Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1966

Joós F. Imre: Út az ismeretlenbe

az ódon házak a négy dombon, az apácaklastrom ezer esztendős rom­jai, a lassan lépegető Séd vize any­­nyi mesét, legendát, regét rejt, hogy­ha beszélni tudna, tele álmodhatna történetekkel egy új Ezeregyéjsza­kát . . . Ebben a városban Eötvös Ká­roly, a magyar tenger rajongója, a tiszaeszlári per európai hírű fiskáli­sa, Kossuth Lajos turini könyvtárá­nak megvásárlója szerkesztett lapot. Itt járt gimnáziumot Batsányi Já­nos, a tapolcai saruvarga fia, a ma­gyar felvilágosodás forradalmár köl­tője, megszállt a Vármegyeház utcai fogadóban Petőfi Sándor, éppen tíz nappal előbb, mint ahogy a Nemzeti Múzeum előtt elszavalta a „Talpra magyar”-t. Ez a város valamikor a magyar királynék székvárosa volt, ma a diá­koké, meg a tudományé. A kövek ré­giek az óvárosban, de az emberek újak már ott is. Az új Veszprém akkor született meg, amikor megépí­tették itt a tudomány két fellegvá­rát a Nehézvegyipari Egyetemet és a Kutató Intézetet. A Vármegyeház utcával szemben, a Szabadság téren József Attila érc­alakja nézi a nyüzsgő életet, a diá­kok, tudósok, bányászok városát. Háttal áll a várnak, de arccal az új városnak. Olyan a tekintete, mintha az egyetemre látna és verset­ mon­dana: öle lesznek az erő és szelídség, Szétszaggatják a tudás vasálarcát, Hogy az arcán meglássák a lelkét. Megcsókolják a kenyeret, a tejet S amely kezükkel simogatják gyermekük fejét, Ugyanavval kifacsarják az érckövekből A vasat és minden fémeket. Városokat raknak a hegyekből. A cseszneki vár egyik omladozó bástya­tornya Szent István király és Gizella királyné szobra a veszprémi várban 14*

Next