Földváry Kálmán tett közzé. Mert mindennemű uzsorák közt, melyek e honban dúlnak, alig nyom bennünket borzasztóbban valami, mint a gabmauzsora, s az a zsidópénz, mely ezen szörnyet szülte, s a gazdaközönség arczáról mint a gyógyithatlan bélpoklosság, minden virágot leszed. Az 1852-ik év május hó 29-ik napjáról kelt cs. k. nyiltparancs érvényben hagyta ugyan régibb, s az uzsorát több oldalról korlátozó törvényeinket, de nem módosította a kor jelen körülményeihez , s valamint az új polgári, úgy a büntetőjogban is igen csekély menedéket nyújtott a megszorult kölcsönkérőnek arra nézve, hogy az magát egy falánk uzsorás cselszövényei ellen kellőleg oltalmazhassa. Mert az újabb törvények csak a pénzuzsoráról szólnak világosan, az uzsorának azon nemét ellenben, mely pénzkölcsönöknél terményvételekre czéloztatik, egészen mellőztetik; jóllehet, az 1715 : 51 (2. §.) s az 41