Magyar Hirlap, 1928. július (38. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-01 / 147. szám

to 1928 július­­. Egy newyorki rendőrnek hiába panaszkodok arról, hogy beverték a fe­jedet Alaposan megnéz téged, aztán önelé­gülten kijelenti: „bizony szép knock-aout ▼olt“. A Broadway-n magára hagyatott em­ber támadóival szemben — csak két öklében, botjában, pisztolyában bízhat, mert a new­yorki banditákkal jóban vannak a rendőrök. P. G. Wodeh­ouse „Psmith, az újságíró“ címmel regényt írt New York rendőreiről, banditáiról és egy újságíróról, aki igazat ír, nem félve attól, hogy betörik a feje. Pedig arrafelé komolyan kell venni az „írj igazat, betörik a fejed“ közmondásának az igazsá­gát. Ott nem a sajtótörvény 20. paragrafu­sára való hivatkozással kérik a helyreigazító nyilatkozat közlését, hanem, akinek rosszul esik egy újságcikk, felbérel egy rablóbandát és knock-aoutoltatja az újságírót. Psmith, izmos, kisportolt, angol jogász, egy barátja társaságában New Yorkba érke­zik. A véletlen összesodorja egy újságíróval, aki a „Kellemes percek“ című családi lapnak a segédszerkesztője. Megismerkedésük pilla­natában ugyan a lap főszerkesztője is, mert az igazi főszerkesztője áthajózott Európába, hogy kellemetlen gyomorbaját kéthónapos kúrán keresztül kezeltesse. Psmith kíváncsi­ságból átlapozza a „Kellemes percek“ né­hány számát, s azonnal megállapítja, hogy bárgyúbb, ostobább tartalmú újság még nem volt a kezében. Különös terve tá­mad : az alatt a két hónap alatt, míg a fő­­szerkesztő távol van (sőt, egy világrésznyire van távol), forgassák át a lapot, dobják ki a régi munkatársakat és az új szellemű újság­nak verbuváljanak új közönséget .smith maga is beáll az új gárdába, sőt ,valósággal ő irányítja a „Kellemes percek“-et, amely igen gyorsan kellemetlen perceket szerez sok embernek. Így, egy dúsgazdag new-yorki háztulajdonosnak, aki a­ házbér­­törvény kijátszásával uzsorázza, zsarolja lakóit, emberhez nem méltó lyukakban zsú­folja össze őket méregdrága bérért. Psmith nagy, leleplező cikket ír a háztulajdonosról és az agresszív hang, amelyet Psmith tiszta idealizmusa intonál, üzletileg is szerencsés­nek mutatkozik, hiszen a lap, amikor meg­változott tartalmával a rikkancsokhoz ke­rül, mint a csemege, kelendővé lesz. De megkezdődik a harc. A háztulajdonos, aki politikai karrierjének egyenes ívét félti a leleplező cikkek hatásától, előbb futárok útján lekenyerezni akarja a „Kellemes percek“ cikkíróját, de amikor a futárok vé­res füllel, betörött orral repülnek a „Kelle­mes percek“ szerkesztőségéből a lap meg­vesztegethetetlenségének dokumentálásakép­pen, a háztulajdonos új módszerhez folya­modik. Banditákat bérel fel Psmith és munkatársai ártalmatlanná tételére. A szem­benálló harcosok erőviszonyai szinte telje­sen egyformák. Mert a „Kellemes percek“ munkatársai közé vesz egy új box világbaj­nokjelöltet, akinek az a szerkesztőségi be­osztása, hogy vigyáz a látszatok mozdula­taira. Egy ember viszont kevés lenne. Psmithék tehát szövetkeznek egy konkur­­rens banditavezérrel, aki züllött gárdájával együtt a „Kellemes percek“ szerkesztőségé­nek a testőrévé lesz. A testi épség védelmén kívül gondoskodni kell arról is, hogy az egyéb akadályokat elhárítsák. Hiszen a megtámadott háziúrnak az is eszébe jutott, hogy amikor a nyom­dából kikerül a lapnak egy-egy új száma, a rikkancsoktól a banditák elorozzák a pél­dányokat. Tőrök és golyók között megy előre Psmith, kalapját egy éjszakai kiránduláson lelövik, a fejéről, egy másik összetűzés alkalmával pedig háztetőre kell másznia, zsonglőr­ködnie, artistáskodnia kell, egyedül vere­kedni tízzel, de ez a rajongó, izmos, angol fiú nem adja fel a harcot... ... nem adja fel a harcot mindaddig, amíg megérkezik a „Kellemes percek“ szerkesz­tőségébe egy alacsonytermetű, kövér, evik­­keres úr, Mr. Wilberfloss, a lap főszerkesz­tője, aki rémült csodálkozással konstatálja, hogy újságjának régi törzsközönsége un­dorral dobta vissza a „Kellemes percek“ leg­­újabb számait. Viszont megnyugszik, ami­kor meghallja, hogy a lap másfelől sokkal nagyobb olvasógárdát szervezett magának azok közül a newyorkiak közül, akiknek fá­radt idegeit már csak szenzációk tudják iz­gatni. És különben is, akárhogy mérgeske­­dik Mr. Wilberfloss, nincs sok joga a fel­háborodásra, mert Psmith azt csinál a saját vagyonával, amit akar. A végén tudjuk meg ugyanis, hogy Psmith, amikor átalakította a „Kellemes percek“-et, gondoskodott arról is, hogy apja, aki dúsgazdag angol birtokos, megvegye a laptulajdonostól a lapot. Psmithnek azonban elég volt. Megtanulta kéthónapos újságírói működése alatt, hogy New Yorkban a riporternek nemcsak írni kell, nemcsak anyagot kell szerezni, hanem szükség esetén ölni, vagy meghalni is. Egy különös kaland emlékével megy vissza az öreg egyetemi városba az ifjú Psmith,­­ ezzel fejeződik be Wodehouse regénye. Különös könyv a „Psmith, az újságíró“. Csak a kékszemű angolszászok tudnak olyan derűvel nevetni, mint amilyen derű vonul végig ezen a regényen. És csak nagy írók tudnak a mulattatás eszközeivel olyan éles fotográfiát adni egy város homálybazárt részeiről. Mert van-e nehezebb annál­­ mo­solyogva beszélni szomorú dolgokról. Wode­house ezt teszi. Végigvezet bennünket New York sikátorain, bemutatja a nagyváros mé­telyét és közben tréfákat mond, nevettet. Amikor letesszük a könyvet, vége a kirándu­lásnak, meg kell dörzsölnünk a szemünket, várjon igaz-e, hogy mindazt, amit láttunk, valóság s nem Wodehouse kápráztató já­téka. A „Kellemes percek“ könyve túl az olva­sás kellemes percein, élmény az olvasó szá­mára. A magyar fordítás külön értéke, hogy dr. Balogh Barna magyar argot-ba ültette át Wodehouse newyorki csibészeinek dialek­­tumát. A Magyar Hírlap kedvezményes regény­­sorozatának legújabb kötete P. G. Wodehouse „Psmith, az újságíró" című regénye. Elő­fizetőink 90 fillér beküldése ellenében kihor­dók vagy posta útján azonnal megkaphatják a kedvezményes sorozat júliusi kötetét. Az egnevi FüF"d­iá­. kerssstatisimi szaktanfolyamra (lentartó a Keresk. Tisztv. Orsz. Egyesülete) a beiratkozások megkezdődtek. ..Vilmos császár öt 78. Államérvényen bizonyítványok. Súlyos szerencsétlenség a vincennesi repülőnapon Párizsból jelentik. A vincennesi nemzet­közi repülőnapon, amelyen több német re­pülő is részt vett, súlyos szerencsétlenség tör­tént, amennyiben egy katonai repülőgép 200 méteres magasságból égve lezuhant. A piló­tát, egy századost, megszenesedve húzták ki a gép romjai alól, míg egy utas, aki ejtő­ernyővel kiugrott a gépből, csak súlyos sérü­léseket szenvedett, mert ejtőernyője nem nyi­t ki idejében. A rendőrprefektus jelen­tése szerint a lezuhanó repülőgép a nézők között két asszonyt megölt. *. JUBILÁL AZ ÓVODA Aki szereti a csendes budai sétákat, ame­lyek alatt az ember szíve-lelke felüdül a fő­város ideges és idegesítő lármája után, a le­­tompított beszéd és a halk szavak szerelme­sei bizonyára ismerik azt az egyemeletes épületet, amely a Mikó utcában, mint rég feledésbe merült korok élő tanúja, mesél a múltakról azoknak, akik az ilyen mesék iránt manapság még fogékonyak. A Brun­­szvik grófok családi lakhelye volt ez a ház, amelynek faláról fekete márványtábla hir­deti, hogy: E HÁZBAN NYITA MEG AZ ANGYALSÁG. BRUNSZVIK TERÉZ GRÓFNŐ AZ ELSŐ ANGYALKERTET A KIS­DEDEK OLTALMÁRA 1828-bAN. A SZÉK- ÉS FŐVÁROS ÁLLÍ­TOTTA E TÁBLÁT, HOGY HIR­DESSE HÁLÁJÁT A DICSŐ KEZ­DEMÉNYEZŐ IRÁNT, KINEK ESZMÉJÉT FELKAROLTA AZ ORSZÁGOS KISDEDÓVÓ EGYE­SÜLET ÉS HIRDESSE A SZÍV­BŐL EREDT NAGY GONDOLAT­NAK: A GYERMEK VÉDELMÉ­NEK DIADALÁT, MELYET MEG­SZENTELT A TÖRVÉNY ÉS TELJESSÉ TESZ A NEMZETI LELKESEDÉS Az első angyalkert... így hívták azt a kisdedóvóintézetet, amelyet a külföldről hazatért Brunszvik Terézia grófnő száz év­vel ezelőtt, 1828 június 1-én a Mikó utcai családi házban megnyitott. Brunszvik Teréz pályafutása igazán nem hasonlít a grófi családok nőtagjainak átla­gos életeihez. Gyermekkorában német neve­lésben részesült, majd megtanul franciául, olaszul és angolul — a magyar nyelvvel azonban csak felnőtt korában ismerkedik meg. A kis Teréz bámulatosan fejlett, nyílt eszű gyermek. Egyforma szeretettel fordul a növényvilág, a festészet és a zene felé; mint tudjuk, Beethovennek egyik legkedve­sebb tanítványa és meleg érzések fűzik mes­teréhez. Tizennyolc éves korában már papírra veti a gondolatokat, amelyeket később egész életén át híven szeme előtt tart. A „Teréz ideálja“ szerint élete gazdagságát önmagá­ban akarja megtalálni. A cselédeket gyerme­keinek tekinti és mivel a munka a test és lélek erősítője, minden dolgukban segítsé­gükre fog sietni; ő lesz mindig az első, aki a felkelő napot megpillantja és pihenőre csak akkor vonul vissza, ha már mindenki lenyugodott. Magához öleli az egész embe­riséget, mert tudja, hogy a föld mindenkié. Szenvedélyesen szereti a szabadságot, mert elviselhetetlennek érzi a láncokat, amelyeket gyenge emberkék magukra vesznek. Ezeket az eszméket a magyar nevelésügy­nek akkor ugyancsak elhanyagolt területén ültette át a gyakorlatba Brunszvik Teréz grófnő. Harminc éves már elmúlt, mikor egy külföldi utazása során megismerkedik kora legnagyobb nevelőjével, Pestalozzival. Másfél hónapon keresztül lelkiismeretesen tanul, meghallgatja Pestalozzi tanításait és résztvesz a tanítókkal folytatott heti megbe­széléseken. Megismerkedik a nagy svájci pedagógus szellemében működő detmoldi intézettel és közben meleg barátságot köt mesterével és annak családjával. Amidőn egy ízben Pestalozzi felolvassa előtte a sváj­ciakhoz intézett szózatát, melyben lelkes és lelkesítő hangon száll síkra a nevelés re­formjáért. Brunszvik Teréz elhatározza, hogy ezeknek az eszméknek hazájában is igyekszik majd hí­veket szerezni. Amint visz­­szatér Magyarországra, kapcsolatot keres a kormánnyal, hogy annak segítségével meg­valósítsa életének nagy álmát, a magyar gyermekóvó intézet felállítását. Itt azonban váratlan akadályokba ütközik. A kormány körében egyáltalában nem fogadják az esz­mét túlságos rokonszenvvel. Sőt ellenkezőleg: a népművelési gondolat folytonos hangozta­tásában valamilyen gyanús forradalmi ízű törekvést vélnek felfedezni és ezért a grófnő tervét ridegen visszautasítják. Teréz azon­ban most már világosan látja kötelességét és hivatását: pillanatig nem csökkenő buz­­gósággal folytatja agitációját és midőn 1828 júniusában a krisztinavárosi házban végre megnyitja első „angyalkertjét“, a vezető egyéniségeket már sikerül annyira megnyer­nie, hogy az intézetet a hercegprímás, Do­rottya főhercegasszony­nő és az ország nagy­jainak egész sora meglátogatja. Az érdeklődés oly nagymértékben fordul a Mikó utcai gyermekkert felé, hogy még abban az évben három hasonló intézetet állítanak fel az or­szágban. Nőegyesület, óvóképző, országos kisdednevelő egyesület: ezek a főbb állomá­sai annak a fáradságos útnak, amelyet Teréz grófnő a következő esztendők folyamán, közönnyel, nehézségekkel nem törődve, meg­lesz és rövid idő múlva megelégedéssel ál­lapíthatja meg, hogy nem hiába dolgozott és az elvetett magból hatalmas fa terebélye­sedett ki. Egykorú írások feljegyzik, hogy a krisz­tinavárosi iskolához nem lehetett megfelelő képzettségű magyar vezetőt találni, így te­hát Würzburgból hozattak egy Kern Máté nevű ismert szakembert, akit húsz pengő­­forint havi fizetés ellenében megbíztak az ügyek intézésével. A tanítási nyelv természe­tesen a német volt, amiben annál kevésbé találtak kivetni valót, miután abban az idő­ben Buda lakosságának túlnyomó nagy része is németül beszélt. Az első intézeteket lassan­­lassan felszerelték a legszükségesebb tansze­rekkel, ami természetesen nem annyit jelent, mintha mai óvodáink felszerelésére volna szabad ezzel kapcsolatban gondolnunk. Egy németnyelvű leltár például a várbeli kis­dedóvó 1836-iki állományáról ezeket tartal­mazza: Német nyelvkönyvek (4 db), gyer­mekekhez intézendő kérdések (1), mese­könyv gyermekeknek (1), kisgyermekeknek ▼aló tan- és olvasókönyv (2), Aesopos meséi (5), énekkönyv (1), különböző vonal­minták (6), egészségügyi katekizmus (1)* képek keretben: Szűz Mária (1), Jézus (1), József története (1), képek az állatvilágból (24), a kézművesekről (24), bibliai képek kemény papiroson (28) Ezek után elképzel­hető, hogy az első angyalkert megnyitása-­­kor, 1828-ban milyen könyvek és képek áll­hattak rendelkezésre! A fővárosi levéltárban őrzött egyik fel-­ jegyzés beszámol arról is, hogy ezekben az intézetekben milyen ismereteket tanítottak. Megtudjuk ebből, hogy a következő tantár­­gyakat rendszeresítették: Imádság, beszélge­tések Istenről, egyházi és világi ének, be­széd-, nyelv- és emlézőgyakorlatok, bibliai elbeszélések, erkölcsi elbeszélések, érzékek gyakorlása és a felismerő tehetség fejlesz­tése, értelemgyakorlatok, gyermeki termé­szetrajz és természettan, iparismeret, hon­ismeret, alaktan és rajzolás palatáblán, betű­­ismeret és betűzés, számolás a gépen, testi mozgásgyakorlatok. Ezenkívül a leányokat kötésre is megtanítják. Ha az ember ezt a tekintélyes felsorolást végigolvassa, igazán nem érti, hogy manapság a szakemberek még mindig a gyermekek szellemi túlterhe­léséről beszélnek. Pedig milyen nagyszerű a mai iskolásfiúk és leányok helyzete a száz év előttiekéhez képest, akik óvodista koruk­ban még természettant és­­ iparismeretet is kénytelenek voltak tanulni... • Érdekes, hogy még oly egyébként tisztán látó politikusokban is, mint gróf Széchenyi István volt, teljesen hiányzott az érzék a kisedednevelőintézetek fontossága iránt. Kos­suth ellenben pártolta az óvodákat, sőt ép­­pen az ő indítványára szólította fel a kisded­óvóintézeteket terjesztő egyesület 1841-ben a vármegyéket, hogy székhelyeiken hasonló intézményeket létesítsenek. Igaz ugyan, hogy ennek a felhívásnak kevés eredménye volt, mert csak Borsod megye tett eleget a kíván­ságnak, az eszme azonban mégis terjedt és 1843-ban már 34 óvoda volt az országban. A szabadságharc és az utána következő ese­­­mények ezen a téren is megállították a fej­lődést, a normális állapotok helyreálltával azonban annyira megérett a kérdés, hogy Eötvös József báró a népoktatási törvényja­vaslatban a kisdedóvás ügyét is rendezni kívánta. A javaslatból sohasem lett törvény és még sokáig kellett várni, míg azután végre 1891-ben törvényhozásilag is szabá­lyozták ezt a fontos kérdést. Az ország kisdedóvói és nevelői nagysza­bású ünnepségek keretében készülnek meg­ütni az első angyalkert felállításának száz­­esztendős fordulóját. De ez a jubileum nem­csak a pedagógusok ünnepe. Magyarország minden rendű és rangú embere, kicsi és nagy egyaránt, elismeréssel és hálával hajtja meg lobogóját egy nagy nevelő, egy nagy nő és egy nagy emeber, Brunszvick Teréz grófnő emléke előtt. Vasárnap Julid old Ms Legjobbjuk! Legolcsóbb Orakl A legnagyobb kedvezmenyeket letteden mi nyujtjuk osvasmínias francia Gernagrenauin -2.50 1,95 cepnamszokon és eponge újdonság -3.50 2.50 1,90 Crepe de Chine86 cm •színekben­ 0.« Crepe de Chine kitűnő minőség.. .. 9.80 7.90 I Crepe georgeíro l­yönyürü színek „ 9.90 7.90 I foutsid run­aseipe, 7.90,0.90,5.90 4.90 Shantung imprimé divatújdonság, la _ .. 4.9° I Japanselymek zinekben, S3 em. _ 3.90 2.90 I Moso moselyem divatmintás _ _ _ 31O 2.60 I i/oii Eoiinne ruhakelme, duplaszéles, 4.90 3.90 I ROi ruhaszövet crém, tiszta gyapjt, UO em. 5»90 I hős ruhakelme­zép színben, tiszta gyapju 2.50 I Himzeit női ing vagy nadrág... L90 1.30 Hímzeit combine zines 3.90, fehér 2.90, 2.50 I zsebbenyűK -.98, -.69, -^9~.39 I SJIM óriási választék .. 4.40, -.6«, -.SO~.69 Kesengyógyolcs minden mlD63tgLe19. ..»-.98 Szeles lepedő­­bb, méterje 2.90, olcsóbb 2.29 I rsansouri ehémemilbatiszt 2.40, 2.10, 1.90 1.70 I ingzefir vagy poupiin­l­la, 2.50, 1.90 1.79 I 12 szem, elkészles 24.90, 8 személyes 12.80 I kisselyem harisnya 1.25, olcsó pamut - -.69 I mosd selyemiwisnya .50, la muszlin 2.70 I Férfi ZOkfii Ia 2‘5°’ 1.SO’ strapa minder_ Froiier sürösköpeny 8-9° 1.?o KLEIN ANTAL dívagyagyárus házában Kiraly-a. 53. csikiefa­ u. sarok)

Next