Magyar Hang, 2019. július (2. évfolyam, 27-30. szám)

2019-07-12 / 28. szám

14 MAGAZIN Székely Zoltán volt az első országgyűlési képviselő, akit a rendszerváltás után korrupciós bűncselekményért jogerősen ítélt szabadságvesztésre a magyar bíróság. Összesen három évet ült fogházban, tudtak a „dokumentumokról”, sőt bizonyítékok keletkeztek az üzel­­meiről, ezért engedték el a kezét. Mindazonáltal az is tény, hogy miután Székely ellen büntetőeljárás kezdődött, a bűncselekménygya­nús ügyekbe keveredett kisgazda­­párti politikusok elleni felelősségre vonási hulláma is elindult. Ebbe a sorba illeszkedett például a Sza­badi Béla elleni procedúra is. Ugyanakkor sokan keresték a magya­rázatot arra, hogy szakítva az évtize­des hagyomány­nyal, 2000 végén az Orbán-kormány miért éppen két­éves költségvetési­törvény-tervezetet nyújtott be. Talán, mert elfogadása után már nem nagyon volt égető szüksége a kisgazdapárti szavazatokra az Országgyűlésben. A botrány kirobbanásakor még úgy tűnt, Székely kiiktatása Tor­­gyánék politikai érdekét szolgálja, ám később kiderült, hogy a képvi­selő letartóztatásával vette kezde­tét a kisgazdapárt felmorzsolódása - ezt több elemző is a Fidesz po­litikai érdekével megegyező folya­matként értékelte. Azonban aligha helyes következtetés, hiszen nem kizárt, hogy 2002-ben a Fidesz az elvesztett kisgazdaszavazatok mi­att bukta el a választást. Vagyis Or­­bánéknak nem állhatott érdekében a kisgazdapárt tönkretétele. Vagy ha mégis céljuk volt koalíciós part­nerük felszalámizása, akkor nyil­vánvalóan rossz döntést hoztak. De térjünk vissza a 2000. októ­ber 12-én történtekre a Gellért téri parkolóban! Ahhoz a naphoz, ami­kor a bűnüldözők lecsaptak a kor­rupció elleni harc intézményeként felállított, közbeszerzéseket vizs­gáló parlamenti bizottság elnökére! A nyomozók akkor „kapcsol­ták le” Székelyt, amikor átvett egy táskát Balla Dániel vállalko­zótól. Székely utóbb igen gyer­meteg védekezéssel állt elő: azzal magyarázta a nála lévő táskányi pénzt, ő úgy tudta, Balla kisgazda politikusokra nézve terhelő do­kumentumokat akart átadni neki. Október végén a botrány tetőfokán sikerült megszólaltatni Székely Zoltánt. Az interjút Bojtár B. Endré­vel, a Magyar Narancs főszerkesz­tőjével közösen készítettük, 2000. november 2-án jelent meg. Székely ekkor is ragaszkodott állításához, hogy ő dokumen­tumokat akart átvenni Ballától, nem pedig kenőpénzt. A történet a Gellért Szálló presszójából indul. Részlet az interjúból: Balla „ivott egy sört, én kértem egy kávét. És aztán mondta, hogy itt vannak a dokumentumok. Egy nagy táska volt nála. Ez jó sokat hozhatott, gondoltam magamban. Megnézi? - kérdezte. Nem gondolja, hogy itt, a presszóban elkezdem olvasgatni, meg egyébként is, sietek - feleltem. Székely utóbb igen gyermeteg védekezéssel állt elő, azzal magyarázta a nála lévő táskányi pénzt, ő úgy tudta, Balla kisgazda politikusokra nézve terhelő dokumentumokat akart átadni neki Tele volt a presszó, majd ott fogom nézni. Megkértem, hogy kísérjen el a parkolóba. Jövünk kifele, mondom neki, Balla úr, ezek bizonyító értékű dokumentumok? Azt mondja, mi­lyen bizonyíték? Hát amit hozott. De mi az, hogy bizonyíték? Hát amiről beszéltünk, mondom. Én azt hittem, hogy meg van ijedve. Persze, Székely úr, persze, válaszolta. Elmentünk a kocsimhoz, kinyitottam az ajtót. Ül­jön be, mondtam, hol parkol maga? Ott, a Gellért Szállónál. Kinyitom az ajtót, erre beteszi a vezetőülésre a nagy koffert. Hátradobtam a hátsó ülésre. Hol van az autója? Üljön be, mondtam, kérdezek még egy-két dol­got egy-két ügyről, hátha tud vala­mit róluk. Nem, mondta, sietek, mert APEH-ellenőrzésem van. Innentől nem mondom tovább, hogy mit mondtam én a kocsiban. Balla kime­nekült az autóból." A botrány következtében Szé­kelyt kizárták a kisgazdapárt par­lamenti frakciójából, független képviselőként tevékenykedett to­vább, a főügyész kérésére felfüg­gesztették mentelmi jogát, 2000 decemberében pedig előzetes le­tartóztatásba helyezték. A Szé­kellyel szembeni kényszerintézke­dést 2001 áprilisában házi őrizetre enyhítették, ám mivel annak sza­bályait sorozatosan megszegte, a bíróság 2001 novemberében újra előzetes letartóztatásba helyezte. Székely Zoltán a büntetőeljá­rás alatt mindvégig ragaszkodott a saját verziójához, hogy ő doku­mentumokat akart átvenni Bal­­lától, legalábbis a sajtóban ezt hangoztatta. De a nyomozás más eredményre vezetett, és végül a bíróság jogerős ítélete is kimond­ta, hogy a Balla és Székely közötti ügyletben - a megbeszéléseikről Balla által készített hangfelvéte­lek alapján - egy „dokumentum” valójában egymillió forint korrup­ciós pénzt ért. A bírósági tárgyaláson a „do­kumentum” szó jelentését Szé­kely végül maga értelmezte az első vallomásaihoz képest, esze­rint Balla kérésére „százalékos dokumentum”-nak nevezték azt az összeget, amellyel a vállalkozó az FKGP-t kívánta támogatni, és „dokumentum”-nak nevezték a Balla által ígért leleplező iratokat. Vagyis a két konspirátor nyelvén szólva: Székely dokumentumra számított, de százalékos doku­mentumot kapott Ballától tet­tenérésekor. Az első fokon ítélkező Fővárosi Bíróság 2002. május 27-én köte­lességszegéssel elkövetett veszte­getésben találta bűnösnek Székely Zoltánt, ezért 6 év börtönre ítélte, és 10 évre eltiltotta a közügyektől. Az ügyész pénz mellékbüntetés kiszabását, a védők az elsőfokú ítélet megalapozatlanságának ki­mondását kérve fellebbeztek. A másodfokon eljáró Legfel­sőbb Bíróság Székely büntetését fogházra változtatta, valamint a vádlottat 9 millió forint pénzbün­tetésre ítélte; egyebekben az első­fokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős bírósági ítélet vi­szonylag hamar, 2002 decembe­rében megszületett. A bírói tanács elnöke a kihirde­téskor fontosnak tartotta megje­gyezni, hogy a kiemelkedő jelen­tőségű ügyet különös figyelemmel bírálták el, tekintettel arra, hogy a parlament becsületét is érintette az ügy. A Legfelsőbb Bíróság lényegé­ben két csatornaépítési üggyel kap­csolatban ítélte bűnösnek Székelyt. A szóbeli indoklás szerint Székely Zoltán 1999-ben az Országgyűlés Környezetvédelmi Alap Céltámo­gatás ellenőrző albizottságának elnökeként találkozott Em­őd pol­gármesterével abból a célból, hogy megszerezze a több milliárd forint értékű csatornaépítésre adott tá­mogatás 30 százalékát, illetve hogy elérje egy általa megnevezett cég bevonását a beruházásba. Az ominózus tettenéréshez a másik, a Balla-féle ügy vezetett. A bíróság bizonyítottnak ítélte, hogy Székely az Országgyűlés köz­­beszerzéseket vizsgáló bizottsá­gának elnökeként előbb 30, majd 20 millió forintot kért Balla Dániel­től. A pénz fejében ígérte, nem fog­ja megtámadni a közbeszerzési pá­lyázatot, amelyet Balla cége nyert meg. A bírósági ítéletben megfo­galmazták: Székely visszaélt hiva­tali helyzetével, semmi alapja nem volt annak, hogy politikai ellenfelei cselszövésének áldozata lett. A bizonyítékok alapján Székely azon védekezését is elutasította a bíróság, amely szerint a felvett telefonbeszélgetésekben említett „dokumentum” megjelölés más politikusokra nézve kompromittáló iratokat jelentett, nem pedig pénzt. Torkos Matild A képviselőt húszmillió fo­rint vesztegetési pénz át­vételén érték tetten 2000. október 12-én, délután a Gellért Szálló melletti parkolóban a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal és az ORFK nyomozói, ám mentelmi joga miatt nem vették azonnal őrizetbe. Székely abban az időben a köz­­beszerzéseket vizsgáló parlamen­ti bizottság elnöke volt, és több ügyben is bírálták tevékenységét, amiért bizottsági elnökként tes­tületi megbízás nélkül folytatott le vizsgálatokat különböző csator­naépítő beruházásoknál. A tetten­érését megelőzően a nyilvánosság előtt éles kritikákat hangoztatott a kisgazdapárt (FKGP) vezetésé­vel szemben, amelyek nagyobb viharokat kavartak a párton belül. (Hogy melyik kijelentése verte ki a biztosítékot a kisgazdáknál? Az, amely szerint „a pártba bolse­vikok, moszkoviták és Lenin-fi­­úk fészkelték be” magukat, sőt ezek a figurák a kisgazdák által irányított minisztériumokban is jelen vannak már.) Torgyán József Székely tettenérését követően azt nyilatkozta, hogy a képviselő nem tagja az FKGP-nek, amit az érin­tett politikus rögtön cáfolni pró­bált. Később azt is állította, hogy Torgyán kifejezett kérésére lépett be a pártba, amikor felkínálták neki a pártlistán a 15. helyet. A korabeli sajtóban arról cikkeztek, hogy Székely lebukása saját párt­ján kívül meglepte a koalíciós szövet­ségest, a Fideszt is - amit utólag in­dokolt fenntartá­sokkal kezelni. Po­litikai jóváhagyás nélkül aligha állít­hatott csapdát a nyo­mozó hatóság a Fidesszel közösen kormányzó FKGP parla­menti képviselőjének. Tény, a Budai Hengermalom megszerzéséért folytatott - koa­líciós pártok holdudvarába tarto­zó cégek közötti - küzdelemben érintett, kisgazdákhoz közel álló cég mögött Székely állt, és mint később kiderült, a csatát az erő­sebbnek bizonyult Fidesz közeli cégek nyerték. Ennek az ügynek azonban semmi köze nem volt Székely korrupciós ügyéhez még akkor sem, ha azt feltételezzük utólag, hogy a kisgazda politi­kus nem élvezett olyan védelmet, amilyet a rendszerváltás óta a pártok kasszájának feltöltésére vállalkozó politikusok - néhány kivételtől eltekintve - valahogy mégis élveztek. De az is lehetsé­ges, hogy Székely nem csupán a pártja, hanem saját érdekében is próbált „ügyeskedni”, túl sokan HARMINC ÉV, HARMINC TÖRTÉNET A „dokumentumátadás” közben tetten ért honatya 2000: a Székely-ügy Magyar politikai krimi, első felvonás: tettenérés a Gellért Szállónál FORRÁS: WIKIPÉDIA 2019. JÚLIUS 12-18. Magyar Hang

Next