Magyar Hirlap, 1929. szeptember (39. évfolyam, 197-221. szám)
1929-09-03 / 198. szám
Kedd filra AP Új gazdasági politikát hirdettek Belfastban a szakszervezeti kongresszuson Nagy feltűnést kelt Ben Tillet megnyitóbeszéde, amelyet a szabadkereskedelmi tantétel elejtésének tekintenek Londonból jelentik. Hétfőn délelőtt nyílt meg Belfastban az angol szakszervezetek rendes évi kongresszusa. Ben Tiller szocialista képviselő elnöki megnyitójában új politikát hirdetett a szakszervezetek számára, amelynek számításba kell vennie a világgazdaság utolsó évtizedben nagy változásait. Az állítólagos békének e korszakában keveset lehet hallani a nemzetek közötti gazdasági békéről — mondotta Tillet —, mindenütt új vámsorompókat emelnek. Ezért a szakszervezeteknek a legnagyobb figyelemmel kell követni az angol birodalom gazdasági megszervezésére irányuló mozgalmakat. Tillet ezután így folytatta beszédét: — Amerika mintájára kell szervezkednünk. Ez a szigetország nem képes erre, de egy nagy birodalom igen. Az angol birodalom nagyobb gazdasági erőforrásokkal rendelkezik, mint Amerika. Domíniumainkat saját húsunkból és vérünkből származott népek lakják. A birodalmi belkereskedelem fejlesztésére a munkásság érdekében is mindent el kell követnünk. A jövő évi birodalmi konferenciával egyidejűleg esetleg a birodalom üzletemberei is tanácskozni fognak. Ajánlom, hogy ugyanebben az időpontban a birodalom munkásszervezetei is tartsanak konferenciát, hogy a birodalom összes gazdasági kérdéseiről egységes vélemény alakuljon ki. Ben Tillet beszéde, amelyet sajtókörökben a szabadkereskedelmi tantétel elejtésének tekintenek, nagy feltűnést keltett. A radikális és szabadkereskedelmi irányzatú Star meglepetését azzal a kijelentéssel palástolja, hogy a szocialista kormány uralomrajutása a szakszervezeteket is felelősségük tudatára ébresztette. Az Evening Standard, lord Beaverbrook estilapja — aki a birodalmi előnyvámrendszer kiépítését sürgeti — megállapítja, hogy a szakszervezeteknek nyilván nincs okuk, hogy ragaszkodjanak a szabadkereskedelmi dogmához, amelyet a liberalizmustól való függőségük idején tanultak. Simon Böske inkognitóban hazaérkezett Deauvilleből „Svindli“ volt a deauvillei szépségverseny, amely után kiderült, hogy Miss Amerikai férjes asszony Simon Böske kisasszony inkognitóban megérkezett Budapestre. Vasárnap reggel a bécsi gyors egyik második osztályú kocsijából szállt ki és nem kellett rendőrosztagoknak utat törni a várakozók tömege között, nem fogadták beszédekkel és virágcsokrokkal és nem várakozott rá felvirágozott autó. Kicsit dideregve, a kánikulában is hűvös vasárnapi reggelen, beszállt egy piros taxiba, hazahajtatott, lefeküdt aludni, hogy újra végigálmodja mindazt, ami vele történt. A deauvillei versenyről kérdezem és Simon Böske szépen, halkan beszélni kezd, először az Ambassadeur csillogó nagyterméről, Ellen van Housen-ről, a másik Miss Universeről, aztán a kapurtalai maharádjáról, Mistinguetteről, Citroenről, a külsőségekről, ruhákról, ékszerekről, végül azt mondja: — Svindli volt az egész. Meggyőződésem, hogy előre megbeszélték: megosztják kettőnk közt a dicsőséget is, a pénzt is. Miss Universe fölényesen legyint: — De engem nem lehetett becsapni. Először én is azt hittem, hogy komoly a dolog. Az első estén a közönség szavazott. Izgalommal néztük, hogyan szedik össze a szavazatokat s hogy viszik oda a zsűri asztalához. Szépen, felbontatlanul egy csomóba rakták. Végre aztán befejeződött a szavazás, több szavazólapot nem fogadtak el s a zsűri hozzáfogott a munkához. Miss Ellen van Housennel nagyon izgatottak voltunk, egy függöny mögül lestük, hogy mit csinálnak. Nyitogatták a borítékokat. Az egyik amerikai zsűritag vette át a nyitogatótól és olvasta: Miss Europa, aztán mégegyszer: Miss Europa. Miss Ellen van Housen megbökött a könyökével és egészen jó magyarsággal mondta: — Ajajajaji — Persze tovább figyeltünk. Végül a borítéknyitogató ásítani kezdett, a másik amerikai pedig whiskyt bontatott. Végül hirtelen könnyedmozdulattal lesöpörték az asztalról az összes szavazólapokat. Eldöntetlen lett az eredmény. Mi már akkor nevettünk. Tudtuk, hogy mi lesz a vége. Másnap a strandon aztán ki is hirdették nagy sétáltatás után — már tudniillik mi sétáltunk és nem a zsűri —, hogy eldöntetlen az eredmény. Az ötvenezer frankot megfelezték. A Miss Universe-szalagot nem. Abból véletlenül kettő is volt készenlétben. * Simon Böske elhallgat. Nincs több mondanivalója a választásról. Amikor megkérdezem, hogy örült-e a győzelemnek, bólint a fejével: — Nagyon. Éppen úgy, mint Ellen van Housen, akitől én is ezt kérdeztem éppen akkor, amikor átvette a huszonötezer frankot, ő is ugyanazt felelte, amit én és a retiküljére ütött. Aztán szaladt, hogy sürgönyözzön a férjének. Simon Böske hirtelen abbahagyja az elbeszélést. Újra választási titkot leplezett le. Kiderül, ami nyílt titok volt, hogy az amerikai Miss Universe boldog asszony. A férje Mr. Wight amerikai jazzkarmester. Tíz emberből áll a zenekara és nagyon népszerű, mert a legszebb „lány“ a felesége. Miss Universe különben már kétszer volt Miss Amerika és sokszor Miss Chicago s Miss Galveston, sőt már Miss Universe is. Ez az első eset, hogy megosztotta a pálmát. De erről Simon Böskének nem szabad beszélnie. Ezt a titkot pedig még a választás előtt leleplezték a francia lapok és baj lett volna a deauvillei versenyen, ha nem sikerült volna szépen elsimítani a dolgot. De sikerült. — A választás után mi történt? — kérdezem Miss Universetől, aki most már valóban egyedül és jogosan a Miss Universe, mert hiszen Ellen van Housen már csak Mrs. Universe lehetne. — A választás után — mondja Simon Böske — éppen Ellen van Housennel beszélgettem, amikor hozzánk lépett egy úr és bemutatkozott. Elmondotta, hogy Párizsból jött a versenyre, különben a Casino de Paris igazgatója és szeretné mindkettőnket leszerződtetni nagy revűjének főszerepeire. Én éppen válaszolni akartam, de Ellen van Housen megelőzött. Nagyon komolyan súgta a fülembe, hogy ő jobban ért az ilyesmihez. S valóban remekül is tárgyalt az igazgatóval. Elmondatta, hogy mi a revü s mit kellene csinálnunk benne. Aztán kérdezte, hogy mennyi lenne a gázsi. Az igazgató mondott egy számot, de ez Miss Ellen van Housennek nem konvergálhatott, mert a következőket mondta: „Én ötezer frankot kérek s annyit kér Miss Simon Böske is." Az igazgató bólintott, de Miss Ellen van Housen tovább tárgyalt: „Azonkívül az uram átjönne a zenekarával, az is jó dolog lenne.“ Az igazgató újra bólintott, aztán hozzám fordultak, de én nem tudtam bólintani, mert előbb meg kellett kérdeznem az édesanyámat. Azután pedig többhónapi haladékot kértem. Most várják a választ. ♦ — Elfogadja a szerződést? — kérdezem Simon Böskétől. — Most már, azt hiszem, igen, de akkor még nem fogadhattam el, mert hiszen úgy volt, hogy férjhez megyek. Két kérőm is akadt egyszerre. Egy spanyol ültetvényes, borzasztó gazdag, gyönyörű Cadillac-ja van és jachtja, harminchat éves és tánc közben kért meg a Riviérán. Odajött hozzám és meghajolt. Mielőtt táncolni kezdtünk volna, elmondotta, hogy Biarritzban három táncversenyt nyert, látott engem Deauvilleban és most arra kér, hogy legyek a felesége. Már meg is vásárolta a gyűrűt s azt ott rögtön két chassé-lépés között meg is mutatta. Amikor visszavezetett az édesanyámhoz, tőle is megkérte a kezemet, aztán mindenhová elkísért, de én mégis csak nemet mondtam. Nagyon csúnya volt. — Még egy kérőm akadt: spanyol gróf. Éppen úgy, mint az ültetvényes, tánc közben Central-Szálloda Wien, II., Taborstrasse 8/a. T.R. 45 3-88. Magyar tulajdonos és személyzet. 150 szoba, hideg- és melegvízzel, központi fűtéssel és telefon minden szobában. Magyar konyha: A hirdetésre hivatkozó magyarok 10% ár- felett gBIf? kedvezményt kapnak. Szoba- wSB árak: S 5-től fölfelé I JM kérte meg a kezemet. Bemutatott az édesanyjának is és a grófné meghívott teára. A gróf házassági ajánlatát sem fogadtam el, mert amikor megkérdeztem, hány éves, elpirult, de becsületesen megmondta, hogy huszonkettő. A gróf persze túlságosan fiatal voltt Simon Böske nevet: — Eddig így jártam minden kérőmmel. Deauvilleban, a Riviérán és Párizsban is. De a Casino de Paris igazgatójának még mindig nem mondtam igent. Pedig a Cheruit-szalón, amelylyel kétéves szerződésem van, hogy csak az ő ruháit viselhetem és a Louis-szalón, amellyel ugyancsak szerződést kötöttem, hogy csak ő szállíthatja a kalapjaimat, azt mondották, hogy minden színházi ruhámat elkészítik, ha elfogadom a felkínált szerződést. De még nem fogadhattam el. Tanácsot kérek előbb a Balatontól. Alszom rá egyet Keszthelyen... Simon Böske különben megerősítette azt a hírt, hogy nem vesz részt többé szépségversenyen. Elég volt belőlük ... Réti Sándor 1929 szeptember 3. 3 Megrázó részletek a hebroni vérengzésről A fosztogatási bűnügyeket angol bírák tárgyalják, a gyilkossági esetek esküdtszék elé kerülnek Beirutból jelentik. A levantei francia hadseregnél beosztott angol összekötőtiszt, Eliot őrnagy, akit legutóbb reülőgépen Jeruzsálembe küldtek, hogy tájékozódjék a palesztínai helyzetről, visszaérkezett Beirutba. Az angol őrnagy a palesztínai angol hatóságok köszönetét tolmácsolta a francia kormányzónak azokért az elővigyázati rendszabályokért, amelyeket a szíriai francia hadsereg parancsnoksága foganatosított. A francia és az angol hadsereg főhadiszállása között a jövőben szoros összeköttetést fognak fentartani. Szíriában egyébként a helyzet továbbra is teljesen nyugodt. A szíriai határt eddig még egyetlen idegen arab csapat sem lépte át. Azok a hírek, hogy a szíriai arab törzsek betörtek Palesztinába és Jeruzsálem ellen vonulnak, alaptalanok. A rend és nyugalom — mint Londonból jelentik — a jelek szerint egész Palesztinában ismét helyreállít. A Haifa és Tiberias környékén előfordult kisebb zavargásoktól eltekintve, a helyzet úgy a fővárosban, mint a vidéken megnyugodott. Jeruzsálem lassanként visszkapja régi megszokott képét, bár az üzletek még mindig zárva vannak. A rendőrség megkezdte az arabok és a zsidók lefegyverzését. A palesztínai angol főbiztos által kiadott proklamációt, amelyben a zavargások résztvevőit a legszigorúbb büntetéssel fenyegeti meg, röpcédulák útján terjesztik az egész országban. A palesztínai helyettes főbiztos a hebroni vérengzések színhelyén A Reuter-iroda jeruzsálemi levelezője a Palesztinai helyettes főbiztos kíséretében végigjárta Hebront, hajmeresztő részleteket közöl az ottani mészárlások nyomairól. A vér sok helyen olyan vastag tömegekben fagyott a padlóra és a falakhoz, hogy alig lehet kikerülni, hogy az emberek ruhájukat be ne vérezzék. A rettenetes látványtól és a vérszagtól még a legedzettebb idegzetű ember is rosszul lesz. A zsidó szeminárium falain vérnyomok mutatják az üldözött áldozatok menekülésének útját. Az egyik házban 61 zsidó diákot vacsora közben leptek meg az arabok; a vértől áztatott ételmaradékok még az asztalon láthatók. Egy másik házban 17 zsidót öltek meg, számos holttestet lefejeztek. Rett tenetes lehetett a küzdelem a sötét sikátorokban, ahol nem lehetett megkülönböztetni a barátot az ellenségtől. A hatóságok a legnagyobb szigorral nyomozták a bűnösöket. Az egyik arab házban három teherautóra való rablott holmit találtak. A ház lakóinak kései véresek voltak, mire az angol rendőrség rögtön letartóztatta őket. Tizenkét bűnügy már ítéletre vár, további hatvanhatot most készítenek elő. A razziák napról napra többszáz letartóztatással végződnek. A fosztogatási bűnügyeket angol bírák fogják sommásan tárgyalni, a gyilkossági esetek pedig az esküdtszék elé kerülnek. uw«—TM—«» •—---TTIMTM Mellbelőtte magát Szegeden egy főhadnagy Szegedről jelentik: Ma délelőtt a Tisza Lajos körúti lakásában Oroszlány István főhadnagy szolgálati revolverével mellbelőtte magát és meghalt. A fiatal főhadnagy, pár hónapra érkezett vissza szabadságáról, amelyet menyasszonyánál töltött. Tettének oka ismeretlen. Búcsúlevelet nem hagyott hátra. (MTI) TíffllflíH'l III ............................................................... Negyvenhat fokos hőség volt hétfőn Párizsban Párizsból jelentik: Párizsban a hőség hétfőn a tegnapinál is nagyobb volt. Árnyékban a hőmérő 35 fok Celsiust, napsütésben 46 fok Celsiust mutatott. cipőgyár ma, 3-án megnyíló üzletei meglepetéssel szolgálnak ! Legtökéletesebb formák Legjobb anyag Legolcsóbb gyári árak Erzsébet körút 38 Baross tér 16