Magyar Hirlap, 1932. szeptember (42. évfolyam, 196-220. szám)

1932-09-08 / 202. szám

Csütörtök HIPIAD 1932 szeptember 8. 5 letartóztattak egy szélhámost, aki 300.008 pengét csalt ki budapesti és külföldi cégektől A harminckétéves Zoltán Jenő fantasztikus pályafutása Szerdán reggel egy elegánsan berendezett Szabadság téri lakásból detektívek állították elő Zoltán Jenő vállalati igazgatót, akit na­pok óta keres a rendőrség. Az eleganciával berendezett lakás Zoltán Jenő barátnőjéé Volt, egy elegáns, ismert pesti hölgyé, aki miatt az alig harminckétéves fiatalember a nagystílű szélhámosságok egész sorozatát követte el. Fantasztikusan nagyra nőtt. Viharos múlt áll Zoltán Jenő mögött, ki 1932-ben, amikor régi, tisztes kereskedők alig tudnak hitelhez jutni, százezreket csalt k­i gyáraktól, nagykereskedőktől, jóhiszemű­­magánemberektől, mindenkitől, akit meg­tévesztett a biztos fellépés és simulékony filodor. Elindul egy szélhámos közgazdasági karrierje 1926-ban, zsebében néhány pengővel ke­rült fel Szikszóról Pestre egy szerény fiatal­ember, Soldan Jenő, aki egy szép napon megjelent a csőd alatt álló Böhm-hordógyár Vagyonfelügyelő­jénél, akinek Zoltán Jenő révén mutatkozott be. Kijelentette, hogy édesapja dúsgazdag csehszlovákiai föld­­birtokos és ő azért jött fel a fővárosba, hogy új vállalkozásokba kezdjen. Néhány ezer pengő­foglalót adott át a vagyonfel­ügyelőnek, akit biztos fellépésével sikerült megnyernie és Zoltán Jenő megkezdte mű­ködését a Böhm-hordógyárban. „Működése“ abban merült ki, hogy hitelbe vásárolt min­­dent, amit adtak neki. Vasat, fát, egészség­­­ü­gyi berendezési cikkeket vásárolt igen nagy tételekben budapesti és külföldi vállalatok­tól, a hitelbe vett árut pedig azonnal tovább adta. Működése fölött végül is a büntető­törvényszék Flórinn-tanácsa mondott ítéle­tet, amely úgy szól, hogy Zoltán Jenőt 15 hónapi fogházra ítéli a bíróság. A tárgya­láson ugyanis kiderült, hogy közel 200.000­­pengővel, károsította meg az akkor már­­Cross és Zoltán néven működő Böh­m­­­hordógyár hitelezőit. Az ítélet még ma sem jogerős és így a Szabadlábon lévő Zoltán Jenőnek alkalma nyílott újabb „vállalkozásokat“ alapítania. Három év előtt Zoltán és Társa címen öccse neve alatt a Dohány utcában textilüzletet nyitott, majd a város minden részében fiókokat állított fel. Vevőkre nem­igen számított Zoltán Jenő, hanem te­a­­szekereket bérelt ki, arra felrakatta az áru­­raktárt, amelynek egy részét a Teleki téren tovább adta, egy részét pedig elzálogosít’ totta. A nagystílű alapítás epilógusaként öccsének, akit jelenleg is köröznek, kül­földre kellett szöknie, Zoltán azonban to­vábbra is Budapesten maradt és újabb vál­lalkozáson törte a fejét, árut le is szállították és Zoltán a kicsalt fa­anyagot másnap olcsó áron értékesítette. A vállalatnak tudomására jutott, hogy egy szél­hámosnak lett az áldozata, feljelentést tett ellene és ekkor derült ki, hogy Zoltán Jenő, akit valójában Soldán Jenőnek hívnak és akinek édesapja nem dúsgazdag csehszlová­kiai földbirtokos, hanem szerény sorban élő hitközségi alkalmazott Szikszón, nemcsak a Nasicit károsította meg, hanem közel húsz pesti és majdnem ugyanannyi külföldi vál­lalatot is. Azt is megállapították a detektí­vek, hogy Zoltán több tudakozódó iroda al­kalmazottját megvesztegette, hogy ha ér­deklődnek viszonyai felől, jó információt kapjanak a hitelező gyárosok. A kiesett pénzekből Zoltán nagyúri élet­módot folytatott, ismert alakja volt az ele­gáns budapesti bároknak. Barátnőjének ele­gáns luxuslakást rendezett be, fejedelmi borravalókat osztogatott a lokálokban. Ked­den este barátnője társaságában még egyik elegáns dunaparti étteremben vacsorázott. Zoltán ekkor még nem tudott arról, hogy feljelentés érkezett ellene a rendőrségre. Szerdán reggel azután a feljelentés nyomán detektívek állították elő a főkapitányságra, ahol a nagystílű szélhámost előzetes letar­tóztatásba helyezték. Szerdán délig hat fel­jelentés érkezett Zoltán ellen, de bizo­nyosra veszik, hogy számos jóhiszemű vál­lalat még nem tud arról, hogy egy nagystílű szélhámos áldozata lett. Hozzávetőleges szá­mítások szerint 3.100.000 pengő lehet az az összeg, amellyel Zoltán Jenő megkáro­sította hitelezőit. „A hitelező gyárosok réme“­ ­ A Wekerle Sándor uccában irodahelyisé­geket bérelt, azokat elegánsan berendezte és az uccára hangzatos címtáblát akasztott ki: Magyar Gazdasági és Áruforgalmi K­t. A céget egyedül Zoltán jegyezte, ugyanaz a­­Zoltán Jenő, aki három év óta csőd alatt áll. A hangzatos cégér mögé rejtőzve az­után számos embert károsított meg Zoltán­­Jenő, akit a pesti argot a „hitelező gyáro­sok rémé“-nek nevezett. Zoltán összekötte­tésbe került özvegy Radocza Jánosnéval, akitől egy huszonötezerpengős váltót csalt ki azzal az ígérettel, hogy a váltót le fogja számítoltatni. A váltót azonban nem számí­­toltatta le, hanem újabb szélhámosságra használta fel. Megjelent néhai Politzer Al­bert örököseinél, akik a Szent János tér 2. szám alatti bérpalota tulajdonosai és kije­lentene, hogy a bérpalotát meg akarja vá­sárolni. A vételár előlegeként letétbe is he­lyezte azt a huszonötezerpengős váltót, amelyet özvegy Radóczánétól csalt ki és a szentjános téri bérpalotát átiratta a rész­vénytársaság nevére. Zoltán most már mint „bérpalota-tulajdonos“ igyekezett áldozato­kat szerezni, kaucióval házmesteri, gond­noki állásokat ígért és azon fáradozott, hogy a hitelre vásárolt bérpalotára kölcsönt szerezzen. A Nasici csalója Egy narancshéjon végre elcsúszott Zoltán karrierje Dr Zdánszky Oszkár ügyvéd, ügyészi megbízott a Nasici Tanningyár és Faipari Rt. nevében feljelentést tett ellene, mert a vállalattól a Gross és Társa ismert fakereskedő cég nevében mintegy tízezer pengő értékű faanyagot csalt ki hitelbe. A Nasici Faipari Rt. garanciát kért Zoltántól, mikor az a vállalat irodájában megjelent. Zoltán azután egyik társát vitte el a Nasici irodájába, ahol az garanciát vállalt érte. Az ' -■ — ■! ■ — i ni ii mm ' r .................. ■ a 4 középiskola vagy I RiaPlina 4 polgári iskola EaVSJsiiSf Vll elvégzése után a BUBAPFJTI KERESKEDELMI AKADFJN­A 4 évfolyamú női felsőkereske­delmi iskolájában vagy 1 éves­ női kereskedelmi szaktanfo­lyamán folytathatják tanulmányaikat. A beh­at­ások folynak. Alkotmány­ utca II. Tel.: 20-5-47 Ezer pengy pénzbünte­tésre ítélték­ a zsidózó Szontagh írásszakértőt A biatorbágyi merénylet nyomozásának idején két írásszakértő, Szontagh Emil és Fischof Gyula között incidens zajlott le, amely perre vezetett. Fischof Gyula ugyanis sajtó útján elkövetett rágalmazás címén pert indított Szontagh Emil írásszakértő és Kapy Rezső, az Ú­j Nemzedék munkatársa ellen, mert Szontagh nyilatkozatot tett Kapy előtt és azt állította, hogy Fischef Gyula azért száll szembe az ő szakvéleményével, amely szerint a biatorbágyi merénylet színhelyén talált levelet Leipnik Márton írta, tehát ő a merénylő, mert a liberális sajtó és a zsidó Fischef Gyula menteni igyekszik a zsidó­­vallású Leipnik Mártont, illetve a zsidóságot az esetleges felzúdulástól. Szerdán tárgyalta ezt a sajtópert a büntető­­törvényszék ,1­ évies­ tanácsa. Legelőbb Kapy Rezső hírlapírót hallgatták ki, aki elmon­­­dotta, hogy telefonon kért véleményt Szon­tagh Emiltől, amikor Fischef Gyula kétségbe­vonta nyilatkozatában hogy a merénylet színhelyén talált cédulát Leipnik Mérten írta. Szontagh Emil nyilatkozatát híven kö­zölte, sőt enyhítette, mert Szontagh sokkal durvább és ízléstelenebb szavakat használt. Az írásszakértő később telefonon felhívta lapjának szerkesztőségét és érdeklődött, van-e ott Kapy nevű munkatárs, aki előtt ú. anti­szemita nyilatkozatot tett és most attól tart, hogy valamelyik zsidó újságíró ugratta öl be. Szontagh Emil azzal védekezett a bíróság előtt, hogy ő nem ■adott arra felhatalmazást, hogy informatív jellegű kijelentését közöljék. Fel is szólította a szerkesztőséget, hogy ha nyilakozata megjelenne, mutassák be neki előbb a cikket. Kihallgatása során azt a meg­lepő kijelentést tette a vádlott írásszakértő, hogy hatá­rozottan tagadja még ma is, hogy Fischof Gyula az igazságot derítette ki. Ma­­tuska ügyében nálunk még nem folytatták le a nyomozást, ezért vonja kétségbe Fischof véleményének helyességét. Szontagh védője, Meitzer István és Kapy védője, dr Halász Lajos a valódiság bizonyí­tásának elrendelését kérték, amihez Fischef jogi képviselője is hozzájárult. A bíróság el is rendelte a bizonyítást és megkezdte a ta­nuk kihallgatását. Az első tanú, Sági Pál hír­lapíró elmondotta, hogy ott volt a rendőri sajtóirodában, amikor Kapy Rezső felhívta Szontaghot telefonon és azután gyorsírójegy­zeteiből felolvasta, hogy miket mondott Szon­tagh. Az írásszakértő nyilatkozata rendkívül élesen és durván fakadt ki a zsidóság és a liberális sajtó ellen. Gáspár Jenő, az I­j Nemzedék segédszerkesztője, a következő tanú vallotta, hogy Szontagh a nyilatkozat megjelenése után rektifikációt akart közzé­tételül azzal, hogy neki zsidó ügyfelei is vannak, tehát nyilatkozata üzleti károkkal járhat rá. Utoljára Milvius Attila rsendőrszázados tett tanúvallomást. Elmondotta, hogy ő kérte meg hivatalosan Fischof Gyulát, hogy a me­rénylet ügyében tartson írásvizsgálatot. A la­poknak sem Fischof nyilatkozott, hanem a csendőri sajtóiroda. A törvényszék bűnösnek mondotta ki Szontagh Emilt és Kapy Rezsőt és Kapyt rá­galmazásért 100 pengő pénzbüntetésre ítélte, de az ítélet végrehajtását felfüggesztette. Szontagh Emilt ezer pengő pénzbírságra ítél­ték, büntetését azonban nem függesztették fel. Megállapítja az ítélet megokolása, hogy ■Szontagh a legsúlyosabban megrágalmazta Fischef Gyulát. A főtárgyaimon bebizonyo­sodott, hogy Fischef a legteljesebb mérték­ben helyesen járt el és célja az igazság kide­rítése volt. Az­ elítélt írásszakértő nagyothalló ember és amikor az elnök emelt hangon tudomására hozta, hogy ezer pengőre ítélték, fölugrott, felkapta a vádlottat, padján lévő bőrtáskáját és teljes erőből földhöz vágta, majd magából kikelten kiáltozott, hogyan jön ő ahhoz, hogy ezért így elítéljék. Méhes tanácselnök emiatt kétszáz pengő rendbírságot rótt ki Szon­­tághra, aki ezután dadogva védekezett, hogy ő beteg és ideges ember. Az ítélet ellen Szon­­tagh Emil jelentett be csak fellebbezést. Izgalmas hajsza után elfogták László László spiritiszta kalandort Kalandorfilmekbe illő izgalmas hajsza után szerdán az esti órákban sikerült a rendőrségnek újra elfognia László Lászlót, a viharos múltú spiritiszta médiumot, a hír­hedt kalandort. Mint ismeretes, László László kedden délután, amikor a detektívek egy helyszíni szemlére vezették ki az ügyészség fogházá­ból, furfangos módon szökött meg. László László, aki gazdag kereskedő­­családból származik, közismert alakja a budapesti spiritiszta­ világnak. Sok eszten­deig tartó kalandos élet után spiritiszta körökkel került összeköttetésbe, amelyek kitűnő médiumot véltek felismerni benne, de a fiatalember rövidesen szélhámossá­gokra használta fel a spiritiszta­ körökben szerzett jó hírnevét. Később kiderült róla, hogy egész médium-szereplése szélhámos­ságokon épült fel. A materializációs jelenségeket például úgy idézte elő, hogy még a szeánsz elött libazsíros vattát tömött kabátja zsebébe és a sötétben észrevétlenül nagy kézügyesség­gel alakokat formált a vattából és ezeket a libazsíros voltából gyárt figurákat tartották a hiszékeny spiritiszták materializációs je­lenségeknek. Később megismerkedett egy fiatal leánnyal, aki teljesen a befolyása alá került. Rávette a leányt, hogy együtt kö­vessenek el öngyilkosságot. A szerencsétlen fiatal leány szinte hipnotikus befolyás alatt engedelmeskedett a parancsnak, mert László azt mondta neki, hogy azután ő is agyon­lövi magát. A revolver eldördült, a golyó meg is ölte a leányt, de László nem követett el öngyilkosságot. Akkoriban öngyilkos­ságra való rábírásért le is folytatták ellene az eljárást. Később kasszafúró lett László László, betörőbandát alapított és amikor elfogták, azzal védekezett, hogy nem azért járt kasszát fúrni, hogy vagyont szerezzen, hanem világraszóló találmányai kidolgozásához volt szüksége pénzre. A halálsugár problé­máját akarta megoldani — adta elő a rend­őrségen —, olyan gépet akart szerkeszteni, amelynek sugarával mérhetetlen távolságból is lehet pusztítani mindent. A rendőrségen természetesen kétkedve fogadták a szélhámos nagyhangú kijelen­téseit. A spiritiszta szélhámos vakmerő szökése Az ügyészségi fogházban ült mostanáig László László különböző bűncselekmények miatt, amikor néhány nappal ezelőtt a fő­­kapitányságra bejelentés érkezett, amelyben egy budapesti műkereskedő sikkasztással vádolt meg három ügynököt. Ebben az ügy­ben szerepe volt László Lászlónak is. A Markó utcai fogházból átkísérték a fő­­kapitányságra László Lászlót, hogy kihall­gassák ebben az ügyben. László a kihall­gatása során kijelentette, hogy a műkeres­kedőtől kapott képeket nem adta el és így nem is tarthatta meg az értük járó pénzt. A képek ma is megvannak és ő ezt bizonyí­tani tudja a Generali egyik tisztviselőjével. A detektívek közrefogták Lászlót és át­mentek vele a Generali épületébe. Miközben a folyosón haladtak, László megállt az egyik ajtó előtt és benyitott. A detektívek azt hitték, hogy ott találják majd a tiszt­viselőt, akire László hivatkozott. Mielőtt azonban még egy lépést tehettek volna, László hirtelen bevágta maga mögött az ajjót és a szobákon keresztülrt­­ázva rohant előre. Percekig tartó vad hajsza után, úgy látszik, sikerült kijutnia a folyosóra és a Generali épületének két kapuja közül az egyiken el is tűnnie. A délutáni órákban rendkívül forgalmas volt az ucca és László. László az ucca forgatagában pillanatok alatt eltűnhetett, így történt, hogy mire a detektívek lezáratták az intézet két kapu­ját, addigra már hire-hamva se volt a vak­merő szélhámosnak. László telefonon jelentkezik A Fülöp-detektívcsoport indított , nyomo­zást a vakmerő szélhámos kézrekerítésére. Maga Fülöp, a detektívcsoport fejel aki ti­zenkét éve ismeri László Lászlót, vezette a nyomozást, összehivatta a csoport tagjait és kiadta a parancsot, hogy éjjel-nappal figyelni kell László László minden rokonát és ismerősét. A detektívhad hamarosan szét­széledt a városban és lesbeálltak, hogy a szélhámost kézrekerítsék. Közben szerdán délután megszólalt a fő­­kapitányság telefonja s egy férfihang a kö­vetkezőket mondotta: — Én vagyok, László László, az urak hiába nyomoznak utánam, nem fognak tud­ni elfogni, mert vigyázok magamra. És ezzel lecsapta a kagylót. Farkas Lajos detektív a Mátyás tér 13. számú házat figyelte, ahol László László két testvérének van üzlete. Már erősen alkonyodon, amikor László László testvére, László Ferenc, fehér kabátban kilépett az üzletéből és társasá­gában volt két másik ember. A detektív messziről figyelte a két embert, akik rövid beszélgetés után a Homok utca felé indul­tak. Farkas detektív ekkor odalépett László Ferenchez, hogy megkérdezze, ki volt ez a két férfi, akivel beszélgetett. Mikor László Ferenc vonakodott felvilágosítást­ adni, a detektív a két férfi után sietett, akik közül az egyik — mint később kiderült — László László volt. A távolság egyre kisebb lett közöttük. Amikor a két férfi látta, hogy valaki következetesen követi őket, futni kezdtek. A detektív utánuk eredt, majd kiabálni kezdett: — Fogják meg! Fogják meg! László Lászlót, aki menekülés közben nekiszaladt egy járókelőnek és elesett, si­került elfognia a detektívnek. Nyomban be­kísérte a főkapitányság központi ügyele­tére, ahol letartóztatták. “11-T|J 5»7*"1- 35 a ~—lu~'p— 51L—*-*L S Troxki£f beenged­ik Pöstyénbe Prágából jelentik: Trockij Leó, Szovjet- Oroszország egykori diktátora szeptember végén Pöstyénbe jön. A volt népbiztos meg­kapta a beutazási engedélyt Csehszlovákiába, de a feltűnés elkerülése végett csak a fürdő­idény lezajlása, tehát szeptember 15-e után érkezik Pöstyénbe. A­g­rofesszionalista hipkórd-bajjnokságok A Beketow-cirkuszban szerdán este eldöntet­lenül végződött az izgalmas mérkőzés a szerb Bartovich és a néger Tomson között. Angelescu legyőzte a magyar Dobót, a lengyel Stibor pe­dig a jugoszláv Viadort. sf/fi, u*rwt£&urziA,... annak nincsen jó rádiója. Azt a változatosságot és szóra- 60y '1 ,kiszíilak "«uh, semmi sem pótolhatja. Mindenki üll­i,az 1 lámpás- 7050-es Orion rádióval. — Mindenkinek készséggé! bemutatják bármely szaküzletben. Syd^QidQriQn. usóidmjiaffiú*

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék