Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1972
Zibolen Ágnes: Petőfi arcképei
Barabás Miklós 1845-ös kőrajza volt az első hiteles, élet után rajzolt a képek sorában. Vahot Imre lapja, a Pesti Divatlap ajándékozta meg olvasóit az ifjú, de már híressé vált segédszerkesztőjének képével. Ezen a litográfián a huszonkét éves költő egyenes tartással, kezét hátrakulcsolva áll előttünk, tartása dacos. Ruhája magyaros, zsinóros díszítésű. Haja felfelé hátra fésült, keskeny bajusza van, de szakálla nincs. Szakáll viselete igen gyakran változott. Szeme merengően a távolba néz. Az összkép egy öntudatos-szentimentális ifjút mutat. Alig egy évvel később Barabás újból lerajzolta Petőfit, első gyűjteményes verseskötetének kiadása részére, de rajzát mi már csak Tyroler metszetéből ismerjük. A költő arca már határozottabb, haja is dúsabb, lazábban fésült, szeme kutatóbban néz a távolba. Bajusza is változott kissé, hosszabb és pödröttebb, és ebben az évben a kép bizonysága szerint, keskeny kis szakálla volt. Verseinek 1847-es kiadása előtt Petőfi saját kérésére a metsző valami keveset változtat az előző évi Barabás-rajzon: szélesebbre, tömörebbre vette a szakállát. Harmadszor 1848 kora nyarán állt Petőfi modellt a művésznek, és ekkor készült a híressé vált „Petőfi mint nemzetőr” litográfia. Az ifjú forradalmi hőst látjuk, haja hosszabb, romantikusabb, ruhája szokásos fekete, zsinóros magyarruha, karján nemzeti színű szalaggal, mellén kokárdával, fehér gallérja kihajtott. Bajusza hangsúlyozottabb, de ekkor — figyeljük meg — már újból szakálltalan. Szeme messzire tekint, mozdulata energikus — fejtartása határozott. Egészében azt a romantikus hőst látjuk magunk előtt, akit Barabás 1848 hangulatában Petőfiben maga is megérzett. Orlai Petrich Soma: Petőfi Mezőberényben, 1849. Olajfestmény Orlai Petrich Soma: Petőfi Sándor, 1848. Olajfestmény 7.