Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1966
Joós F. Imre: Út az ismeretlenbe
az ódon házak a négy dombon, az apácaklastrom ezer esztendős romjai, a lassan lépegető Séd vize anynyi mesét, legendát, regét rejt, hogyha beszélni tudna, tele álmodhatna történetekkel egy új Ezeregyéjszakát . . . Ebben a városban Eötvös Károly, a magyar tenger rajongója, a tiszaeszlári per európai hírű fiskálisa, Kossuth Lajos turini könyvtárának megvásárlója szerkesztett lapot. Itt járt gimnáziumot Batsányi János, a tapolcai saruvarga fia, a magyar felvilágosodás forradalmár költője, megszállt a Vármegyeház utcai fogadóban Petőfi Sándor, éppen tíz nappal előbb, mint ahogy a Nemzeti Múzeum előtt elszavalta a „Talpra magyar”-t. Ez a város valamikor a magyar királynék székvárosa volt, ma a diákoké, meg a tudományé. A kövek régiek az óvárosban, de az emberek újak már ott is. Az új Veszprém akkor született meg, amikor megépítették itt a tudomány két fellegvárát a Nehézvegyipari Egyetemet és a Kutató Intézetet. A Vármegyeház utcával szemben, a Szabadság téren József Attila ércalakja nézi a nyüzsgő életet, a diákok, tudósok, bányászok városát. Háttal áll a várnak, de arccal az új városnak. Olyan a tekintete, mintha az egyetemre látna és verset mondana: öle lesznek az erő és szelídség, Szétszaggatják a tudás vasálarcát, Hogy az arcán meglássák a lelkét. Megcsókolják a kenyeret, a tejet S amely kezükkel simogatják gyermekük fejét, Ugyanavval kifacsarják az érckövekből A vasat és minden fémeket. Városokat raknak a hegyekből. A cseszneki vár egyik omladozó bástyatornya Szent István király és Gizella királyné szobra a veszprémi várban 14*