Magyar Hirlap, 1930. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

Szerda Két bécsi nagykereskedő halálos drámája Bécsből jelentik: A Neubau-Gürtelen ked­den, délelőtt véres tragédia történt, amely Bécsben általános feltűnést keltett.­ A Rockenbauer és Graf szövetáru nagykeres­kedés 45 éves társtulajdonosa, Karczag Ferenc három revolverlövéssel agyonlőtte só­gorát a 45 éves Fantó Lipótot, majd főbelőtte magát. A meggyilkolt Fantó Lipót egyúttal társa is volt Karczag Ferencnek az üzletben, amely az osztrák főváros egyik legnagyobb szövet­­áru nagykereskedése. Karczag Ferencen az utóbbi hónapokban elmezavar jelei mutat­koztak és sógora gyámság alá akarta he­lyeztetni. A gyámsági eljárás már meg is indult és Fantó Lipót az eljárás befejezéséig is megvonta sógorától a cégjegyzési jogosult­ságot. Karczag azt hitte, hogy­ sógora ki akarja­ túrni az üzletből és m meg akarja ka­parintani üzletrészességi jogát. A két férfi között napirenden voltak a veszekedések és m­a reggel, midőn Karczag Ferenc bejött az üzletbe, odalépett sógorához és megkérdezte tőle, hajlandó-e utoljára határozott választ adni, visszavonja e gyámsági indítványát vagy sem? Midőn Fantó válasz helyett vállat vont és odébb akart menni, Karczag revolvert rán­tott és agyonlőtte sógorát. Úgy Szántó, mint Karczag meghalt. «OEESIEmmEI® liiií meglepetés Speciális TUNiSRfMfl­hlPlUIKCSOUSK egyenárama hálózati rádiókészülékhez. Nagy írek­venca-erősítőbe dete­itoroak és kisírek vencia-erősítőbe • h­atás 6"/, 18 U 8SB meredekség '' mA V Végerősítőnek; P­rrafil áthatás 10"/» ” R** meredekség 3 mA V Gy­á­rtj­a; Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Újpest 4. HÍRLAP 1930 január 1. 3 Mesterséges szigetre építik a chicagói világkiállítást, ahová repülőgép-taxik s légi omnibuszok szállítják az idegeneket Írta: KUN ANDOR A chicagói világkiállítás a világ egyik leg­nagyobb csodája lesz, a hozzáértők szerint egyben az utolsó világkiállítás is. Chicago e kiállítás sikerére tette fel sorsát, jövőjét, mint a hazardjátékos egyetlen kártyára: ha si­kerül, könnyen a világ , legelső, legnagyobb városa lesz Chicago; ha nem, a kiállítással együtt bukik Chicago is, mert ez a metropo­lis­ nagyon eladósodott, mint minden gyorsan fejlődő város. Pedig Amerika második leg­nagyobb városa akkor sem játszik hazárd­játékot, amikor egyetlen kártyára rakja fel egzisztenciáját, jövőjét. A kiállítás tehát si­kerülni fog, mert sikerülnie kell! I am vik­ing! A kiállítást 1933-ra tervezik. Ez lesz Ugyanis a város születésének századik évfor­dulója. 1830-ban építették e vidéken a Doornborn-erőd helyére az első viskókat s miután fölégették a hatalmas Michigan-tó­­ parkrészének nádasait. 1803-ban már hetven család falut alapított e helyen. 1840-ben már majdnem ötezer lakosa volt a kis községnek. 1860-ban már több mint százezer, 1880-ban egy félmillió, 1890-ben több, mint egy millió ember lakik itt s ma a chicagóiak becslése szerint a lakos­ság száma megközelíti a négy milliót. 1871-ben tűzvész pusztította el a várost s a tönkrement, porig sújtott lakosság kimondta mégis, hogy Chicago egy cent segítséget sem fogad el senkitől, maga építi a saját erejével szebbé és nagyobbá a városát. — Jam pil­­ling! '.’■■■ Akarok! Ez a szállóige építette fel Chica­gót. Ez tette naggyá, szédületessé, Kábítóbbá, monstruózusabbá, fantasztikusabban le­ndü­­lővé, New, Yorknál is. Felhőkarcolói, a párat­lan Michigan Ave csak külsőségei annak a viharos életnek, ami óriási irodáiban, üzlet­­h­ázaiban, gyáraiban (a Pullmann-gyártól a Mc­Corm­ickig), pályaudvarain (ahol nagyobb forgalom bonyolódik le, mint New Yorkban), kikötőjében, gabonaraktárai és vágóhíd­jai környékén (amelynek istállóiban, ablaiban, ólaiban egyszerre egy millió élő állat fér el) valósággal tombol. Ha ez a város ki akar tenni magáért, „le akarja húzni“ — mint itt mondják —, fel merte a kiállítás sikerére tenni sorsát, akkor gigantikus is lesz ez a mérkőzés. A világ utolsó világa kiállításának attrakciói Chicago első nagy előretörését az 1893- iki világkiállítás sikereinek köszönheti, pedig ennek „csak­“ — huszonkét millió látogatója volt. Mi volt azonban az a Columbian-kiállí­­tás a most készülőhöz képest! Ötszáz milió dollár költséget szavaztak már meg a kiállítási építkezés céljaira. Chicago lakosainak nagy része öt dollárt vállalt már­is önként — ti. kiállítási belépő­jegy árát —, s különösen nagy demonstráció­vá­ jár elől ebben az a harmincnyolc nemze­tiség, amelyik Chicago népének többségét al­kotja. Hogy az ipar, kereskedelem, mezőgazdaság micsoda nemzetközi rekord­mérkőzése lesz ez a kiállítás s hogy micsoda versenyt fog itt rendezni a kultúra, civilizáció, művészet, er­ről korai lenne még írni, hisz ez nem áll még kialakultan a rendezőbizottság előtt sem, amelyik pedig a La Salle Street egyik felhő­karcolójában már­is olyan apparátussal dol­gozik, mintha már megnyílt volna a kiállí­tás. Egyelőre csak egy pár külsőség. A kiállítás céljaira óriási szigetet építenek a Michigan­­tavon, városnak is beillő méretekben. A sziget az épületekkel megmarad a kiállítás után is, tehát nem Potemkin-sziget lesz ez­ alkalmi barakokkal. A látogatók nagy többsége nem hajókon és tengeralatti alagutakon fog érkezni a szi­getre, hanem főként repülőgép-taszkon és aeroplan-autóbu­­szokon. A város legkülönbözőbb utcasarkain ház­tetőkről fognak indulni a repülő bérkocsik, terekről s környékbeli községekből a légi omnibuszok. Amerikában — érdekes és meglepő — ko­rántsem olyan populáris­­ a repülőgép-sze­mélyszállítás, mint Európa fejlettebb államai­ban. A repülőgép-közlekedés valóságos köz­­pont­ja azonban Chienvo, ahol átlag naponta 35.000-re megy a repülőforgalom, igaz, hogy a vasutak napi személyforgalma­ viszont­­ egy millió kétszázezer. A kiállításon mozgójárdák fognak köz­lekedni, vagyis a látogatók fáradság nélkül járhatják be az egész sziget-kiállítást Még javában ta­nácskoznak és kísérleteznek a mozgójárda rendezésével, hogy esetleg ülve ,mozoghassa­ be mindenki a kiállítás területét, ott időzhes­sen huzamosabban, ahol akar, ne legyen egy egy mozgójárda tömegeihez kötve s hogy az óriási forgalmat könnyebben le lehessen mé­gis bonyolítani. Magyarok a kiállítás vezetőségében A kiállítás­ megvalósítása a város polgár­mesterének és tanácsának programja- Ezzel választották meg, ezzel él és bukik városává együtt. Bizonyára gigantikusan érdekes lesz ez a kiállítás. Hiszen Amerika még maga sem alakult ki, még maga sem kész és Ameriká­ban is a legkevésbé kialakult, a legkevésbé kész: Chicago. Ez az új város, amelyik a nagy tűz után még frissebb, még újabb várossá épült, éppen ezért proporcionálisan fejlődött a gazdasági élet haladásával maga a város is. Itt minden szisztematikus, arányos,és egységes terv sze­rint készült.. A kiállítás rendezőbizottságában igen előkelő helyet foglal el több ma­gyar ember is, Baróthy Árpád, Drozdy Győző, Izsák Ignác s pár lelkész. Baróthy, — akinek atyja Kossuth Lajos kísérőjeként és barátjaként emigrált Ameri­kába — Chicago legkiválóbb orvosainak egyike, meglepően nagy tekintély és közsze­retetben álló, jó magyar. Drozdy Győző, aki nagy küzdelmekkel, meghatóan imponáló akaraterővel, tehetséggel, becsülettel küz­dötte fel magát s lapját, komoly tényező s a magyarság egyik vezére: Izsák pocsig, jeles mérnök, puritán s igen tehetséges régi ma­gyar v­ezért előkelő politikai faktor az ameri­kai angol életben is. Érdekes, hogy amikor Chicago legnagyobb lapja — a Daily News — pályázatot hirdetett arra, hogy az idegen nyel­vi újságírók közül ki írja a legjobb cikket a chicagói világkiál­lításról: Drozdy Győző nyerte meg a pálya­­díjat. Hiányos lenne a tudósítás, ha nem írnák meg, hogy a kiállítás buzgó s érdemes ma­gyar titkárnője, Strusz Jolán. Bort, búzát, békességet, Fát, fü­­vet, f­eleséget, Tányérodba tyúkot, kappant, nagymosáshoz ALBUS-szappant í ft if. é* N­­aívus Szappangyár A kábítószerek terjedéséről és a csempészek beszél Bayard párizsi rendőrfelügyelő Párizsból jelentik: ismeretes az a nemzet­közi botrány, amely állandóan foglalkoztatja a nemzetközi sajtót. Csak legutóbb számolt be a Magyar Hírlap annak a csempésztársa­­ságnak leleplezéséről, amelynek egyes tag­jait Brüsszelben, Bázelben, Párizsban, és­ Bécsben tartóztatták, le. Ez a társaság ká­bítószerek csempészésével foglakozott és egész Európát elárasztották ópiummal, mor­fiummal, kokainnal és heroinnal. A bonyo­lult ügy sok gondot okozott a párizsi rend­őrségnek is. A párizsi kábítószereket csempésző kétes egzisztenciákat, továbbá a leánykereskedő­­ket ellenőrző eletek­tívcsoport­­vezetője Bayard , rendőrfelügyelő a következőket mondta el a kábítószerek, főleg a kokain veszedelmes terjedéséről: — A törvény üldözi a kábítószerekkel való üzérkedést, a kábítószerek hasznára­ gumitalpú posztócipő, a tökéletes meleget tartó és vízmentes téli cipő mindazok részére, akiket hivatásuk metsző hidegben, bónán, sárban is a sza­nd­ban tart a legnemesebb anyagokból készült, a cipő finom, meleg gyapjú­­s­zövete és bélése a láb melegét feltétlenül biztosítja, háromszoros gumisz­igetelése a nedvességet tökéletesen kizárja. ADORCp­­­la kft­ály cipőben szárazon, egyenletes melegben pihen a láb. Minden más téti cipőnél jobb Minden más téli cipőnél olcsóbb Ez a m­im rmmi’falmt o 4A1-A1 né/,/.

Next