Magyar Hirlap, 1930. december (40. évfolyam, 274-296. szám)
1930-12-25 / 293. szám
72 1930 december 25. HIPLAP pártiakra, hogy olyanok, mint az a baba, aki nem a szakácsné, hanem a konyha szeretője.“) Én, a sír széle előtt álló aggastyán. (Kossuth Lajos mondata az „Irataim az emigrációban.“) Aszfaltbetyár. (Kenedi Géza kifejezése.) Tanbetyár. (Kozma Andor kifejezése azokra a tanítókra, akik verik a gyerekeket. Ezekre előbb Tóth Béla írta híres cikkében tanácsként a gyerekeknek: Üsd vissza!) Szegények vagyunk, de becstelenek. " (Rákosi Viktor mondása.) Ne hagyd magad, Schlézinger! (Egy feledésbe merült bohózatból való. Később Sándor Pálra alkalmazták első választásakor, amikor még Schlézingernek hívták.) Belügyér, külügyér, pecsétőr. (Madarász József kifejezései a belügyminiszterre, külügyminiszterre, igazságügyminiszterre. Ugyancsak az övé.) Kétlovas fényűzőszekér. (Fiáker.) Vezércsillagom. (Jókai írta Rudolf főhercegre.) Valahogy csak lesz, mert még úgy sohasem volt, hogy sehogyse lett volna. (Justh Zsigmond írta a „Puszta könyvében“.) Ott vagyunk, ahol a mádi zsidó. (Lukács népszínművéből Tóth Béla így alkalmazta: Ott vagyunk, ahol a mádi regálóbérlő.) Távollétével tündüklik. (Tóth Béla szerint ő alkalmazta előszörTacitusból.) A világ csak hangulat ! (Reviczky Gyulától.) Magyar Géniusz. (Hermann Ottó használta először. „Magyar Glóbusz“ — régi.) Fiumei cápa. (Az a hír, amelyik minden uborkaszezonban megjelent a lapokban s ezek is: Siófoki pofon — Nagymarosi pofon.) Mese a varrógépről. (Kiss József költeményeiméből lett szállóige. Ennek mására írta Szomaházy a következő szállóigévé lett regényt: Mese az írógépről.) Esti levelek. (Tóth Béla szállóigévé lett ujságrovata. Később szállóigévé lett rovatéira: Tarka krónika.) Szép, szép, csak folytassa. (Ferenc József mondta tömegkihallgatásokon azoknak, akiktől megkérdezte, hogy mivel foglalkoznak. Legtöbbhöz azonban ezt a kérdést intézte: Milyen volt önöknél a termés?) Hazad Véray János. (Az utazó fűzfapoétáról így nevezték el a kocaköltőket. H. V. János tette szállóigévé intandó haragos verseiméről és alcíméről a következőket: Megrovási kaland; írtam dühömben.) Közgazdasági tevékenység. (Tisza Kálmán alkalmazta védekezésként ezt az üzletes képviselőkre.) A nagy pör, amely ezer éve folyik , ma sincs vége. (Eötvös Károly így nevezte a zsidók elleni vérvádpöröket. Róla, aki gyakran kezdte így mesélgetéseit, lett szállóigévé: Veszprémi Hikuskoromban.) Mennyi toll, mennyi fegyver. (Ferenc József mondta a kiállítás sajtópavillonjában.) Törzsfőnökök. (Budapest városi vezetőit, különösen Hűvös Józsefet, Radóczát, Tenczer Pált, Rémit, Ehrlich G. Gusztávot nevezték így.) Tékozló apa,Rákosi Jenő mondta Magyarországra, amikor nagy tömegekben indult meg a kivándorlás. Az amerikai magyar zászló búcsúztatásakor mondta ugyanő s tette jelszóvá ezt, hogy: Harmincmillió magyar.) Harmincmillió magyar, Jézus nevében! (Ezzel a jelszóval indítá meg Rákosi Jenő a Budapesti Hirlapot.) Falusi basák. (Id. Ugrón Gábor nevezte így el a szolgabírókat, községi jegyzőket.) Nyilatkozott a megboldogult. (Egy nagynevű szerkesztő közölt beszélgetést egy külföldi tudóssal, akiről kiderült hogy évekkel azelőtt meghalt. Akkor lett ez szólásmondás.) Alulról kell kezdeni. (Állítólag Andrássy Gyula édesanyja mondta, amikor fia , államtitkár lett.) Nem boldog a magyar. (Szemere Miklós mondta egy Széchenyi- lakomán, pár hónappal azután, hogy több mint egymilliót nyert a bécsi Jockey Clubban kártyán. Ugyanakkor az ismert „Kárpátoktól az Adriáig“ mondást így alkalmazta: Tokajtól az Adriáig, Faubouig Sant Leopold. (Tóth Béla nevezte el így a pesti Lipótvárost a párizsi Faubourg Sant Germain után.) Azok a néma, nagy tragédiák, hol szó nem foly, csak titkolt könny pereg. (Kiss József írta.) Pakolj, zsidó, múlik a vásár. (Idézet egy rövidéletű népszínműből.) Kalocsa Róza. (Fogalommá lett tánc- és illemtanáról fogalommá lett ez is: Tánc és illemtanár.) Folt, amely tisztít. (Echegerati dráma címéből lett ez a szállóige, amelyet később tréfásan így is alkalmaztak: Folt, amely piszkit. Herbertek. (Károlyi György gróf nevezte így Tisza Kálmán fiát, Istvánt, Andrássy Gyula fiát, Gyulát Bismarck és Gladstone Herbert nevű fiáról. Így mondta a parlamentben: „Ezek a Herbertek olyan koravének, mintha töpörödött aggastyánok lennének.“) Méltóságos Népgyűlés! (Kant Ivor báró mondta.) Adyendréskedés. (Tóth Béla írt így az Ady körül tömörülő új költőkről, akiket így hívtak: Holnaposok; Nyugatosok.) Szervas, Prsézsmna. (Egy népkuplé szállóigévé lett refrénje.) Osztráknak Bécs, magyarnak Pécs. (A pécsi Schönwald cég hirdetései.) Generálszaft. (Állítólag Pázmándy Dénes nevezte így el azt a lét, amelyet a pörköltre öntenek.) Szabolcska, költőcske. (Ady mondta gúnyosan Szabolcskára.)' ' Tudja a jó mindenható, mi is azon sírni« való, hogy a ménes ott legelget a kondorosi csárda mellett. fSzabolcska-idézet a Grand Caféban-bóL^ Hej, ha ez a csárda Tisza partján volna, az is, ami folyna, tudom, másként folyna a Idebent azóta csak egy legény volna. (Szabolcska-idézet a „Salzburgi csapszék* ből.) Haas és Deutsch, azelőtt Magyarország. (Akkor lett szállóigévé, amikor a Haas és Deutsch cég mindent összevásárolt, minden üzletben benne volt.) Turin! Remete. (Így nevezték élemedett korában Kossuth Lajost.) amiknek célja csak a csók, csak addig élnek, amíg a két száj érinti egymást. De az olyan csókok, amik nemcsak éppen önmagukértvannak, amik beszédes, forró, szerelmes, muzsikáló szavai a szeretetnek, el nem halnak, ha már csak messziről visszhangoznak is felénk. És úgy éreztem, hogy az életem egyetlen, hagy, szép ajándéka ez a másodszori találkozás. Hogy amit egyszer elmulasztottam, most megmenthetem. Emlék, amit elrakhatok a közelgő, rémítgető esztendőkre. Tamásé leszek — határoztam el — csak jöjjön és kérjen, csak egyet mondjon el régi, szelíd, tiszta szavaiból. Ott ültünk este az erkélyen, ami messze felnéz a tenger fölött. Dagály volt, a víz húsz méternyire merészkedett a szálloda falától. Hallgattuk a víz zúgását, ami olyan volt, mint távoli mennydörgés, néztem a messzi víztornyot, a messzi csillagokat és Tamást, aki, azt hittem, közel van hozzám. Pedig a férfiak néha messzebb vannak tőlünk, mint a csillagok. — Emlékszik? — kérdeztem tőle és kezébe tettem a kezemet. Elértette, mert ő is arra gondolhatott, amire én. — Emlékszem. A szívemből a lüktetés fölszaladt a torkomba. Ott éreztem, magamtól egy lépésnyire, azt a boldogságot, azt a tisztult örömöt, amit soha meg nem ízleltem, a kincset, aminek kamatjaiból élhetek majd. — Milyen szép volt — mondtam. — És én, én milyen szamár. Félve, halkan leheltem ezeket a szavakat. A szemérem, ami megköti az asszonyt, ha felkínálni akarná magát, az a megszégyenítő alsóbbrendűség, ami elvesz tőlünk minden jogot, amivel a férfiak olyan büszkén élnek, lehalkította a szavamat. Pedig ugy-e, nyíltan és szégyentelenül, hányszor provokáltam én magam a férfi kezdeményezését, ha a vérem feléje hajtott. De most úgy éreztem, hogy nem szabad, hogy elriasztanám vele Tamást, aki romantikusan akarja látni a nőt, Virginiának és én szerettem volna Virginia lenni mellette. _ : — Szép volt? Dehogy. Szörnyen buta hatória volt és magának volt igaza, hogy nem akart belőlem. Ostoba kamasz voltam, azt hittem, az élet, a férfi és a nő viszonya romantikus gitárpengetés. A levegő, a szél, amit a tenger messzi viharai küldtek felénk, egyszerre olyan hideggé vált. És Tamás folytatta: — Maga gyógyított meg ebből a betegségből és köszönöm magának ezt, Mária. Kemény volt a lecke, de jól megtanultam. És más ember lettem. Olyan, amilyennek maga akart talán, amilyen, ha akkor lettem volna, más emlékeim lennének magáról. Igen, Mária és ez az egy nagy vereség után az életem győzelmek sorozata volt. Győzelmek... — És fáradtan legyintett a kezével. — Sok aszszony lett az enyém, mert akartam őket, büszkén, gőgösen, parancsolón. Csak éppen azt nem tudom, hogy szerettem-e v úgy semmi esetre sem, mint akkor.. .És többé már nem is tudnék úgy szeretni — Istennek hála... Lassan visszahúztam a kezem. Szerettem volna sírni, valakinek a vállára borultan, de ki van az én életemben, akinek a vállán elsírhatnám magamat? Tamás utána nyúlt a kezemnek, öh, igen, akarta, hogy az övé legyek. Nem kérte. Akarta. Úgy, ahogy mindig, mióta tőlem elment és ahogy azóta mindig sikert aratott. Nem szerelmet kért, csak engem, magamat. A szavaiban már nem az a gyengéd rajongás szólt, mint akkor régen. Pedig hogy szerettem volna őt. Ha most lát istennőt bennem, most, amikor már el kell hitetni velem, nem régen, mikor magam is tudtam, hogy az vagyok. És elutasítottam Tamást. Nem büszke szavakkal, keményen, mint azokat, akik később mégis legyőztek, de szelíd szavakkal, visszavonhatatlanul. Mikor otthagyott, áthajoltam az erkélyen és lesírtam a tengerbe. De közben tudtam, hogy milyen haszontalan az asszonyi könny, hogy elvész a sötét, hideg óceánban. ★ A szerelem az asszonyok mestersége.A férfiak önzők, vakok és buták. Soha nem értik meg a pillanatot. Párizs, 1930 november. Csonka államiság. (Apponyi Albert mondta Magyarországra.) Ausztria magtára és kaszárnyája. (Ugron Gábor idézte ezt Magyarországra. Állítólag Metternichtől származik eredetileg.) Ex lex. (Horánszky Nándor tette a törvényenkívüli állapot meghatározására ezt a rossz latin kifejezést, mert helyesen: „ex lege“ lenne.) Csak gróf, de nem arisztokrata. (Állítólag Károlyi István mondta ezt, aki szerint csakaz előkelő, régi, hatalmas főurak arisztokraták — a kisebbek „csak“ grófok vagy bárók.) Hol maradt a cipruság? (Hermann Ottó kérdezte Kossuth Lajos temetésekor, célozva arra a cipruságra, amit Erzsébet királyné tett le Deák Ferenc ravatalára.) Treugn Del. (Isten békéje. Apponyi indítványára kötötték ezt meg az ellenzéki pártok a millennium ünnepségei idejére.) Fából vashíd. (Egy borsodi főispánra alkalmazták, aki megcáfolt rágalom szerint fából épített vashidat.) Szíriai kappan. (Az udvaroncokat gúnyolták így. Az udvari ebédek elmaradhatatlan fogása volt a szíriai kappan.) Megfürödve és mégsem megelégedve. (Rákosi Viktor mondása.) Erdőben vagyunk? (Rákosi Viktor mondása.) Kis Kossuth. (így hívták egyidőben Verhovay Gyulát.) Alighanem harangozó volt az őse. (Károlyi Gábor mondta Bánffy Dezsőre amikor házelnök korában folyton a csengő rázta.) Ki csina? (Szvacsina kolozsvári polgármesterre alkalmazta Rákosi Viktor. Szvacsina. Ki csina?) Sámuel, én téged Sámuel. (Rákosi Viktor főzte ezzel le Faragó Sámuel marosvásárhelyi tanárt, aki minden banketten kínrímeket mondott.) Dacára a dacárandóknak. (Rákosi Viktor mondása.) A kormánybuktatás nem cél, mert az a kérdés, hogy ki jön utána? (Kossuth Lajos írta az egyházpolitikai vita elején.) Fölfelé bukik. (Bartha Miklós mondása.)’ Egyke. (Széchenyi Imre gróf kifejezése.) Leltári mamelukok. (Bartha Miklós használta a jelentéktelen kormánypárti képviselőkre, ugyanő ezekre: Mezei hadak.) Tulipán-mozgalom. (A magyar ipar pártolására csinált mozgalom, amelynek jelvényéről — a tulipánról — kiderült, hogy külföldön gyártották.) Impedimentum publicae honestatis. (Apponyi Albert tette magyar politika!e!szóvá.) Fütyülök a királyi esküre. Barabás Béla kiáltotta a chlopy-i hadnarancskor a képviselőházban.) Részeg kappan. (Eötvös Károly kiáltotta Tisza Istvánra, ugyanekkor Polónyi Géza: Fogjátok meg!) Óvja meg az Isten hazámat Istvántól! (Rákosi Jenő írta, Hock János el is mondta a képviselőházban, hogy Tisza Kálmán mondta volna ezt. Sohasem mondta Azt mondta csak, hogy fia azért nem lesz jó miniszterelnök, mert sohasem volt ellenzéki, márpedig „borból lesz a legjobb ecet“.) Smólen Tóni: (Az udvaroncok gúnyneve a S. T. nevű akniról.) Lófark a csákóra. Vészi híres vezércikke, amikor a honvédség tüzérséget kapott s abban az időben lószőrforgó volt a tüzérek csákóján.) A kalksburgi jezsuita. (így hívták Apponyi Albértet, aki a kalksburgi jezsuitáknál diákoskodott, az egyházpolitika idején.) A magántudós. (A szandálban járó, meghibbant Földvári Jakabról, aki örökösen hozzászólt mindenhez a lapok nyiíttér rovatában s így írta alá nyilatkozatait: „F. J„ magántudós“.) Tettekkel tényező. (Bánffy írta „leszek én még tettekkel tényező“.) Meg kell állni a lejtőn! (Kiáltotta Tisza István 1912 június 4-én.) Nem hiszünk többé a királyi szónak. (Kiáltotta Barabás Béla 1903 szept.-ben.)] Emil, te csalsz. (Akkor lett szállóige, amikor e szavakkal leplezte le Kosztka Emil a Bakó Emil képviselő hamiskártyázását.) Rendezetlen felekezeti viszonyok. (Az egyházpolitika idején alkalmazták ezt tréfásan a zsidókra.) Csáky-Pallavicini-rostélyos. (Minden étlapon így írták a fokhagymás rostélyost, amikor a zsidók recepciója tárgyalásánál Csáky-Pallavicini gróf azt mondja a főrendiházban, hogy a zsidók nem kacagánnyal, hanem fokhagymával s nyúlbőrrel jöttek be a vereckei szoroson. Ugyanakkor lett szólásmondás, ha a rostélyosnál megkérdezte a pincér: „fokhagymával-e? Noná kacagánnyal.) A nagy cséplőgép. (tf?y nevezte mindenki Szilágyi Dezsőt, aki a vitában mindenkit lehengerelt s ismert tréfájáról ez a szállóige lett, hogy: Állíts valamit, Náci, had cáfoljam meg.) Wekerle hozta törvénybe, ne essünk, rózsám, kétségbe. (Elterjedt dalszöveg a polgári házasság dicsőítésére.) ■* A nagy kabinet. (Így nevezték a Wekerle—Szilágyi—Csáky síieronymi-kormányt.) A Szent Család. (A Rákosi—Beöthy-famíliát nevezte így, gúnyosan egy időben az egész ország.) Nem vagyunk hisztériás vénasszonyok. (Ezt mondta Tisza István, amikor megcsinálta a parlamenti puccsot. Ugyanekkor mondta: Feláldozom a formát a lényegért. Zoltánok.) Zoltánok. Vészi után így nevezte mindenki az obstruáló ellenzéket Lengyel Zoltánról, Papp Zoltánról.) Mérgezett hegyű fegyverek. (Gajári Ödön mondta, hogy a néppárttal szemben még ilyen fegyverek is megengedettek.) Hecckáplánok. (Az egyházpolitikai vita alatt és után hívták így szabadelvű oldalon azokat a papokat, főként Lepsényi és Kálmán Károly pátert, akik az egyházpolitika ellen élesebben agitáltak.) Óda a furunkulusról. (Vészi egy cikke után lett szállóige, amelyben a nemzet örömének adott kifejezést, hogy jól sikerült a furunkulus-operáció a Széll Kálmán nyakán.) Nem ismerek királyt, csak császárt! (Állítólag Rakovszky István mondta volna ,ezt fiatal korában.) Kardbojtpolitika. (Tisza István gúnyolta így a függetlenségi mozgalmat.) A kisebbségi terror vakmerő kihívása. (Így nevezte Tisza István az obstrukciót.) Erős kéz politikája. (Tisza István így jellemezte a maga politikáját.) Örök időkre való dokumentálás végett. (így iktatták Tisza parlamenti puccsát jegyzőkönyvbe Telegdy indítványára. Legyen vége a komédiának! (Ezekkel a szavakkal adott jelt Tisza a zsebkendőszavazásra s ekkor lett szállóige a: Zsebkendőszavazás.) Papíros-búza. (Károlyi Sándor gróf tette szállóigévé a börzei búza-kötésekre.) Valamennyi néptörzs különös előnyeit egyesíteni a nagy egész javára. (Ez volt Ferenc József chlopy-i hadnarancsának az a mondata, amire az egész ország felzúdult. A nagy egész ( a monarchia: Magyarország népei is csak „néptörzs!“) Előkelő idegen. (Tisza István mondta Kolber osztrák &) Az egyházpolitika és a nemzeti küzdelmek korszaka Csütörtök