Magyar Hírlap, 1969. november (2. évfolyam, 302-330. szám)

1969-11-01 / 302. szám

K­Ü­LFÖLDI LAPOKBÓL' • ... '• v X... "'&St­J ©OflPfBAfl OOTlPffBAfl naptóSJtpSi ~ w ^ ■ kertelen provo­káció című cikkében foglalkozik az angol hatóságok újabb szovjetellenes tényke­désével. Ez év szeptemberében ugyanis a londoni rendőrség az utcán letartóztatta Szlepcovot, a Szovjetunió kereskedelmi kirendeltségének munkatársát, majd öt napig törvénytelenül fogva tartotta, an­nak ellenére, hogy Szlepcovnak sürgős orvosi segítségre lett volna szüksége meg­újuló szívbaja miatt. Az angol titkosszol­gálat emberei állandó kihallgatásokon hazaárulásra próbálták rábírni Szlepco­vot. Amikor minden igyekezetük kudar­cot vallott, az angol hatóságok bejelen­tették, hogy Szlepcov „meggondolta ma­gát”, és lemondott arról a korábbi szán­dékáról, hogy Angliában telepedjék le. Az angol belügyminisztérium, valamint a külügyminisztérium nem vette figyelem­be a szovjet nagykövetség határozott til­takozását. A cikkíró ebből a tényből is azt a kö­vetkeztetést vonta le, hogy „London re­akciós körei igyekeznek megnehezíteni a londoni szovjet hivatalok munkatársai­nak munkáját, tovább élezni a szovjet— angol kapcsolatokat, fokozni a bizalmat­lanság légkörét, a nemzetközi feszültsé­get ... Figyelmet kelt az a tény — hang­súlyozza a cikk —, hogy az angol hatósá­gok már hosszú évek óta alkalmaznak hasonló törvénytelen eljárásokat a szov­jet emberek ellen.” A szovjet nép, ame­lyet mélységesen felháborított az angol hatóságok provokációs tevékenysége, kö­veteli, hogy Angliában biztosítsák a szov­jet állampolgárok biztonságát, teremtse­nek normális körülményeket a szovjet hivatalok munkájához. THE TIMES­­&"“S5 vezetci.i.néven azt írja, hogy a Brandt­­kormány működése a márka felértékelé­sével jól kezdődött, ami pedig a közös piaci angol felvétellel kapcsolatos állás­pontját illeti, Brandt „határozott szavait nemsokára mérlegre teszik”, amikor ösz­­szeül a hatok csúcsértekezlete. Az NDK- val kapcsolatos kijelentéseivel viszont „kényes ösvényre lépett. Egyfelől az a tö­rekvése, hogy megjavítsa kapcsolatait a keleti szomszéddal, nem foglalja magában a diplomáciai elismerést, másfelől olyan kormányszintű tárgyalások kilátását aján­lotta fel, amely szavai szerint egyezmé­nyes együttműködést eredményezhet”. A lap szerint most Brandtnak konkrétan meg kell határoznia, mit is jelent az a formula, hogy „két állam létezik egy né­met nemzeten belül, ezek nem idegen or­szágok, s kapcsolataiknak különleges ter­­mészetűeknek kell lenniük”. A Németor­szág két része közötti kapcsolatok az euró­pai enyhülés magvát képezik. Nem lehet szó gyors vagy könnyű haladásról. Ami lényeges, az a rugalmasságra való kész­ség. Tapsolni kell Brandtnak, mert kész új szellemben megvizsgálni a feszültség enyhítésének lehetőségeit: hogyan lehet ismét normálissá tenni a kelet-nyugati kapcsolatokat. Jakubovszkij marsall Prágába érkezett Megbeszélés Gustáv Hu­sekkal (CTK) Csütörtökön Prágába érkezett Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerző­déshez tartozó országok egyesített fegy­veres erőinek főparancsnoka, az egyesített fegyveres erők törzse tábornokainak és tisztjeinek kíséretében. A prágai repülőtéren Jakubovszkijt Martin Dzúr vezérezredes, csehszlovák nemzetvédelmi miniszter, F. Bedrich al­tábornagy, a csehszlovák néphadsereg politikai főcsoportfőnöke, K. Rusov altá­bornagy, a csehszlovák néphadsereg ve­zérkari főnöke, K. Koszev vezérezredes, bolgár nemzetvédelmi miniszterhelyettes, Csémi Károly altábornagy, a magyar hon­védelmi miniszter első helyettese, a ma­gyar néphadsereg vezérkari főnöke fo­gadta. Jakubovszkij marsallt fogadta meg H. Kessler vezérezredes, az NDK nemzetvé­delmi miniszterének helyettese, az NDK néphadseregének vezérkari főnöke, Tu­­czapski hadosztálytábornok, lengyel nem­zetvédelmi miniszterhelyettes, Tirca ve­zérezredes, a román fegyveres erők mi­niszterének helyettese, Januscsikov altá­bornagy, a Csehszlovákiában tartózkodó egyesített fegyveres erők főparancsnoká­nak képviselője, Majoron vezérezredes, az ideiglenesen Csehszlovákiában tartóz­kodó szovjet középső hadseregcsoport pa­rancsnoka, Zolotov vezérőrnagy, a szov­jet középső hadseregcsoport katonai ta­nácsának tagja, Szkripka vezérőrnagy, a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövetsé­gének katonai attaséja, és a szövetséges hadsereg több más felelős képviselője. Gustáv Hasák, a Csehszlovák Kommunis­ta Párt Központi Bizottságának első tit­kára, az államvédelmi tanács elnöke pén­teken fogadta Ivan Jakubovszkij mar­sallt. A baráti és elvtársi szellemben folytatott megbeszélés során megvitatták a kölcsönös kapcsolatokat érintő kérdé­seket. Szavazás az ENSZ-ben Koreai vita­­ az érintettek nélkül (TASZSZ) Az ENSZ politikai bizottsá­gának csütörtöki ülésein folytatták a vitát a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ságnak a koreai kérdés megvitatására va­ló meghívásáról. A délelőtti ülésen hangzott el Kuzmin belorusz, a délutáni ülésen pedig Polja­­nicsko ukrán küldött felszólalása. Mind­ketten rámutattak arra, hogy a nyugati hatalmak, elsősorban az Egyesült Álla­mok magatartása húsz év óta akadályoz­za a koreai kérdés eredményes megvita­tását az ENSZ-ben, mert előnyösnek tart­ják magukra nézve a Koreában jelenleg fennálló helyzetet, félnek a koreai nép igazi képviselőinek, a KNDK képviselői­nek felszólalásától. A két küldött, vala­mint a csütörtöki ülés sok más szónoka követelte, hogy minden előzetes feltétel nélkül, tanácskozási joggal hívják meg mindkét Korea képviselőit a vitában való részvételre. Hangsúlyozták, hogy az ENSZ csak ily módon hozhat elfogadható, a fe­lek számára érvényes döntéseket. A csütörtök délutáni ülésen megejtett szavazás során a 24 szocialista és fejlődő ország határozati javaslatát 40 küldöttség szavazta meg, 55-en ellene foglaltak ál­lást, 27 küldöttség tartózkodott a szava­zástól. A nyugati javaslatot 65 küldöttség fogadta el, ellene 31 küldöttség szavazott, 26 pedig tartózkodott a szavazástól. A szavazás eredményének kihirdetése után Malik szovjet képviselő felszólalásá­ban megállapította: ez alkalommal sem fogadták el a koreai kérdés eredményes megvitatása szempontjából kedvező ja­vaslatot. A szavazás eredménye csak azoknak az érdekeit szolgálja, akik fenn akarják tartani a koreai félszigeten fenn­álló jogtalan, tűrhetetlen, és a békére nézve veszélyes helyzetet. DZSERMUKBA, e 2000 méter magasan fekvő üdülő­helyre, ahová autón négyórás úttal lehet eljutni, repülő­vel megyünk. Nem ugyanarról a repülőtérről szállunk fel, ahová a moszkvai géppel érkeztünk. Ez kis repülő­tér, betonkifutó nélkül. Jönnek-mennek egymás után a kétfedelű, egymotoros gépek. A fővárost az ország tíz városával, óránként induló gépekkel, rendszeres légi forgalom kapcsolja össze. Az utasok sorba állnak, mint nálunk a Moszkva téren a villamosra várók. Egy-egy anya karján gyermek, egy-egy férfi hóna alatt görög­dinnye, másik kezében táskarádió. Kirándulni mennek és hogy repülőgéppel, az itt már megszokott dolog. Beszállunk a tizenkét személyes, elnyűhetetlen, bizton­ságos gépbe, amely 40 perces útja során 3000 métert meg­haladó hegygerincen szökken át és egy hegyi legelőre ereszkedik le. Az út kellemes, a látvány lenyűgöző. He­lyenként mintha Hold-tájra néznénk le, a magas hegy­vidék kopár és kietlen. De ahol akár csak asztal nagy­ságú humusz van, azt megművelik. Hamarosan Dzsermukban vagyunk. Ez az üdülő, ahol több mint 20 gyógyforrás fakad, a gyomorbetegségtől a reumáig a legkülönbözőbb bajokat gyógyítja. Hatalmas szanatóriumok érik egymást és még nagyobbakat építe­nek. A főépület oszlopcsarnokában, hasonlóan Karlovy Varyhoz, egymás mellett, névvel ellátott források sora­koznak. A parkban a vizet kortyolgató betegek sétál­gatnak. Az egyik fasorban mintha csak palota díszterme volna, hatalmas terített asztal körül ül egy születésnapi lako­ma. Meghívnak. Az ünnepséget az erdészet rendezte. Az asztalon, mi szem-szájnak ingere, minden, amit az ör­mény föld terem. Kétoldalt, a fák között sül a saslik és a patakok aranya, a pisztráng A hangulat emelkedett. Az ünnepelt 75 éves orosz kertész, aki az itteni kopár vidéket virágokkal, fákkal telepítette be és ezzel elnyer­te a nép szeretetét. Amikor az ünnepeltet köszöntjük, s a vendégek megtudják, hogy magyarok vagyunk, fel­emelkedik egy férfi, üdvözöl bennünket, a háború alatt Budapestnél harcolt Magyarország felszabadításáért. A magyar népről csak szépet és jót tud mondani. Harmonika zendül, táncra kerekednek a vendégek. Az ■nnepelt leánya, már maga is betöltötte az ötvenedik Gál Tivadar: | L| 1 A tudomány évezredei Útijegyzetek Szovjet Örményországból 4. évét, táncra kér, így tanulom meg az örmény nép tán­cát . ... ELLÁTOGATUNK ECSMIADZINBA IS. Ez a modern iparváros Jerevántól mintegy 20 kilométerre fekszik. Hu­szonötezer lakos a műanyaggyárban, a borkombinátban és a konzervgyárban dolgozik. A város i. sz. a II—III. században Örményország fővárosa volt és ma is az ör­mény-gregorián egyház központja. A IV. században épült katedrális és kolostortömb, amelyeket a VII. században rekonstruáltak, a középkori örmény építőművészet re­meke. A templom ma is jó állapotban van, falfestmé­nyeit most restaurálják. A templom melletti egyházi mú­zeumban az örmény egyház középkori kegytárgyait (öt­vösművészeti remekek) őrzik. Ez a város az örmény egyház fejének, a katholikosz­­nak székhelye, akit a világon szétszórtan élő örmények választanak egyházfővé. A katholikosz élénk nemzetközi kapcsolatot tart fenn, hiszen a világ csaknem valameny­­nyi országában élnek örmények. Tükrözi ezt a múzeum újabb kori része is, ahol az Irántól Amerikáig szétszórva élő örmények ajándékait őrzik. Ecsmiadzin közelében találkozom az örmény építészet egyik különlegességének romjaival, Zvartnoc templomá­val, mely Ecsmiadzinéval majdnem egy időben épült, s a fennmaradt egykori domborművek tanúsága szerint háromemeletes volt. Alaprajza kör és a templom gúlára emlékeztetett. Az arabok által lerombolt templomnak ma már csupán néhány faragott kövét látni, ezeket nagy szeretettel és hozzáértéssel illesztették a rekonstruált terv­rajz alapján helyükre. Nem véletlen, hogy műemlékei­ket az örmények ily becsben tartják. Büszkék tudomá­nyos eredményeikre. Úgy mondják, hogy az örmény tu­domány évezredes múltja mindenképpen indokolja a jelenlegi kiemelkedő eredményeket és az örmény tudo­mány világviszonylatban is vezető helyét A MATENADARANBAN ÖRZÖTT iratok tanúsága szerint az örmény tudósok évszázadokkal Galilei előtt megállapították, hogy a Föld forog tengelye és a Nap körül. A Tejútról azon a véleményen voltak, hogy az csillagmilliárdok halmazata. Sok más olyan tudományos megállapításra is jutottak, amelyeket csak évszázadok­kal később, a pontos megfigyeléseken alapuló tudomány igazolt véglegesen. Ma az örmény Tudományos Akadé­mia nemcsak a Szovjetunióban, hanem világviszonylatban is előkelő helyet foglal el a csillagászatban, az atomku­tatásban, az elektronikában. Módom volt ellátogatni Ambarcumjan intézetébe, a Burakanba. Európának ez az egyik legnagyobb rádió­csillagászati obszervatóriuma, az Aragaz 4000 métert meghaladó, állandóan havas csúcsú hegységének lábá­nál, 1700 méter magasban épült, parkok és virágok kö­zött. Megismerkedtem az intézet tudományos titkárával, fiatal szimpatikus leánnyal, aki jól ismeri Magyarorszá­got és különösen elismerően nyilatkozik dr. Detre László csillagászról és a Szabadság-hegyen levő Konkoly-Thege csillagvizsgáló intézetről. Bár a mi intézetünk méretei­ben és felszereltségében messze elmarad a Burakantól, eredményeinket nagyra értékelik. A titkárnő tudomá­nyos kutatásainak folytatására ez évben is a budapesti csillagvizsgálóban dolgozik néhány hónapig. Búcsúzáskor örmény nyelvű könyvet kapok, benne fénykép, amely Ambarcumjan akadémikust dr. Ruszt­yák Istvánnal, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével együtt ábrázolja. Az elismerés nekem, a „laikusnak” is jólesik... AZ ELEKTRONIKUS SZÁMÍTÓGÉPEK szerkesztésé­vel foglalkozó tudományos kutatóintézetbe, s a hozzá kapcsolódó gyárba is eljutottam. Ezek ma az örmény tudomány kedvencei. A kutatóintézet és a gyár óriási, gyűrű alakú épülettömbben van. A fejlesztési részlegben a formatervezők megmutatják azokat a Nairi típusú szá­mítógépeket, amelyeket magyar megrendelésre gyárta­nak. Elmondják, hogy kapcsolatban vannak a magyar kutatókkal, elektronikai gyárainkkal. A kooperációt fej­leszteni akarják. Iparunkat dicsérik. A vendég iránti ud­variasság talán iparcikkeink elismerését is reprezen­tálja ... (Következik: Gránitkemény nép) Magyar vélemény az ENSZ-jubileumról (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés csütör­töki plenáris ülésén folytatta a világszer­­vezet 20 éves fenfárásának t értékürtkeplé­­sét előkészítő bizottság által előterjesztett javaslat megvitatását. Az ülésen felszólalt Nagy János, ha­zánk képviselője, aki hangsúlyozta, hogy a magyar kormány nagy jelentőséget tu­lajdonít az ENSZ 25 éves fennállása meg­ünneplésének 1970 fontos mérföldkő a magyar nép életében is: ekkor lesz 25 éves a szabad és független Magyarország. Hazánknak a fasiszta iga alól való felsza­badításában a szovjet hadsereg vállalta magára a legnagyobb terheket. Magyar­­földön több ezer emlékmű örökíti meg az elesett szovjet hősök dicsőségét. A magyar nép mindig különleges jelentőséget tulaj­donított a nemzetközi béke és biztonság megerősítésének — hangoztatta Nagy Já­nos- és m­agáésnak vallja­­ az ENSZ alapokmányában kifejtett eszményeket. I­b­ ) 2 1969. NOVEMBER 1. SZOMBAT______________________________NEMZETKÖZI PONTI­ka_______________________________________Magyar Hírlap Algéria ünnepe Az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság nemzeti ünnepe, a fegyveres felszabadító harc megindulásának 15. év­fordulója alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Huari Rumediennek, a forradalmi tanács és az algériai kormány elnökének. Péter János külügyminiszter ez alkalomból ugyancsak üdvözlő távira­tot küldött Buteflika külügyminiszternek.­­ T­izenöt évvel ezelőtt Algéria népe fegy­vert fogott, hogy a francia gyarmato­sítóktól megszabadítsa s független ország­gá tegye hazáját. A fegyveres harccal megkezdődött az algériai nemzeti felsza­badító forradalom. Az FLN-nek, a Nem­zeti Felszabadítási Frontnak, az ország szervezett politikai erejének vezetésével hét éven keresztül tartott az igaz ügyért folyó hősies harc, amely végül is teljes sikerrel végződött: Franciaország „tenge­ren túli megyéjéből” nemzetközi elisme­résnek örvendő, független ország lett. Az ország népe nem csekély áldozat árán szerezte meg szabadsággát: csaknem egy­millió ember esett áldozatul a második világháború utáni idők egyik legnagyobb szabású függetlenségi harcának. Algéria népe azonban nem hiába hul­latta vérét. A felszabadító harc sikere le­hetővé tette, hogy az ország a gazdasági és a politikai-társadalmi fejlődés útjára lép­jen. Lerombolt falvak, szétzüllesztett köz­­igazgatás, krónikus szakemberhiány — ez volt a gyarmatosítók pusztításainak kö­vetkezménye. A nem kapitalista fejlődés útját választó Algéria nem vallott szé­gyent a békés építőmunka terén sem. A nagyarányú államosítások, az agrárforra­dalom, a mezőgazdaság korszerűsítése, az analfabetizmus felszámolásában elért eredmények az ország népének tehetsé­gét, alkotó erejét dicsérik. Az önálló útra lépett Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság baráti kapcsolatokat létesí­tett a Szovjetunióval, a többi szocialista országgal, közöttük hazánkkal is. Az arab ország külpolitikáját a békés egymás mellett élés elveinek tiszteletben tartása, pozitív semlegességi törekvés jellemzi, vagyis tevékeny hozzájárulás, aktív és konstruktív kezdeményezés a nemzetközi politika fontos problémáinak megoldásában. Mindez tiszteletet kelt, s Algéria tekintélyének folyamatos meg­erősödését eredményezi. Az évfordulón kívánunk további sike­reket Algériának, s ki­­spostáink további kiszélesedését mindkét ország javára. Befejeződött a leszerelési ülésszak (TASZSZ, AFP) Csütörtökön este — egy szokatlanul hosszú ülésnap után — befejezte munkáját a genfi leszerelési ér­tekezlet nyári ülésszaka. A küldöttek hat órán keresztül fejtették ki észrevételeiket a tengerfenék és térsége atomfegyver­mentesítéséről beterjesztett módosított szovjet—amerikai szerződéstervezettel kapcsolatban. A záróülésen a delegációk elhatározták, hogy a módosított szerződéstervezetet meg­vitatás végett az ENSZ közgyűlése elé terjesztik. (A közgyűlés előtt a tervezetet a politikai bizottság fogja megvitatni.) A konferencia részvevői ezenkívül jóvá­hagyták a leszerelési bizottság idei jelen­tését, amelyet szintén a világszervezet közgyűlése elé terjesztenek. Genfben arra számítanak, hogy a kon­ferencia következő ülésszaka 1970 feb­ruárjában nyílik meg.

Next