Magyar Hirlap, 1850. december (2. évfolyam, 321-344. szám)
1850-12-08 / 327. szám
Pest, Vasárnap, Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet kivéve mindennap. Előfizetési dij : fél évre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 ft 30 kr. Évnegyedre helyben házhoz küldve 4 frt; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 ft 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. Előfizetési fölhívás a MAGYAR HÍRLAP 1851-dik évi folyamára. A Magyar Hírlap eddigi alakjában jövő évben is folytattatván, az uj év közeledtével tisztelettel fölhívjuk a t. ez. közönséget előfizetésre. Lapjaink ára helyben az eddigi marad, vidékre nézve azonban az 1851. január 1-sejével életbelépő postabélyeg-törvény kényszerít azt valamivel fölebb emelni. E szerint lesz az Előfizetési ár 1851-re. Vidékre: félévre 1 pft; évnegyedre 5 ft 30 kr. Helyiben: félévre 8 pft; évnegyedre 4 pft Helybeliek számára havi előfizetés is elfogadtatik 1 ft 40 krjával pp. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál. Pesten a kiadónál saját kereskedésében (nagyhid utcza 671 sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában (aldunasoron kegyesrendiek épületében). Minthogy jövő 1851-dik év jan. 1-jétől fogva az előfizetési dijaknak a postám ingyen szállítása megszűnik, ennek következtében tisztelettel figyelmeztetjük a t. ez. előfizetőket, kik addig megrendeléseiket meg nem tennék, hogy az említett jan. 1-jétől kezdve előfizetési díjaikat bérmentve fölküldeni szíveskedjenek. HIVATALOS RÉSZ. Mind azon perek , melyek az előbbeui törvények rendeletéhez képest, Bács, Krassó, Temes és Torontál vármegyékből, úgy Szerémmegye római és illoki járásaiból — nem különben a fentnevezett megyékben fekvő sz. kir. városokból , a volt királyi curiára vagy tárnoki székre feljebbeztettek, vagy az akkori kerületi tábláknál megindittattak, — az uj rendszer értelmében a Temesváron székelő Szerb Vajdaság és temesi bánságbeli ideiglenes főtörvényszékhez igazittatván; e körülmény ezennel hivatalosan azon értesítéssel szolgáltaik köztudásra, hogy — kivévén a bün- és csődbeli pereket, — melyek rendszeres vizsgálat alatt vannak, — a mely pereknek vizsgálata jövő évi martius utolsó napjáig — az érintett főtörvényszéknél — akár írásban, akár pedig személyesen nem szorgalmaztak , azok elhagyatottaknak — vagy időközben kiegyesítetteknek fognak tekintetni, és hogy azon pereknek jegyzéke — a zombori, újvidéki, nagybecskereki, temesvári és lugosi megyei törvényszékeknél is megtekinthető lesz Kelt Temesváron dec. 3-án 1850. Szabó Antal ideigl. elnök. 327. sz. december 8-án 1850 Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (nagyhidutcz a 071. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában : (aldunasoron, kegyesrendiek épületében). Vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Szerkesztői iroda van: aldunasor és halpiac* sarkán 53. sz. a Nemeshegyiház 2 .emeletében 2. sz. a Mintázatok a lakházak osztályozása iránti hivatalos utasításhoz. Járás: HSMHIVATALOS i.bz. Pest, dec. 7. §. Néhány napok óta az egyetemes birodalmi journalistika nem ismer kellemesb foglalatosságot annál, mint hogy a béke és határozott megállapodás kilátásait a legragyogóbb színekkel ecsetelje. Oly mohón kapnak a békehírek után s oly sietőleg igyekeznek tudatni azokat a hivők seregével, mintha birodalmunk fönállása, fénye és java csakugyan a porosz kabinet engedékenységétől függne, és senkinek sem volna több oka kerülni az összeütközést, mint teljes számú, jól kikészült s harczra vágyó sergeinknek. Úgy látszik, mintha loyális érzelmekül kívánnák e rendkívüli békeszeretetet bemutatni ugyanazok, kik egy két hét előtt pánczélos philippikákat szórtak az uniós politikusok fejére s már előlegesen siettek megnyugtatni az ellenfélt az iránt, „hogy miután roppant hatalommal és tekintéllyel lépendünk föl, nem fog szégyenére válni — megverettetése.“ Ily előzményekkel, melyek még fris emlékezetünkben élnek, nehezen esik az embernek összeegyeztetni a frigyehajtó érzelmek fanatismusát, mely minden díszkocsi kerekeibe belekapaszkodik, minden bókot ellenöröz, melylyel egy kültekintély szokott módon s Austriában otthonos udvariassággal megtiszteltetett, s valódi áhítattal csügg egy külhoni fejedelem kegyén, melylyel ez visszatérő küldöttjét fogadá. Mintha itt szeszélyekről, félreértésről s hin daczról lett volna szó, miket a kabinetek közeledése oly könnyen szétoszlat, és nem életkérdésről, melyért az austriai birodalom minden veszélylyel szembe száll, melyben semmi engedékenységnek nincsen helye s melynek végképeni eldöntése a német szövetség reorganisatiójától, tehát oly pontoktól függ, miknek megállapítása körül idő, fáradság és tán a külkabinetek közbenjárása is kívántatik, miknek el —vagy el nem fogadása az átalános politikai constellatiókról föltételeztetik, melyeket előre megjósolni nem lehet, ignorálni nem szabad. Kormányunk, mint a tények mutatják, annyira távol van a remény elbizottságától, mikép habár a kiegyenlítést óhajtja s a béke utait egyengeti, egy pillanatig sem bír elfelejtkezni arról, hogy még csak küszöbén állunk az értekezleteknek, hogy naponta uj tényezők tolakodnak a békepártok közé, hogy az aludozások kimenetele bizonytalan, s így le nem mondva az óhajtott siker reményéről, készen áll fegyverrel védeni jogait. És ez igy van helyén, s a tények állásával és a birodalom méltóságával annyira megegyez, mennyire ellenkezik azon emberek vak lármájával, kik egy forradalmi proclamatió ellen nagy ijedtükben az egész világot szeretnék hadilábra állítani, kik Hessenben, Schleswig-Holsteinban és Radowitzban keresik egyedül a meghasonlás okait; s viszont néhány telegráfi magántudósítások tekintélye után indulva, szeniori hangon hozsánnát kiáltanak az örökös frigynek! Ilyenkor kettős értékkel bír, s méltó elismerésre számít nemzetünk higgadtsága és helyes tapintata, minőnek ez utolsó napokban is tapasztaltuk. Ha a bécsi börzeláz nem ejti országunkat zavarba (pedig e befolyástól szabadulnunk nem lehet), akkor az átalános nyugodtság és rendütletlen önbizalom, mely a nagy események előestéjén mindenütt mutatkozott, példányul szolgálandott bármely politikailag teljes körú nemzetnek. Magyarország népeinek öntudata, vagy ha tetszik büszkesége, minden egyén véleményét oda képes irányozni, hogy — ha a területünkön lakozó főnemzetek pacificatiója sikerült — egy pillanatig sem kell kételkedni a harczok eredményei felöl, s a birodalom okvetlen kibontakozik minden veszélyből. Ha békét óhajtunk, csak azért óhajtjuk, hogy legyen időnk rendezni belviszonyainkat és szebben is, jobban is ellehessünk egymás mellett. C. naiutázat. Összes kimutatása . . . . Megye, a fennebbi járásban találtató házaknak, a külön községek s ezekben foglalt puszták (prediumok) szerint, a házrészek és épitésmódok átnézésével, és a házak osztályozásával a ház-adó számára. Levelezések Paris, dec. 1. A zázos december nevének megfelelőleg áí* lőtt elő, hideg, ködös, sötét képet mutat, mint a politikai láthatár, melylyel annyiban is több oldalról rokon, hogy fagylaló képe isten tudja mennyi meleget, hőséget és tüzet rejt, később........ta- TÁRCZA. Az amerikai köztársaság alapitói. (Folytatás.) III. A győzelmes forradalomnak nem volt mit egyenitenie. A nép társadalmi helyzetét semmi hogy nem választá el ama túlságos erkölcsi egyenlőségtől, mely benne irigységet s gyűlöletet gerjeszt. E tekintetben, forradalom által már nem lehetett semmit többet nyerni. De épen azért, mivel a gyarmatok társadalmi helyzete demokratikus volt, a nép megszokván jogait gyakorolni, ugyanakkor midőn szabadságainak gyakorlatában volt, azokat egyszersmind mélyen s tisztán érezte; ahonnan eleinte nem volt nehéz, azt a törvényes ellenállás és fölkelés ezen mozgalmába sodorni, megtámadott jogai s veszélyben forgó szabadságainak nevében. Mindazáltal ezen kérdés igen finom lévén kikerülte a tömeg érzékeit, mely csak akkor buzdul fel azon lelkesedésre, mely a forradalmaknak sikert szerez, ha a kiindulási ponton túl, s elérendő végezetül, valamely valódi s kézzelfogható nyereményt, s szenvedélyeinek kielégítésére alkalmas anyagi reményeket mutatnak neki. Oly forradalom, mint az, melynek jelenleg csak vázlatát adjuk főbb vonásaiban, a részleteket mellőzve, természetesen csak bizonyos jelesebb egyének agya s szivében érhetett meg igazán , kik képesek voltak fölfogni s világosan megérteni azon elvet, melynélfogva történt a fölkelés ; azaz, Guizot kifejezése szerint, „a történeti s észjog, a hagyományok s eszmék szövetségét.“ Innen az első hév megszűntével, a nép hidegen fogadta főnökei felhívását. Itt oly jelenet tűnt föl, minőt semmi más ilynemű esetben nem lehete tapasztalni. Forradalmak alkalmával, rendesen a türelmetlen s heves tömeg szokta vezéreit, még saját akaratjok ellenére is, s gyakran az okosság határain túl hajtani. Itt ellenben—s ennek igy is kelle történnie — a vezérek ragadták magukkal a nagyon lassú tömeget, hogy a czélt belássa, s reá törekedjék. Az állhatatosság a működésben, az ösztön a harczban, az áldozatok a balesetekben, a független, fölvilágosult s gazdag osztályoktól eredtek. Egyedül ők állottak mindig s minden perczben a résen; egyedül ők lettek a mozgalom uraivá, s foglalták el a forradalom által osztogatott hivatalokat. Ez volt oka, hogy ezen forradalom szelleme egy perczig eltért azon valódi szellemtől, mely azelőtt, s később ismét uralkodott Amerikában. A nép elvonván magát a mozgalomtól, mintegy magával vitte eredetének valódi demokratikus érzelmét, s az aristokratikus eszméket önkénytelenül terjedni hagyta a társadalomban. Ezért később meglakolt. Sőt a mi több, lényegesen koczkáztatta ezen fölkelés sikerét, melynél törvényesebb fölkelésre a história nem emlékezik. Bizonyosan oda lett volna az annyi barez s áldozat által visszaszerzett jog, ha próbált tehetségű s bátorságu férfiak nem ülnek vala Amerika kormányán, kik egész lelkesedéssel szentelték magukat munkájukra, s nem voltak képesek a forradalmat czéljától eltéríteni, bármily kedvező alkalmat szolgáltattak is nekik erre. S ha mint említem, egy perczig hónuk valódi demokratikus szellemével ellenkező útra tértek, ez saját akaratjuk ellen, maguk a körülmények hatalmánál fogva, s ellensúly-hiány miatt történt. Később meglátandjuk, miként használták ők fel Washington vezérlete alatt ezen helyzetet, s miként állott helyre a sulyegyen a mérleg két serpenyője közt. V. Ezen férfiakat, kiknek bátorságát s észtehetségét kiemeltük, úgy látszik, szándékosan álliá elő a gondviselés, hogy végrehajtsák ama nehéz munkát, melyhez kezdettek, mely naponkint veszélynek tétetett ki, s melynek teljesítése késleltetett azon közremunkálás hiánya által, mire méltán számíthattak. Meg kell vallani, ily férfiak, minők ezek voltak, ritkán találkoznak össze. Személyes nagyravágyástól menten, hazájukhoz vallásos hűséggel ragaszkodva, érte sokkal többet veszélyeztetve, mint amennyit attól az általuk védett ügy diadala után nyertek, legkedvesebb rokonszenveikről lemondva, egyenesen neki mentek a czélnak oly hajthatlan szilárdsággal, minőt csak a hit s kötelességérzet adhat. Ezen férfiak nevei: Washington, Franklin, Mason, Jefferson, Harrison Bénjámin, Hamilton, Patrick Henry, Buttledge, Wythe, Adams, Morris, Madison s. t. b. Amerika kegyelettel tartá fenn emléküket, s neveik ma is nagy tisztelettel emlittetnek az atlanti tengeren túl. És méltán is, mivel egy ország sem mutathat föl ennyi egykorbeli jeles férfit, kik a „bölcs“ czimet inkább megérdemlették, s kikben annyi ész, tehetség s egyszersmind annyi valódi erény lett volna. Ama váratlan tények s ama népszeszélyek közepett, melyek egy percz alatt lerontották a már szinte kivívott győzelem alkotványát, mennyi