Magyar Hírlap Képes Melléklete, 1985
1985-01-05
Krónikánk hősei a csaták után 40 évvel vették át a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság emlékérmét és köszönő oklevelét. A helységnevek, a bajtársak, a parancsnokok nevei, a dátumok négy évtized múltán néha összemosódnak. Tetteikről talán pontosabban szól a hadtörténet. De az élmény - amely életük talán legmélyebb nyomot hagyó eseménye volt - frissen él. Az is közös e délvidéki magyarokban, hogy - miután 1945-ben leszereltek a jugoszláv népfelszabadító hadseregből - kétkezi munkásként éltek a faluban, tették tovább a dolgukat. — Első fegyverem egy első világháborús magyar huszárkarabély volt. Mikor először lőttem vele, akkorát lökött, azt hittem, a karom leszakad — emlékezik Malik Ferenc, a ma 58 éves nyugdíjas halász, Nagybaracskán. — 1944 novemberében 40—45-en jelentkeztünk, amikor a faluba érkeztek a partizánok. Én, 18 évesen, a harchoz semmit se értettem, kiképzést vonulás közben kaptunk. Géppuskás adagoló keze alá dolgoztam, később magam is kaptam egy Maxim géppuskát. Laskó falu felszabadításakor már azzal harcoltunk. Ott nagy erőket vontak öszsze ellenünk, hogy fedezzék a visszavonulást, mert angol fogságba akartak kerülni. Eső volt, nagy sár, és ez volt a szerencse, mert az ellenséges aknavetők, tarackok nagy lövedékei belefúródtak, elnyelődtek, kevesebbet pusztítottak. Ott láttam először azt a rengeteg halottat, a mieinket. Ha ma ilyet mutat a tévé, az 16 éven felüli: fél emberek, külön a fejük, a karjuk — én hányingert kaptam. Úgy mondják: ez a tűzkeresztség. Ott, Laskó mellett mi az ártéren rejtőztünk, a Duna meg egyre nőtt, féltünk, elött. De mi gyorsabbak voltunk, mint az áradás. Félcipőben, nyári szürke nadrágban „... 1943 augusztus 15-én é halt meg a szlavóniai szerva magyarság Petőfi Sándor záróalja, Kis Ferenc kapitány rancsnoksága alatt — ötven vel. 1944 folyamán meggyorsul Jugoszláviában élő nemzetigek önálló alakulatainak szerzése. A vajdasági hadosztály keretében ... megalakították 15. Petőfi-dandárt. A nemzetiségi egységek és egységek léte vonzóerőként tett a megszálló csapatok kináira és meggyorsította átál szándékuk végrehajtását... Horthy-hadseregből szökött tanák közül néhány százan asasági alakulatokhoz "kerül 1944 novemberében, de nem koztak önálló alegységet. Az áprilisában Szlovén területre kező honvédekből viszont két álló honvédzászlóalj is alak és részt vettek az ország felszadítását befejező harcokban 1945. május 15-ig. A jugoszláviai magyarok nyolc-tízezren, főként az 194 1945 közötti időszak küzdelében vettek részt. A jugos népfelszabadító erők állomáiban ugyanakkor a fenti idős alatt mintegy kétezer magyar szági is részt vett... a felszalításban. Az eddig feltárt adatok szerintegy nyolcvanan áldozták tűket a közös ellenséggel új küzdelemben. A hősi halál többsége 17—21 év közötti fiú volt, köztük néhány ifjú le is ...” (Godó Ágnes: Magyarok a jószláv népfelszabadító háborúk álltam közéjük. Bakancsom azt a halott lábáról lett, de lyukas. 1 ruhafélét csak tavasszal kaptum kát fáztunk, éheztünk, de még se volt senki, pedig fedél csak volt felettünk, ha rövid időre tottak bennünket. Ha adtak egy kenyeret, tudtuk, két-három szél és roham lesz. Búzalisztet látott, a fogunk szikrázott, amik leharaptunk. A földekről szedtü sze a krumplit, tököt, kukoric megfőzni se érkeztünk. Nincs bátor ember, aki sose fél. Mikor tünk az erdőn és adták hátra közt! Távközt! Ima veze? — az a kapcsolat? — Tisina! — azaz: —, tudtuk, közel az ellenség, mi kezdődik. Csak addig féltünk, már nem volt rá idő. Nem siettem szerbül meg, mert aki nem értette őket, nem őrségbe — és mindig fáradtak, sók voltunk, mert gyalogolni minden éjjel kellett. De aztán n tettem. Először azt tanultam Daj malo pusi — vagyis: Adj eg nan fást. Malik Ferenc