Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1971
Soós Magda: Böbe
SOÓS MAGDA RIPORTJA Nem táncdalénekes, nem beat-zenész, nem futballista, nem a szórakoztató ipar vagy a sport egén tűnt fel üstökösként, bár izmos amazon s bizonyos sportágakban nyilván kiváló teljesítményt nyújtana, a szórakoztatás terén pedig vetekszik a könnyűműfaj sztárjaival: évente háromszázezer főnyi közönséget vonz. Ennyien látogatják — elsősorban miatta — a Veszprémi Vadaskertet. Hogy tehát Böbe „kicsoda”? Mint a fentiekből kiderül, mindenesetre az ország egyik közkedvence és ezért is szeretném bemutatni Önöknek, hogy úgy mondjam — emberközelbe hozni. Az emberközelséget egyébként maga Böbe hevesen áhítja, csimpánzlelke minden melegével szeretetre, megértésre vágyik, s főként arra, hogy ne egzotikus látványosságnak, természetrajzi kuriózumnak, állatkerti attrakciónak tekintsék, hanem vegyék „emberszámba”. Nem kisebb célt tűzött maga elé, nem kisebb becsvágy lobogott homályos csimpánzlelkében, s ez a meglepő magasra törekvés, ez a komoly ambíció hívta fel rá a figyelmet vagy hat esztendővel ezelőtt, amikor — egy magyar vízkutató csoport ajándékaként — mint névtelen és jellegtelen csimpánzkölyök Guinea őserdeiből Veszprémbe került. A jellegtelenség s névtelenség állapota nem tartott sokáig. A majomházban rövid idő alatt Böbe lett a középpont. Nemcsak azért, mert csimpánz mivolta tüstént helyzeti előnyökhöz juttatta a szomszédságában tanyázó pajkos-kedves, de rakoncátlan és semmirekellő kapucinus majmokkal, vagy a kellemetlenül acsarkodó páviánokkal szemben. Kétségtelen, hogy a csimpánz valamennyiüknél intelligensebb, ám Böbe, mint egyed, a csimpánzok közül is kiemelkedett kivételes képességeivel. Ezt vette észre Kasza László, kiváló természettudós, a Veszprémi Vadaskert igazgatója. „Fölfedezte” Böbét s e fölfedezés vezetett a nemrég véghezvitt kísérletig: a kalandos kirándulásig Böbével — vissza a dzsungelbe ... De ne szaladjunk előre, maradjunk még a veszprémi állatkertben, Böbe Ma rizses zöldborsót kaptam ebédre