Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1972
Zibolen Ágnes: Petőfi arcképei
keletkezett. Sírját máig sem találták meg — jellemző, hogy még Szibériában is keresték — s halálának helyét is csak legutóbb határozta meg a szorgos, aprólékos kutatás. Az erdélyi hadsereg legendás forradalmár-tábornokának „Bem apó” -nak segédtisztjeként vett részt a segesvári döntő csatában. Bem, aki jobban vigyázott a költőre, mint a katonára, visszaparancsolta a fehéregyházi hídhoz. Amikor a csata elveszett, Petőfinek is menekülnie kellett. Rossz irányba indult, a csatateret megtisztító dzsidás lovasok érték utol. Fehéregyháza és Héjjasfalva között, a nyílt mezőn, az úgynevezett Ispánkút közelében terítette le egy lándzsadöfés. A legendába ez is beleillett: egyik leghíresebb versében ennek a halálnak látomását idézte fel, bár dicsőségesebben: sírja felett a Világszabadság csattogó lobogóival. Iperai arcképei Petőfi Sándor hiteles arcképeinek kérdése halála óta foglalkoztatja a közvéleményt. Oly korban élt, amikor az arcképezés divatja már Magyarországon is mindennapos volt, írók, tudósok, politikusok portréi közkézen forogtak. Petőfi sem volt kivétel, és hála a kor szokásainak, ifjú kora ellenére is készült róla néhány szép kőrajz, metszet, sőt egynéhány festmény is. A Petőfi-arcképek legizgalmasabb problémája hosszú évtizedekig az a fényképszerű daguerreotípia volt, amelyik készülés után egyszáz esztendővel került elő lappangásából. Barabás Miklós—Tyroler József: Petőfi Barabás Miklós—Tyroler József: Petőfi Litográfia Sándor, 1847. Acélmetszet. Megjelent az Összes költemények második kiadásában, 1848.