Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1963
Korolovszky Lajos: Szerelem, szerelem (Bevezető) - Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY cs te intimhez Földiekkel játszó Égi tünemény, Istenségnek látszó Csalfa vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának Bokol untalan. — Síma száddal mit kecsegtetsz? Álért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm palát; Hittem szép szavadnak; Alégis megcsalál. Kerlem nárciszokkal Végig ülteted; Csörgő patakokkal Fáim élteted; Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt, Légi boldogsággal Fűszerezted azt. Gondolatim minden reggel Mint a fürge méh. Repkedtek a friss meleggel Rózsáim felé. Egy híját esmértem Örömimnek még; Lilla szivét kértem; S megadát az ég. Jaj de friss rózsáim Elhervadtanak ; Forrásim, zöld fáim Kiszáradtanak ; Tavaszom, vígságom Téli búra vált; Régi jó világom Méltatlanra szállt. Ó, csak Lillát hagytad volna Csak magát nekem; Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Karja közt a búkat Elfelejteném, S a gyöngykoszorúkat Nem irigyleném. Hagyj el, ó Reménység! Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis eltemet. Érzem: e kétségbe Volt erőm elhagy, Fáradt lelkem égbe. Testem földbe vágy. Nékem már a rét hímetlen, A mező kisült. — A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt. — Báljaid lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten veletek! 70