Magyar Hírlap, 1968. szeptember (1. évfolyam, 109-138. szám)

1968-09-01 / 109. szám

Magyar Hírlap_____________________________________________nemzet­közi politika _________________________________me. szeptember lvasarnap 3 Nagygyűlés Varsóban (TASZSZ) A Lengyelország elleni hit­lerista támadás 29. évfordulójának előes­téjén, szombaton, hatalmas háborúellenes tüntetést rendeztek a lengyel főváros dol­gozói. Az egyetemes békét éltető és háború­ellenes jelszavakat hirdető tömeg a var­sói stadionban gyűlt össze, ahol Józef Cyrankiewicz, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke beszédet intézett a nagygyűlés részvevőihez. Szombaton Varsóban megkoszorúzták az Ismeretlen Katona sírját, a varsói hő­sök és a fasiszták által kivégzett lengyel hazafiak emlékművét. Johnson beszéde Vietnamról és az elnökválasztásról Szemrehányás a „frakciózó" McCarthynak (Reuter, AP) Johnson elnök a Demok­rata Párt chicagói konvenciójának befe­jezése óta először mondott beszédet pén­tek este. Az elnök San Antonióban első­sorban a vietnami kérdéssel és az elnök­­választási kampánnyal foglalkozott. Meg­ismételte többször hangoztatott kijelen­tését, miszerint ő és kormányzata „ész­szerű és igazságos” béke elérésére törek­szik Délkelet-Ázsiában. Az amerikai kor­mányzat teljesíteni fogja kötelezettségeit, mindaddig, amíg az „agresszió” — vagyis Johnson értelmezése szerint Dél-Vietnam északról történő háborgatása — meg nem szűnik. Az elnökválasztási harccal foglalkozva kijelentette, hogy ez év őszén minden erőfeszítését arra irányítja, hogy a kö­vetkező elnök a lehető legerősebb pozí­cióban vegye át tisztségét. Ennek érdeké­ben felszólította az Egyesült Államok pártjait „óvakodjanak a frakció-szellem­től”. Neveket nem említett, de hírügynök­ségek kommentárja szerint szavait egy­értelműen a pártján belül kritikai plat­formmal fellépő McCarthy szenátorhoz intézte. 15trfTfer— Bonn nyomást gyakorol Párizsra — a franciák nemet mondanak Seydoux—Kiesinger és Debré—Brandt találkozó Polgár Dénes, az MTI tudósítója je­lenti: Seydoux bonni francia nagykövet pén­teken felkereste Kiesinger kancellárt. A megbeszélés tárgya — hivatalos közlés szerint — egyrészt de Gaulle álláspontjá­nak ismertetése volt a csehszlovákiai ese­ményekkel kapcsolatban, másrészt a tá­bornok szeptember végi bonni látogatá­sának előkészítése. A francia nagykövet látogatása után jól értesült bonni körök csalódásukat fe­jezték ki a francia elnök magatartásával kapcsolatban. Az NSZK kormánya ugyan­is „kívánatosnak tartaná”, hogy Francia­­ország „nagyobb részt vállaljon a NATO biztonsági intézkedéseiből” , amint egy bonni kormányszóvivő kifejezte. Seydoux nagykövet és Kiesinger kancellár megbe­szélésével egyidejűleg azonban Párizsban Debré külügyminiszter kijelentette, hogy Párizs elutasítja a NATO további erősíté­sének gondolatát, mint reagálást a cseh­szlovákiai akcióra. Debré kijelentése ellenére Bonn nem adja fel azt a szándékát, hogy nyomást gyakoroljon Párizsra. Az MTI tudósítójá­nak értesülése szerint Brandt külügymi­niszter, aki a közeljövőben találkozik francia kollégájával, olyan irányban igyekszik befolyásolni Debrét, hogy a francia kormány legalábbis egységes dip­lomáciai akcióba kapcsolódjék be és ve­gyen részt aktívan a Nyugat-európai Unió tanácskozásain. E tanácskozások tár­gya „a csehszlovákiai helyzet miatt meg­változott európai katonai és politikai erő­viszony” lenne. A NATO „megerősítésére” irányuló bonni elképzelések — ami alatt az NSZK-nak az Atlanti Szövetségben meg­erősítendő pozíciója is értendő — egye­lőre csak a holland és az olasz kormány­nál találtak elvi támogatásra. Bonn most idegesen várja a washingtoni választ. Ed­dig az NSZK csupán annyit ért el­, hogy az Egyesült Államok nem von ki további csapatokat Nyugat-Németországból. (35 ezer főnyi haderő kivonásáról volt szó, ebből 17 ezer amerikai katona már el is hagyta az NSZK-t.) Az angolok, a belgák és a kanadaiak is leállították a tervbe vett csapatvisszavonásokat. * A Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumának szóvivője állás­­foglalásában élesen elítélte „A haza napja” elnevezésű, vasárnapra Nyugat- Berlinben összehívott revansista összejö­vetelt. Az állásfoglalás az NDK kormá­nya nevében a revansista megnyilvánulás betiltására szólítja fel a nyugat-berlini il­letékeseket. Nagyarányú támadás Biafra erői ellen (Ruter, AFP) Gowon tábornok, a ni­gériai szövetségi kormány elnöke szom­baton este rádióbeszédet mondott. Beje­­lentette, hogy a szövetségi hadsereg uta­sítást kapott a „szakadár Biafra elleni végső katonai offenzívára”. Háromévi politikai válság után — jelentette ki Go­won — kibontakozik a győzelem. Megje­gyezte, hogy az offenzíva — véleménye szerint — nem befolyásolja a biafraiak­­kal folytatott Addisz Abeba-i béketárgya­lásokat, mivel „a szövetségi kormány to­vábbra is a tárgyalásos megoldást része­síti előnyben”. Megismételte azt a ko­rábbi ajánlatát, hogy közkegyelmet biz­tosít azoknak a szakadároknak, akik haj­landók csatlakozni a szövetségi kormány­hoz. A biafrai rádió szombaton bejelentette, hogy a szövetségi csapatok pénteken va­lamennyi arcvonalon összehangolt táma­dást indítottak a biafrai állások ellen. Hailé Szelasszié etióp császár szomba­ton fogadta az Addisz Abeba-i béketár­gyalásokon részt vevő biafrai küldöttség vezetőjét és tanácsadóját. Hírek szerint a biafraiak részletesen kifejtették vélemé­nyüket a légi folyosó megnyitásával kap­csolatban. Szabadon engedték az izraeli gép személyzetét és utasait (UPI, DPA) Az algériai hatóságok szombaton szabadon bocsátották az Algír­ban fogva tartott izraeli repülőgép hét főnyi személyzetét és öt utasát. Mint is­meretes a Rómából Tel Aviv felé tartó menetrendszerű El AL repülőgépet július 23-án arab ellenállók eltérítették útirá­nyától és Algírban leszállásra kénysze­rítették. Algéria azonnal szabadon bocsátotta a nem izraeli állampolgárságú utasokat, valamint a nőket és a gyermekeket, de az öt izraeli utast és a személyzet hét tagját Algírban tartotta. Az algériai kormány az ügyben folyta­tott vizsgálat befejeztével a 12 személyt átadta a Nemzetközi Vöröskereszt meg­­bízottainak. A személyzet és az izraeli nemzetiségű utasok repülőgépen szombat délben megérkeztek Rómába. Az olasz külügyminisztérium nyilatko­zatban jelentette be, hogy az olasz kor­mány közvetített az algériai és izraeli hatóságok között a gép utasainak szaba­­donbocsátása ügyében. Izrael a megegye­zés értelmében palesztínai arabokat bo­csát szabadon. A Boeing 707 repülőgép további sorsá­ról nem érkezett jelentés. A neve: status quo A mai Europa bizonyos értelemben a második világháború gyermeke: társa­dalmi rendszerek, országhatárok, szövet­ségek viselik magukon annak a hat esz­tendőnek nyomát, hatását, következmé­nyeit. Ezt az állapotot nevezi a mai vi­táknál a külpolitikai nyelv status quónak. És a szocialista országok alapelve, hogy nem engedik megváltoztatni a háború után alakult helyzetet. Még a háború alatt a jaltai konferen­cián állapodtak meg az antifasiszta szö­vetség tagjai — a Szovjetunió, az Egye­sült Államok és Nagy-Britannia — a győ­zelem után létrehozandó helyzet alapel­veiben. Megállapodtak a fasizmus ellen összefogott erő, a fasizmus barbár cél­jaival szemben, a humanizmus nevében. A diplomácia krónikásai szerint tehát Jal­tában rakták le a háború utáni Európa alapjait, s ez dokumentumszerűen nagy­jából így is van. Elvont és száraz lenne azonban a megállapítás, ha nem tennénk hozzá, hogy ötvenmillió halott vére adta a kötőanyagot az alapokhoz. Gigantikus mozgás volt ez 1939. szeptember elsejétől 1945. május 9-ig, e hat esztendő mellett könnyed epizódnak tűnnek a görög sors­­tragédiák. Fegyverropogásos népvándor­lás. A gondolatoknak és az érzelmeknek, a lelkesültségnek és a rádöbbenésnek, a hősiességnek és a szenvedésnek, a társa­dalmi kataklizmáknak és az újjászületés­nek e kavargása nélkül Jalta nem hatá­rozhatta volna meg Európa sorsát. De így papírra vethették, bár számunkra nem az a papír fontos, hanem ez a harc. S ha mégis megemlítjük ezt a dokumentumot, azért tesszük, hogy emlékeztessünk: a Nyugat államférfiai is hozzájárultak a mai Európa kialakításához. Huszonkilenc esztendővel ezelőtt azért indult meg a fasiszta hadsereg, hogy át­rajzolja Európa térképét. Repült a nehéz kő, és csak sokkal később derült ki, hol állt meg. Hat év múlva valóban átrajzol­ták földrészünk térképét, de mások, más célokból és másképpen. S az újjárajzolt térképnek ma már ez a neve: status quo. Földrészünk a háború után két részre oszlott, szocialista és kapitalista Európá­ra, itt is, ott is más jellegű fejlődés indult. Nagyon drágán — elsősorban a szovjet katonák hallatlan áldozatai árán — az addigi egy és körülkerített szocialista ál­lam helyett szocialista szövetségi rend­szer jött létre a keleti félen. Ez most a status quo, amelyen a továbbiak alapul­nak. Ez az, amiért oly sokan hoztak ál­dozatot, ki fiát, ki férjét, ki egész család­ját adta. A szocializmus és minden haladó erő kiirtására indult a háború, és a szo­cializmus kiterjedését hozta. S ha van is nehézség, ellentmondás, sőt súlyos konf­liktus Európának ebben a felében, a má­sodik világháború fő eredménye és igaz­sága vitathatatlan. Európa jövője azokon az alapokon épül, amelyek a második vi­lágháború után jöttek létre. A csehszlovákiai események aktualitást adnak ennek a gondolatnak. Néhány nyu­gati újság a januári Csehszlovákiának, a dogmatizmust félresöprő, a megújhodó gondolatok és módszerek Csehszlovákiá­jának siratóénekét dalolja most, hogy az öt ország katonai lépéseket is tett. Sirató­énekük azonban nem fejezi ki a történel­mi valóságot. A második világháború — elsősorban a szovjet hadsereg személyé­ben — országok sorát szabadította fel. Nem egyszerűen a szocializmus határá­nak kitolódását hozta, nem is csak az esz­me terjeszkedését — hanem a variációk lehetőségét is. A marxizmus—leninizmus és az internacionalizmus, e két fő pillér alapján húsz év múltán példák sokféle­sége áll előttünk. Egyik példa, egyik va­riáció az az elgondolás, amelyet a cseh­szlovák kommunisták ez év januári és májusi terveikbe foglaltak. S amelyhez nemegyszer sikert kívántunk és kívánunk ma is. Sikert, erőt, erélyt. A Szovjetunió győzelme a második világháborúban megnyitotta a lehetősé­gek ajtaját, s most a szocialista országok közös erővel és közös eszmékkel a ma­guk méretére szabják szocialista jövőjü­ket. Ennek a megállapításnak mindkét eleme fontos: közös erő a védelemhez a külső, az imperialista nyomás és az ellen­­forradalom ellen, önálló elgondolások a nemzeti sajátosságoknak megfelelően. Ezerkilencszázharminckilenc szeptember elsején vágtak neki szörnyű kalandjuknak a fasiszták. Legyőzték őket. A háború ki­törése óta azonban csaknem három, a győzelem óta több mint két évtized telt el, s ma természetesen új, egészen más jellegű problémákkal kell megküzdeni mind a szocialista szövetségi rendszeren belül, mind a kapitalista világgal folyta­tott versenyben, mérkőzésben. Új kérdé­sek formálódnak, a kérdések nehezek, csak kölcsönösen egymásra figyelve adhatunk jó választ. A háború kitörésének tanulságai immár közhelyszerű igazságok: soha töb­bé fasizmust, soha többé német militariz­­must, nem megengedni, hogy a Nyugat- Németországban éleződő reváns előretör­hessen. De van a háború befejezésének is tanulsága: a szocializmus sokkal erősebb, mint régen volt, s ha vannak is belső vi­táink, egy valami nem kétséges. A har­monikus jövőt a szocializmus hozza majd a világnak, és ehhez a bázis itt van, Európa keleti felén. Olyan nagy és sokszí­nű területen, amilyenről nem is álmodtak azok, akik az 1939. szeptember elsejét kö­vető időkben testükkel védték a szocia­lizmus akkor még magányos bázisát. Tatár Imre ---------£ 1^(M­­hW)----­Messmer a francia H-bombáról Messmer francia hadügyminiszter saj­tókonferenciát tartott a hidrogénbomba­robbantással kapcsolatosan. Kijelentette, hogy Franciaországnak néhány éven be­lül termonukleáris robbanófejekkel ellá­tott fegyverei lesznek. Az első hidrogén­­bomba-robbanás a Csendes-óceán térsé­gében tervszerűen zajlott le, robbanóereje két megatonna, de a kísérlet azt bizo­nyította, hogy Franciaország ma már bármilyen robbanóerejű H-bombát ké­pes gyártani. A kormány ez év végéig eldönti, hogy a hidrogénbomba-robbantás tanulságai alapján milyen változtatáso­kat hajt végre a hadsereg fegyverzetén. A most felrobbantott francia H-bomba nagyjából annak a típusnak felel meg, amelyet az Egyesült Államok 1956-ban próbált ki. Eisenhower állapota (AP) Eisenhower volt amerikai elnök egészségi állapota lassan javul — tűnik ki a washingtoni Walter Reed katonai kórház szombaton délután kiadott or­vosi jelentéséből. Megengedték neki, hogy újságot olvasson, de csak a család tagjait fogadhatja. ♦ (Tanjug) Marko Nikezics jugoszláv külügyminiszter fogadta Eldrick Burke-t, az Egyesült Államok belgrádi nagyköve­tét. A találkozóra a nagykövet kérésére került sor. ♦ Kiril Miljovszki szófiai jugoszláv nagykövet felkereste Radenko Grigorov bolgár külügyminiszter-helyettest és a két ország kapcsolataival összefüggő kérdé­sekről tárgyalt vele. Kína:U­­­o­o­r Munkás-paraszt-katona A propagandacsoportok a vörösgárdisták ellen Patak Károly, az MTI tudósítója je­lenti: Kína egész területére kiterjesztették a „vörösgárdista” szervezetek visszaszorí­tására irányuló mozgalmat, amelyben a hadsereg és a városi munkásság játssza — Mao Ce-tung utasításainak megfele­lően — a végrehajtó szerepét. A központi lapok közlik, hogy a mun­kásságot és a hadsereget képviselő, úgy­nevezett propagandacsoportok a pekingi és a sanghaji egyetemek után, végleg be­vonultak az ország csaknem minden is­kolájába. Kujcsouban — helyi lapjelen­tések szerint — a tartományi székhely minden nagyobb gyáregysége „munkás­­paraszt-katona” propagandacsoportot alakított, amelyek majd átveszik a „vö­rösgárdisták” ellenőrzését. , Néhány helyen még küzdelem folyik a szélsőséges frakciók felszámolásáért. Hszincsiang-Ujgur tartomány lapja már arról közöl riportot, hogy „vörösgárdis­tákat” és más „forradalmi fiatalokat” be­vonultattak a hadseregbe. A kampány figyelemre méltó mozza­nataként nemrég a Renmin Ribao is át­vett egy sanghaji cikket, amely arról pa­naszkodott, hogy a diákság és oktatóik körében „az egyetemek belügyeibe való beavatkozás nemtetszést váltott ki”. A lap felhívást intézett azoknak a „rémhír­terjesztőknek” a leleplezésére, akik sze­rint a hatalom le akar számolni egykori szövetségesével, az egyetemistákkal. Ér­dekes egy másik sanghaji újság, a Csie­­fang Ribao megállapítása is: „Az egyete­mista vörösgárda nagy érdemeket szer­zett a kulturális forradalomban a burzsoá vezérkar megdöntésével, de amikor az értelmiség csinál forradalmat, abból há­rom év múlva már nem lesz semmi.”

Next