Magyar Hírlap, 1968. szeptember (1. évfolyam, 109-138. szám)
1968-09-01 / 109. szám
2 1968. SZEPTEMBER 1.VASÁRNAP NEMZETKÖZI POLITIKA Mügyak Hírlap ...................... Külföldi lapokból |Beszámolók a csehszlovákiai helyzetről Normalizálódik a gazdasági élet — Új belügyminisztert neveztek ki — Az ellenforradalmárok a vidék felé húzódnak (Folytatás az 1. oldalról) szovjet csapatokat két napon belül kivonják. A Rudé Právo szombati számában arról tájékoztat, hogy Usti nad Labem városának egyik parkjában a héten megrongálták a szovjet katona emlékművét. A lap elítéli a vandál cselekményt és megállapítja: „Népünk számára a szovjet katonák emlékműve annak az áldozatnak a szimbóluma, melyet a szovjet nép hozott hazánk felszabadulásáért.” Különböző művészeti és tudományos szervezetek, valamint az Újságíró Szövetség nyilatkozatot adott ki azzal kapcsolatban, hogy külföldön hírek terjedtek el, amelyek szerint számos kiváló csehszlovák kulturális és művészeti személyiség elhagyta az országot. A szövetségek nyilatkozata cáfolja ezeket a híreszteléseket. (TASZSZ) A Pravda csehszlovákiai tudósítói a lap szombati számában a helyzet további rendeződéséről számolnak be. Az ipar, a közlekedés, a kereskedelem lassanként visszaállítja normális tevékenységét. Ez nem könnyű dolog, mivel Csehszlovákia gazdasági élete jelentős mértékben függ az importtól: a nyersanyag körülbelül 50 százalékát külföldről hozzák be. Ezért igen fontos, hogy a Szovjetunióból újra megindultak az ércet, szenet és gabonát szállító szerelvények. Helyreállt a Prága—Moszkva nemzetközi vasúti közlekedés. A tudósítók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a helyzet rendeződése nem megy simán. A prágai repülőtér vezetői például nem akarják helyreállítani a repülőtér normális tevékenységét, bár ezt a szovjet fél többször javasolta. Jellemző, hogy a repülőtér vezetői megtiltották még azoknak a szovjet repülőgépeknek a kiszolgálását is, amelyek a Szovjetunióban üdülő csehszlovák gyerekeket hozták haza. A gyerekeket szovjet katonai autóbuszok juttatták vissza szüleikhez. Szergej Borzenko írja ugyancsak a Pravdában, hogy a fővárosban és az ipari városokban vereséget szenvedett ellenforradalom most a vidékre teszi át működését. Bőrzakós, pisztolyos ifjoncok járják a falvakat és halállal fenyegetik azokat a parasztokat, akik kenyeret adnak a „megszállóknak”. Teszik ezt annak ellenére, hogy mint közismert, a Szovjetunió évenként csaknem másfél millió tonna kenyérgabonát szállít Csehszlovákiának. Borzenko végül rámutat, hogy a becsületes csehek és szlovákok maguk sürgetik az ellenforradalmár bandák felszámolását, amelyek létszáma mintegy 40 000-re tehető. Az Izvesztyija szombat esti száma prágai és pozsonyi tudósítóinak jelentését közli. A prágai jelentés szerint a csehszlovák kormány intézkedéseket tesz a különböző sürgős kérdések megoldására, hogy mielőbb normális vágányokra terelődjék az élet. A gazdaságnál bonyolultabbnak látszik a politikai és társadalmi élet rendezése, a hangulat normalizálása, de ez is folyamatban van. Az Izvesztyija pozsonyi jelentése szerint a szlovák fővárosban tovább normalizálódik az élet, de fokozódik a nyugati hatalmak ügynökeinek tevékenysége is. Növekszik az ellenforradalmi, szovjetellenes propagandairatok és röpiratok érkezése Csehszlovákiába. A napokban a csehszlovák—osztrák határon feltartóztattak egy Prágába utazó „kereskedőt”. Írásos propagandaanyagot vitt magával. Pozsonyban a Slavin-magaslaton, a Csehszlovákia felszabadításáért vívott harcokban elesett szovjet hősök emlékművénél rálőttek egy szovjet tisztre. A golyó célt tévesztett — írja az Izvesztyija. A Szovjetunió prágai kereskedelmi képviselője utasítást kapott kormányától az árucsere mielőbbi normalizálására és felélénkítésére. Mint Alekszandr Jefimov, a Szovjetunió prágai kereskedelmi képviselője az Izvesztyijának adott nyilatkozatában elmondta, a csehszlovák külkereskedelmi minisztérium közölte vele, hogy a csehszlovák kormány utasítást adott a keresMint a prágai rádió jelentette, Josef Pavel csehszlovák belügyminiszter benyújtotta lemondását, amelyet Ludvík Svoboda köztársasági elnök elfogadott. Új belügyminiszterré Jan Pelnar-t nevezték ki. Jan Pelnar 57 éves, 15 éves korától 1946-ig kőművesként dolgozott. 1947—49 között a domazlicei járási nemzeti bizottság elnöke volt, majd 1954-ig a plzeni kerületi nemzeti bizottságban dolgozott. 1954 óta kinevezéséig a nyugat-cseh kerületi nemzeti bizottság elnöke Plzenben. Az új belügyminiszter 1954 óta a CSKP KB tagja, több magas állami kitüntetés tulajdonosa. Vedelmi egyezmények szigorú teljesítésére minden vonalon: a minisztériumoknak, a trösztöknek, a gyáraknak és üzemeknek. A normális külkereskedelmi forgalom helyreállítása sokban függ az általános helyzet rendezésétől. Leginkább a szállításban mutatkoznak nehézségek. Mielőbb el kell távolítani az átrakodó határállomásokon a szállítási akadályokat — hangoztatta Jefimov. Szovjet—csehszlovák gazdasági kapcsolatok DER SPIEGEL : itTr nprim m t* A lap tudósíTÓK TI MES tójának Salisburyből, Rhodesia fővárosából keltezett jelentése szerint Sir Max Aitken, az angol Beaverbrook sajtókonszern elnöke a napokban nem hivatalos látogatást tett Rhodesiában. Ott-tartózkodása alatt megbeszélést folytatott Ian Smith miniszterelnökkel, Gibbs kormányzóval (az angol korona rhodesiai képviselőjével) és más magas rangú politikusokkal. A tudósító szerint Aitken utazását titokban, de az angol kormány tudtával készítették elő. Aitken állítólag nem tagadta ezt, sőt értésére adta Smithnek, hogy beszélgetéséről Londonban illetékes helyen be fog számolni. A lap szerint a látogatásnak az volt a célja, hogy megvizsgálják, milyen lehetőség kínálkozik a két kormány között megszakadt megbeszélések felújítására. Ez év februárjában az angol konzervatív ellenzék egyik legismertebb alakja, Douglas Home járt Salisburyben, hogy a tárgyalások folytatásának lehetőségéről tájékozódjék. Látogatása lényegében eredménytelenül végződött, mert a Smith-kormány azóta dolgozta ki az ország új alktománytervezetét, amely azAngliától való végleges elszakadást tűzi ki célul. A lap szerint a nem hivatalos beszélgetések során Smith valószínűleg most is kifejezte készségét a tárgyalások folytatására azon az alapon, amelyet az év elején Douglas Home-nak javasolt. Ez pedig azt jelenti, hogy Smith kormányának álláspontja az utóbbi fél évben lényegében nem változott, a kisebbségi uralom fenntartására törekszik. Franciaország új belügyminisztere, Raymond Marcellin csalókának tartja a szünidei nyugalmat: „Itt-ott októberre új forradalmat hirdető jelszavak tűnnek fel.” Charles de Gaulle egyelőre a nemzet szabadságra távozásával érte el azt, amit július 13-án új miniszterelnöke, Couve de Murville beiktatásakor követelt: „Mostantól teljességgel biztosítani kell a közrendet.” Mert a májusi felkelés elnyomása rossz emlékeket hagyott. A rendőrség egészen a szünidő kezdetéig verte a diákokat... A nemzeti ünnepen de Gaulle megjutalmazta rendőreit, akik nem hagyták el gyengeségének órájában. „Hidegvérükért és kötelességtudásukért” a rendőrség és a csendőrség 131 tagját nevezte ki a Becsületrend lovagjává, illetve tisztjévé, vagy tüntette ki érdemrenddel... A vállalatok elbocsátották azokat a munkásokat, akik a májusi és júniusi sztrájkok idején kitűntek. És de Gaulle is elbocsátotta az állami rádió és televízió, az ORTF 102 újságíróját. Ők az ORTF 13 000 dolgozójával együtt a független, nem hamisított tájékoztatás kivívásáért sztrájkoltak. De Gaulle azonban már 1964-ben félreérthetetlenül kijelentette: „Az ORTF az enyém, és meg is akarom tartani.” Csak egy gaulle-ista lépett fel a megtorlás ellen. Edgar Faure, a hatvanéves új művelődési miniszter, akit barátai és ellenfelei Franciaország „legintelligensebb politikusának” tartanak. Faure, aki két ízben volt miniszterelnök és nyolcízben miniszter, Pompidou három kormányában a mezőgazdasági tárcát vezette, s a legnagyobb szolgálatot tette a tábornoknak májusban és júniusban. Ügyes taktikázásával sikerült távol tartania a barikádoktól Gallia harcos kedvű parasztjait. Faure most kijelentette a nemzetgyűlés képviselőinek, hogy a májusi forradalom nem volt sem az erőszak robbanása, sem a nihilizmus megnyilvánulása, még kevésbé agitátorok összeesküvése. A diákok „nagy többsége nem a társadalom felforgatását, hanem józan intézkedéseket követelt. Meg kell kapniuk.” ... Miközben Faure, a reformer, a letartóztatott diákok szabadon bocsátását követelte, Marcellin már újabb letartóztatásokra készült... SIcMC3mtfjcrd 3eitung szlovákiai események washingtoni visszhangjával foglalkozva egyebek között így ír: „A krízis egyik következménye nagyon jól jött a kormánynak. Mansfield szenátor a csehszlovákiai beavatkozás hatására felhagyott azzal a kampánnyal, amelyet eddig a Németországban levő amerikai csapatok létszámának csökkentéséért folytatott. Kijelentette, nagy sajnálattal teszi ezt, de belátta, hogy a jelenlétcsökkentés kedvezőtlen lélektani hatású lenne: bizonyos országok — véleménye szerint alaptalanul — idegesekké válhatnak. A külügyminisztériumban nagy megkönnyebbüléssel fogadták Mansfield elhatározását. A Kéznyújtás a békéért J ól tájékozott politikai megfigyelők ma egy éve a világ öszes szerkesztőségében felkapták fejüket, amikor a telexgépek adni kezdték a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front programját. Vajon mi keltett ekkora érdeklődést éppen azokban a napokban, midőn a saigoni rezsim látszatválasztásokkal igyekezett legalizálni, demoralizálni és elfogadhatóvá tenni magát? Mi újat mondott ez a történelmi okmány jellegű, terjedelmes program? A DNFF akkor már hét esztendeje vívta állhatatos harcát Dél-Vietnam felszabadításáért. Ez idő alatt valóban a nép egyetlen képviselőjévé vált. Politikai, katonai, gazdasági és sok helyen közigazgatási befolyása alá tartozott Dél- Vietnam területének négyötöde, a lakosság kétharmada. S ebben a helyzetben a Front elérkezettnek látta az időt, hogy 1960-as programját, a harci programot továbbfejlessze — a béke programjává. Az ország társadalma számára felvázolta a leendő szabad kormányzat összetételét és feladatait. „E kormányzatban — mondotta a program — helyet kapnak mindazon társadalmi rétegek, nemzetiségek, vallási csoportok, hazafias és demokratikus pártok, amelyek elősegítik a nemzeti felszabadulás ügyét.” Belső vonatkozásban is a lehető legszélesebb nemzeti összefogást alapozták meg. Az általános földreform programja helyett csupán a kollaboráns földesurak birtokának felosztását jelölték meg célnak, s egyebekben csak a bevezetendő korszerű agrárpolitikáról tettek említést. A programban kinyilvánították a tulajdon védelmét, akár termelőeszközökről, akár más javakról van szó. Ami Dél-Vietnam jövőjét illeti, a DNFF-program félreérthetetlenül hangsúlyozta: küzdelmük egyik célja az egész nép egyesítése, de „Vietnam újraegyesítésének fokról fokra, békés úton, a két országrész közötti tárgyalásokkal, külföldi beavatkozás nélkül kell majd végbemennie, anélkül, hogy bármely fél nyomást gyakorolna a másikra”. S ezzel együtt — természetesen — békés és semleges külpolitikát alapozott meg mérföldkövet jelentő okmányuk. „Nem csatlakozni semmiféle katonai szövetséghez, s nem befogadni egyetlen idegen ország katonai személyzetét vagy támaszpontját Dél-Vietnam területére” — hangsúlyozták, s a későbbiekre, a békés építés éveire nézve hozzátették: „El kell fogadni bármely ország műszaki és gazdasági segítségét, ha azt politikai feltételhez nem kötik ...” Egy esztendeje hangzott el e program. Az idő alkotóit igazolja. A saigoni rezsim tehetetlenebb és kórosabb, mint valaha. A bukástól való félelmében azóta azt a Dzu elnökjelöltet is börtönbe záratta, aki egy éve még felléphetett a választáson. Ám hiába a gigantikus, külföldi katonai túlerő, hiába az árulók, a kollaboránsok minden szánalmas próbálkozása, a DNFF-program történelmi szavai az agresszorról időtállóak: „Bármennyire eszeveszettek, féktelenek, megátalkodottak és galádok az amerikai imperialisták, bűnös fondorlataik szégyenteljes kudarcra van ítélve...” A fegyveres harc azóta kibővült, május óta diplomáciai síkon is folyik. Az amerikaiak kénytelenek voltak leülni a VDK képviselőivel a tárgyalóasztalhoz, s ha még nem is áll szándékukban elismerni tárgyalópartnernek a DNFF-t, nem kételkedünk abban, hogy eljön ez az idő is. A Front ugyanis, amely Dél-Vietnamban kezet nyújtott minden becsületes, hazafias erőnek, hovatovább a hatalom kizárólagos letéteményese lesz. Firon András Csehszlovákiába küldött munkatársunk jelentése: m: A magyar kormány határozata jó visszhangot keltett Az a bizalommal teli várakozás, amelyet a hazulról érkező hírekben, párt- és állami vezetőink beszédeiben és a dolgozók levelében érzünk, nem alaptalan, s ennek mindennap érezzük apróbb-nagyobb jeleit. Immár szokásos körútainkon —, amelyeken több helységet látogatunk meg — általános feloldódást, gyorsan ülepedő, megfontoltabb, reálisabb véleményeket hallhattunk —, bár nem múlhattak még el nyomtalanul az eddigi, s helyenként még most is jelentkező félrevezető propaganda nyomai. Szombati tapasztalataink természetesen egy folyamat részei, s ezekről nyilvánvalóan a következő napokban is — reméljük, további pozitív alakulással — még szó esik majd. A városokból és a községekből mindinkább eltűnnek az uszító feliratok, mossák a kirakatok üvegeit, a házak falait. Többfelé láttunk új feliratot is, így hangzik: „Örök barátság a Szovjetunióval!” Az üzemek dolgoznak, a forgalom normális. Rendszeresen megjelennek a lapok, köztük a Szlovák Kommunista Párt központi napilapja, a Pravda. Ezeken van impresszum, közlik, milyen szerv orgánuma és ki a főszerkesztő, illetve hol van a szerkesztőség. Befejeződtek az előkészületek az iskolák megindítására, a tanév rendes időben kezdődik. ■ (Egyik katonai alakulatunknál járva, a parancsnok az iskolaigazgatóval éppen arról beszélgetett, hogy van-e segítségre szükségük, nincs-e akadálya az iskolai év megkezdésének. Ennél az alakulatnál láttuk egyébként, hogy a csehszlovák és a magyar katonák közösen teljesítenek őrszolgálatot.) A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata a magyar—csehszlovák kapcsolatok normalizálására (amelyet szombati számunkban közöltünk) élénk visszhangot keltett, rendkívül gyorsan elterjedt nemcsak a magyar, de a szlovák nyelvű lakosság körében is. Ezek az intézkedések nagyon pozitív visszhangot váltottak ki, mutatták, hogy mi minden területen a konszolidálást akarjuk elősegíteni. A konszolidációs folyamat leegyszerűsítése lenne azonban, ha a pozitív és a negatív tényeket csak egymás mellé rakosgatnánk. Folyik az ideológiai és a politikai harc, a szlovák, s az egész ország párt- és állami vezetői napról napra megküzdenek az előrelépésért. Megnyilatkozásaik nem csak ezt a küzdelmet tükrözik, hanem azt is, hogy különbözőképpen ítélnek meg fejleményeket, személyeket, határozatokat, s ez természetesen az átlagember véleményében is tükröződik. A. Kovács György A Román-Szovjet Baráti Társaság elnökének nyilatkozata (MTI) Gheorghe Hossu, a Román— Szovjet Baráti Társaság elnöke, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, aki küldöttség élén Románia nemzeti ünnepe alkalmából tíznapos látogatást tett a Szovjetunióban, hazautazása előtt nyilatkozott a Szovjetszkaja Rosszija munkatársának. Elmondta, hogy bármerre jártak, a szovjet emberek meleg, szívélyes fogadtatásban részesítették őket. A szovjet elvtársak — hangsúlyozta — mindent megtettek, hogy látogatásunk gyümölcsöző és emlékezetes legyen. Amint hazatérünk, feltétlenül beszámolunk elvtársainknak a meleg, baráti fogadtatásról — mondotta befejezésül Gheorghe Hossu.