Magyar Hírlap, 1969. október (2. évfolyam, 271-301. szám)
1969-10-01 / 271. szám
2 1969. OKTÓBER 1. SZERDA NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap V K Q L F ÖL Dl LA P O K B Ó L •Neues Deutsch land r^I letesen kommentálja a nyugatnémet választás eredményét. Megállapítja, hogy a választás a szokásos nacionalista és kommunistaellenes uszítás, valamint demagóg reformígéretek közepette zajlott le. A CDU—CSU pártszövetsége az eddiginél is jobboldalibb vonalon haladt, de a másfél százalékos szavazatveszteség a velük szemben támadt kétségeket kifejezésre juttatta. A Nemzeti Demokrata Párt kudarcában két tényező játszott döntő szerepet. Egyrészről az, hogy a haladó erők — közöttük szociáldemokraták, a baloldali választási szövetség hívei, a kommunistáit, a szakszervezeti tagok, a keresztényeit és mindenekelőtt a fiatalok — leleplezték a Thadden-pártot és felrázták nyugatnémetek százezreinek a lelkiismeretét. Másrészről a CDU—CSU nem engedte magát „jobbról megelőzni”. A Szociáldemokrata Párt szavazatszámának növekedése azzal magyarázható, hogy a párt választói kormányváltozást akarnak elérni Bonnban. A szociáldemokrata és a szabad demokrata szavazók a CDU—CSU-ellenes választási jelszavak mellett tettek hitet. A választók többsége a nagykoalíció ellen szavazott. A Baloldali Választási Szövetség (ADF) volt különben az egyetlen erő a választási küzdelemben, amely kellő következetességgel vetette fel a politikai alapkérdéseket, azonban aktivitása nem fejeződött ki megfelelő szavazatarányban. Az ADF hátrányos megkülönböztetésben részesült. Valamennyi párt hajszát folytatott ellene és a tömegtájékoztatási eszközök elhallgatták programjának valódi célkitűzéseit Süddeutsche Teinung a laP vezércikke hangoztatja: ha az FDP a CDU—CSU-val kötne szövetséget, olyannyira a nagy párt ölelésébe kerülne, hogy kiszorulna belőle a szusz. S talán visszaszerezhetné azoknak a konzervatív választóknak egy részét, akik most elhagyják, de teljesen elveszítené progresszív választóit. A CDU—CSU természetesen mindent el fog követni, nehogy húszéves uralom után most ellenzékbe szoruljon. A választások eredményeképpen azonban az SPD uralmi igénye jogosult. Egyébként a CDU—CSU is felajánlotta a szabad demokratáknak a külügyminiszteri tárcát. —■ ----T.m 1 A laP állást foglal a nossjetterHWWSCmra kiskoalíció megalakítása mellett. A választók — írja — egyértelműen a hatalmi viszonyok megváltoztatása érdekében adták le szavazataikat. Az FDP-nek is csak azok a választói maradtak meg, akik ezt akarják. Maga a párt legutóbbi kongresszusán olyan programot fogadott el, amelyet nem lehet a választások után megváltoztatni. Kiesinger pedig hangoztatta, hogy a koalíciós kormány megalakítása előtt mindenekelőtt a keleti és az össznémet politika kérdéseit kell tisztázni. Az FDP világosan megmondta: él a Hallstein-doktrínával, vessünk véget az egyedüli képviselet követelésének. El lehet ettől egyszerűen állni? — kérdezi a lap. Stankfurtfregierint az újság azt írja, hogy a választók többségénél, akarata szerint kiskoalíciós kormányt kellene alakítani. Egy Brandt— Scheel-kormány azonban keskeny bázison operálna, s a CDU—CSU nem fogja tétlenül nézni, hogy ilyen lehetőség felvetődjön. Ha ezt tenné, ez Kiesingernek nemcsak a kancellári pozícióba kerülne, hanem a pártvezetői pozíciójába is.vúl egyszerűek, és mégis, a kormányalakítást a legkényesebb kombinációk előzik meg. A nehézségek elsősorban külpolitikai nézetkülönbségekből származnak. Pénzügyi tekintetben a német „gyengeség” okai a hatalom visszáját tükrözik. E hatalom — akár tetszik, akár nem — Bonnt teszi meg a nyugati világban játékmesterré. A lap tegnap „ARVRÉPRÁVO MMH hűség példája" címmel kommentálja a KB ülését, s azt elemzi, hogy a január utáni pártvezetés miért szalasztotta el a pártbeli hibák felszámolásának és a szocialista viszonyok továbbfejlesztésének kivételes történelmi lehetőségét? Erre a kérdésre kereste a választ a központi bizottság ülése. „Bár az első pillanatban érthetetlen, mégis az a helyzet, hogy a dubceki vezetés, amely a Novotny-féle opportunizmus elleni harc hullámán került felszínre, elmélyítette a január előtti időszak hibáit. A párt marxista-leninista jellege annyira meggyengült, hogy a pártot a likvidálás veszélye fenyegette. Az augusztus 22-i illegális XIV. pártkongreszszus bizonyítja, hogy a szeptemberre tervezett XIV. rendkívüli pártkongresszuson erre sor került volna. E jobboldali opportunizmus elleni harcot azonban csak akkor koronázhatja siker, ha a párt leleplezi és elítéli ennek az áramlatnak a képviselőit. A jobboldali opportunizmus hordozói névvel, önálló arculattal rendelkező, konkrét hús-vér emberek, nem pedig elvont sémák. A KB nem hagyta magát provokálni a jobboldali opportunizmus néhány képviselőjének felszólalásától, akik Kriegel nyomdokain haladva, nem a párthoz intézték szavaikat, hanem az utca népéhez.” THE TIME* A lap elsikei 6 **1 helyen foglalkoz cikke Saketségbe vonja, hogy a márka „hullámzó árfolyama” bevezetésének kizárólag gazdasági indítékai lennének. Kiesinger azzal, hogy lépést tett a márka felértékelése irányában, egyúttal lépett egyet Willy Brandt és Schiller pártja irányában is. Bármit gondoljunk e lépés pénzügyi jelentőségéről, mindenesetre megmutatja, hogy mennyire minden skrupulus nélküli politikus Kiesinger, akinek egyik választási fő jelszava éppen a felértékelés elutasítása volt. Huszonnégy óra sem kellett hozzá, hogy túltegye magát rajta. Ha a szövetségi kormány újra az ő kezébe kerül, ez elég nyugtalanító lesz Európa számára. _ ir~ «—A lap vezércikkében COMCAI hangsúlyozza, hogy paradox módon annak a választásnak a másnapján, amely éppen növekvő hatalmát bizonyította, az NSZK két területén is látni engedte gyengeségeit: politikai és pénzügyi téren. „Ezek persze nem olyan gyengeségek, amelyek megakasztják fejlődését, hanem olyanok, amelyek megmutatják hatalmának korlátait A német politika adottságai rendkí zik azzal a hírrel, hogy Dél-Afrikában egy évvel előrehozták az esedékes választások időpontját. „Vorster miniszterelnök szerint — írja az újság — vagy helyreáll az egység a pártban, vagy a hajlíthatatlan és ultrakonzervatív Herzog ellenzéki vezérnek és csoportjának kell távoznia a pártból. Eleinte úgy látszott, az ellentétek oka az, hogy Vorster hozzájárult: a dél-afrikai rögbiválogatott ellen kiálló új-zélandi csapatban színes játékosok is szerepelhessennek.”Alap rámutat,hogy nem az általános apartheid politika feladásáról van szó,hanem csupán alkalmi kivételezésről, „dél-afrikai érdekből”. „Immár Vorsternek is érdeke, hogy eltávolítsa a pártból Herzogot és híveit, akik a kormánypártot használják fel szélsőséges elgondolásaik terjesztésére és meg akarják hiúsítani Vorster azt célzó erőfeszítéseit, hogy kapcsolatokat építsen ki az afrikai államokkal. Vorster ugyanis így kívánja fokozni Dél-Afrika biztonságát gazdasági és stratégiai téren.” „A párt kézben tartja a helyzetet” Strougal beszéde a prágai kommunista aktíván (CTK) Prágában ülést tartott a fővárosi kommunisták aktívája. Tizenkétezer kommunista előtt Strougal, a CSKP elnökségének tagja mondott beszédet. Hangsúlyozta: a párt rátért a konszolidáció útjára, vezetősége bebizonyította, hogy szilárdan kezében tartja a helyzetet. A közvélemény helyeselte a nyugalom helyreállítására tett erélyes intézkedéseket. Nyugaton kénytelenek voltak nyíltan elismerni: kudarcot vallott a csehszlovákiai szocializmus elleni harcuk. A személyi változásokról hangsúlyozta, hogy a párt megtisztítása a jobboldali erőktől törvényszerű, s ezt igazságosan, következetesen kell végigvinni. Az aktívaülés részvevői üdvözölték a KB azon határozatát, hogy a pártból eltávolítják azokat, akik nézeteikkel és tevékenységükkel kárt okoztak a pártnak és a szocializmus ügyének. A DNFF és a DIFK küldöttsége Pekingben (Új Kína, Reuter) A Kínai Népköztársaság kikiáltásának 20. évfordulója alkalmából különrepülőgéppel Pekingbe érkezett a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front és a DIFK küldöttsége, élén Nguyen Huu Thóval, a DNFF Központi Bizottságának, a DIFK konzultatív tanácsának elnökével. A pekingi repülőtéren a küldöttséget Csou En-laj, az államtanács elnöke, valamint az ünnepségek alkalmából Pekingben tartózkodó Pham Van Dong, a VDK kormányfője fogadta. (Új Kína) Pakisztáni jószolgálati küldöttség érkezett Pekingbe, hogy részt vegyen az ország nemzeti ünnepén. Sukselainen Európáról (MTI) Befejezte jugoszláviai látogatását a finn parlamenti küldöttség. Johannes Sukselainen, a finn parlament elnöke belgrádi sajtóértekezletén kijelentette, hogy nagy lehetőségek vannak a Jugoszlávia és Finnország közötti kapcsolatok erősítésére. A tervezett európai biztonsági értekezletről hangsúlyozta, hogy a javaslatra sok ország adott pozitív választ. „Bízom benne, hogy tovább halad az értekezlet összehívásának előkészítése. Ha valamennyi európai ország egyetért egy ilyen konferencia öszehívásával, az nagy fontosságú hozzájárulás az európai helyzet rendezéséhez” — mondotta. A szerb parlament külügyi bizottsága a magyar—jugoszláv kapcsolatokról (MTI) A szerb parlament külügyi bizottsága a magyar—jugoszláv kapcsolatoknak szentelt ülésén igen fontosnak mondotta az együttműködés további fejlesztését Magyarországgal. Az ülésen Géza Tikvicki, Jugoszlávia budapesti nagykövete adott tájékoztatót a két szomszédos szocialista ország kapcsolatairól. A képviselők különösen nagy súlylyal foglalkoztak a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködéssel, s felhívták a figyelmet arra, hogy nincsenek teljes mértékben kihasználva az együttműködés lehetőségei. A szerb képviselők fontosnak mondották az ipari és a tudományos-műszaki együttműködést Foglalkoztak a kishatárforgalommal. Kiküldött munkatársunk telefonjelentése: ^ f ^ Q Választási programbeszéd Rejtett ellentétek a kormány és a szakszervezetek között Az angol Munkáspárt konferenciájának második napján, a délelőtti ülésen mondotta el beszédét Harold Wilson miniszterelnök, a párt vezére. A szokás szerint vitára nem bocsátott parlamenti jelentést, azaz a párt képviselőcsoportja a kormány tevékenységét, valamint programját ismertető beszámolót mondta el. Ezt megelőzően közölték az újonnan választott végrehajtó bizottság névsorát. Ebben 12 tag a szakszervezeteket, egy a szövetkezeti mozgalmat és szakmai csoportokat, hét a párt alapszervezeteit, öt a női párttagságot képviseli. A személyi összetétel változatlan, csak a női vb-tagok között van egy új, Hart asszony, aki korábban betöltött már miniszteri és pártfunkciókat. Ismét Callaghan belügyminiszter lett a párt kincstárnoka. Sikerbeszámoló, gúny és pátosz Az elnöklő White asszony e szavakkal jelentette be, hogy a miniszterelnök következik szólásra: — Meggyőződésem, hogy Harold pompás beszámolót fog tartani. Harold meg is felelt a várakozásnak. Nagy derültséget keltve azzal kezdte mindig elhiszi, amit az újságokban olvas. Most pedig azt olvassa, hogy ez a képviselőválasztások előtti utolsó munkáspárti konferencia. Miután célzott arra, hogy ez talán nem egészen bizonyos, lendületes választási szónoklatban ecsetelte a munkáspárti kormányzás öt esztendeje alatt az iskola-, kórház-, lakásépítés, iparfejlesztés, szociális ellátás terén elért eredményeket. Ezután hosszan foglalkozott a pénzügyi mérleg és az exportbevételek javulásával. A Közös Piacról szólva azzal a fenntartással erősítette meg az angol belépési szándékot és tárgyalási készséget, mondván, hogy Európának ugyanúgy szüksége van Angliára, mint fordítva. A konzervatív ellenzéket gúnyolva megjegyezte, hogy a tory árnyékkormány csak a dolgok árnyoldalát akarja látni, az ország nehézségeire spekulál és a régi temetkezési vállalkozókra hasonlít, akik azért fohászkodnak, hogy nyirkos legyen a tél és megteljenek a temetők. A négerüldöző rhodesiai Smith-rezsim barátaiként tüntetve fel a torykat, nem hagyta kihasználatlanul Enoch Powellnak, az Angliába bevándorolt színesbőrűek elleni fellépését és Heath toryvezér egymásnak ellentmondó állásfoglalásait sem. A hetvenes évek feladatairól szólva hangoztatta: az iskola-, kórház-, lakás- és más szociális problémák megoldásához egyelőre munkáspárti kormányra van szükség. Nem mulasztotta el nagy pátoszszal kijelenteni: a párt és a kormány szocialista elvei szerint a pénzügyi egyensúly és a műszaki fejlesztés nem cél, hanem eszköz. Nem szólt azonban ár- és jövedelempolitikájáról, a kormány és a szakszervezetek közötti ellentétekről, és körülbelül háromnegyedórás beszédében mellőzte a külpolitikai kérdések részletesebb tárgyalását is. Helyenként ragyogóan szellemes szónoklata befejeztével hosszan tartó tapsot kapott a küldöttektől és sokan helyükről felállva ünnepelték. A beszámolóért köszönetet mondó elnökasszony kijelentette: — Harold, megadjuk neked és a munkáspárti kormánynak az időt, amit kértél. A délelőtti ülés második részében a spanyol nép iránti szolidaritásról, Gibraltár Spanyolországgal szembeni függetlenségének támogatásáról, a nigériai polgárháború befejezéséről, a Biztonsági Tanácsnak a rhodesiai rezsim elleni határozottabb fellépésének sürgetéséről és a görög katonai rendszer elítéléséről fogadtak el határozatot. Zárt ajtók mögött Délután zárt ülést tartott a konferencia. Ezen — a hírek szerint — a hivatalosan napirenden szereplő tervezett pénzügyi és propagandakérdések mellett az az ellentét is szóba került, amelyet hétfőn jóformán csak egy-egy közbeszólás jelzett és csak a késő esti órákban robbant ki. Jones, az egymilliós szállítómunkás szakszervezet elnöke, csoportjával folytatott megbeszélés után, a 750 ezer főt számláló gépipari szakszervezet elnökével, Scanlonnal együtt felkereste a végrehajtó bizottságot. Wilsonnal, White aszszonnyal és Nicholas főtitkárral tárgyaltak, majd Barbara Castle miniszterasszonyt is bevonták a vitába. Az ellentétet az szította föl, hogy Jonesék az erős jövedelempolitika állami szabályozását a szakszervezeti jogok korlátozásának tekintik, a kormány pedig továbbra is ragaszkodik hozzá, és ez a ma tárgyalandó fő dokumentumban is szerepel. Ugyanakkor a szakszervezetek sikereként könyvelik el, hogy a kormány a parlament elé viszi a nők férfiakkal egyenlő bérezéséről intézkedő törvényjavaslatot, s hogy ezt a sok évtizedes munkásmozgalmi alapkövetelést most is csak hat év alatt kívánják teljes mértékben megvalósítani. Vajda Gábor Az új csehszlovák kormány ülése (CTK) Prágában megtartotta első ülését az új csehszlovák kormány. Az ülésen semmisnek nyilvánították az 1968. július 18-án hozott kormányhatározatot, amely helyeselte a Csehszlovák KP KB által az öt szocialista ország kommunista pártjának levelére adott választ. Ugyancsak megsemmisítették az 1968. augusztus 22-i kormányhatározatot, amely tévesen értékelte a szövetséges hadseregek belépését Csehszlovákiába, valamint az ugyanerre a kérdésre vonatkozó augusztus 23-i és 25-i kormánydokumentumokat. Nixon-levél Titóhoz (MTI) A Jugoszláviában tartózkodó Lee Dubridge, Nixon elnök tudományos különtanácsadója Belgrádban kijelentette, hogy az amerikai kormányzat a legszorosabb kapcsolatokra törekszik Jugoszláviával a tudomány és a technológia területén. Megbeszélései során a tárgyaló felel egyaránt hangoztatták, hogy mind Jugoszlávia, mind az Egyesült Államok elégedett a két ország politikai, kulturális és gazdasági kapcsolatainak alakulásával. Dubridge átadta Nixon Tito elnökhöz intézett levelét, amely a két ország tudományos kapcsolatai továbbfejlesztésének lehetőségeivel foglalkozik.