Magyar Hírlap, 1969. október (2. évfolyam, 271-301. szám)

1969-10-01 / 271. szám

2 1969. OKTÓBER 1. SZERDA NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap V K Q L F ÖL Dl LA P O K B Ó L •Neues Deutsch land r^I letesen kommentálja a nyugatnémet vá­lasztás eredményét. Megállapítja, hogy a választás a szokásos nacionalista és kom­munistaellenes uszítás, valamint demagóg reformígéretek közepette zajlott le. A CDU—CSU pártszövetsége az eddiginél is jobboldalibb vonalon haladt, de a más­fél százalékos szavazatveszteség a velük szemben támadt kétségeket kifejezésre juttatta. A Nemzeti Demokrata Párt ku­darcában két tényező játszott döntő sze­repet. Egyrészről az, hogy a haladó erők — közöttük szociáldemokraták, a balol­dali választási szövetség hívei, a kommu­nistáit, a szakszervezeti tagok, a keresz­tényeit és mindenekelőtt a fiatalok — le­leplezték a Thadden-pártot és felrázták nyugatnémetek százezreinek a lelkiisme­retét. Másrészről a CDU—CSU nem en­gedte magát „jobbról megelőzni”. A Szo­ciáldemokrata Párt szavazatszámának nö­vekedése azzal magyarázható, hogy a párt választói kormányváltozást akarnak elér­ni Bonnban. A szociáldemokrata és a sza­bad demokrata szavazók a CDU—CSU-el­­lenes választási jelszavak mellett tettek hitet. A választók többsége a nagykoalíció ellen szavazott. A Baloldali Választási Szövetség (ADF) volt különben az egyetlen erő a választási küzdelemben, amely kellő kö­vetkezetességgel vetette fel a politikai alapkérdéseket, azonban aktivitása nem fejeződött ki megfelelő szavazatarányban. Az ADF hátrányos megkülönböztetésben részesült. Valamennyi párt hajszát foly­tatott ellene és a tömegtájékoztatási esz­közök elhallgatták programjának valódi célkitűzéseit Süddeutsche Teinung a laP vezér­­­­cikke hangoz­tatja: ha az FDP a CDU—CSU-val kötne szövetséget, olyannyira a nagy párt öle­lésébe kerülne, hogy kiszorulna belőle a szusz. S talán visszaszerezhetné azoknak a konzervatív választóknak egy részét, akik most elhagyják, de teljesen elveszíte­né progresszív választóit. A CDU—CSU természetesen mindent el fog követni, ne­hogy húszéves uralom után most ellen­zékbe szoruljon. A választások eredmé­nyeképpen azonban az SPD uralmi igénye jogosult. Egyébként a CDU—CSU is fel­ajánlotta a szabad demokratáknak a kül­ügyminiszteri tárcát. —■ ----­T.m 1 A laP állást foglal a nossjetterHWWSCmra kiskoalíció megalakí­tása mellett. A választók — írja — egy­értelműen a hatalmi viszonyok megváltoz­tatása érdekében adták le szavazataikat. Az FDP-nek is csak azok a választói ma­radtak meg, akik ezt akarják. Maga a párt legutóbbi kongresszusán olyan programot fogadott el, amelyet nem lehet a válasz­tások után megváltoztatni. Kiesinger pe­dig hangoztatta, hogy a koalíciós kormány megalakítása előtt mindenekelőtt a keleti és az össznémet politika kérdéseit kell tisztázni. Az FDP világosan megmondta: él a Hallstein-doktrínával, vessünk véget az egyedüli képviselet követelésének. El lehet ettől egyszerűen állni? — kérdezi a lap. Stankfurtfregierint az újság azt írja,­­ hogy a választók többségénél, akarata szerint kiskoalíciós kormányt kellene alakítani. Egy Brandt— Scheel-kormány azonban keskeny bázi­son operálna, s a CDU—CSU nem fogja tétlenül nézni, hogy ilyen lehetőség fel­vetődjön. Ha ezt tenné, ez Kiesingernek nemcsak a kancellári pozícióba kerülne, hanem a pártvezetői pozíciójába is.­vúl egyszerűek, és mégis, a kormányala­kítást a legkényesebb kombinációk előzik meg. A nehézségek elsősorban külpoliti­kai nézetkülönbségekből származnak. Pénzügyi tekintetben a német „gyenge­ség” okai a hatalom visszáját tükrözik. E hatalom — akár tetszik, akár nem — Bonnt teszi meg a nyugati világban já­tékmesterré. A lap tegnap „A­­RVRÉPRÁVO MMH hűség példája" címmel kommen­tálja a KB ülését, s azt elemzi, hogy a ja­nuár utáni pártvezetés miért szalasztotta el a pártbeli hibák felszámolásának és a szocialista viszonyok továbbfejlesztésének kivételes történelmi lehetőségét? Erre a kérdésre kereste a választ a központi bi­zottság ülése. „Bár az első pillanatban érthetetlen, mégis az a helyzet, hogy a dubceki vezetés, amely a Novotny-féle opportunizmus elleni harc hullámán ke­rült­ felszínre, elmélyítette a január előtti időszak hibáit. A párt marxista-leninis­ta jellege annyira meggyengült, hogy a pártot a likvidálás veszélye fenyegette. Az augusztus 22-i illegális XIV. pártkongresz­­szus bizonyítja, hogy a szeptemberre ter­vezett XIV. rendkívüli pártkongresszuson erre sor került volna. E jobboldali oppor­tunizmus elleni harcot azonban csak ak­kor koronázhatja siker, ha a párt lelep­lezi és elítéli ennek az áramlatnak a kép­viselőit. A jobboldali opportunizmus hor­dozói névvel, önálló arculattal rendelke­ző, konkrét hús-vér emberek, nem pedig elvont sémák. A KB nem hagyta magát provokálni a jobboldali opportunizmus néhány képviselőjének felszólalásától, akik Kriegel nyomdokain haladva, nem a párthoz intézték szavaikat, hanem az ut­ca népéhez.” THE TIME­* A lap elsikei 6 *­­*1 helyen foglalko­z cikke Sakets­égbe vonja, hogy a márka „hullámzó árfolyama” bevezetésé­nek kizárólag gazdasági indítékai lenné­nek. Kiesinger azzal, hogy lépést tett a márka felértékelése irányában, egyúttal lépett egyet Willy Brandt és Schiller párt­ja irányában is. Bármit gondoljunk e lé­pés pénzügyi jelentőségéről, mindeneset­re megmutatja, hogy mennyire minden skrupulus nélküli politikus Kiesinger, aki­nek egyik választási fő jelszava éppen a felértékelés elutasítása volt. Huszonnégy óra sem kellett hozzá, hogy túltegye ma­gát rajta. Ha a szövetségi kormány újra az ő kezébe kerül, ez elég nyugtalanító lesz Európa számára. _ ir~ «—A lap vezércikkében COMCAI hangsúlyozza, hogy pa­radox módon annak a választásnak a másnapján, amely éppen növekvő hatalmát bizonyította, az NSZK két területén is látni engedte gyengesé­geit: politikai és pénzügyi téren. „Ezek persze nem olyan gyengeségek, amelyek megakasztják fejlődését, hanem olyanok, amelyek megmutatják hatalmának korlá­­tait A német politika adottságai rendkí­ zik azzal a hírrel, hogy Dél-Afrikában egy év­vel előrehozták az esedékes választások idő­pontját. „Vorster miniszterelnök szerint — írja az újság — vagy helyreáll az egység a pártban, vagy a hajlíthatatlan és ultra­konzervatív Herzog ellenzéki vezérnek és csoportjának kell távoznia a pártból. Eleinte úgy látszott, az ellentétek oka az, hogy Vorster hozzájárult: a dél-afrikai rögbiválogatott ellen kiálló új-zélan­di csa­patban színes játékosok is szerepelhesse­­n­nek.”­A­­lap rámutat,­hogy nem az általá­nos apartheid politika feladásáról van szó,hanem csupán alkalmi kivételezésről, „dél-afrikai érdekből”. „Immár Vorster­­nek is érdeke, hogy eltávolítsa a pártból Herzogot és híveit, akik a kormánypár­tot használják fel szélsőséges elgondolá­saik terjesztésére és meg akarják hiúsí­tani Vorster azt célzó erőfeszítéseit, hogy kapcsolatokat építsen ki az afrikai álla­mokkal. Vorster ugyanis így kívánja fo­kozni Dél-Afrika biztonságát gazdasági és stratégiai téren.” „A párt kézben tartja a helyzetet” Strougal beszéde a prágai kommunista aktíván (CTK) Prágában ülést tartott a fővárosi kommunisták aktívája. Tizenkétezer kom­munista előtt Strougal, a CSKP elnöksé­gének tagja mondott beszédet. Hangsú­lyozta: a párt rátért a konszolidáció út­jára, vezetősége bebizonyította, hogy szi­lárdan kezében tartja a helyzetet. A köz­vélemény helyeselte a nyugalom helyre­­állítására tett erélyes intézkedéseket. Nyugaton kénytelenek voltak nyíltan el­ismerni: kudarcot vallott a csehszlovákiai szocializmus elleni harcuk. A személyi változásokról hangsúlyozta, hogy a párt megtisztítása a jobboldali erőktől tör­vényszerű, s ezt igazságosan, következe­tesen kell végigvinni. Az aktívaülés részvevői üdvözölték a KB azon határozatát, hogy a pártból el­távolítják azokat, akik nézeteikkel és tevékenységükkel kárt okoztak a párt­nak és a szocializmus ügyének. A DNFF és a DIFK küldöttsége Pekingben (Új Kína, Reuter) A Kínai Népköztár­saság kikiáltásának 20. évfordulója alkal­mából különrepülőgéppel Pekingbe érke­zett a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadí­tási Front és a DIFK küldöttsége, élén Nguyen Huu Thóval, a DNFF Központi Bizottságának, a DIFK konzultatív ta­nácsának elnökével. A pekingi repülőté­ren a küldöttséget Csou En-laj, az ál­lamtanács elnöke, valamint az ünnepsé­gek alkalmából Pekingben tartózkodó Pham Van Dong, a VDK kormányfője fogadta.­­ (Új Kína) Pakisztáni jószolgálati kül­döttség érkezett Pekingbe, hogy részt ve­gyen az ország nemzeti ünnepén. Sukselainen Európáról (MTI) Befejezte jugoszláviai látogatá­sát a finn parlamenti küldöttség. Johan­nes Sukselainen, a finn parlament elnöke belgrádi sajtóértekezletén kijelentette, hogy nagy lehetőségek vannak a Jugosz­lávia és Finnország közötti kapcsolatok erősítésére. A tervezett európai biztonsági értekezletről hangsúlyozta, hogy a javas­latra sok ország adott pozitív választ. „Bízom benne, hogy tovább halad az ér­tekezlet összehívásának előkészítése. Ha valamennyi európai ország egyetért egy ilyen konferencia öszehívásával, az nagy fontosságú hozzájárulás az európai hely­zet rendezéséhez” — mondotta. A szerb parlament külügyi bizottsága a magyar—jugoszláv kapcsolatokról (MTI) A szerb parlament külügyi bi­zottsága a magyar—jugoszláv kapcsola­toknak szentelt ülésén igen­­ fontosnak mondotta az együttműködés további fej­lesztését Magyarországgal. Az ülésen Géza Tikvicki, Jugoszlávia budapesti nagykövete adott tájékoztatót a két szomszédos szocialista ország kapcsola­tairól. A képviselők különösen nagy súly­­lyal foglalkoztak a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködéssel, s felhívták a figyelmet arra, hogy nincsenek teljes mértékben kihasználva az együttműködés lehetőségei. A szerb képviselők fontos­nak mondották az ipari és a tudomá­nyos-műszaki együttműködést Foglalkoz­tak a kishatárforgalommal. Kiküldött munkatársunk telefonjelentése: ^ f ^ Q Választási programbeszéd Rejtett ellentétek a kormány és a szakszervezetek között Az angol Munkáspárt konferenciájá­nak második napján, a délelőtti ülésen mondotta el beszédét Harold Wilson mi­niszterelnök, a párt vezére. A szokás sze­rint vitára nem bocsátott parlamenti je­lentést, azaz a párt képviselőcsoportja a kormány tevékenységét, valamint prog­ramját ismertető beszámolót mondta el. Ezt megelőzően közölték az újonnan vá­lasztott végrehajtó bizottság névsorát. Ebben 12 tag a szakszervezeteket, egy a szövetkezeti mozgalmat és szakmai cso­portokat, hét a párt alapszervezeteit, öt a női párttagságot képviseli. A személyi összetétel változatlan, csak a női vb-tagok között van egy új, Hart asszony, aki ko­rábban betöltött már miniszteri és párt­funkciókat. Ismét Callaghan belügymi­niszter lett a párt kincstárnoka. Sikerbeszámoló, gúny és pátosz Az elnöklő White asszony e szavakkal jelentette be, hogy a miniszterelnök kö­vetkezik szólásra: — Meggyőződésem, hogy Harold pompás beszámolót fog tar­tani. Harold meg is felelt a várakozásnak. Nagy derültséget keltve azzal kezdte mindig elhiszi, amit az újságokban olvas. Most pedig azt olvassa, hogy ez a kép­viselőválasztások előtti utolsó munkás­párti konferencia. Miután célzott arra, hogy ez talán nem egészen bizonyos, len­dületes választási szónoklatban ecsetelte a munkáspárti kormányzás öt esztendeje alatt az iskola-, kórház-, lakásépítés, iparfejlesztés, szociális ellátás terén elért eredményeket. Ezután hosszan foglalko­zott a pénzügyi mérleg és az exportbevé­telek javulásával. A Közös Piacról szólva azzal a fenntartással erősítette meg az angol belépési szándékot és tárgyalási készséget, mondván, hogy Európának ugyanúgy szüksége van Angliára, mint fordítva. A konzervatív ellenzéket gúnyolva megjegyezte, hogy a tory árnyékkormány csak a dolgok árnyoldalát akarja látni, az ország nehézségeire spekulál és a régi temetkezési vállalkozókra hasonlít, akik azért fohászkodnak, hogy nyirkos legyen a tél és megteljenek a temetők. A néger­üldöző rhodesiai Smith-rezsim barátai­ként tüntetve fel a torykat, nem hagyta kihasználatlanul Enoch Powellnak, az Angliába bevándorolt színesbőrűek elleni fellépését és Heath toryvezér egymásnak ellentmondó állásfoglalásait sem. A hetvenes évek feladatairól szólva hangoztatta: az iskola-, kórház-, lakás- és más szociális problémák megoldásá­hoz egyelőre munkáspárti kormányra van szükség. Nem mulasztotta el nagy pátosz­­szal kijelenteni: a párt és a kormány szocialista elvei szerint a pénzügyi egyen­súly és a műszaki fejlesztés nem cél, ha­nem eszköz. Nem szólt azonban ár- és jövedelempolitikájáról, a kormány és a szakszervezetek közötti ellentétekről, és körülbelül háromnegyedórás beszédében mellőzte a külpolitikai kérdések részlete­sebb tárgyalását is. Helyenként ragyogóan szellemes szó­noklata befejeztével hosszan tartó tapsot kapott a küldöttektől és sokan helyükről felállva ünnepelték. A beszámolóért kö­szönetet mondó elnökasszony kijelentette: — Harold, megadjuk neked és a munkás­párti kormánynak az időt, amit kértél. A délelőtti ülés második részében a spanyol nép iránti szolidaritásról, Gibral­tár Spanyolországgal szembeni független­ségének támogatásáról, a nigériai polgár­­háború befejezéséről, a Biztonsági Ta­nácsnak a rhodesiai rezsim elleni határo­zottabb fellépésének sürgetéséről és a görög katonai rendszer elítéléséről fogad­tak el határozatot. Zárt ajtók mögött Délután zárt ülést tartott a konferencia. Ezen — a hírek szerint — a hivatalosan napirenden szereplő tervezett pénzügyi és propagandakérdések mellett az az el­lentét is szóba került, amelyet hétfőn jóformán csak egy-egy közbeszólás jel­zett és csak a késő esti órákban robbant ki. Jones, az egymilliós szállítómunkás szakszervezet elnöke, csoportjával folyta­tott megbeszélés után, a 750 ezer főt számláló gépipari szakszervezet elnöké­vel, Scanlonnal együtt felkereste a végre­hajtó bizottságot. Wilsonnal, White asz­­szonnyal és Nicholas főtitkárral tárgyal­tak, majd Barbara Castle miniszter­asszonyt is bevonták a vitába. Az ellen­tétet az szította föl, hogy Jonesék az er­ős jövedelempolitika állami szabályozását a szakszervezeti jogok korlátozásának te­kintik, a kormány pedig továbbra is ra­gaszkodik hozzá, és ez a ma tárgyalandó fő dokumentumban is szerepel. Ugyan­akkor a szakszervezetek sikereként köny­velik el, hogy a kormány a parlament elé viszi a nők férfiakkal egyenlő bérezéséről intézkedő törvényjavaslatot, s hogy ezt a sok évtizedes munkásmozgalmi alapköve­telést most is csak hat év alatt kívánják teljes mértékben megvalósítani. Vajda Gábor Az új csehszlovák kormány ülése (CTK) Prágában megtartotta első ülé­sét az új csehszlovák kormány. Az ülésen semmisnek nyilvánították az 1968. július 18-án hozott kormányhatározatot, amely helyeselte a Csehszlovák KP KB által az öt szocialista ország kommunista pártjá­nak levelére adott választ. Ugyancsak megsemmisítették az 1968. augusztus 22-i kormányhatározatot, amely tévesen érté­kelte a szövetséges hadseregek belépését Csehszlovákiába, valamint az ugyanerre a kérdésre vonatkozó augusztus 23-i és 25-i kormánydokumentumokat. Nixon-levél Titóhoz (MTI) A Jugoszláviában tartózkodó Lee Dubridge, Nixon elnök tudományos kü­­löntanácsadója Belgrádban kijelentette, hogy az amerikai kormányzat a legszoro­sabb kapcsolatokra törekszik Jugoszláviá­val a tudomány és a technológia terüle­tén. Megbeszélései során a tárgyaló felel­ egyaránt hangoztatták, hogy mind Ju­goszlávia, mind az Egyesült Államok elé­gedett a két ország politikai, kulturális és gazdasági kapcsolatainak alakulásával. Dubridge átadta Nixon Tito elnökhöz in­tézett levelét, amely a két ország tudomá­nyos kapcsolatai továbbfejlesztésének le­hetőségeivel foglalkozik.

Next