Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1981
Gyermekeknek - Szűcs Sándor: Sásvár bég nádudvari futása
mellett, mondta az ő fiának: Jó fiacskám ! Látod-e, hogy megért a búza, és hogy itt az idő aratni. Ezért még ma elment, és megszólítsad a mi barátainkat, és hidd el őket, holnap reggel eljöjjenek sarlókkal és learassák a búzát. És ezt mondva, hazafelé indult. Eljött a pacsirta az ő fiaihoz, megkérdi őket, ha valakitől valamit hallottak? És mondják a fiai: Ó édes anyám ! Igen megijedtünk. Mert ide jött a gazda egy fiával és meghagyta neki, hogy holnapra elhívja az ő barátait a búzát learatni. Ezért siess édes anyánk, vagy minket innét máshova, mert igen félünk. Mondja a pacsirta: Jó fiaim, ne féljetek. Ha a gazda az aratást bízta az ő barátaira, higgyétek, hogy holnap nem lesz semmi. Nem szükség ezért hogy elvigyelek ma innét. Másodnap ismét elment a pacsirta, hogy enni hozzon fiainak. És reggel jött a búza mellé a búzának az ura, és mind várta barátait a búzaaratásra, míg már a nap is forrón sütött. De íme, senki nem jött. Mondja ezért a gazda az ő fiának: Nem tudom, mit csinálnak a barátaim, hogy nem jönnek aratni, elkezdenek ezek engemet késleltetni. Ezért menj el, jó fiam, és hidd reggelre a mi rokonainkat, hogy eljöjjenek aratni, mert igen megért a búza. És hazafelé indult. Mikor a pacsirta fiaihoz jött, mondják reszketve az anyjuknak, hogy a gazda ott volt, s akképpen parancsolta fiának, hogy reggelre a rokonságot hívja el az aratóba. Mondja a pacsirta: Ne féljetek, jó fiaim! Ezúttal is elmúlik az idő hiába. És másodnap reggel ismét eljött a gazda, és erősen várta az ő rokonságát az aratásra. De senki nem jött arrafelé. Mondja ezért a gazda: Jó fiam! Látod, hogy nincsen hűség a barátainkban, sem rokonságunkban, mind süketek. Ezért ne együnk más ember szájával, hanem mi magunk kezdjük és nyúljunk hozzá. Hozz holnap két sarlót, egyiket énnekem, a másikat feneked, és mi magunk arassuk a búzát, hogy ide ne vesszen. És ezt mondván, hazamentek. Mikor a pacsirta hazajött, nagy félelemmel megmondták a fiai, amit mondott a gazda. És felelte az anyjuk, és mondta: Jó fiaim, ezt már ne vegyük süketségre, szükséges elmennünk, mert már a gazda dolga előmegyen, mert hogy ő maga hozzányúl. És felvette fiait, és elvitte innét más helyre. Másodnap pedig eljött a gazda az ő fiával, és az aratáshoz kezdett, leverék a búzát és kévékbe kötvén, kalangjába rakták azt a szántón. És mondta a pacsirta az ő fiainak: Látjátok, jó fiaim, hogy szükséges volt eljönnünk innét? Lám, mondtam, hogy mihelyt a gazda ő maga hozzákezd, ottan előmegyen a dolog, tufáiról és kék kápuidéiról A nyúl az úton egy kert mellé ért. És benézett a kertbe, és igen szép káposztát látott a kertben. És körüljárta a kertet, de sem rést, sem hágcsót sehol nem talált, ahol bemehetne. Látja a róka, és megkérdi a nyulat: Miért nem megy a kertbe? Igen szép kék káposzta van benne. Mondja a nyúl: Jól láttam. De nem ért meg. Nem jó enni, mert megcsömörleném tőle. Mondja a róka: Én is így jártam, mert szép szőlőgerezdeket találtam. De én sem mertem enni, mert éretlenek voltak. Pedig a szegény róka örömest evett volna belőlük, de nem ért fel oda, ahol függtek. 1 A macskáról és a rókáról A róka úton járván, elért egy macskát. Köszönt neki, s mondja: Hova, hova jó húgom. Feleli a macska: Ez úton előre ballagok. Mondja a róka: Micsoda tudományt és mesterséget tudsz? Feleli a macska: Nem tudok semmit, hanem csak valami szökést avagy mászást tudok. Mondja a róka: Ó nyavalyás húgom, bizony nem lesz szerencsés, ha egyebet nem tudsz. Elég kevés mesterség ez. Én pedig százat is tudok. Mindenikkel szabadon elélhetnék és mindenik olyan, hogy megszabadíthatnám magamat a veszedelemből. 343