Magyar Gazdák Szemléje, 1941 (46. évfolyam, 1-9. szám)
1941-10-01 / 8. szám
MAGYAR GAZDÁK SZEMLÉJE XLVI. ÉVF. 8. SZÁM 1941. SZEPTEMBER-OKTÓBER HÓ JUHOS LAJOS EMLÉKEZETE. Január 18-án múlott egy éve, hogy meghalt Juhos Lajos dr., a debreceni gazdasági akadémia nyugalmazott igazgatója. A tudományos élet az ő halálával nem annyira az igazgatót, mint inkább a nagynevű tanárt, a kiváló pedagógust gyászolja. Juhos Lajos tanár volt ízig-Vérig. Áldozatos életét az elmélyedő, kutató munka töltötte be. Igazgatói adminisztratív munkakörében is hű maradt nagyvonalú tanári hivatásához. Mi, akik őt közelebbről ismertük és vele együtt működtünk, erről alaposan meggyőződhettünk. Ezért igazgatói kinevezését vegyes érzelmekkel vettük. Mint munkatársa talán én tudom a legjobban, hogy tanári hivatását az igazgatói tisztséggel nem a külső dísz, hanem a kényszer hatása alatt cserélte fel. Juhos rajongója, áldozatos harcosa volt a tanári munkakörnek és hősi halottja az általa oly kedvelt pályának. Korai elhunytát tudvalévően a felfokozott munkatempó is siettette. Puritán egyszerű egyénisége visszatartotta a közéleti szereplésektől. Csendben dolgozott, de a közért és az egyetemes gazdaérdekekért. Nem állott ki a templom piacára, hogy lássák és nem hágott fel az emelvényre, hogy hallják. Lévi fiaihoz híven láthatatlanul hordta,,a palástot. Meggyőződéses komoly ember volt, akit áthatott annak a tócsára, hogy a tanár az alkotómunka legfőbb előharcosa és az ifjú gazdageneráció leghivatottabb edzője és kovácsolója. Hivatását és a gondjaira bízott ifjúságot már ezért is nagyon szerette. Juhos a tanári küldetést szépnek, de nehéznek, a fejlődés és nevelés szempontjából nagyon fontosnak tartotta, éppen ezért híve volt a tanári kinevezéseknél a szigorú szelekciónak. Kifogyhatatlan szellemi értékeit, amelyet hanyatló korában is fiatalos rugalmassággal gyarapított, két kézzel szórta a magyar ugarra. És erről az önfeláldozó, termékenyítő, hazánk mezőgazdaságát óriási léptekkel előrevivő áldásos munkáról közvetlen munkatársain és az illetékes szakkörökön kívül hazájában, sőt szűkebb környezetében is alig tudtak, bár alkotásainak nagysága és értéke nem állt meg a magyar határon, hanem eljutott a legtávolabbi tudományos körökig is. Igazán elmondhatjuk róla, hogy szellemi értékeit hivalkodás nélkül helyezte a haza oltárára. A XIX. század második felében Európára nehezedő gazdasági válság a mezőgazdasági üzemtant fejlődésében lendületes iramban vitte előre. Új irányzatok csiráit vetette el a megváltozott újkor és ezek a csirák úgyszólván máról-holnapra hatalmas törzsekbe szöktek. A háború és az azt követő válságciklus a fejlődés tempóját csak gyorsította. Minden másnál fontosabb lett a természettudományok alapkövein felépült szaktechnikai lehetőségeknek a gyakorlati életbe való észszerű átültetése. Hazánkban Juhos volt az, aki az új szelek irányát észrevette, az új idők szavait megértette, annak elsőnek itt hangot adott. Évtizedek meddőségét pótolta alkotóereje, amidőn megírta 1923-ban két kötetben az újkor üzemtanát. Eddig az ideig úgyszólván egy alapvető üzemtani könyv forgott magyar nyelven közkézen, a nagy Hensch Árpádé, aki a von der Goltz-féle iskolát vetítette át a mi speciális magyar viszonyaink közé. A gyökeresen megváltozott közgazdasági helyzet, közlekedésünk fejlődése, a beálló nagy árváltozások, a termelési és ipari technika rohamos lendülete, a kereskedelem szervezkedése, a városok megizmosodott vásárlóereje, a hitelügy fejlődése, munkabéreltolódások, új munkarendszerek és di-