Magyar Hírlap, 1969. június (2. évfolyam, 149-178. szám)

1969-06-25 / 173. szám

6 1969. JÚNIUS 25. SZERDA n ap Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP VILAGGAZDASAG A megyei óvodai felügyelők és tovább­képzési felelősök, valamint az óvónőképző intézetek képviselőinek részvételével ked­den­ országos értekezletet tartottak a Mű­velődésügyi Minisztériumban. A tanács­kozáson megállapították, hogy az elmúlt esztendő is bizonyította: a társadalom igé­nye ugrásszerűen megnőtt az óvoda, az óvodai nevelőmunka iránt. Ma már az is­kolák is egyre inkább igénylik a gyere­kek óvodai előkészítését. Megállapítható, hogy az 1968—69-es tanév — a hiányos­ságok ellenére — az óvodákban is ered­ményesen zárult. Több járási, városi, köz­ségi s néhány megyei tanács végrehajtó bizottsága is határozatokat hozott az óvo­dák korszerűsítésére, a hálózat fejleszté­sére, az óvodai nevelőtevékenység tárgyi és személyi feltételeinek javítására. Ugyanakkor egyes üzemek — az új gaz­dasági mechanizmus téves értelmezéséből fakadóan — szabadulni igyekeztek az óvo­dák, bölcsődék fenntartásának költségétől, gondjaitól. Ez a helytelen törekvés azon­ban erős ellenállásba ütközött. Az óvodák jelenleg az óvodás korú gye­rekek ’ 52,5 százalékát fogadják be. Hely­hiány miatt még mindig nem elégíthetők ki az összes, jogos igények; a múlt tanév­ben 17 500­­kérelmet kellett elutasítani. Az üzemek és a társadalmi szervek ösz­­szefogásával jelentékenyen csökkenteni lehetne e fontos gyermekintézmények zsúfoltságát. Az értekezleten megállapították, hogy határozottan javult a gyerekek élelmezé­se. Bejelentették azt is, hogy az 1970—71-es tanévtől fokozatosan bevezetik az új óvo­dai nevelési programot, amely a legkor­szerűbb nevelési formát, a teljesen osz­tott óvodát veszi alapul. Az első évben a kiscsoportoknál, a másodikban a középső­nél, a harmadikban a nagycsoportoknál térnek át az új program szerinti nevelés­re. Az 1969—70-es óvodai évad fő feladata az új program bevezetésének előkészítése lesz. Szó esett a tanácskozáson arról is, hogy a gyermekgondozási segélyt három évig igénybe vevő anyák 1970. január 1-től kérhetik gyermekük óvodai felvételét. Ez a körülmény az óvodai helyek biztosítása, a hálózatfejlesztés tekintetében továbbra is komoly feladat elé állítja a tanácsokat. Vi­or'Jr'U Országos értekezlet az óvodákról Az iskolák igényük a gyermekek óvodai előkészítését Márványtábla a Belvárosban A Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából kedden az ellen­­forradalmi monitorok ellen harcolt vö­röskatonák emlékére márványtáblát he­lyeztek el az V. kerület Apáczai Csere János utca 10. szám alatti ház falán. Az ünnepségen — amelyen részt vett több veterán harcos is — Kelemen Győ­ző, a Magyar Honvédelmi Szövetség bu­dapesti titkára szólt az egykori vöröska­tonák helytállásáról, harcairól. Ezután a budapesti pártbizottság, a fővárosi tanács, a partizánszövetség, a Hazafias Népfront budapesti bizottsága, a budapesti KISZ- bizottság, továbbá a Magyar Honvédelmi Szövtség képviselői koszorúzták meg az emléktáblát. —-—­-------------------------yw „ Javult az üzemegészségügyi szolgálat munkája Felénél is kevesebbre csökkent a fog­lalkozási megbetegedések aránya a buda­pesti ipari üzemekben az utolsó öt eszten­dőben — állapították meg a fővárosi egészségügyi szervek. A munkahelyi sajá­tosságoktól függően lényegében négy be­tegségcsoport érdemel fokozott figyelmet: az ólommérgezés, a szilikózis, a szem­gyulladás, valamint a különböző eredetű bőrbetegségek. Az utóbbi években növekvő számban fordul elő a foglalkozási eredetű hallás­csökkenés, különösen olyan üzemekben, ahol többé-kevésbé elavult, zajos techni­kai berendezéseket üzemeltetnek. A bu­dapesti munkahelyeken gyakran előfor­duló egészségvédelmi hiányosság egyéb­ként az üzemrészek nem kielégítő szellőz­tetése. A fővárosi KÖJÁL vizsgálatai sze­rint például az üzemek levegőjének por­és vegyianyag tartalma az egészségügyi előírásokban megszabott határértéket je­lentősen túllépi.­­ Számottevő eredmény viszont, hogy az üzemegészségügyi szolgálat gyógyító-meg­előző munkája az utóbbi években észre­vehetően javult. Ezt az is mutatja, hogy mind többen fordulnak bizalommal az üzemorvosi szolgálathoz, s mind kiterjed­tebb az üzemi gondozás. Az üzemorvosi rendelési órák számát az utóbbi néhány évben 22 százalékkal, a szakrendelések — fogászat, nőgyógyászat, reuma, sebé­szet orr- fül- és gége — kezelés óraszá­mát 35 százalékkal növelték. Újabb üzem­orvosokat állítottak munkába s külön ör­vendetes, hogy közülük egyre többen nem részállásban, hanem főfoglalkozásként vállalják ezt a szolgálatot. Hatszáz személyes gyógyüdülő a Lőverekben A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendég­látóipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége keddi ülésén egyebek között napirendre került a szakszervezet Sop­ronban épülő gyógyüdülőjének ügye. Ez­zel kapcsolatban kedden délután Ligeti László, a szakszervezet főtitkára tartott sajtótájékoztatót. A szakszervezet elnökségének határo­zata alapján a KPVDSZ saját anyagi erejéből Sopronban, a Lőverek legszebb részén 600 személyes gyógyüdülőt épít­tet. Az ország legnagyobb, legkorszerűbb szakszervezeti üdülőjének építése július elején kezdődik meg. A szakszervezet mintegy 78 millió forintot fordít az egész évben üzemelő szakszervezeti üdülőre. A SZOT-tal kötött megállapodás szerint az üdülő teljes beruházási költségét a KPVDSZ fedezi, a fenntartásról, az üze­meltetésről pedig a SZOT gondoskodik, s az évi több mint 15 ezer beutaló felét húsz esztendeig a KPVDSZ kapja meg. A beutaltak gyógykezelésére a szom­szédban levő, korszerűen felszerelt állami kórházzal állapodott meg a szakszervezet. A 600 személyes üdülő az eredeti terv­nél gyorsabban, várhatóan 1971 tavaszá­­­­ra készül el. A konyhát — gondolva a távlati bővítési lehetőségekre is — már a kezdetre 1500 személyes kapacitásúra építik meg. Mi történt Arlette-tel, a­­fáradt sztriptíztáncosnővel hajnalban? Hogyan fojtották meg az idős morfinista grófnőt ugyanabban a kerületben? Hová tűntek az ékszerek?­­ Halló, itt Maigret felügyelő! Nem, most nem a tv-ből, hanem az ALFA moziból. MAIGRET FELÜGYELŐ CSAPDÁJA Simenon bűnügyi regénye színes olasz—francia filmen * Június 26-tól új Maigret-film az Alfa műsorán ! A filmet a Május 1. délelőtt és a Városmajori kertmozi is játssza! ENSZ-szervezet a fejlődő országok támogatására Bemutatjuk az UNIDO-t Mint ismeretes, az UNIDO az idén elő­ször vett részt a Budapesti Nemzetközi Vásáron. A Frankfurter Allgemeine Zei­tung most érdekes cikkben mutatja be a nemzetközi szervezetet. Amikor 1966 végén az ENSZ közgyű­lése elhatározta, hogy megalapítja az UNIDO-t (United Nations Industrial De­velopment Organisation — az Egyesült Nemzetek Iparfejlesztési Szervezete), mint az Egyesült Nemzetek autonóm szerveze­tét, ez a keleti tömb által támogatott fej­lődő országok erőteljes nyomására tör­tént, néhány nyugati ipari állam akarata ellenére, különösen az Egyesült Államok és Nagy-Britannia ellenállása közepette. Akkor mindkét fél alapos indokokat sora­koztatott fel a szervezet létesítése­ mel­lett, illetve ellen. Nemzetközi tanácsadás A nagy donorországok arra utaltak, hogy a fejlesztési segélyt elosztó nemzet­közi szervezetek illetékessége és azoknak gyakran egymást keresztező akcióprog­ramjai szinte már áttekinthetetlenek és hogy az UNIDO a tizenkilencedik olyan ENSZ-szervezet lenne, amelynek feladata a fejlődő országok támogatása. Az ipari országok ennélfogva az ENSZ tevékeny­ségének és a fiatal államok támogatására igénybe vett pénzügyi eszközöknek még további szétforgácsolódásától tartottak. A fejlődő országok ezzel szemben ra­gaszkodtak az iparosítást előmozdító kü­lön ENSZ-szervezethez, mert ez a feladat­kör számukra építésük kulcskérdése. Azt akarták, hogy az UNIDO bizonyos fajta nemzetközi tanácsadás és műszaki segít­ségnyújtás eszköze legyen az iparosítás körébe tartozó valamennyi szakkérdésben. Ezenkívül az UNIDO mint előmozdító vagy közvetítő ügynökség (de nem mint finanszírozó!) gondoskodjék a fejlődő ál­lamokban kidolgozott iparosítási tervek végrehajtásának pénzügyi oldaláról. A harmadik nagy feladatkör, amellyel az ENSZ közgyűlése az UNIDO-t felru­házta, a számos nemzetközi támogató in­tézkedés koordinálása a fejlődő országok javára, hogy a pénzügyi és műszaki segít­ség célirányos és lehető leghatékonyabb felhasználását lehessen elérni. Elméletben nagyon szépen hangzik ez, a gyakorlat­ban azonban rendkívül nehéz. A külön­böző ENSZ-szervezetek féltékenyen őr­ködnek akcióik önállósága fölött. Így pél­dául a Világbank vezetősége egyelőre semmi hajlamot nem mutat arra, hogy kooperáljon az UNIDO-val. A FAO és az UNIDO között is elkeseredett verseny fo­lyik. Amennyiben az UNIDO-nak való­ban sikerül a donor- és a recipiens álla­mok érdekében fellazítania az ENSZ-szer­vezetek egocentrizmusát és létrehoznia a központi koordinációt, akkor­ teljesítmé­nyét igen nagyra kell értékelni. Nőtt a presztízse A Bécsben székelő UNIDO im­már több mint két éve áll fenn. Természetesen ilyen ,nemzetközi szer­veknél nem lehet kereskedelmi költség- és­­ hatékonyságszámítást végezni, de ma már vannak olyan angolszász szakembe­rek is, akik bár szkeptikusan álltak szem­ben az UNIDO-val, s részben még ma is szembenállnak vele, úgy vélik, hogy az egyiptomi Abdel Rahman által ügyesen irányított szervezet presztízse növekedett. A Német Szövetségi Köztársaság is inten­zív érdeklődést tanúsít a szervezet iránt, s úgy véli: az UNIDO-nak valóságosak az esélyei, hogy a fejlett­ államoknak a fej­lődőkhöz fűződő viszonyában a mindkét fél számára értékes katalizátori funkciót­­töltse be. Mivel a fejlődő országok az iparosítás­nak kiemelkedő szerepet tulajdonítanak, kézen­fekvő, hogy ezek az államok min­dent megtesznek majd a kedvelt gyerme­küknek tekintett UNIDO lehető legna­gyobb mérvű erősítésére. Azok a lehető­ségek, amelyeket az UNIDO kínál a fej­lődő államokhoz fűződő kapcsolatok ápo­lásában, továbbá az ipari fejlesztési ter­vekkel kapcsolatos korai értesülések hoz­záférhetősége, sőt, talán még az az alka­lom is, hogy UNIDO-tanácsadóikon ke­resztül befolyásolhatják az iparosítási terveket — úgy tűnik, a beruházó orszá­gok számára is megéri a fáradságot. Az ipari államok köreiben elismerik, hogy az UNIDO tényleges munkát végez és ellen­állt annak a veszélyes csábításnak, hogy a politikai retorika puszta fórumává ala­kuljon. E tekintetben nyilvánvalóan ta­nulságos példa az UNCTAD, amely a sok vitától, polémiától és viszálytól szinte ak­cióképtelenné lett. Vita az akcióprogramról Április 25-től május 14-ig a bécsi Hof­­burgban rendezték az Iparfejlesztési Ta­nács 3. ülésszakát. Ez a szerv az UNIDO — 45 állam képviselőiből alakított — fő irányadó szerve. De még a tanácsnak sem sikerült egyetértésre jutnia a szervezet akcióprogramja fő pontjainak elkerülhe­tetlen meghatározásában, ami feltétele a céltudatos munkának. A fejlődő országok megkísérlik, hogy az UNIDO keretében kívánságaik valamennyi pontját megva­lósítsák. A lehető legszélesebben akarják megvonni a szervezet hatáskörét, ami nem vezethetne máshoz, mint a szervezet fel­­aprózásához és ezzel gyengítéséhez. A harmadik UNIDO tanácsülés általános vitájában azonban csaknem valamennyi szónok egyetértett abban, hogy a priori­tásoknak a munkaprogramban való rögzí­tése nélkül nem jutnak semmire. Csak az a kérdés: melyek legyenek a prioritások? Többször elhangzott az óhaj, hogy az UNIDO-nak különösen a kis és a közép­üzemekkel kellene foglalkoznia a fejlődő országokban, amelyeket ott gyakran túl­ságosan elhanyagolnak, jóllehet a hazai nyersanyagok és mezőgazdasági termékek feldolgozásában, valamint a javító és szolgáltató tevékenységben döntő szerep hárul rájuk. Ugyancsak előnyben kellene részesíteni az UNIDO-nak a mezőgazda­sági és export orientációjú iparágakat, ezek fejlesztését, a lakás- és egészségügyi problémákat, a technológiai tapasztalat­­cserét, valamint kezdeményeznie kellene szimpozionok rendezését a fejlődő orszá­gok gyakorlati problémáiról — hangzott a felszólalásokban. Az UNIDO-nak máris kereken négy­száz tanácsadója dolgozik a fejlődő or­szágokban, akik — részben, ezen államok kormányainak kívánságára, konzultáló cégek bevonásával — ellenőrzik az ipari tervek feltételeit és gazdaságosságát. FELESLEGES VASKOHÁSZATI TERMÉKEINEK ÉRTÉKESÍTÉSÉVEL ! BÍZZ­A MEG A t/■ erroglobus vas- és acél TEK-vállalatot

Next