Magyar Hírlap, 1968. június (1. évfolyam, 17-46. szám)

1968-06-01 / 17. szám

2 1968. JÚNIUS 1. SZOMBAT :NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap ■ tilsai lapokbé! _______________L.______________ tWtiw ii . Kommunisták és katoli­­k is ililliá­rusok címmel jelent meg­­ . az olasz kommunisták lapjában egy teológus, Nicola Caltoi ka­nonok cikke. A szerző megállapítja, hogy az olasz püspöki kar fölhívásának hatá­sára a katolikus dolgozók milliói most is a kereszténydemokratákra adták sza­vazatukat, noha a változások hívei. Ez azt jelenti, hogy a zsinat leckéjét még sokan nem értették meg. Nem értették meg, hogy a »­katolikusok pártja« képte­len anakronizmus, a keresztények hite­les evangéliumi hivatásának elárulása. A katolikusoknak, mint olyanoknak, nem lehet és nem is kell, hogy legyen saját pártjuk más pártok mellett, mert nem al­kotnak külön világot. Hogy vannak ka­tolikusok, akik a kereszténydemokráciá­­ra szavaznak, nem azért mert katoliku­sok, hanem mert osztják annak mérsé­kelt irányzatát, ez tény, és az ő ügyük. Ami megdöbbent, az az, hogy rájuk sza­vaztak olyanok milliói, akik változást akarnak és nincs bizalmuk a keresztény­­demokrata vezető rétegben, de nem hagy­ják el »a rosszabbtól való félelem«, vagy­is a kommunizmustól való félelem miatt. E félelem alól vonták ki magukat a »cat­­tolici del dissenso«, az egyet nem értés katolikusai, akik az OKP-ra és az egye­sült baloldalra szavazva bizonyosan nem szűntek meg katolikusok lenni... A szo­cialista társadalom építésére való hajlan­dóságukkal az egyet nem értés katoliku­sai (azaz a neokapitalista társadalommal egyet nem értők) autonóm módon akar­nak tevékenykedni, mint egyes állampol­gárok, egy olyan erőcsoportban, amely­nek bátorságot kell tanúsítania, hogy meghallgassa őket. Az OKP XI. kong­resszusa, amely nem ateista és nem is vallásos állam mellett foglalt állást, bá­torította a militáns katolikusok jelentős részét, hogy vonják ki magukat azon erők hatása alól, amelyek még vallási alapon álló államért tevékenykednek. A kanonok szerint azonban túl kell lépni a katolicizmus és a kommunizmus kö­zötti felső szintű párbeszéden, hogy az olasz nép túlnyomó többsége ideológiai különbségekre tekintet nélkül küzdhessen egy világi (azaz az egyháztól független) államért __^ r * E napokban —« "ff CSIKÓI írta a szlová­klIP' ki£li magyar Jstei ■« ■ lap —, amikor oxSand több szó esik a csehszlovák nép­gazdaság korszerűsítéséről, s ennek érde­kében nagyobb összegű külföldi kölcsön­ről, szinte paradoxonnak tűnik, hogy hazánk aranytartaléka az Egyesült Álla­mok páncélszekrényeiben fekszik. Ezt az aranyat még a hitleri hordák vitték ma­­­­gukkal. A nácik bu­kása után az európai országokból összegyűjtött aranyat az Egyesült Államokba szállították, majd nemzetközi bizottságot neveztek ki az aranykészletek visszaszolgáltatására. A bizottság megítélése szerint Csehszlová­kiának 18,4 tonna aranyrudat kellett vol­na kapnia. »Az amerikai kormány fur­csa magatartást tanúsított: gazdaságpoli­tikai feltételeket szabott és szab ma is aranyunk visszaszolgáltatása fejében ... Az 1948. évi államosítás érintett bizonyos amerikai tőkét is, amit Washington 12 millió dollár értékben állapított meg. De ezt az összeget majdnem teljesen ki­egyenlíti az a kilencmillió dollár értékű hideghengermű, amelyet a háború után megvásároltunk, ki is fizettünk, de ame­lyet az Egyesült Államok mindeddig nem szállított le. Az amerikai bankokban be­fagyasztott csehszlovák folyószámlák pe­dig több mint egymillió dollárra rúg­nak.­ 1961-ben és 1967-ben már tárgyal­tak az elrabolt nemzeti kincs visszaszol­gáltatásáról, valamint a kölcsönös kielé­gítésről, és a vagyonjogi rendezésről. »Washington hajthatatlansága, sőt politi­kai zsarolása azonban nem változott« — állapítja meg a lap. — A hivatalos ame­rikai körök mindmáig hallgatnak e jo­gos követelésről, ami annál is furcsább, mivel a csehszlovák Aranyat az amerikai aranykészlettől teljesen külön kezelik, visszaadása tehát nem rontaná az USA aranyhelyzetét. »Elrabolt nemzeti kin­csünk megtérítése egyben a csehszlo­vák—amerikai kapcsolatok őszinteségé­nek próbakövét jelentené« — fejezi be cikkét a szolvákiai magyar újság. $ (AFP) A nigériai szövetségi kor­mány és a szövetségből Biafra néven ki­vált keleti tartomány képviselői között Uganda fővárosában, Kampalában folyó béketárgyalások pénteken megszakadtak. + (TASZSZ) Nguyen Tho Can, a VDK moszkvai nagykövete Helsinkiben Koivis­­to finn miniszterelnökkel és Karjalainen külügyminiszterrel folytatott megbeszélé­seket Elutazott Moszkvából az NDK párt- és kormányküldöttsége (TASZSZ) Pénteken elutazott Moszk­vából az NDK párt- és kormányküldött­sége, amely tárgyalásokat folytatott az SZKP és a szovjet kormány vezetőivel. A tárgyalásokon, amelyeket a teljes egyetértés és a szívélyesség légköre jel­lemzett, részt vettek: szovjet részről Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Koszi­gin, a PB tagja, a Minisztertanács elnöke, Podgornij, a PB tagja, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke, Szuszlov, Gyemi­­csev, Katusev, a KB titkárai, Bajbakov, Leszecsko, Tyihonov, a KB tagjai, a Mi­nisztertanács elnökhelyettesei, Gromiko, a KB tagja, külügyminiszter, Ruszakov, a KB osztályvezetője és Abraszimov ber­lini szovjet nagykövet, az NDK részéről Ulbricht, az NSZEP KB első titkára, az Államtanács elnöke, Stoph, a Miniszter­­tanács elnöke, Honecker, Mittag, Norden, a KB titkárai, Winter, a KB tagja, kül­ügyminiszter és Bittner, az NDK moszk­vai nagykövete. A látogatásról kiadott közleményben a felek a többi között hangsúlyozták, hogy az NSZK revansista külpolitikája, össze­függésben a belső ibilitarizálást előmoz­dító most elfogadott szükségállapot-tör­vénnyel, és a neonácizmus erősödésével, súlyosan veszélyezteti az európai államok biztonságát. A közlemény hangoztatja a Varsói Szer­ződés erősítésének fontosságát a jelenlegi nemzetközi helyzetben. Külön kiemeli a két ország teljes egyetértését a kommu­nizmus, illetve a szocializmus építésének elveiben és gyakorlatában, befejezésül üdvözli a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának összehívá­sát. A csehszlovák dolgozók üdvözlik a Központi Bizottság állásfoglalását Folytatódik a CSKP KB ülése Halasi György, az MTI prágai tudósí­tója jelenti: Pénteken folytatódott a CSKP KB ülé­se. A csütörtök délutáni ülésen a felszó­lalók egyetértésüket fejezték ki Alex­an­der Dubcek javaslatával, hogy a párt rendkívüli kongresszusát szeptember 9-re hívják össze. A felszólalók többsége — hivatkozva az érdekeltek felelősségére — sürgette, hogy még a jelenlegi ülésen mondjanak le KB-tagságukról azok, akik elvesztették a párttagok bizalmát. Többen hangsúlyozták, hogy meg kell teremteni a demokrácia érvényesítésének biztosítékait, mert a demokrácia fejlesz­tését a dolgozók létszükségletnek tekin­tik. Óta Sik miniszterelnök-helyettes ele­mezte bizonyos politikailag szélsőséges áramlatok jelentkezésének okait. Az a véleménye, hogy a meg nem oldott bel­politikai problémák összefüggésben van­nak az össztársadalmi politikai problé­mák növekedésével, valamint a baloldali szektás és a jobboldali antikommunista áramlatokkal. A délutáni ülés végén Josef Smrkovsky elnök bejelentette, hogy már a KB ülésé­nek megkezdése előtt lemondott tagságá­ról Rudolf Cvik (volt közép-szlovákiai kerületi titkár) és betegsége miatt Václav Skoda (volt nemzetgyűlési alelnök). A KB tagjai között írásban szétosztot­ták az Oldrich Cernik vezette bizottság jelentését a Sejna-ügy kivizsgálásáról. A plénumhoz nagy számban érkeznek határozatok és táviratok, melyekben a dolgozók ígéretet tesznek, hogy végre­hajtják Alexander Dubcek beszédének a legközelebbi feladatokra vonatkozó 8 pontját. Teljes egyetértésüket fejezik ki azzal, hogy Antonin Novotnyt megfosz­tották KB-tagságától, és felfüggesztették a politikai perekben felelős párttagok tagságát. A táviratok és határozatok is követelik a bizalmukat vesztett KB-ta­­gok lemondását. Az ülés idején a párt és a kormány több vezetője fogadta a dolgozók küldöt­teit, akik a beszélgetésekben is kifejez­ték, hogy segítik a haladó irányzatokat, a párt új politikáját és a Dubcek beszédé­ben előterjesztett javaslatokat. A pénteki felszólalók közül többen fog­lalkoztak a sajtó szerepével. Lőrincz Gyula egyebek között a dél-szlovákiai magyar nemzetiség helyzetéről beszélt. Arab ellenállók akciói McNamara Kairóba látogat (MTI, AFP) Az »AZ Fatah« arab ellen­állási szervezet pénteki jelentése szerint szabadságharcosok egy ponton felrobban­tották az eilati kikötőből a szárazföld fe­lé vivő izraeli olajvezetéket. A robbanás következtében­­az olajszállítás leállt. Egy másik jelentés arról számol be, hogy arab ellenállók Beiszan völgyében megtámad­tak egy izraeli katonai gépkocsit, amely­nek utasait megölték. Jordánia katonai szóvivője közölte, hogy csütörtökön éjjel újabb háromne­gyed órás tűzpárbaj játszódott le a Jordán folyón keresztül jordániai és izraeli tü­zérség között. Pénteken délelőtt Bejrútban merényle­tet követtek el Camille Samun volt liba­noni elnök ellen. A merénylő, egy Akka­­ri nevű, Tripoliból származó fiatalember, az utcán lőtt áldozatára, akit az arcán és a karján sebesített meg. Samunt kórház­ba szállították, a merénylőt a rendőrség letartóztatta. (A 68 éves Camille Samun 1952-től 1958-ig a Libanoni Köztársaság elnöke, jelenleg parlamenti képviselő.) Mahmud Riad, az EAK külügyminisz­tere június 10-én az NDK-ba utazik, majd több más szocialista országba is el­látogat. Az Ahram közli, hogy McNamara, a Világbank elnöke, volt amerikai hadügy­miniszter, június folyamán Kairóba láto­gat. A lap szerint McNamara kérte, hogy hívják meg. WE/MARTÓL A RE­­dtÍV TAGIG* A nyugatnémet tartományi parlamentekben 1968 tavaszán hatvan neonáci képviselő ül. A nagykoalíció politikusai, polgá­ri újságírók azt mondják: nem kell komolyan venni Von Thadden, azaz II. Adolf legé­nyeit , hiszen a bonni politi­ka józan erői képesek megaka­dályozni az újnácik térhódítá­sát. A baj csak az, hogy ugyan­ezt a szöveget már ismeri a vi­lág. Amikor Hitler nácipártja még csak elindult a hatalom felé, szinte szó szerint ezt mon­dották — a folytatást pedig a világ szenvedte meg. Erre a kezdetre emlékeztet soroza­tunk. 17. A legjellemzőbb az első na­pokra az, amit Göring »Aufbau einer Nation« című könyvé­ben ír: »A feltámasztott büsz­keségérzet első jeleként elő­ször a rendőrtiszteknek és fel­ügyelőknek, majd minden funkcionáriusnak megtiltot­tam a gumibot viselését. Tisz­ti önérzetem megengedhetet­lennek ítélte, hogy gumibot­tal támadjanak a közönségre.« Minden gaztett szabad A gumibotot nem azért tilt­ja be Göring, mintha bárkit is sajnál. Dortmundban magya­rázza meg egy gyűlésen, mi­ként kell érteni, hogy gumi­­bot helyett fegyvert kell vi­selni: » ... minden golyó, amely egy rendőr pisztolyá­nak csövéből kiröppen, az­­én golyóm. Ha ezt gyilkosságnak fogják nevezni, én adtam rá parancsot, én fedezem, én vál­lalom érte a felelősséget, és nem félek senkitől.« A nácik uralomra jutásának napjától minden gyilkosság szabad minden gaztett szabad — a náci vezérek engedélye­zik. De még ott vannak a mun­káspártok, még ott van a kommunista és szociáldemok­rata képviselők frakciója. Még dúlnak az utcai harcok — a hivatalos statisztika sze­rint az első Hitler-hónapban 29 kommunista, 8 szociálde­mokrata áldozata van a ná­cik ellen támadó harcoknak, a munkásharcosok 14 nácit pusztítanak el. Ekkor ér el Hitler a Reichstagig, ekkor következik a gondosan megtervezett Reichstag-tűz. 1933. február 27-én, este kilenc óra tájban riadóztatják a berlini rendőr­séget: tűz van a birodalmi gyűlés épületében. Ez »véletlenül« egy héttel a kitűzött választások előtti nap — az előtt a választás előtt, amelyről Göring egy vá­lasztási gyűlésen kijelenti: »Ez lesz az utolsó ebben az évtizedben, vagy évszázad­ban.« Göring és a Reichstag-tűz A történet jól ismert: a helyszínen csak egy zavart lel­­kű holland fiatalembert, van der Lubbet találják, akinek »kommunista párttagsági könyv van a zsebében« — te­hát »a kommunisták felelősek, ők a gyújtogatók«. Göring a szobája ablakából nézi a tüzet és felkiált: »Ez a kommunista felkelés kez­dete!« Diels van nála, a Gesta­po főnöke, mindjárt berende­lik Sommerfeldet, a sajtótisz­tet is, fogalmazzon kommüni­két a tűzesetről. Közben Göring lerohan a Reichstag-épülethez, már ott van Hitler is, Göbbels is. Ott azonnal döntenek: most kell letartóztatni a már jó előre lis­tákra feljegyzett kommunistá­kat. (A nürnbergi per idején Gö­ring így védekezett: »Számom­ra semmi értelme nem volt a Reichstag felgyújtásának. Egyébként nem bántam, hogy ez az épület leégett, mivel mű­vészi szempontból értéktelen volt. De nagyon sajnálom, hogy kénytelen voltam új ülés­termet keresni a Reichstagnak. Mivel nem találtam mást, fel kellett használnom a királyi opera épületét. Egyébként min­dig az volt a véleményem, hogy az opera sokkal fonto­sabb, mint a Reichstag.«) A valóságos gyújtogatási tör­ténetet Bernd Gisevius, a Ge­stapo egyik vezető tisztviselő­je a nürnbergi perben tett val­lomásában mondja el. Így tör­tént: »Tíz megbízható roham­­osztagost készítettünk elő a gyújtogatásra. Göringet ezután tájékoztattuk az előkészüle­tekről, a terv minden részleté­ről, úgyhogy ő aznap este ,vé­letlenül, nem mondta el vá­lasztási beszédét, hanem késő estig ült és várt íróasztalánál, a belügyminisztériumban. Gö­ring utasítására eleve elhatá­rozott dolog volt, hogy min­dent a kommunisták nyakába varrunk.« A kommüniké története A színhelyről , ahol még tűzoltók, rendőrök szaladgál­nak, hiszen csak az oltás fo­lyik, nyomozásról aligha lehet egyelőre szó — Göring vissza­megy hivatali szobájába, ahol Martin Sommerfeld már meg­írta a húsz sorból álló kom­münikét. A Reichstag művészi értékét lebecsülő birodalmi miniszter kezébe kapja a pa­pírt, átfutja és felüvölt: »Szar! Ez rendőrségi hír, nem politi­kai kommüniké! És micsoda dolog az, hogy a megtalált gyújtóanyag súlya egy mázsa? Tíz mázsa, száz mázsa!« (Folytatása következik) Tito és Ceausescu megbeszélései (MTI) A Ceausescu vezette román párt­os állami küldöttség péntek délben befe­jezte dubrovniki látogatását és Brioni szigetére utazott. Ott zajlik le a hivata­los megbeszélések második szakasza. A hét elején, Belgrádban Tito és Ceausescu nemzetközi kérdésekről, ezeken belül az európai helyzetről és az európai orszá­gok közötti együttműködésről tanácsko­zott. Most a két ország és párt vezetői Jugoszlávia és Románia belső helyzeté­ről tájékoztatják egymást, és megvitat­ják a két ország közötti kapcsolatokat, valamint a JKSZ-t és a Román KP-t kö­zösen érdeklő kérdéseket. Ibárruri és Rumjancev a kapitalista országok problémáiról A marxisták moszkvai tudományos konferenciáján csütörtökön Dolores Ibár­ruri, a Spanyol KP elnöke hangoztatta, hogy a spanyol és a francia dolgozók megmozdulásai demonstrálják a mun­kásosztály harckészségét és megcáfolják azokat az antimarxista elméleteket, ame­lyek »az osztályok kibéküléséről« »a munkásosztály elpolgáriasodásáról« szól­nak. Ibárruk­ örömmel számolt be arról, hogy hazájában egyre erősödik a haladó értelmiség, és mind közelebb kerül a munkásmozgalomhoz. Európában a kato­likusok tömegei kezdik másképp látni a szocializmust. Ez is mutatja, hogy milyen nagy hatást gyakorol a világ fejlődésére a szocialista tábor. Rumjancev szovjet filozófus az Egye­sült Államok belső helyzetével fog­lalkozva rámutatott, milyen zseniálisan látta meg Marx, hogy a kapitalista orszá­gokban az ösztönös fejlődés ellentmondá­sait csak az állam beavatkozása tudja át­menetileg megoldani.

Next