Magyar Hirlap, 1931. június (41. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-02 / 122. szám

Ke­dd hírlap Doumergue elnök hétfőn délelőtt­­ megnősült A 68 éves elnök J. Graves asszonyt, régi ismerősét vette feleségül Párizsból jelentik. Doumergue elnök, az Elysée távozó lakója, általános meglepetésre­­ megházasodott. Hétfőn este rövid közle­ményt kaptak a lapok, amely bejelentette, hogy Doumergue elnök hétfőn délelőtt a leg­nagyobb csendben feleségül vette J. Graves asszonyt. A polgári esküvői szertartást az elnök magán­­termeiben tartották meg az Elysée-palotában.­­Anyakönyvvezetőként a nyolcadik párizsi ke­rület polgármestere, Drucker szerepelt. Az esketésnél csak a két násznagy volt jelen. Doumergue elnök tanúja Jules Michel volt, az Elysée főtitkára, Graves asszonyé pedig egy párizsi gyáros, az elnök egyik személyes barátja. Madame Doumergue kedden elutazik Dél-Franciaországba, ahová két hét múlva férje is követni fogja. Doumergue június 13-án távozik az Elysée­­ből. Graves asszony régi ismerőse volt az elnöknek és már alig várta hivatali ideje lejártát, hogy feleségül vehesse szíve válasz­tottját. Doumergue elnök egyébként most tölti be 68. életévét és mindmáig legényéletet foly­tatott. A német tisztviselők és munkások mozgalma . . . a jóvátételi terhek enyhítéséért A német­­­­ miniszterek angliai látogatásán a jóvátételi problémát vitatják meg (A Magyar Hírlap berlini tudósítójától.) Chequersben néhány nap múlva nemcsak a német—osztrák vámunió tervével foglalkoz­nak majd, mely tervet Genfben már jófor­mán agyonütöttek és eltemettek, hanem a leszerelés kérdésével s a német—angol ke­reskedelmi szerződés vitás kérdéseivel is s mégis az egész világot az izgatja, hogy a né­met jóvátétel szóba kerül-e és hogyha igen, elhatározó lépések történnek-e abban az irányban, hogy a Young-terv revízió alá ve­tessék és hogy Németország jóvátételi ter­heit csökkentsék. Ma már körülbelül bizonyos, hogy a né­met—osztrák vámunió nem jön létre, vagy legalább is nem jön létre olyan formában, ahogy azt gondolták. Az unió tervének fel­vetése azonban egy eredménnyel mégis járt és ez az eredmény abban áll, hogy a jóvátételi fizetések kérdését ismét ak­tuálissá tette. Ma már nemcsak a németek vannak tisztá­ban azzal, hogy a Young-tervben megállapí­tott fizetések túlhaladják Németország ere­jét, hanem a győztes államok körében is mind erősebb és erősebb hangok hallatsza­nak a revízió érdekében. Borah szenátor, az Egyesült Államok legismertebb politikusa és a kongresszus külügyi bizottságának el­nöke, néhány nappal ezelőtt rádió útján be­szédet intézett az Egyesült Államok polgá­raihoz, amelyben a békeszerződések revízió­jának szükségét hangoztatta s azt mondta, hogy az egész leszerelési mozgalom kilátástalan addig, amíg a békeszerződések revíziója, amibe a jóvátételi kérdés is beletartozik, meg nem történt. Ismerve azt a szerepet, amelyet az Egyesült Államok politikai életében Borah szenátor játszik s ismerve azt a befolyást, amelyet az Egyesült Államok közvéleményére gyakorol, ezt a beszédet nem lehet csak egyszerű kor­tesbeszédnek tartani, hanem kétségtelen jele annak, hogy az amerikai közvélemény is ma már más szemmel nézi az európai kérdést, mint nézte csak egy évvel is ezelőtt. Az angol munkáspárt hivatalos lapja, a­­Daily Herald is feltűnést keltő cikkben fog­lalkozik a néhány nap múlva megkezdődő chequersi tanácskozásokkal és a jóvátételi problémát fontosabbnak tartja, mint a napirenden szereplő egyéb kérdéseket. Szerinte a német miniszterek azzal a köve­teléssel fognak fellépni, hogy a Young-terv­ben megállapított és úgynevezett nem bizto­sított annuitások megfizetésére Németország két-, vagy háromévi moratóriumot kapjon s hogy a megállapított annuitások összegét összhangba hozzák a pénz vásárlóerejével, ami a jóvátételi terheknek 20%-os leszállí­tását jelentené. Követelni fogják az említett lap szerint a németek azt is, hogy a bázeli nemzetközi bank külön bizottságot küldjön ki Németország fizetőképességének megvizs­gálására, mert a Young-terv szerint Német­országnak joga van az évi annuitások le­szállítását követelni, ha gazdasági és pénz­ügyi helyzete képtelenné teszi ezeknek az évi részleteknek megfizetésére. S a németek végül követelni fogják egy új nemzetközi konferencia összehívását abból a célból, hogy ezen a konferencián minden reparációs kö­telezettség és minden háborús adósság meg­fizetésére az adós államok két-, vagy három­évi moratóriumot kapjanak. De nemcsak a Daily Herald foglalkozik ezzel a kérdéssel, hanem az angol konzer­vatív lapok is tárgyalják azt a kérdést, hogy Németország képes-e a megállapított jóváté­teli terheket fizetni. S még a konzervatív Daily Telegraph is azt mondja, hogy bár a háborús adósságok fizetésére megállapítandó moratórium terve az Egyesült Államokban tehát a főhitelező államban, nagy lehangolt­­ságot és nagy ellenkezést fog kiváltani, a kérdéssel mégis foglalkozni kell s alig hi­hető, hogy akár az angol, akár a német mi­niszterek a napirendnek ezt a pontját tár­gyalásaikból kikapcsolják. A német jóvátételi kérdés tehát ismét ak­tuális lett. Mindenki tisztában van azzal nemcsak Berlinben, hanem a győztes államok­ban is, hogy a Young-terv és a hágai egyezmény ezt a kérdést nem rendezte véglegesen , hogy Németország pénz­ügyi szanálása nem történhetik meg a reparáció kérdésének újabb szabályo­zása nélkül. Azt a tervet, hogy az antantállamok Német­ország felsegélyezésére kétmilliárd márka újabb hitelt fognak nyújtani, nem lehet megoldásnak tekinteni, mert a németek nem hajlandók belemenni abba, hogy ennek a kétmilliárd márkának igénybevételével Né­metország az esedékes jóvátételi részleteket megfizesse, költségvetésének deficitjét fe­dezze s ezzel azt a látszatot keltse, mintha Németország fizetőképessége változatlanul jó volna s mintha Németország gazdasági és pénzügyi helyzete a jóvátételi terhek reví­zióját nem tenné elkerülhetetlenül szüksé­gessé. A jóvátétel revíziója érdekében indított harc egyébként egyre nagyobb tömegeket mozgat meg. A munkás-, alkalmazott- és tisztviselő-szervezetek központi szövetsége hétfőn határozati javaslatot szavazott meg, amelyben kimondja, hogy a német munkások, alkalmazottak és tisztviselők nagy nyomoráért kizárólag a győztes hatalmak telhetetlen kapzsi­sága felelős. A határozati javaslat felszólítja a birodalmi kormányt, hogy kezdjen azonnal tárgyalá­sokat a jóvátételi terhek enyhítése ügyében. A felhőzet csökkenésével javuló idő várható A Meteorológiai Intézet jelenti június 1-én este 10 órakor. Légköri zivatarok miatt aránylag kevés adat érkezett. A kevésszámú adatból megállapítható, hogy az európai szárazföldön sokhelyütt volt zivataros eső és a hőmérséklet a sarkvidék felől beáramló levegő hatása alatt különösen a nyugati ré­szeken süllyedt. Délkelet-Európa aránylag még meleg. Hazánkban is sokhelyütt volt zivataros eső. Budapesten a délután folyamán két he­ves zivatar is vonult át, erős záporral és ke­vés jéggel. A hőmérséklet általában 25—26 fokig emelkedett. Várható időjárás a következő 24 órára: A felhőzet csökkenése, kisebbedő hajlam zi­vataros esőkre, egyelőre lényeges hőváltozás nélkül. Árvíz Törökországban Londonból jelentik. Nagy felhőszakadások Törökország több helyén árvizet idéztek elő. Brusszában negyven ház beomlott, de ember­életben nem esett kár. Havzában 15 személy fulladt az árba. V­, Bécsi­ utca 10 FISCHER SIMON ÉS TÁRSAI RT. fehérnemii°osztáIyának nyári slágercikkei: A férfi osztályon A női osztályon: Selyemfényű oxford­ing C-90 Hímzett fehér sílfon­ ing 0_ jó minőség, gallérral ............. P No­la anyagból ................................ P u' Pouplin­ing H 50 Színes batiszt kombiné 0.10 divatmintákban...................... P I hímzett és csipkés.................... P S# Panama sporting £.90 Doubl cloth paplan 4 0.00 la anyagból.................. .. . P la kivitel....................................P Aw Zsebkendő _ £C Nyári flanelt takaró £-90 új minták............................. .. P Uv modern minták ...................... . w Csak a közismerten megbízható Fischer-minőségek! Az összes fehérneműt Agy* és asztalnemttek nagy választékban! 193­1 június 2. 3 A magyar legitimisták tanácskozásokat folytattak Bethlen miniszterelnökkel, Seipel volt kancellárral és más politikusokkal A legitimista főtanácsban differencia merült fel a végcél tekin­tetében . Többségben vannak a monarchikus gondolat hívei Az a cikk, amelyet a Magyar Hírlap vasár­napi száma közölt a magyar legitimisták megmozdulásáról és újabb akcióiról, poli­tikai körökben élénk feltűnést keltett és sok vitára adott alkalmat. Úgy a legitimisták, mint az ellenkező véleményen levők sorában sűrűn kommentálták a cikkben közölteket s különösen az keltett nagy feltűnést, hogy rá­mutattunk a legitimisták akciójának új vona­lára, amely a monarchikus gondolat meg­valósítása felé halad. Hogy ez az állításunk mennyire híven fedi a valóságot, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a Magyarság című legitimista lap vasárnapi vezércikkét a következőképpen végzi: „Ha tisztában vagyunk azzal, hogy egy­­magunk nem szerezhetjük vissza létünk és hatalmunk anyagi feltételeit a Duna völgyé­ben, akkor meg kell barátkoznunk valamilyen for­mában az államközösség gondolatával, még­pedig olyan államéval és olyan nemzeté­vel, amely pozitív és negatív irányban egy­aránt alkalmas arra, hogy hatalmi elhelyez­kedésünk állandóságát és fensőségét bizto­sítsa. Ha az osztrák néppel szövetkezünk, nemcsak az a hasznunk származik ebből a közösségből, hogy elvontuk a germán masszí­vumtól, hanem az is, hogy a közösen fel­ismert dunai érdekek ápolása nevében támo­gatja a magyarság hatalmi gondolatát anél­kül, hogy ezért a szövetségért olyan árat kel­lene fizetnünk, aminőt Mefisztó kért Faust­tól az ifjúság, a tudás és a hatalom csodájáért.“ A magyar legitimisták táborában már évekkel ezelőtt megalakult egy úgynevezett főtanács, amely eredetileg csak Zita ki­rályné, illetve a királyi család ügyeit in­tézte, később azonban mint a legitimista gondolat sikeréért folytatott akciók politi­kai tanácsadója is kezdett szerepelni, anél­kül azonban, hogy tulajdonképpen erre bár­kitől is felhatalmazása lett volna. Ennek az úgynevezett főtanácsnak tagjai gróf Apponyi Albert, gróf Sigray Antal, gróf Csekonics Iván, gróf Károlyi József, gróf Hunyady József, báró Szterényi József, Ugrón Gábor, Kállay Tibor és Gratz Gusztáv voltak. Mikor a német—osztrák vámunió terve, illetőleg a franciák és olaszok ezzel szem­ben való állásfoglalása nyilvánosságra ju­tott, a magyar legitimisták úgy látták, hogy elérkezett az idő, amikor ki kell lépni a tét­lenségből és meg kell indulni az aktív csele­kedetek útján. Azzal valamennyien tisztában voltak, hogy nem belpolitikai, hanem külpo­litikai téren vihetik előbbre mozgalmukat s ebben a tekintetben nem is volt közöttük né­zeteltérés. Megindultak a tanácskozások, amelyek során azonban lényeges differencia merült fel a legitimizmus végcélját illetőleg. kétféle álláspont küzdött egymással. Az egyik szerint a magyar legitimisták végcélja Ottó főhercegnek a magyar trónra való ül­tetése és semmi más, míg a másik álláspont azt vitatta, hogy a magyar legitimizmus nem merülhet ki a Habsburg-ház magyarországi res­taurálásában, hanem a monarchia fel­­támasztását kell végcélul kitűznie, ha nem is a régi, de végeredményben az osztrák állammal való közösség formájában olyképpen, hogy mindkét állam uralkodója Ottó legyen. Az első gondolatnak gróf Apponyi Al­bert és báró Szterényi József voltak a szó­szólói, míg a fiatalabbak a másik álláspont híveinek vallották magukat. Egy darabig egyik állásponthoz sem csatlakozott gróf Sigray Antal, később azonban ő is a monarchisztikus célért való küzdelem hí­veinek sorába állt és itt jelent meg az élen gróf Eszterházy Móric, akit — mint előző cikkünkben megírtuk — egyéni kvalitásain kívül főként azért iparkodtak megnyerni, mert ezzel is igazolni kívánták, hogy a le­­gitista mozgalom az eddiginél demokratiku­sabb alapokra kíván helyezkedni. A dualizmus hívei megkezdették külföldi tárgyalásaikat és mindenekelőtt Ausztriában folytattak tanácskozásokat, mert meg akar­ták állapítani, hogy az osztrák politikai pár­toknál, kikre számíthatnak. Információink szerint a magyar legitimisták néhány vezetője többízben hosszú ideig tartó tanácsko­zásokat folytatott Seipel volt kancel­lárral, akit a monarchikus gondolat osztrák ve­zető képviselőjének tartanak, de voltak meg­beszélések más osztrák politikusokkal is. A magyar legitimisták — hír szerint — az Ausztriában folytatott tanácskozások ered­ményével meg voltak elégedve. Ausztria után, illetőleg ezzel párhuzamosan francia és olasz irányban kezdődtek orientációi, amelyeknek során a legitimista vezérek a francia és olasz külpolitika irányítóival ta­nácskoztak. Ezek a megbeszélések még most sem értek véget és a magyar legitimis­ták készenlétben vannak, hogy külföldi akcióikat folytassák. Idehaza sem voltak azonban tétlenek, mert a sűrű belső tanácskozásokon kívül érintkezést kerestek és találtak számos vezető magyar politikussal és ezek kö­zött elsősorban gróf Bethlen István mi­niszterelnökkel. A miniszterelnök és a legitimisták közötti megbeszélés során gróf Bethlen István is­­mételten annak az álláspontjának adott ki­fejezést, hogy a maga részéről a király­

Next