Magyar Hírlap, 1968. szeptember (1. évfolyam, 109-138. szám)
1968-09-01 / 109. szám
Magyar Hírlap_____________________________________________nemzetközi politika _________________________________me. szeptember lvasarnap 3 Nagygyűlés Varsóban (TASZSZ) A Lengyelország elleni hitlerista támadás 29. évfordulójának előestéjén, szombaton, hatalmas háborúellenes tüntetést rendeztek a lengyel főváros dolgozói. Az egyetemes békét éltető és háborúellenes jelszavakat hirdető tömeg a varsói stadionban gyűlt össze, ahol Józef Cyrankiewicz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke beszédet intézett a nagygyűlés részvevőihez. Szombaton Varsóban megkoszorúzták az Ismeretlen Katona sírját, a varsói hősök és a fasiszták által kivégzett lengyel hazafiak emlékművét. Johnson beszéde Vietnamról és az elnökválasztásról Szemrehányás a „frakciózó" McCarthynak (Reuter, AP) Johnson elnök a Demokrata Párt chicagói konvenciójának befejezése óta először mondott beszédet péntek este. Az elnök San Antonióban elsősorban a vietnami kérdéssel és az elnökválasztási kampánnyal foglalkozott. Megismételte többször hangoztatott kijelentését, miszerint ő és kormányzata „észszerű és igazságos” béke elérésére törekszik Délkelet-Ázsiában. Az amerikai kormányzat teljesíteni fogja kötelezettségeit, mindaddig, amíg az „agresszió” — vagyis Johnson értelmezése szerint Dél-Vietnam északról történő háborgatása — meg nem szűnik. Az elnökválasztási harccal foglalkozva kijelentette, hogy ez év őszén minden erőfeszítését arra irányítja, hogy a következő elnök a lehető legerősebb pozícióban vegye át tisztségét. Ennek érdekében felszólította az Egyesült Államok pártjait „óvakodjanak a frakció-szellemtől”. Neveket nem említett, de hírügynökségek kommentárja szerint szavait egyértelműen a pártján belül kritikai platformmal fellépő McCarthy szenátorhoz intézte. 15trfTfer— Bonn nyomást gyakorol Párizsra — a franciák nemet mondanak Seydoux—Kiesinger és Debré—Brandt találkozó Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Seydoux bonni francia nagykövet pénteken felkereste Kiesinger kancellárt. A megbeszélés tárgya — hivatalos közlés szerint — egyrészt de Gaulle álláspontjának ismertetése volt a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban, másrészt a tábornok szeptember végi bonni látogatásának előkészítése. A francia nagykövet látogatása után jól értesült bonni körök csalódásukat fejezték ki a francia elnök magatartásával kapcsolatban. Az NSZK kormánya ugyanis „kívánatosnak tartaná”, hogy Franciaország „nagyobb részt vállaljon a NATO biztonsági intézkedéseiből” , amint egy bonni kormányszóvivő kifejezte. Seydoux nagykövet és Kiesinger kancellár megbeszélésével egyidejűleg azonban Párizsban Debré külügyminiszter kijelentette, hogy Párizs elutasítja a NATO további erősítésének gondolatát, mint reagálást a csehszlovákiai akcióra. Debré kijelentése ellenére Bonn nem adja fel azt a szándékát, hogy nyomást gyakoroljon Párizsra. Az MTI tudósítójának értesülése szerint Brandt külügyminiszter, aki a közeljövőben találkozik francia kollégájával, olyan irányban igyekszik befolyásolni Debrét, hogy a francia kormány legalábbis egységes diplomáciai akcióba kapcsolódjék be és vegyen részt aktívan a Nyugat-európai Unió tanácskozásain. E tanácskozások tárgya „a csehszlovákiai helyzet miatt megváltozott európai katonai és politikai erőviszony” lenne. A NATO „megerősítésére” irányuló bonni elképzelések — ami alatt az NSZK-nak az Atlanti Szövetségben megerősítendő pozíciója is értendő — egyelőre csak a holland és az olasz kormánynál találtak elvi támogatásra. Bonn most idegesen várja a washingtoni választ. Eddig az NSZK csupán annyit ért el, hogy az Egyesült Államok nem von ki további csapatokat Nyugat-Németországból. (35 ezer főnyi haderő kivonásáról volt szó, ebből 17 ezer amerikai katona már el is hagyta az NSZK-t.) Az angolok, a belgák és a kanadaiak is leállították a tervbe vett csapatvisszavonásokat. * A Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumának szóvivője állásfoglalásában élesen elítélte „A haza napja” elnevezésű, vasárnapra Nyugat- Berlinben összehívott revansista összejövetelt. Az állásfoglalás az NDK kormánya nevében a revansista megnyilvánulás betiltására szólítja fel a nyugat-berlini illetékeseket. Nagyarányú támadás Biafra erői ellen (Ruter, AFP) Gowon tábornok, a nigériai szövetségi kormány elnöke szombaton este rádióbeszédet mondott. Bejelentette, hogy a szövetségi hadsereg utasítást kapott a „szakadár Biafra elleni végső katonai offenzívára”. Háromévi politikai válság után — jelentette ki Gowon — kibontakozik a győzelem. Megjegyezte, hogy az offenzíva — véleménye szerint — nem befolyásolja a biafraiakkal folytatott Addisz Abeba-i béketárgyalásokat, mivel „a szövetségi kormány továbbra is a tárgyalásos megoldást részesíti előnyben”. Megismételte azt a korábbi ajánlatát, hogy közkegyelmet biztosít azoknak a szakadároknak, akik hajlandók csatlakozni a szövetségi kormányhoz. A biafrai rádió szombaton bejelentette, hogy a szövetségi csapatok pénteken valamennyi arcvonalon összehangolt támadást indítottak a biafrai állások ellen. Hailé Szelasszié etióp császár szombaton fogadta az Addisz Abeba-i béketárgyalásokon részt vevő biafrai küldöttség vezetőjét és tanácsadóját. Hírek szerint a biafraiak részletesen kifejtették véleményüket a légi folyosó megnyitásával kapcsolatban. Szabadon engedték az izraeli gép személyzetét és utasait (UPI, DPA) Az algériai hatóságok szombaton szabadon bocsátották az Algírban fogva tartott izraeli repülőgép hét főnyi személyzetét és öt utasát. Mint ismeretes a Rómából Tel Aviv felé tartó menetrendszerű El AL repülőgépet július 23-án arab ellenállók eltérítették útirányától és Algírban leszállásra kényszerítették. Algéria azonnal szabadon bocsátotta a nem izraeli állampolgárságú utasokat, valamint a nőket és a gyermekeket, de az öt izraeli utast és a személyzet hét tagját Algírban tartotta. Az algériai kormány az ügyben folytatott vizsgálat befejeztével a 12 személyt átadta a Nemzetközi Vöröskereszt megbízottainak. A személyzet és az izraeli nemzetiségű utasok repülőgépen szombat délben megérkeztek Rómába. Az olasz külügyminisztérium nyilatkozatban jelentette be, hogy az olasz kormány közvetített az algériai és izraeli hatóságok között a gép utasainak szabadonbocsátása ügyében. Izrael a megegyezés értelmében palesztínai arabokat bocsát szabadon. A Boeing 707 repülőgép további sorsáról nem érkezett jelentés. A neve: status quo A mai Europa bizonyos értelemben a második világháború gyermeke: társadalmi rendszerek, országhatárok, szövetségek viselik magukon annak a hat esztendőnek nyomát, hatását, következményeit. Ezt az állapotot nevezi a mai vitáknál a külpolitikai nyelv status quónak. És a szocialista országok alapelve, hogy nem engedik megváltoztatni a háború után alakult helyzetet. Még a háború alatt a jaltai konferencián állapodtak meg az antifasiszta szövetség tagjai — a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia — a győzelem után létrehozandó helyzet alapelveiben. Megállapodtak a fasizmus ellen összefogott erő, a fasizmus barbár céljaival szemben, a humanizmus nevében. A diplomácia krónikásai szerint tehát Jaltában rakták le a háború utáni Európa alapjait, s ez dokumentumszerűen nagyjából így is van. Elvont és száraz lenne azonban a megállapítás, ha nem tennénk hozzá, hogy ötvenmillió halott vére adta a kötőanyagot az alapokhoz. Gigantikus mozgás volt ez 1939. szeptember elsejétől 1945. május 9-ig, e hat esztendő mellett könnyed epizódnak tűnnek a görög sorstragédiák. Fegyverropogásos népvándorlás. A gondolatoknak és az érzelmeknek, a lelkesültségnek és a rádöbbenésnek, a hősiességnek és a szenvedésnek, a társadalmi kataklizmáknak és az újjászületésnek e kavargása nélkül Jalta nem határozhatta volna meg Európa sorsát. De így papírra vethették, bár számunkra nem az a papír fontos, hanem ez a harc. S ha mégis megemlítjük ezt a dokumentumot, azért tesszük, hogy emlékeztessünk: a Nyugat államférfiai is hozzájárultak a mai Európa kialakításához. Huszonkilenc esztendővel ezelőtt azért indult meg a fasiszta hadsereg, hogy átrajzolja Európa térképét. Repült a nehéz kő, és csak sokkal később derült ki, hol állt meg. Hat év múlva valóban átrajzolták földrészünk térképét, de mások, más célokból és másképpen. S az újjárajzolt térképnek ma már ez a neve: status quo. Földrészünk a háború után két részre oszlott, szocialista és kapitalista Európára, itt is, ott is más jellegű fejlődés indult. Nagyon drágán — elsősorban a szovjet katonák hallatlan áldozatai árán — az addigi egy és körülkerített szocialista állam helyett szocialista szövetségi rendszer jött létre a keleti félen. Ez most a status quo, amelyen a továbbiak alapulnak. Ez az, amiért oly sokan hoztak áldozatot, ki fiát, ki férjét, ki egész családját adta. A szocializmus és minden haladó erő kiirtására indult a háború, és a szocializmus kiterjedését hozta. S ha van is nehézség, ellentmondás, sőt súlyos konfliktus Európának ebben a felében, a második világháború fő eredménye és igazsága vitathatatlan. Európa jövője azokon az alapokon épül, amelyek a második világháború után jöttek létre. A csehszlovákiai események aktualitást adnak ennek a gondolatnak. Néhány nyugati újság a januári Csehszlovákiának, a dogmatizmust félresöprő, a megújhodó gondolatok és módszerek Csehszlovákiájának siratóénekét dalolja most, hogy az öt ország katonai lépéseket is tett. Siratóénekük azonban nem fejezi ki a történelmi valóságot. A második világháború — elsősorban a szovjet hadsereg személyében — országok sorát szabadította fel. Nem egyszerűen a szocializmus határának kitolódását hozta, nem is csak az eszme terjeszkedését — hanem a variációk lehetőségét is. A marxizmus—leninizmus és az internacionalizmus, e két fő pillér alapján húsz év múltán példák sokfélesége áll előttünk. Egyik példa, egyik variáció az az elgondolás, amelyet a csehszlovák kommunisták ez év januári és májusi terveikbe foglaltak. S amelyhez nemegyszer sikert kívántunk és kívánunk ma is. Sikert, erőt, erélyt. A Szovjetunió győzelme a második világháborúban megnyitotta a lehetőségek ajtaját, s most a szocialista országok közös erővel és közös eszmékkel a maguk méretére szabják szocialista jövőjüket. Ennek a megállapításnak mindkét eleme fontos: közös erő a védelemhez a külső, az imperialista nyomás és az ellenforradalom ellen, önálló elgondolások a nemzeti sajátosságoknak megfelelően. Ezerkilencszázharminckilenc szeptember elsején vágtak neki szörnyű kalandjuknak a fasiszták. Legyőzték őket. A háború kitörése óta azonban csaknem három, a győzelem óta több mint két évtized telt el, s ma természetesen új, egészen más jellegű problémákkal kell megküzdeni mind a szocialista szövetségi rendszeren belül, mind a kapitalista világgal folytatott versenyben, mérkőzésben. Új kérdések formálódnak, a kérdések nehezek, csak kölcsönösen egymásra figyelve adhatunk jó választ. A háború kitörésének tanulságai immár közhelyszerű igazságok: soha többé fasizmust, soha többé német militarizmust, nem megengedni, hogy a Nyugat- Németországban éleződő reváns előretörhessen. De van a háború befejezésének is tanulsága: a szocializmus sokkal erősebb, mint régen volt, s ha vannak is belső vitáink, egy valami nem kétséges. A harmonikus jövőt a szocializmus hozza majd a világnak, és ehhez a bázis itt van, Európa keleti felén. Olyan nagy és sokszínű területen, amilyenről nem is álmodtak azok, akik az 1939. szeptember elsejét követő időkben testükkel védték a szocializmus akkor még magányos bázisát. Tatár Imre ---------£ 1^(MhW)----Messmer a francia H-bombáról Messmer francia hadügyminiszter sajtókonferenciát tartott a hidrogénbombarobbantással kapcsolatosan. Kijelentette, hogy Franciaországnak néhány éven belül termonukleáris robbanófejekkel ellátott fegyverei lesznek. Az első hidrogénbomba-robbanás a Csendes-óceán térségében tervszerűen zajlott le, robbanóereje két megatonna, de a kísérlet azt bizonyította, hogy Franciaország ma már bármilyen robbanóerejű H-bombát képes gyártani. A kormány ez év végéig eldönti, hogy a hidrogénbomba-robbantás tanulságai alapján milyen változtatásokat hajt végre a hadsereg fegyverzetén. A most felrobbantott francia H-bomba nagyjából annak a típusnak felel meg, amelyet az Egyesült Államok 1956-ban próbált ki. Eisenhower állapota (AP) Eisenhower volt amerikai elnök egészségi állapota lassan javul — tűnik ki a washingtoni Walter Reed katonai kórház szombaton délután kiadott orvosi jelentéséből. Megengedték neki, hogy újságot olvasson, de csak a család tagjait fogadhatja. ♦ (Tanjug) Marko Nikezics jugoszláv külügyminiszter fogadta Eldrick Burke-t, az Egyesült Államok belgrádi nagykövetét. A találkozóra a nagykövet kérésére került sor. ♦ Kiril Miljovszki szófiai jugoszláv nagykövet felkereste Radenko Grigorov bolgár külügyminiszter-helyettest és a két ország kapcsolataival összefüggő kérdésekről tárgyalt vele. Kína:Uoor Munkás-paraszt-katona A propagandacsoportok a vörösgárdisták ellen Patak Károly, az MTI tudósítója jelenti: Kína egész területére kiterjesztették a „vörösgárdista” szervezetek visszaszorítására irányuló mozgalmat, amelyben a hadsereg és a városi munkásság játssza — Mao Ce-tung utasításainak megfelelően — a végrehajtó szerepét. A központi lapok közlik, hogy a munkásságot és a hadsereget képviselő, úgynevezett propagandacsoportok a pekingi és a sanghaji egyetemek után, végleg bevonultak az ország csaknem minden iskolájába. Kujcsouban — helyi lapjelentések szerint — a tartományi székhely minden nagyobb gyáregysége „munkásparaszt-katona” propagandacsoportot alakított, amelyek majd átveszik a „vörösgárdisták” ellenőrzését. , Néhány helyen még küzdelem folyik a szélsőséges frakciók felszámolásáért. Hszincsiang-Ujgur tartomány lapja már arról közöl riportot, hogy „vörösgárdistákat” és más „forradalmi fiatalokat” bevonultattak a hadseregbe. A kampány figyelemre méltó mozzanataként nemrég a Renmin Ribao is átvett egy sanghaji cikket, amely arról panaszkodott, hogy a diákság és oktatóik körében „az egyetemek belügyeibe való beavatkozás nemtetszést váltott ki”. A lap felhívást intézett azoknak a „rémhírterjesztőknek” a leleplezésére, akik szerint a hatalom le akar számolni egykori szövetségesével, az egyetemistákkal. Érdekes egy másik sanghaji újság, a Csiefang Ribao megállapítása is: „Az egyetemista vörösgárda nagy érdemeket szerzett a kulturális forradalomban a burzsoá vezérkar megdöntésével, de amikor az értelmiség csinál forradalmat, abból három év múlva már nem lesz semmi.”