Magyar Hirlap, 1932. július (42. évfolyam, 145-159. szám)

1932-07-16 / 158. szám

Szombat wiAGSSU* HÍRLAP Harminckét napig­ tart a fővárosnál, amíg egy aktát elintéznek Gallina tanácsnok, racionalizálási biztos, tervet dolgozott ki a városházi bürokrácia kinövéseinek megszüntetésére LITT KÉNÉ­­­Gallina Frigyes fővárosi tanácsnok, akit a polgármester még februárban a főváros racionalizálási biztosául rendelt ki, most készült el második jelentésével. Ez a jelen­tés a főváros ügyiratkezelésével foglalkozik és négy részre oszlik. Az első rész az ügy­­iratkezelés történetét adja, a második rész a központi városházán elhelyezett hivatalok mai kezelési rendszerével foglalkozik és azt bírálja, a harmadik rész beszámol a bel­földi és külföldi közhivatalok kezelési rend­szereiről és a negyedik részben pedig a ta­nácsnok megteszi az ügyiratkezelésekre vo­natkozó egyszerűsítési javaslatait. Gallina Frigyes jelentésének első részé­ben elmondja, hogy a régi kezelési rendszer nagyon bonyolult volt. 1873-tól 1921-ig úgyszólván semmi lényegesebb változás nem történt. Ekkor Sipőcz Jenő polgármester már elrendelt bizonyos egyszerűsítést, de föltétlenül szükséges a kezelési munka to­­­vábbi meggyorsítása. Még mindig sok a bürokratikus intéz­­­­kedés, amely azt eredményezi, hogy az ügyek soká kerülnek érdemi elintézés alá. A fővárosnak meglehetősen nagy az ügy­forgalma, amennyiben 1931-ben több mint 216.000 ügydarabot iktattak. Ezeknek az iktatásoknak nagy részét mellőzni lehet. A mai kezelési rendszer túlzottan bonyolult és fölösleges munkákat tartalmaz. Harminchat tisztviselő helyett elég volna tizenkettő is Kimutatja a jelentés, hogy az egyes ügy­osztályok ügyiratkezelésében milyen bonyo­lult a rendszer és a hibák bebizonyítására gyakorlati példákat hoz fel. Ha a fél az ügyiratot postán küldi be, az illetékes ügyosztálynak címezve, addig, amíg a felzetet megkapja, 29 nap és 75 mozdulat telik el, amelyből három nap és 16 mozdulat a segédhivatalra, 6 nap és 13 mozdulat az ügyosztályra, 7 nap és 14 mozdulat a szám­vevőségre, 9 nap és 19 mozdulat újra az ügyosztályra, 4 nap és 13 mozdulat a kézbe­sítésre jut. Újabb 2 nap és 5 mozdulat szük­séges ahhoz, hogy ez az ügyirat az irattárba kerüljön, végeredményben tehát 31 napra és 80 mozdulatra van szükség egy ügyirat tel­jes elintézéséhez. Ha a fél az ügyiratot személyesen adja be a segédhivatalba, a teljes elintézés 32 napba és 80 mozdulatba kerül. Ebből 2 nap és 10 moz­dulat a központi segédhivatalra, 5 nap és 14 mozdulat az ügyosztályra, 12 nap és 30 mozdulat az ügyészségre, újabb 9 nap és 19 mozdulat az ügyosztályra, 2 nap és 2 moz­dulat a kézbesítésre, 2 nap és 5 mozdulat az irattározásra esik. Rendkívül érdekes az a megállapítás, hogy ezek a nap- és mozdulat­számok a legtöbbször a valóságban még ke­vésnek is bizonyulnak. Érinti a jelentés a különböző állami hi­vataloknál és a külföldi nagyvárosokban bevezetett kezelési rendszereket és azt ja­vasolja, hogy az ügyiratkezelés decentrali­zációját hajtsák végre. Szüntessék meg a mai rendszerében a központi segédhivatalt, amely helyett postagyűjtő-, irányító- és tudakozódó­­irodát kell felállítani és akkor a mos­­tani 36 tisztviselő helyett 10—12 intel­ligens, megbízható tisztviselő elláthatja az összes munkát. Ennek a szervnek a feladata lenne az ügy­iratposta összegyűjtése, felbontása és az egyes ügyosztályokhoz való irányítása. Az ügyosztályokban azután kartotékrend­szert kell bevezetni az ügyek nyilvántartá­sára. Gallina tanácsnok azt is javasolja, hogy a postaelosztás ezentúl ne naponta egyszer, hanem kétszer-háromszor történ­jék, hogy így a referensek az ügyiratokat hamarább kézhez kapják. A segédhivatalok központi igazgatóságának másik fontos fel­adata a tudakozódó iroda teendőinek ellá­tása és ehhez a munkához képzett, előzé­keny, nyelveket tudó tisztviselőkre van szükség. Ez a hivatal nyitva volna egész nap, hogy a napközben elfoglalt ügyfelek az esti órákban is igénybe vehessék. A segéd­­hivatalok központi igazgatóságának harma­dik feladata a kezelőszemélyzet összponto­sítása és egységes irányítása, negyedik fel­adata pedig a központi kézbesítőosztály fenntartása. Szigorú kritika a női munkaerőkről Az ügyiratkezelés súlypontja az ügy­osztályok segédhivatalaira terelődik át a ta­nácsok javaslata szerint. Megreformálja a jelentés a kézbesítési rendszert is, mert ki­mutatja, hogy ez időszerint 150 kézbesítő van és ezek 354.000 pengőjébe kerülnek évente a fővárosnak. Ezt a munkát a posta alján kellene elvé­geztetni. Az ügyiratok letisztázásánál olyan nyomtatványokat kell készíteni, hogy az előadóívet és a tisztázatot egyszerre lehes­sen gépelni. Megállapítja a jelentés, hogyha ezeket a javaslatokat megvalósítják, úgy egy olyan ügyiratnak végleges elintézéséhez, amihez most 17 nap és 50 mozdulat szük­séges, elegendő lesz 5 nap és 23 mozdulat. Természetesen ennek megfelelően át kell csoportosítani, át kell képezni a kezelő tisztviselői kart. A női munkaerőket is ki kell kapcsolni a fontosabb kezelési munkákból. A női munkaerők elsősorban gépírásra hivatottak. Szomorú tapasztalatokat tett a racionali­zálási biztos a gépírónők gyors- és gépírási tudása tekintetében, amit annak tulajdonít, hogy nem fektetnek az alkalmazottak teen­dőik megtanulására súlyt és minden női al­kalmazott egyetlen és legfőbb törekvése az, hogy előadó mellé kerüljön és ne kelljen a kezelő­irodákban dolgozni. Ezt a rendszert, hogy gépírónők állandóan egyes előadókhoz beosztva teljesítsenek szolgálatot, meg kell szüntetni és a titkárnők kivételével minden gépírónő az ügyosztályi segédhivatal vezető­jének legyen alárendelve. Ha az előadónak gépírónőre van szüksége, meghatározott rö­vid időtartamra az ügyosztályi segédhivatal vezetője rendelkezésére bocsátja. Időközönként revízió alá kell venni a női alkalmazottak gyors- és gépírás­tudását és minősítésüket osztályozni kell. Hangsúlyozza a racionalizálási biztos, hogy megállapításainál nem újabb tisztviselő­­elbocsátásokra akar jogcímet keresni, mert Budapest közigazgatása a tisztviselői lét­szám erős csökkentése esetén aligha volna biztosítható. Azt javasolja, hogy az új keze­lési rendszert már január elsején léptessék életbe, az előkészítő rendelkezéseket már most tegyék meg, a tudakozódó iroda működését pedig már szeptember elsején kezdje meg, a hátralévő időben pedig tartsanak tanfolya­mokat a kezelőszemélyzet számára, amely január elsejétől az új rend szerint dolgozna. A racionalizálási biztos munkáját Flax­mayer József tanácsjegyző és Medviczky Andor segédfogalmazó közreműködésével vé­gezte el és a­­jelentéshez különböző grafiko­nokat is mellékelt, hogy szemléltető módon tüntesse fel a főváros mai bürokráciájának rendszerét. Hétfőn lép életbe a BSZKRT új menetrendje A BSZKRT menetrend-változtatásai július 18-án, hétfőn lépnek életbe. A változások a követke­zők: A 4A jelzésű viszonylat ezentúl 7A jelzéssel fog közlekedni. Az 5-ös viszonylatban „5A“ jel­zéssel Szent István­ kórház és Zsigmond tér kö­zött betétviszonylat lép életbe. Az eddigi 8-as jelzésű viszonylat jelenlegi útvonala két részre válik, a 8-as viszonylat Városliget—Podma­­niczky ucca—Kossuth Lajos tér útvonalon, míg Kossuth Lajos tér—Pesti Dunapart—Lónyai ucca—Közvágóhíd útvonalon 88-as jelzésű új viszonylat fog közlekedni. A 10-es jelzésű vi­szonylat a Podmaniczky utcától a Hold utcáig fog közlekedni. A 19-es viszonylat ezentúll a Keleti p. u.—Rá­kóczi út— Erzsébet-híd—Horthy Miklós út—Ke­lenföld között közlekedik. A 18-as viszonylatnak a Népliget sporttelepi végállomása az Üllői út és Hungária út sarkán, a 22-es jelzésű viszony­lat ugyanezen helyen levő végállomása pedig a ferencvárosi pályaudvarnál lesz. A 27-es viszonylat a jelenlegi útvonalán csak Városliget—Rákóczi út—Erzsébet-híd—Gellért­rakpart—Horthy Miklós körtér között fog köz­lekedni. 17-es jelzéssel a Délivasút—Alkotás ucca—Szent Imre herceg út—Gellért-rakna út— Hadnagy ucca között új viszonylat lép életbe. A 37-es viszonylat Kőbánya—Kőbányai út—Fiumei út—Baross tér útvonalon, a 49-es viszonylat pe­dig éjfél 12 és 1 óra között 49A jelzéssel csak Kelenföld és Calvin tér között fog közlekedni. Az 53-as viszonylat a jövőben Orczy tér— Fiumei út—Erzsébet-híd—Budai Dunapart—Tö­rök utca között, a 61-es viszonylat jelenlegi út­vonalán csupán Népliget—Üllői út—Mária Te­rézia-laktanya útvonalon fog közlekedni. A 19A jelzésű viszonylat a jövőben 69 es jelzéssel, míg Zugló és Baross tér között 69A jelzéssel betétviszonylat fog közlekedni. A 75-ös viszony­lat a Böszörményi út—Déli vasút—Erzsébet híd— A bü­ntetőtörvényszék vádtanácsa pénteken dél­után szabadlábra helyezte Littke Kálmánnét. A vád­tanács végzése szerint Ruttkay Gábor öngyilkos­sága a kihallgatott tanuk vallomása alapján valószí­nűsítve van. Littkéné már el is hagyta a fogházat. Huszonhárom napig volt a Markó utcai fogház lakója Littke Kálmánná, az osztrák generális leánya. Igazi katonalány — nem törte meg a fogság. Félórával azután, hogy kilépett a szomorú ház Koháry utcai kapu­ján, szemben ülünk vele. Az arca kicsatta­­nóan piros, szemei élénken mosolyognak. Határtalanul jókedvű. — örül, hogy kiszabadult... — Á, nem azért vagyok jókedvű. Én bent is mindig nevettem. Tudtam, hogy nem vég­ződhetik másként. Törve beszél magyarul, kiejtésén érződik a bécsi dialektus. Egyébként? Nagyon szép asszony. Mosolygó szemei izzóan feketék, arcát kékesen fekete hajkorona keretezi. Amikor nevet, előcsillan hibátlan fogsora. Pompás termet. Aki nézi, inkább megérti, hogy a szerencsétlen koronaőrszázados az életéről mondott le, nem őróla. — Ruttkay? — Őróla ne beszéljünk... — mondja. — Vagy legfeljebb annyit írjon, hogy én iga­zán megszenvedtem a szerelmemért. No ja, nem igaz? — kérdezi nevetve. Cigarettára gyújt. — Az első cigaretta huszonhárom nap óta... A cigaretta nagyon hiányzott a fogházban. Különben nagyszerű dolga volt. — Naponta négy órát sétáltam — beszédi fogházéletéről­. — Jó levegő, sok nap. A szobám is nagyon rendes volt. Igazán nem panaszkod­hatom Én voltam már hotelben, ahol tíz százalék luxusadót kellett fizetni és a szoba nem volt olyan rendes, mint a Markóban. Higgye el... (Nem hiszem el.) — Volt nekem ott bent mindenem. Ojjé, annyi könyv. Rengeteget olvastam. Azt kér­dezi, hogy mit olvastam? A címekre bizony nem emlékszem, nagyon sokat. És aludtam, ojjé, de mennyit aludtam. Az idő elmúlt gyorsan. Olvastam, sétáltam, aludtam. Az ember úgy képzelte, hogy egy sápadt asszony ül a priccsen, a cella mélyén. Két kezébe temetve arcát, fel-felzokog. A való­ság illúzióban: Littkéné, mialatt ártatlan­sága, illetve bűnössége felett vitatkoztak a városban, jóízűen aludt. Leveleket mutat. Mindenünnen írtak neki, ismeretlenek egzaltált sorokkal biztatták, hogy türelemmel várjon, a cellaajtó ki fog nyitni előtte. Persze a legtöbb levelet asszony írta. Littkéné felém nyújtja a leveleket. „Ol­vassa el!“ Az egyik finom, szálkás betűkkel íródott. „Dacára, hogy nem ismertem, meg sirattam és a jóságos Istent kértem, hogy derítsen világosságot. Ne szenvedjen ártat­lanul egy szerencsétlen asszony.“ Az ügyéről beszél. — Nekem előkelő tanúim voltak: Leveld, Kozma Miklós, Boér Tibor, meg magas rangú tisztek. Az ügyészség tanúi cselédek, házmesterek. Néhány tanú nagyon rá fog fizetni. Nevet. — És az államnak is sok pénzébe fogok fek­vni. Ártatlanul fogva tartottak huszom három napig. Emlékszik J­eh­er Lőrincre. Az is ártatlnul ült, fizettek is kártérítést neki. Én százezer pengőt kérek. Legalább százezer pengőt! — Jól hallottam, nagyságos asszonyt Százezer pengőt mondott? — No ja! Miért? Kevés? Újra nevel. — A vádtanács megállapította, hogy ön­­gyilkosság történt. Tehát bűncselekmény nem is volt, engem mégis bezártak. Beszéd közben a kezére néz. Megrémül. Most eltűnik a nevetés a szája körül. — Huszonhárom napig nem manikűröz* tem. Azt nem lehet bent. Jaj, milyen csu­ nyák a körmeim. Alig lehet megvigasz­ta­lni. Aztán sok mindenről beszélgetünk még. Lilikéné elfelejti a körmeit, megint vidám, tréfál, nevel. — Hát írja meg, hogy látott engem, jó* kedvű vagyok, nincs semmi baj. Az im­­presszióit írja meg. (Szót fogadtam.) Lukács István írja meg, hogy látott engem, jókedvű vagyok Beszélgetés a szabadlábra helyezett Littke Kálmánnéval Rákóczi út—Keleti p. u.—Kerepesi út—Gödöllői HÉV végállomás útvonalon fog közlekedni. Este 9 órától 12.10-ig a Keleti pályaudvartól induló kocsik 75A jelzéssel csak a Hadnagy utcáig közle­kednek. Az új menetrend életbelépésével egyidejűleg az egyes viszonylatokban az utolsó kocsik in­dulási idejében történt változásokat a megálló­helyeknél levő jelzőtáblákon ismét fel fogják tüntetni. A jelzőtáblák átszerelése folyamatban van és egy-két nap alatt elkészül. 1932­ július 10. 3 Erzsébet Sasfürdi i„­reiénvi­ui, a Kelenföldi l’olvart Kői rendezésében III. PARKHANGVERSENY tusthp 16-fun. Szombaton este 9 órakor Halász Gitta, Laurisin Lajos, Pártos Gusztáv, Dr. M. Kovács Mária. Oxford-görlők, N’owotny-balett # Asztalrendelés: f.93-08­­ hangversenyre is jogosító parkbelépő 50 fillér. A volt német trónörökös és Oszkár herceg Doornba érkezett Londonból jelentik. A volt német trón­­örökös Doornba érkezett Vilmos volt csá­­szár látogatására. Későbbi jelentés szerint Oszkár porosz herceg, a volt császár legfiatalabb fia is vá­ratlanul Doornba érkezett édesatyja meg­látogatására. Az ugyanott tartózkodó német extrónörökös vasárnap tér vissza Német­országba. Hogy Oszkár herceg meddig ma­rad édesatyjánál, azt még nem tudják. Hermina hercegnő jelenleg Németország­ban tartózkodik. Apponyi indítványa a lelki leszerelési bizottságban Genfből jelentik. A leszerelési konferencia lelki leszerelési bizottságának ülésén tárgyal­ták a szellemi együttműködés megszervezésé­nek kérdését. Ennek a 12. szakaszánál gróf Apponyi Albert egy mondat felvételét indít­ványozta. Az indítvány arra irányult, hogy a nemzetközi életben mutatkozó ellentétek megvitatásában a legmesszebbmenő kölcsö­nös türelmesség gyakorlását tartsák szem előtt, mint a megértés első feltételét. Ezt az indítványt a román képviselő éle­sen támadta, azt mondva, hogy ennek a ki­­egészítésnek felvétele a szövegbe csak buz­dítás politikai vitákra. Gróf Apponyi Albert felszólalásában részletesen kifejtette, hogy nagyon is szükség van erre a szakaszra, mert azt senki sem tagadhatja, hogy igazán van­nak megvitatandó kérdések, amelyeket jobb nyíltan és barátságos szellemben tárgyalni, mint struccpolitikát követve, a fennálló el­lentéteket elhallgatva, azokat palástolni. Az elhallgatás nem gyógyít, hanem kirobbaná­sokra vezet. Ez csak a jóllakottak eltusoló politikája, amely jóra nem vezethet, egyéb­ként pedig valódi lelki leszerelést csakis a tényleges, igazságos és méltányos anyagi le­szerelés előrebocsátása mellett várhatunk. Ezt feltételezve indítványozza szövegének el­fogadását. A román delegátus ismét felszólalt és kérte gróf Apponyi Albert indítványának elvetését. Az amerikai, lengyel, német, francia és svájci delegátusok a magyar indítvány mel­lett foglaltak állást, mire azt­ némi szövege­zési módosítás fenntartásával elvben el­fogadták s abba végül a román delegátus is belenyugo­dott. _______

Next