Magyar Hirlap, 1893. december (3. évfolyam, 332-360. szám)
1893-12-01 / 332. szám
2 A nagyszebeni Telegraful Roman vezérczikkében azt írja, hogy amit Horváth Gyula mondott, már rég tudják; jó lenne, ha azt, amit mondott, meg is lehetne valósítani és ez csak a magyaroktól függ. De amíg erőszakkal akarunk magyarosítani, amíg a sajtó képtelen vádakkal illeti a románokat, addig lehetetlen a béke. A románok nem vetnek gátat a béke elé és nem áll Horváth Gyula kijelentése, hogy ők kezdették a harczot. Szűnjenek meg a sovinizmus támadásai, közeledjenek igazsággal, őszinteséggel a románokhoz, akkor lesz béke, egyetértés. A temesvári Luminatorium azt kívánja, hogy Horváth Gyula román nemzeti párt programmjáról és közegei előtt nyilatkozzék s nem Bukarestben. Mondja meg, hogy a programmban mi a rossz és kivihetetlen és itt kezdje meg működését a nemzetiségi kérdés érdekében, nem pedig a külföldön. (Erre nincs több megjegyezni valónk, hogy alkotmányos országban csak olyan programmok képezhetik eíikálás tárgyát, melyeknek hívei az alkotmány keretei között mozognak és melynek tartalma az alkotmány alapjaiba nem ütközik.) A «Correspondenzia Romana», amelynek tegnap jelent meg az első száma Bukarestben Slavici szerkesztése alatt, Horváth Gyula nyilatkozataival foglalkozva, kételkedik a békítési szándék őszinteségében és azt kívánja, hogy a békítés érdekében Nagyszebenben tegyék meg a magyarok az első lépéseket. Budapest, mtnemSics* 39. A polgári házasság. Félhivatalosan jelentik, hogy Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter holnapután, szombaton terjeszti a képviselőház eleire a házassági jogról szóló javaslatot, mely 167 szakaszra terjed. Maga a megokolás harmincz ívnél nagyobb terjedelmű. Mezőrendőrség. A képviselőház földmivelési bizottsága ma folytatta a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló törvényjavaslat tárgyalását. A harmadik szakasztól a tizenkettedikig jutott el a bizottság és holnap délután 5 órakor fogja tanácskozását folytatni. _____ A dunaszerdahelii mandátum. A képviselőház állandó igazoló bizottsága a szokásos fenntartásokkal verifikálta Erdélyi Sándor dunaszerdahelyi mandátumát. E megállapodásról Ragályi Lajos tesz majd jelentést a háznak. A nemzeti párt ma délután 5 órakor Horánszki Nándor elnöklete alatt értekezletet tartott. A nemzeti párt mai értekezletén tárgyalás alá került a pénzügyminisztérium költségvetése, melyet igen részletesen ismertetett Horánszky Nándor. A vitában részt vett Hódossy Imre, Bánó József, Beöthy Ákos, Zichy Jenő gróf, Veszter Imre és Issekutz Győző. MAGYAR HÍRLAP 1898 deczember 1. ORSZÁGGYŰLÉS Előre lehetett látni, hogy a honvédelmi költségvetés nem mulhatik el dörgés és csatározás nélkül. Az. eddigi ülések csöndesek, békések és unalmasok voltak. Kellett már egy kis levegőtisztilás. A vita lassan indult. Higgadt és békés természetű emberek beszéltek. S a hangulat olyan volt, hogy még a határozati javaslatok megújítását is elengedte az ellenzék. Mindössze Horváth Gyula tiltakozott a jogfeladás ellen. De aztán Ugron Gábor elvetette az első bombát. Felkérte a minisztert, hogy ne akkor beszéljen, mikor már senki se válaszolhat neki. A miniszter idegesen vágott vissza, amire aztán Ugrón fölállott és olyan orkánt zúdított a miniszter fejére, hogy már-már azt vártuk, buzogányt rántanak elő a pad alól, és újmódin szólva: megokolják egymást. Hanem a miniszter válaszára zajos derültség lépett a nehéz perczek nyomába. A miniszter mulatságos naivitással és őszinteséggel járt keresztül-kasul minden logikán és minden politikán. »Nincs pénz............. Nem bánom. . . . Nem tudom.« Ezek voltak az argumentumai. » S néha-néha hozzátette: — Ez csak eléggé világos? Mit feleljenek rá? Nevették. — A manó vigyen el benneteket, —* mondotta aztán, mikor az ülést bezárták, — úgy is tudjátok miket kellett volna felelnem. A képviselőház ülése nov. 30-án. Elnök: Bánffy Dezső ,báró és Perczel Dezső. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor miniszterelnök, Hieronymi Károly, Bethlen András gr., Jozipovich Imre, Fehérváry Géza dr. A vita megkezdése előtt a honvédelmi miniszter beterjesztette a lapunk más helyén ismertetett törvényjavaslatokat. A napirend szerint elsősorban harmadik olvasásban is elfogadták a kúriai és táblai bírák számának szaporításáról szóló törvényjavaslatot, melyet most már hozzájárulás végett a főrendeknek küldenek meg. A honvédelmi költségvetés: Tóth Aladár a már évek óta sürgetett műszaki csapatokról újította meg az ellenzék azon kívánságát, hogy a magyar csapatokból jelölje ki a műszaki tiszteket. Ezenkívül szeretné, ha a honvédelmi miniszter jövőre a honvédségnek is adna zenekarokat. A költségvetést elfogadta. Tóth Ernő szintén a honvédség harczképességének emelése végett szólal fel. A századállományokat és a tisztikar számát kell növelni. Az altisztek érdekében is kell valamit tenni. Végül arról szólott, hogy a honvédeket túl gyakran hívják be fegyvergyakorlatra és ezzel őket a polgári foglalkozásukból kizaklatják. Végül a következő határozati javaslatot terjesztette be: «Utasítja a képviselőház a honvédelmi minisztert, hogy a honvédség tüzér- és műszaki csapatainak felállítása tekintetében tegyen jelentést a törvényhozásnak.» Bolgár Ferencz kifogásolta, hogy a miniszter a honvédség tervezett fejlesztésének költségeit nem tüntette fel a jelentésében, csupán a bizottság egyik tagjának a nyilatkozata tájékoztathat, hogy t. i. a költségek öt millióra fognak rúgni. Ezután újból szóbahozta a közös hadseregből a honvédséghez való áthelyezések kérdését s kijelentette, hogy bár a miniszter tavaly nem fogadta el erre vonatkozó határozati javaslatát, az idén is benyújtja s mindig követelni fogja, hogy a miniszter évenkint tegyen jelentést az időközben történt áthelyezésekről. Intézkedéseket sürgetett arra nézve is, hogy a tisztekkel másképpen bánjanak, mert ha az emberség szempontjából felháborodunk, hogy a legénységgel néhol rosszul bánnak, emberi és katonai szempontból egyaránt nagy hiba, ha a tisztek felebbvalóiktól kénytelenek rossz bánásmódot eltűrni. Végül, amint beszéde során jelezte, a következő határozati javaslatot terjesztette be: «Utasítja a képviselőház a honvédelmi minisztert, hogy évente a költségvetéssel kapcsolatban terjesszen kimutatást a törvényhozás elé arról, hogy hány tisztet helyeztek át a közös hadseregtől a magyar királyi honvédséghez.» Hagy István a Tóth Aladár beszédére reflektálva, kijelenti, hogy szívesebben hallgatná az első honvédségi ágyú hangját, mint a honvédségi zenekarok csinnadrattáját. A Ludovika-akadémiának felső katonai akadémiává való emelését kívánta, azután ő is megújította a következő tavali határozati javaslatát.Addig is, míg az ország pénzügyi helyzete egy, a magyar honvédségi tisztikar családos egyéneinek leányai részére létesítendő leánynevelő intézet felállítását lehetővé teszi, utasítja a Ház a tisztelt honvédelmi miniszter urat, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrral egyetértően a szükséges intézkedéseket megtegye az iránt, hogy a magyar honvédtisztek leányai az országban már létező kiválóbb nőképző tanintézetekben létesítendő alapítványi helyek adományozása útján részesülhessenek magyar hazafias szellemű és irányú neveltetés mellett alapos kiképeztetésben, mivégből a megfelelő összegek az 1895. évi állami költségvetés megfelelő rovatába okveletlenül felvétessenek». Wekerle miniszterelnök szükségesnek látta, hogy erre feleljen. Helyesli, hogy a honvédtisztek leányárváit Magyarországon neveljék, de nem látja be, miért történjék ez külön intézetben. A kormány a jövő költségvetésbe bizonyos összeget fog fölvenni arra a czélra, hogy abból néhány árvát lehessen a létező leánynevelő intézetekben elhelyezni. Az idén ezt a költséget csak azért nem vették föl a költségvetésbe, mert a jótékonyczélú sorsjátékok jövedelméből lehetett a honvédelmi miniszter rendelkezésére bocsátani a kívánt czélra szükséges összeget s így a költségvetést nem kellett vele megterhelni. Tóth Ernő és Bolgár Ferencz határozati javaslataira nézve a miniszterelnök azt jegyezte meg, hogy miután azok fölött a törvényhozás az idén már egyszer határozott, most a házszabályok értelmében újból szavazás alá nem bocsáthatók. Az elnök maga is hivatkozik arra, hogy a beadott határozati javaslatok ez évi áprilisban a háznak 192-ik ülésében már átmentek a szavazáson és így újra szavazni ezek fölött nem lehet. (Zajos ellenmondás a baloldalról.) Horváth Gyula kifejti, hogy a házszabályok ebben az esetben nem állíthatók úgy fel, hogy a háznak kardinális jogai bizonyos értelmezések által, úgyszólván, érvénytelenné tétessenek, vagy megsemmisíttessenek. Az soha sem állhat semmiféle törvényhozásnak a világon szándékában, hogy a háznak a budgetre vonatkozó elhatározási jogát úgy az egészre, mint az egyes tételekre vonatkozólag korlátozza. Mert abból, hogy a ház kormányzati szempontokból a kormánnyal szemben előzékenyen járt el, azt következtetni, hogy e háznak s a ház minden egyes tagjának a budgetnel való szabad tárgyalási joga csorbíttassék, nem lehet olyan értelmet adni a házszabályoknak, amely azokban sohasem foglaltatott, mert senkinek sem jutott eszébe a háznak budget-jogát, amely törvényben van és nem házszabályokban s amelyet a 48-iki törvény állapít meg, a házszabályok egyes intézkedéseivel és értelmezésével kijátszani akarni. Ezért kéri, járuljanak ahhoz, hogy a budget tárgyalásánál minden egyes képviselő joga teljesen megóvassék, s ennélfogva mindazon határozati javaslatok, tekintet nélkül arra, hogy elő voltak terjesztve az ugyanazon ülésszakban folytatott budget-tárgyalásnál, alapos tárgyalás után, szavazás alá bocsáttassanak. (Helyeslés balfelől.) Wekerle miniszterelnök kijelenti, hogy nem volt szándéka a képviselők jogát korlátozni, csupán preczedensek elkerülése szempontjából óhajtja, hogy a költségvetések kapcsán beterjesztett határozati javaslatokat vegyék ki a házszabályok említett rendelkezése alól. Ebbe aztán a Ház belenyugodott s az incidens után folytatták a költségvetés tárgyalását. Thaly Kálmán, szemben azzal, hogy a honvédségnek tüzérséggel és műszaki csapatokkal való ellátását csak pénzügyi kérdésnek mondják, kijelentette, hogy a függetlenségi párt minden áldozatra kész, csakhogy a honvédségnek ezt a kiegészítését elérje. De az akadályok nem pénzügyi természetűek, hanem Bécs az, mely ebben is ellenszegül Magyarország óhajának. Nem akarásnak nyögés a vége s a kormány hiába tagadja, nem tudja kieszközölni Bécsben a műszaki csapatok létesítését. Szóvá tette ezután a sok öngyilkosság ügyét is. A katonaság körében — úgymond — egyre növekednek az öngyilkosságok és a legénységgel való rossz bánásmód esetei. (Halljuk! Halljuk! (Fejérváry Géza br. honvédelmi miniszter tagadólag int.) Ne legyen idegessé a t. miniszter úr; én egészen tárgyilagosan fogok szólani. (Halljuk! Halljuk!) Fejérváry Géza bv. miniszter: Erről amúgy is legközelebb, a mai nap benyújtott jelentésem tárgyalásakor lesz szó. (Zaj.) Thaly Kálmán: Akkor is, de nekem most tetszik. (Derültség.) Én is képviselő vagyok, hát van jogom ehhez szólni, nem csak úgy a levegőbe beszélve, megszavazni a sok milliókat a miniszter úrnak. (Élénk tetszés a bal- és szélsőbaloldalon. Zaj. Halljuk! Halljuk!) Fejérváry Géza br. miniszter: Beszéljen amennyit csak akar, hozzá vagyok szokva. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Thaly Kálmán: Annyit beszélek, amennyit akarok; nem kommandóra, hanem mint szabad ember szabad meggyőződésből. (Éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon. Derültség jobbfelől) Thaly Kálmán ezután elmondja, hogy a mi hadseregünkben van a legtöbb öngyilkosság. A hadsereg németsége is oka ennek. Kifejtem, hogy miért. Menjen el akárki a magyar ezredekbe, vizsgálja meg ezt a körülményt és ténynek fogja találni, mert felső utasítás következtében történik, hogy mikor az ujonczok bevonulnak, illetőleg némileg kiképezve vannak, felhivatnak, hogy ki tud közülök németül, s aki csak valamennyire is tud, ha máskülönben akármilyen ember, gonosz indulata zsarnok hajlamú, részegeskedő és nem tudom milyen fráter, minthogy németül tud, altisztet csinálnak belőle, akár hir arra elegendő kvalifikáczióval, akár nem. Az ilyen azután kegyetlenül üti, veri, pofozza, kínozza a szegény magyar ujonczokat. Fejérváry Géza b. miniszter: Ez nem áll! Thaly Kálmán: Kérem, szolgálok adatokul. Fejérváry Géza báró miniszter: Hazugság! Thaly Kálmán: Hazugság? Hiszen a kormánypárt lapja írja és éppen Frigyes főherczeg előtt fordult elő az eset. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Fel fogom olvasni egész terjedelmében. A t. honvédelmi miniszter úr erre az adatra, melyet nem is ismer, azt mondja, hogy hazuság; a kormány egyik lapja, egy Pozsony vidéki lap írja, megtörtént esetei szolgabiróilag felvett hivatalos jegyzőkönyv alapján. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter: Nem arról a jelentésről mondtam, hogy hazugság, hanem arról, amit sokszor alaptalanul híresztelnek. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csengeti