Magyar Hirlap, 1932. július (42. évfolyam, 145-159. szám)
1932-07-16 / 158. szám
Szombat wiAGSSU* HÍRLAP Harminckét napig tart a fővárosnál, amíg egy aktát elintéznek Gallina tanácsnok, racionalizálási biztos, tervet dolgozott ki a városházi bürokrácia kinövéseinek megszüntetésére LITT KÉNÉGallina Frigyes fővárosi tanácsnok, akit a polgármester még februárban a főváros racionalizálási biztosául rendelt ki, most készült el második jelentésével. Ez a jelentés a főváros ügyiratkezelésével foglalkozik és négy részre oszlik. Az első rész az ügyiratkezelés történetét adja, a második rész a központi városházán elhelyezett hivatalok mai kezelési rendszerével foglalkozik és azt bírálja, a harmadik rész beszámol a belföldi és külföldi közhivatalok kezelési rendszereiről és a negyedik részben pedig a tanácsnok megteszi az ügyiratkezelésekre vonatkozó egyszerűsítési javaslatait. Gallina Frigyes jelentésének első részében elmondja, hogy a régi kezelési rendszer nagyon bonyolult volt. 1873-tól 1921-ig úgyszólván semmi lényegesebb változás nem történt. Ekkor Sipőcz Jenő polgármester már elrendelt bizonyos egyszerűsítést, de föltétlenül szükséges a kezelési munka további meggyorsítása. Még mindig sok a bürokratikus intézkedés, amely azt eredményezi, hogy az ügyek soká kerülnek érdemi elintézés alá. A fővárosnak meglehetősen nagy az ügyforgalma, amennyiben 1931-ben több mint 216.000 ügydarabot iktattak. Ezeknek az iktatásoknak nagy részét mellőzni lehet. A mai kezelési rendszer túlzottan bonyolult és fölösleges munkákat tartalmaz. Harminchat tisztviselő helyett elég volna tizenkettő is Kimutatja a jelentés, hogy az egyes ügyosztályok ügyiratkezelésében milyen bonyolult a rendszer és a hibák bebizonyítására gyakorlati példákat hoz fel. Ha a fél az ügyiratot postán küldi be, az illetékes ügyosztálynak címezve, addig, amíg a felzetet megkapja, 29 nap és 75 mozdulat telik el, amelyből három nap és 16 mozdulat a segédhivatalra, 6 nap és 13 mozdulat az ügyosztályra, 7 nap és 14 mozdulat a számvevőségre, 9 nap és 19 mozdulat újra az ügyosztályra, 4 nap és 13 mozdulat a kézbesítésre jut. Újabb 2 nap és 5 mozdulat szükséges ahhoz, hogy ez az ügyirat az irattárba kerüljön, végeredményben tehát 31 napra és 80 mozdulatra van szükség egy ügyirat teljes elintézéséhez. Ha a fél az ügyiratot személyesen adja be a segédhivatalba, a teljes elintézés 32 napba és 80 mozdulatba kerül. Ebből 2 nap és 10 mozdulat a központi segédhivatalra, 5 nap és 14 mozdulat az ügyosztályra, 12 nap és 30 mozdulat az ügyészségre, újabb 9 nap és 19 mozdulat az ügyosztályra, 2 nap és 2 mozdulat a kézbesítésre, 2 nap és 5 mozdulat az irattározásra esik. Rendkívül érdekes az a megállapítás, hogy ezek a nap- és mozdulatszámok a legtöbbször a valóságban még kevésnek is bizonyulnak. Érinti a jelentés a különböző állami hivataloknál és a külföldi nagyvárosokban bevezetett kezelési rendszereket és azt javasolja, hogy az ügyiratkezelés decentralizációját hajtsák végre. Szüntessék meg a mai rendszerében a központi segédhivatalt, amely helyett postagyűjtő-, irányító- és tudakozódóirodát kell felállítani és akkor a mostani 36 tisztviselő helyett 10—12 intelligens, megbízható tisztviselő elláthatja az összes munkát. Ennek a szervnek a feladata lenne az ügyiratposta összegyűjtése, felbontása és az egyes ügyosztályokhoz való irányítása. Az ügyosztályokban azután kartotékrendszert kell bevezetni az ügyek nyilvántartására. Gallina tanácsnok azt is javasolja, hogy a postaelosztás ezentúl ne naponta egyszer, hanem kétszer-háromszor történjék, hogy így a referensek az ügyiratokat hamarább kézhez kapják. A segédhivatalok központi igazgatóságának másik fontos feladata a tudakozódó iroda teendőinek ellátása és ehhez a munkához képzett, előzékeny, nyelveket tudó tisztviselőkre van szükség. Ez a hivatal nyitva volna egész nap, hogy a napközben elfoglalt ügyfelek az esti órákban is igénybe vehessék. A segédhivatalok központi igazgatóságának harmadik feladata a kezelőszemélyzet összpontosítása és egységes irányítása, negyedik feladata pedig a központi kézbesítőosztály fenntartása. Szigorú kritika a női munkaerőkről Az ügyiratkezelés súlypontja az ügyosztályok segédhivatalaira terelődik át a tanácsok javaslata szerint. Megreformálja a jelentés a kézbesítési rendszert is, mert kimutatja, hogy ez időszerint 150 kézbesítő van és ezek 354.000 pengőjébe kerülnek évente a fővárosnak. Ezt a munkát a posta alján kellene elvégeztetni. Az ügyiratok letisztázásánál olyan nyomtatványokat kell készíteni, hogy az előadóívet és a tisztázatot egyszerre lehessen gépelni. Megállapítja a jelentés, hogyha ezeket a javaslatokat megvalósítják, úgy egy olyan ügyiratnak végleges elintézéséhez, amihez most 17 nap és 50 mozdulat szükséges, elegendő lesz 5 nap és 23 mozdulat. Természetesen ennek megfelelően át kell csoportosítani, át kell képezni a kezelő tisztviselői kart. A női munkaerőket is ki kell kapcsolni a fontosabb kezelési munkákból. A női munkaerők elsősorban gépírásra hivatottak. Szomorú tapasztalatokat tett a racionalizálási biztos a gépírónők gyors- és gépírási tudása tekintetében, amit annak tulajdonít, hogy nem fektetnek az alkalmazottak teendőik megtanulására súlyt és minden női alkalmazott egyetlen és legfőbb törekvése az, hogy előadó mellé kerüljön és ne kelljen a kezelőirodákban dolgozni. Ezt a rendszert, hogy gépírónők állandóan egyes előadókhoz beosztva teljesítsenek szolgálatot, meg kell szüntetni és a titkárnők kivételével minden gépírónő az ügyosztályi segédhivatal vezetőjének legyen alárendelve. Ha az előadónak gépírónőre van szüksége, meghatározott rövid időtartamra az ügyosztályi segédhivatal vezetője rendelkezésére bocsátja. Időközönként revízió alá kell venni a női alkalmazottak gyors- és gépírástudását és minősítésüket osztályozni kell. Hangsúlyozza a racionalizálási biztos, hogy megállapításainál nem újabb tisztviselőelbocsátásokra akar jogcímet keresni, mert Budapest közigazgatása a tisztviselői létszám erős csökkentése esetén aligha volna biztosítható. Azt javasolja, hogy az új kezelési rendszert már január elsején léptessék életbe, az előkészítő rendelkezéseket már most tegyék meg, a tudakozódó iroda működését pedig már szeptember elsején kezdje meg, a hátralévő időben pedig tartsanak tanfolyamokat a kezelőszemélyzet számára, amely január elsejétől az új rend szerint dolgozna. A racionalizálási biztos munkáját Flaxmayer József tanácsjegyző és Medviczky Andor segédfogalmazó közreműködésével végezte el és ajelentéshez különböző grafikonokat is mellékelt, hogy szemléltető módon tüntesse fel a főváros mai bürokráciájának rendszerét. Hétfőn lép életbe a BSZKRT új menetrendje A BSZKRT menetrend-változtatásai július 18-án, hétfőn lépnek életbe. A változások a következők: A 4A jelzésű viszonylat ezentúl 7A jelzéssel fog közlekedni. Az 5-ös viszonylatban „5A“ jelzéssel Szent István kórház és Zsigmond tér között betétviszonylat lép életbe. Az eddigi 8-as jelzésű viszonylat jelenlegi útvonala két részre válik, a 8-as viszonylat Városliget—Podmaniczky ucca—Kossuth Lajos tér útvonalon, míg Kossuth Lajos tér—Pesti Dunapart—Lónyai ucca—Közvágóhíd útvonalon 88-as jelzésű új viszonylat fog közlekedni. A 10-es jelzésű viszonylat a Podmaniczky utcától a Hold utcáig fog közlekedni. A 19-es viszonylat ezentúll a Keleti p. u.—Rákóczi út— Erzsébet-híd—Horthy Miklós út—Kelenföld között közlekedik. A 18-as viszonylatnak a Népliget sporttelepi végállomása az Üllői út és Hungária út sarkán, a 22-es jelzésű viszonylat ugyanezen helyen levő végállomása pedig a ferencvárosi pályaudvarnál lesz. A 27-es viszonylat a jelenlegi útvonalán csak Városliget—Rákóczi út—Erzsébet-híd—Gellértrakpart—Horthy Miklós körtér között fog közlekedni. 17-es jelzéssel a Délivasút—Alkotás ucca—Szent Imre herceg út—Gellért-rakna út— Hadnagy ucca között új viszonylat lép életbe. A 37-es viszonylat Kőbánya—Kőbányai út—Fiumei út—Baross tér útvonalon, a 49-es viszonylat pedig éjfél 12 és 1 óra között 49A jelzéssel csak Kelenföld és Calvin tér között fog közlekedni. Az 53-as viszonylat a jövőben Orczy tér— Fiumei út—Erzsébet-híd—Budai Dunapart—Török utca között, a 61-es viszonylat jelenlegi útvonalán csupán Népliget—Üllői út—Mária Terézia-laktanya útvonalon fog közlekedni. A 19A jelzésű viszonylat a jövőben 69 es jelzéssel, míg Zugló és Baross tér között 69A jelzéssel betétviszonylat fog közlekedni. A 75-ös viszonylat a Böszörményi út—Déli vasút—Erzsébet híd— A büntetőtörvényszék vádtanácsa pénteken délután szabadlábra helyezte Littke Kálmánnét. A vádtanács végzése szerint Ruttkay Gábor öngyilkossága a kihallgatott tanuk vallomása alapján valószínűsítve van. Littkéné már el is hagyta a fogházat. Huszonhárom napig volt a Markó utcai fogház lakója Littke Kálmánná, az osztrák generális leánya. Igazi katonalány — nem törte meg a fogság. Félórával azután, hogy kilépett a szomorú ház Koháry utcai kapuján, szemben ülünk vele. Az arca kicsattanóan piros, szemei élénken mosolyognak. Határtalanul jókedvű. — örül, hogy kiszabadult... — Á, nem azért vagyok jókedvű. Én bent is mindig nevettem. Tudtam, hogy nem végződhetik másként. Törve beszél magyarul, kiejtésén érződik a bécsi dialektus. Egyébként? Nagyon szép asszony. Mosolygó szemei izzóan feketék, arcát kékesen fekete hajkorona keretezi. Amikor nevet, előcsillan hibátlan fogsora. Pompás termet. Aki nézi, inkább megérti, hogy a szerencsétlen koronaőrszázados az életéről mondott le, nem őróla. — Ruttkay? — Őróla ne beszéljünk... — mondja. — Vagy legfeljebb annyit írjon, hogy én igazán megszenvedtem a szerelmemért. No ja, nem igaz? — kérdezi nevetve. Cigarettára gyújt. — Az első cigaretta huszonhárom nap óta... A cigaretta nagyon hiányzott a fogházban. Különben nagyszerű dolga volt. — Naponta négy órát sétáltam — beszédi fogházéletéről. — Jó levegő, sok nap. A szobám is nagyon rendes volt. Igazán nem panaszkodhatom Én voltam már hotelben, ahol tíz százalék luxusadót kellett fizetni és a szoba nem volt olyan rendes, mint a Markóban. Higgye el... (Nem hiszem el.) — Volt nekem ott bent mindenem. Ojjé, annyi könyv. Rengeteget olvastam. Azt kérdezi, hogy mit olvastam? A címekre bizony nem emlékszem, nagyon sokat. És aludtam, ojjé, de mennyit aludtam. Az idő elmúlt gyorsan. Olvastam, sétáltam, aludtam. Az ember úgy képzelte, hogy egy sápadt asszony ül a priccsen, a cella mélyén. Két kezébe temetve arcát, fel-felzokog. A valóság illúzióban: Littkéné, mialatt ártatlansága, illetve bűnössége felett vitatkoztak a városban, jóízűen aludt. Leveleket mutat. Mindenünnen írtak neki, ismeretlenek egzaltált sorokkal biztatták, hogy türelemmel várjon, a cellaajtó ki fog nyitni előtte. Persze a legtöbb levelet asszony írta. Littkéné felém nyújtja a leveleket. „Olvassa el!“ Az egyik finom, szálkás betűkkel íródott. „Dacára, hogy nem ismertem, meg sirattam és a jóságos Istent kértem, hogy derítsen világosságot. Ne szenvedjen ártatlanul egy szerencsétlen asszony.“ Az ügyéről beszél. — Nekem előkelő tanúim voltak: Leveld, Kozma Miklós, Boér Tibor, meg magas rangú tisztek. Az ügyészség tanúi cselédek, házmesterek. Néhány tanú nagyon rá fog fizetni. Nevet. — És az államnak is sok pénzébe fogok fekvni. Ártatlanul fogva tartottak huszom három napig. Emlékszik Jeher Lőrincre. Az is ártatlnul ült, fizettek is kártérítést neki. Én százezer pengőt kérek. Legalább százezer pengőt! — Jól hallottam, nagyságos asszonyt Százezer pengőt mondott? — No ja! Miért? Kevés? Újra nevel. — A vádtanács megállapította, hogy öngyilkosság történt. Tehát bűncselekmény nem is volt, engem mégis bezártak. Beszéd közben a kezére néz. Megrémül. Most eltűnik a nevetés a szája körül. — Huszonhárom napig nem manikűröz* tem. Azt nem lehet bent. Jaj, milyen csu nyák a körmeim. Alig lehet megvigasztalni. Aztán sok mindenről beszélgetünk még. Lilikéné elfelejti a körmeit, megint vidám, tréfál, nevel. — Hát írja meg, hogy látott engem, jó* kedvű vagyok, nincs semmi baj. Az impresszióit írja meg. (Szót fogadtam.) Lukács István írja meg, hogy látott engem, jókedvű vagyok Beszélgetés a szabadlábra helyezett Littke Kálmánnéval Rákóczi út—Keleti p. u.—Kerepesi út—Gödöllői HÉV végállomás útvonalon fog közlekedni. Este 9 órától 12.10-ig a Keleti pályaudvartól induló kocsik 75A jelzéssel csak a Hadnagy utcáig közlekednek. Az új menetrend életbelépésével egyidejűleg az egyes viszonylatokban az utolsó kocsik indulási idejében történt változásokat a megállóhelyeknél levő jelzőtáblákon ismét fel fogják tüntetni. A jelzőtáblák átszerelése folyamatban van és egy-két nap alatt elkészül. 1932 július 10. 3 Erzsébet Sasfürdi i„reiénviui, a Kelenföldi l’olvart Kői rendezésében III. PARKHANGVERSENY tusthp 16-fun. Szombaton este 9 órakor Halász Gitta, Laurisin Lajos, Pártos Gusztáv, Dr. M. Kovács Mária. Oxford-görlők, N’owotny-balett # Asztalrendelés: f.93-08 hangversenyre is jogosító parkbelépő 50 fillér. A volt német trónörökös és Oszkár herceg Doornba érkezett Londonból jelentik. A volt német trónörökös Doornba érkezett Vilmos volt császár látogatására. Későbbi jelentés szerint Oszkár porosz herceg, a volt császár legfiatalabb fia is váratlanul Doornba érkezett édesatyja meglátogatására. Az ugyanott tartózkodó német extrónörökös vasárnap tér vissza Németországba. Hogy Oszkár herceg meddig marad édesatyjánál, azt még nem tudják. Hermina hercegnő jelenleg Németországban tartózkodik. Apponyi indítványa a lelki leszerelési bizottságban Genfből jelentik. A leszerelési konferencia lelki leszerelési bizottságának ülésén tárgyalták a szellemi együttműködés megszervezésének kérdését. Ennek a 12. szakaszánál gróf Apponyi Albert egy mondat felvételét indítványozta. Az indítvány arra irányult, hogy a nemzetközi életben mutatkozó ellentétek megvitatásában a legmesszebbmenő kölcsönös türelmesség gyakorlását tartsák szem előtt, mint a megértés első feltételét. Ezt az indítványt a román képviselő élesen támadta, azt mondva, hogy ennek a kiegészítésnek felvétele a szövegbe csak buzdítás politikai vitákra. Gróf Apponyi Albert felszólalásában részletesen kifejtette, hogy nagyon is szükség van erre a szakaszra, mert azt senki sem tagadhatja, hogy igazán vannak megvitatandó kérdések, amelyeket jobb nyíltan és barátságos szellemben tárgyalni, mint struccpolitikát követve, a fennálló ellentéteket elhallgatva, azokat palástolni. Az elhallgatás nem gyógyít, hanem kirobbanásokra vezet. Ez csak a jóllakottak eltusoló politikája, amely jóra nem vezethet, egyébként pedig valódi lelki leszerelést csakis a tényleges, igazságos és méltányos anyagi leszerelés előrebocsátása mellett várhatunk. Ezt feltételezve indítványozza szövegének elfogadását. A román delegátus ismét felszólalt és kérte gróf Apponyi Albert indítványának elvetését. Az amerikai, lengyel, német, francia és svájci delegátusok a magyar indítvány mellett foglaltak állást, mire azt némi szövegezési módosítás fenntartásával elvben elfogadták s abba végül a román delegátus is belenyugodott. _______