Magyar Hirlap, 1850. július (2. évfolyam, 192-217. szám)

1850-07-19 / 207. szám

Pest, Péntek, Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet ki­véve mindennap. Előfizetési díj: fél­évre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 fr 30 kr. É­vn­egy­ei­r­e helyben házhoz küldve 4 frt; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 frt 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-töl számittatik.— A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. 20?. sz. HIVATALOS RÉSZ. f­ s ő­ti hirdet­m­é­n­y. Az igazságügy ministeriumának­ f. jttl. 11-én 9200 sz. a. kelt leiratával érkezett főtörvényszéki hiva­talokra ezennel csőd hirdettetik : Ö felsége jul. 8—ki legfel, rendeletével az igazságü­gyminister előterjesztésére a Magyar korona ország és szerb vajdaság s­zeme i bánság fő törvényszékei számára a következő személyzeti- és fizetési rendet jó­váhagyni méltóztatott. Minden főtörvényszékhez egy főügyész 4000 ft fizetéssel, a pestinél még ezen fölül 1000 ft eljárási pótlékkal alkalmaztatik. Az elsorolt tiszti állomá­sokra folyamodók az elnökök és tanácselnököket, és továbbá a főügyészeket kivéve folyamodványaikat aug. hó 15-éig az illető főtörvényszék elnökségéhez nyújtandják be. A tanácsosi állásra folyamodóknak a kerületükben leginkább divatozó nyelvek ismeretét, továbbá a tör­vénytudomány elvégeztét, s a bírói hivatalban már volt alkalmaztatásokat kell kimutatniok. A titoknoki és gyakornoki állomásra folyamodóktól a fönt jelölt nyelv­ismereten kívül elvégzett tör­­vény-tanulmányaikróli bizonyítvány kívántatik. A többi állomásokra a törvénytani ismeretekről nem, azonban az eddigi alkalmaztatás és folyamodó nyelv ismeretének kimutatása szükségeltetik. Azon folyamodók, kik most is közhivatalban állnak, kellőleg fölszerelt alkalmaztatási kérvényeiket ed­digi elöljáróik utján nyujtandják be. ------1850. Jul.. 17-kén adatik ki a birod. törvény és kormánylap XXVI-ik darabja , mely f. é. márcz. 9-kén csupán németül, jul. 15-kén cseh-német, olasz­német, szlovén-német és ruthen-német kettős kiadá­sokban jelent meg, és 57-től bezárólag 79-ig kü­lönféle ministeri bocsátványokat tartalmaz, a míg há­tralevő t. i. magyar-német, lengyel-német szerb­­(horvát-) német illyr-német, és román-német kettős kiadásokban. Ugyan napon adatik ki Ennsen aluli Austria számára a tart. törv. és korm. lap X-ik darabja. A cs. k. kereskedelmi ministerium f. é. május 16—i 2487/H sz. a bocsátványánál fogva azon aka­dályoknak mellozésére,melyeket a hajókázás átalában, különösen pedig a gőzhajózás az alsó dunavonalon a hajóhidak megnyitásánál szenved, a gőzhajótársaság képviselői s több pártatlan szakemberekkel vitt ta­nácskozás után ezennel rendeli: 1) Hogy a hajóhidak a gőzhajók átjárására éjjel nappal megnyithasssanak. 2) Hogy gyors és biztos átjárhatás végett a gőzhajók közeledése a gőzhajótársaság és hidbérlők kölcsönös jelei által előre tudtul adassák. — Ennél­fogva Pozsonyban a várhegyen, Komáromnál a Mo­nostoron , Esztergomnál a templomhegyen árboczok vagy lobogó fák állitandók föl, s a gőzhajók köze­ledése egy zászlónak az árbocz tetejéig fölhuzása ál­tal , és pedig folyammenti járatnál sötétkék, folyam elleninél fehér színnel jelölendő. Éjjel a jel lámpák fölhuzása által adatik, és pe­dig folyammenti járatnál egy, folyamelleni járatnál két lámpa által. Ha pedig vontató gőzösök több teher-hajókkal bocsátandók át, s a hídnnt tróioson ulii­­séges, úgy ez a zászlónak az árbocz fele magasságá­ra leendő felhúzása által adandó tudtul. Mihelyt e jelek kitűzve vannak, azonnal a hidak megnyithatására a szükséges intézkedések megteen­dők , s a körülmények igénye szerint a hidak tüstént is megnyitandók. Megtörténvén a nyitás, a nyiladék mind­két oldalán, mihelyt a hajóknak az átmenet le­hetséges , az árbocz jelével ugyan egy kép, nappal ha­sonló szinti zászló, éjjel pedig két lámpa tűzetik ki. Miután pedig e jeladás egyedül a gőzhajótársa­ság javára és érdekében történik, ennélfogva a szük­séges intézkedési költségeket valamint a tett intéz­kedések föntartását sajátjából viendi. Az árbocz tulajdonképi felállitási pontja a kije­lölt helyeken a helyhatóság, a hidbérlé­s a gőzhajó­­társaság egy ügynöke által határozandó meg. 3) . Ezentúl a nyiladéknak 18 öl szélesnek, s minden hidnak 2 nyitógéppel s ezek elegendő mun­kásokkal kell ellátva lenniök. Továbbá Pozsonyban magas víznél s Komáromban erős szeleknél a lehető előrelátás használtassák, igy p. Pozsonyban magas viz mellett a nyiladék a ligeti part felé bocsáttassék, Komáromban nagy szélnél két részre szakittassék. 4­ . Minden egyes nyitásért éjjel vagy nappal kü­lönbség nélkül, akár egyes akár vontatógőzös fehér­hajókkal, akár több gőzös egyszerre megy át, mindig csak 2 p - t fizettetik, ha az átmenet csak 30 per­­czig tart; — ha tovább, úgy kétszeres ár fizettetik. Szintúgy a kétszeres ár járja , ha 18 ölnél szélesebb hidnyilás kívántatik. A fölebbi díjon felül semmi ürügy alatt más bor­pénzek vagy egyéb illetékek nem követeltethetnek. 5) . Mindennap kétszer t. i. reggel és délben egy óra hosszáig átalában minden hajó ingyen bocsáttassék át, beleértve a gőzhajókat is, ha ez által más hajók az átmenetben nem gázoltatnak. 6) . A hajóknak szabad a hid alatt bármely idő­ben akadálytalan s dij nélkül átmenni, csak hogy a horgonyörök előbb értesitendök s segítségre hivan­­dók, miért minden egyesnek 15 p. kr. jár. E rendszabályok f. é. aug. 15-étől fogva lépnek életbe. Geringer, julius 19-én 1850-Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (nagyhid utcza 671. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában : (aldunasoron, kegyesrendiek épü­letében). Vidéken minden cs. kir. posta­hivatalnál. Szerkesztői iroda van, régi posta-utczában 24-dik sz. a. első emeletben. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, Julius 17. §. — A m. k. egyetem b­el. kara IV. szám alatt a külön hitfelekezetek egyenjogúságáról szól, mely az újjáalakítás tervezetében ajánlatilag ki­­emeltetett. Az egyenlő jog ezen ágazatának visz­­szautasitásául a tisztelt kar véleményezésében az alapítványok természetére, kimutatott czéljaira, — az e tárgyban kibocsátott kir. rendeletekre, — s mindenek folytán a birtok elidegenithetlenségére történik hivatkozás, —nem felejtetvén ki bizonyos czélzások a javak közösségére, azaz communis­­musra, mely a tervezett reform által szentesittet­­nék. Kiemeltetik különösen I. Ferdinandnak 1560-dik évi april 10-kén Bécsben kelt rendel­vénye , melyben megengedtetik, hogy megürült egyházi javakból tanodák állíttassanak, melyekben az ifjúság nem eretnek, vagy gyanús, de k­a­t­h­o­l­i­k­u­s tanárok által oktattassék. Megem­­littetik Pázmány Péternek 1635—ik évi má­jus 12—röl szóló alapítványa; ugyanannak II. Ferdinand királyhoz 1632. sept. 27-röl kelt emlékirata ; a kegyes királynak az alapitó (Páz­mány) bivár­ságát megerősítő okirata; továbbá Mária Tereziának 1780—ik évi mártius 5-röl kelt oklevele, melynek folytán az egyetem Nagy­szombatból Budára áttétetett; végre a cancellária fölszólitása következtében 1842-ben, maga az egyetem által tett véleményezés , melyben ezen intézet ,katholicitásat jelentetett ki. — Mindezen adatok fölhordása oda czéloz, hogy a hitfeleke­zetek egyenjoga a magyar főtanoda csarnokaiból kiutasittassék , alkalmasint „mint tévéig, mely az istentől, a minden jogok kizárólagos kútfejétől, jo­gokat nem nyerhetett. Minthogy pedig a t. ez. kar arra is terjesz­tette ki gondoskodását, miként védhetné az egye­tem kizárólagos katholicitását azon esetre is,­­a­­hogy a kormány az alapítványi pénzeken kívül a status küzjövedelmeiből is szánna egy kis össze­get e fontos intézet gyámolitására: a következő finansztheoriát vélte fölállitandónak, melyet mint valóságos curiosumot lehetetlen nem közölnünk. Az uj találmány szóról szóra igy hangzik : „Habár az álladalom anyagi segélylyel járul­na is ahhoz­­ az egyetem átalakításához), onnan nem következik a kath. intézet természetének meg­változtatása, valamint nem változnék a protestáns fundatiók természete, ha az álladalomnak ezeket is segélyezni kellene, mert e segély is az alattvalóktól szedetnék, kiknek nagyobb része katholikus; a ma­gyarországi katholikusokról pedig föl kell tenni, hogy azok adósokat kath. czélokra adják (//), va­lamint a protestánsok is a magukéra (/ /), s az előbbiek inkább megelégesznek egyetemüknek szükebb alapjával, mint sem tulajdonukról lemondjanak.“ A nélkül, hogy mellékes, bármi kirívó és meglepő tételek taglalásába bocsátkoznánk, a vi­tatott tárg­gyal szoros kapcsolatban, csak azon kérdést intézzük a theol. karhoz, váljon igazán hiszi-e, mikép az egyetem „confessionalis jelle­me“ a tudomány minden ágazataiban annyira megőrzendő, miszerint a természeti, mathemati­­kai, jogi stb. tanokban is, melyekhez a hitvallás­nak semmi köze, — ez egyetlen confessionalis érdeknek minden egyebet alárendezni okvetlen szükség ? Nekünk úgy látszik, hogy az egyetem ös­­­szes tanítói kara, melynek kiváló katholicitását kétségbe vonni eddig senkinek sem jutott eszébe, jogosan cselekszik, midőn kívánja, hogy a lako­sok többségére, vallásos szempontból is fordít— tassék figyelem, és hogy az oktatásügy ministe­­riuma, bizonyos korlátok közt, mennyire t. i. a tudomány érdeke megengedi, az általa te­endő kinevezésekben ezentúl is szem előtt tartsa a confessiók arányát; mihez képest — már csak az alapítványok természeténél fogva is — a ta­nítói kar túlnyomó többsége, mint eddig, úgy ezentúl, katholikus férfiakból álland, kiktől senki sem vonandja el azon tehetséget, miszerint val­lásos meggyőződésüket, hol erre alkalom nyílik, háborútlanul és szabadon terjes­szék. Ez által , ha csakugyan vallásos szellem­nek kell az egyetemet átlengeni (mit ez­úttal vi­­tatlanul hagyunk), kézzelfogható előny fogna a katholicismusnak engedtetni, és más hitfelekeze­tiek, kiknek száma aránylag csekély, sérelem nél­kül fognák elnézni e befolyást, melynek ily inté­zeten akár tanítóik akár tanítványaik lennének ki­téve. Ennél több előnyt követelnünk csak akkor lehet, ha a jog és osztó igazsági szabályait szem­ elől tévesztjük; ha azt is visszavonjuk, mit a gya­korlat szentesített; és ha számba nem ves­szük, azon szép összegeket, miket a tanuló ifjúság ezen­túl fizetni köteleztetik. — A kérdés megfejtése most senki előtt nem rejtély. — Az illető ministerium, óvástételek da­ T­Á­R­C­Z­A. A Guerilla. I. Embervásár Pesten. (Folytatás.) „Nézze ön ez ép alkatú nőnemet, e szálas, csontos férfiakat, e termetes hegyi fajt, mely az él-senyv véletlen dermedtségében is elárulja eredetét: mit és mennyit vihetne ez véghez, la­katlan síkjainkon meggyarmatositva ? m­ig most, saját földén élelmet nem lelve,­­sodrony­, üveg­­s más garasos kereskedésben lézengi el életét, vagy sikeretlen fuvarban veszti az időt, s fél or­szágot vándorol napszámért, minek más czélja nincs, mint a tengető élelem.“ „Bécsben azon ellenvetést hallom, hogy e hegyi faj nem viselheti el az alvidéki égaljt;“ jegyzé meg az idegen. „Békés legnépesb községei e nemzetségből valók, s a munkás jóllét mellett ép, teli bélü iva­dék származik tőlük. És ha a bánáti ködök job­ban megtámadják is a test szervezetét, gyerme­kes családok szállítása kétségkül sikerülni fogna. Az ifju élet, mire fölnövend, már megszokta a lé­get, s az első ivadék hasznos gyarmatává lenne az államnak.“ „Ha nem csalatkozom, közelebb történt in­tézkedés magyarhoni telepítés tárgyában a biro­dalmi kormány részéről.“ „Nehány hajó németalföldi vaszka aljnép szállíttatott alá. Satnya, dermeteg gyámoltalan faj, a szellem jelensége s testi erő elemei nélkül; vé­retlen, beteges, kórházi csőcselék, mely sem föl­det művelni, sem ipart űzni, sem adót és közter­heket birni nem született, s melynél mind termé­szeti törvények mind állam­­ gazdászat érdekei szerint józanabb vállalat leendő az egésséges ba­romtenyésztés,... mert fogalmam szerint nyomo­rékat ápolni kötelesség, de szaporitni vétek.“ „Ügy hiszem azon régi elv nyomán történék az, miszerint a Duna partjait német telepitvények­­kel akarják végig eltölteni!... pedig én meg va­gyok győződve: ha az egyetértés korszaka eljö­­end, a német faj első fog kezet nyújtani a küzdő magyarnak.“ „De a nemzetiség harcza....“ „Nyári mennydörgés lesz, mely rémületével hirtelen elrohan, s aj élet féhljét hagyja a tisztitott légben.“ „Dühödtebb lesz mint a hit- hűbér- lovag­kor, vagy bármelyik uralkodó eszme, melynek in­gerével az elvakult népek fanatismusát valaha fel­­gyujták.“ „A testvér döfése határozatlanabb mint a bérgyilkosé, s a fajok egymásban testvérre is­­­ mernek.“ „De a nemzetiség közelebb áll szivéhez mint a hit, vagy birtok.“ „Épen azért elvehetlen, s ezt át fogja látni... Rablélekké lesz-e a szabad szellem, egy férfiúban, ha zsarnokoltatik.“ „Soha, mert az benső életének eleme, szük­sége, feltétele...“ „Mint a nemzetiség a népeknél. Azért ha a faj életrevaló, azt csak vele együtt lehet kiirtani, mint agyvelővel a szabad gondolatot___Volt-e valaha a magyar nyelv, anyai jogaiba országosan beiktatva ?“ „Nyolcz­száz évtől soha.“ „Mi volt a közigazgatási nyelv ?“ „Diák.“ „Mi volt országgyűléseken az értekező tör­vényhozási nyelv ?“ „Diák.“ „Mi volt az itéletszékek s közigazság nyel­ve?“ „Diák.“ „Mi volt az iskola-nyelv, melyben a ma­gyar tanulónak csekély ismeretét szereznie kel­le?“ „Diák.“ „Mi volt a műveltebb levelezési nyelv, s ma­ga a hit szava több felekezetnél ?“ „Diák, diák... diák!“ „Harczolt-e hosszú századokon által az anya­nyelv érdekében, — ki azt egyedül teheti, — a nemzet földbiró hatalmasabb része ?“ „Soha! sőt maga árulta azt.“ „S ily rendszeres öngyilkolat hozzájárulta mellett is, századokon által, kiirtatott—e a magyar nemzetiség ?“ „Óh nem, óh nem!“ „Ez az, mit állítok: egyéniséget, csak az egyénnel lehet megölni.“ „Pedig a nemzetiség felébredt ösztöne, alig harmadfél tized folytában nőtte úgy ki magát, hogy árjával minden vádakat elsodor.“ „Miket saját kormánya, e jelen pillanatig, kétségbeesetten épit eléje,... Pedig itten nem is nemzet működik, csak egy kiváltságos osztály nemesb töredéke. Hátha egykor, szabad­ egyenlő­ség mindenik egyénnek helyet jelölend ki a harcz s vetély-verseny soraiban... ? Azért ne aggódjék ön... A nemzetiség eszméjét kevésbbé zsákmá­nyolhatja ki a világdiplomatia, mint bármely ural­kodó hagymázt... Életre való faj, ösztönszerün érzi és felfogja, hogy, szabad alkotvány mellett, lehessen azt tőle eltemetni; s a közszabadság mint elsőrangú érdek biztosításául, inkább józanon en­­gedend abból kellő sulyegyenig, mintsem a sza­badsággal ezt is, s a világos század minden szent­ségeit véres kitörések sirhalmába vigye, mely fe­lett ördögi politikusok ütnék föl a dobzódó asz­talt.“

Next