Magyar Hírlap, 1970. augusztus (3. évfolyam, 212-242. szám)
1970-08-01 / 212. szám
2 1970. AUGUSZTUS 1. SZOMBATON HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap Az Elnöki Tanács ülése (Folytatás az 1. oldalról) külterületi településeken adtak ki eddig is az iparhatóságok — mestervizsgához nem kötött — kisipari működési engedélyt. Az Elnöki Tanács most törvényerejű rendeletet alkotott, amely megszünteti a kisipari működési engedélyek kiadásának a helység lakosságszámától függő korlátozását. Az Elnöki Tanács végül egyéni kegyelmi és egyéb ügyeket tárgyalt. A felsőoktatás szervezetváltozásairól Dr. Polinszky Károly nyilatkozata A felsőoktatási intézményekre vonatkozó elnöki tanácsi törvényerejű rendelet céljáról, jelentőségéről dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes elmondta a Magyar Távirati Iroda munkatársának : — A változások részét képezik egy jól átgondolt, több éves felsőoktatás-politikai folyamatnak, reformtörekvésnek. Az Elnöki Tanács mostani törvényerejű rendelete lezárja e fejlődési folyamat egy szakaszát. Az a célunk, hogy néhány év múlva csupán főiskolákon és egyetemeken képezzenek majd diplomás szakembereket. Ezért részben összevonásokkal, részben a meglevő felsőoktatási intézetek folyamatos erősítésével, az oktatás és nevelés feltételeinek minőségi javítása révén korunk tudományos színvonalán működő felsőfokú intézményrendszert alakítunk ki. Idővel megszűnnek tehát a felsőfokú technikumok, és szakiskolák, akadémiák, felsőfokú pedagógusképző intézetek és egységes szervezetű főiskolákon neveljük a jövő üzemmérnökeit, tanítóit, óvónőit. Természetesen csak a legjobb felsőfokú technikumokat, szakiskolákat szervezzük át főiskolákká. Eddig öt főiskolát és egy egyetemen működő főiskolai kart létesítettünk, ilyen módon, egyidejűleg hat felsőfokú technikum, illetőleg szakiskola önálló működését szüntettük meg. Ezúttal újabb felsőfokú technikumok összevonásával létesítjük Pécsett a Pollack Mihály nevét viselő műszaki főiskolát, és szakiskolából főiskolává szerveződik — új nevén a Pénzügyi és Számviteli Főiskola. A jövőben valamennyi pedagógus — az általános iskolai tanárok, tanítók és óvónők — képzése azonos intézménytípusban történik. A jelenlegi tanárképző főiskolák tanítói, óvónői karokkal kibővítve, egységes alsófokú pedagógusképző intézményekké fejlődhetnek. Egy további oktatáspolitikai célkitűzésünk: alkalmassá tenni a főiskolákat arra, hogy ne egyszer s mindenkorra befejezett képzést nyújtsanak, hanem a felsőoktatás egy lépcsőjét jelentsék, ahonnan tovább lehet lépni az egyetemekre is. Úgy kívánjuk kialakítani a képzési rendszert, hogy a diplomát szerző szakemberek — üzemmérnökök, pedagógusok, üzemgazdászok — a későbbiekben egyetemi szinten is folytathassák tanulmányaikat. Ezért kapcsolódik számos főiskola önálló karként a különböző egyetemeken. Néhány főiskola olyan eredményeket ért el, hogy már most indokolt egyetemi jellegű oktatási intézménnyé való átszervezésük. Ezért a debreceni és a keszthelyi — korábban egyetemi jellegű — agrártudományi főiskolák most mint egyetemek kezdik meg működésüket. Beszéljünk a telekrendeletről lehet-e Síülösb telke a nagykorú gyermeknek és az élettársnak? — Így telek, több tulajdonos A kormány tavaly foglalkozott a lakás- és üdülőépítés telekellátásával és határozatba foglalta az irányelveket. Ez a határozat lényegében az új telekellátási rendszert vezetett be. A telekellátás szabályozására azért volt szükség, mert a kereslet rohamosan növekedett, különösen a gyorsan fejlődő településeken és az üdülőövezetekben. Korábban, a kormányhatározat ismertetése során utaltunk már arra, hogy milyen lehet a személyi telektulajdon mértéke. Most az erre vonatkozó rendelet pontosan meghatározza az építési telek fogalmát. Mi tehát az építési telek? A hivatalos meghatározás szerint minden olyan belterületi és külterületi földrészlet, amelyre állandó tartózkodás céljára szolgáló lakóépületet építettek, vagy ilyen épület az építésügyi szabályok szerint magánerővel építhető, illetve amelyre ideiglenes tartózkodás céljára szolgáló üdülőt építettek vagy ilyen építhető. A közfelfogás minden belterületi földrészletet, nagyságától függetlenül, egy építési teleknek tekint. A rendelet meghatározza a nagyságot is, illetve függővé teszi attól, hogy a város vagy község, az illetékes területi tanács végrehajtó bizottsága az adott területen hogyan szabályozza a teleknagyságot. Van eset, hogy a helység rendezési terve egy telek nagyságát 200 négyszögölben állapítja meg. Ez esetben például egy 900 négyszögölnyi belterületi földrészlet négy teleknek felel meg. Vannak helységek, ahol a tanács végrehajtó bizottsága 300 négyszögöles telkek kialakítását tartja helyesnek. Ilyenkor a beépítetlen 900 négyszögöles földrészlet három telekhelynek számít. Előfordulhat más eset is. Például az, hogy a 900 négyszögölön van már épület és ez úgy helyezkedik el, hogy nem enged lehetőséget három 300 négyszögöles telek kialakítására. Ebben az esetben, mindössze két önálló telekkel lehet számolni ezen a területen. Ennél az esetnél van jelentősége az úgynevezett építésügyi szabályoknak. Mindenesetre fontos, hogy a telektulajdonosok, vagy a telekvásárlók pontos információkat szerezzenek be a területileg illetékes tanácsi szervektől. A telekrendeletek pontosan szabályozzák azt is, kinek hány telke lehet. Az általános elv szerint egy személy, illetve egy család tulajdonában egy lakóépületes telek és egy üdülőtelek lehet. Mit értünk a család fogalma alatt ebben az esetben? A család körébe tartozik a törvényes házaspár és a házastársak minden kiskorú gyermeke. Külön személynek számít a családdal együtt élő szülő, nagykorú gyermek, avagy más együtt élő rokon. Hasonlóképpen van külön telekszerzési joga az élettársnak is. A telektulajdon szabályozása szervezési korlátozást jelent, vagyis lényegében azt, hogy akinek már két telke van, az ennél többet nem vásárolhat. Nem szünteti meg a rendelet a hatálybalépése előtt szerzett telkek tulajdonjogát akkor sem, ha azok száma meghaladja az előírtakat. Természetesen az igazságosnak tűnő normán felüli telkeknél megfelelő adózással akadályozzák meg a spekulációs törekvéseket. A korlátozás nem vonatkozik az öröklés jogára, tehát öröklés útján egy személy vagy egy család kettőnél több teleknek is birtokosává válhat. Gyakori eset, hogy az emberek közösen vásárolnak telket. A rendelet szabályozza a tulajdonhányadok nagyságát. Beépítetlen lakótelek esetében egy-egy tulajdonos területe 300 négyszögöl lehet, beépítetlen üdülőtelkeknél 80—80 négyszögöl számít egy-egy teleknek. Előfordulhat, hog£ valakinek több telken van tulajdonhányada. Ezeket természetesen összességükben is számításba kell venni. Példával illusztrálva: valakinek két lakótelken van egyharmad, illetve kétharmad tulajdoni illetősége. Ebben az esetben egy teljes lakótelek tulajdonosának kell tekinteni. Teljes teleknek számít az, ha valakinek a szóban forgó telken épült házban lakása, üdülőrésze van. A tulajdonhányadok pontos nyilvántartása és összegezése szintén azért fontos, hogy gátat vessenek a spekulációs törekvéseknek. . Fahidy József Tehetségükön, szorgalmukon múlik Az új egyetemi ösztöndíjrendszer egy esztendeje A kormány évről évre tetemes öszegeket költ az egyetemi ösztöndíjakra. Tavaly az ösztöndíjazás rendszerében jelentős változás állott be. A korábban kialakított ösztöndíjpolitika helyes elveinek erőteljesebb érvényesülése érdekében nagyobb önállóságot kaptak a felsőoktatási intézmények, s ennek alapján új ösztöndíjrendszer lépett életbe. Azóta egy év telt el. Általános tapasztalat, hogy a diákok megelégedéssel fogadták a zsebüket közvetlenül érintő intézkedéseket, igazságosnak tartják őket. Mint Rakusz Lajos, a KISZ központi bizottságának illetékes osztályvezető-helyettese elmondotta: panasz csak elenyésző számban érkezett. Egyenetlenségek Az egyetemi ösztöndíj egyik fontos szerepe, hogy serkentse a diákokat a jobb tanulmányi eredmény elérésére. Ezt a célját az új rendszer elérte, a tanulmányi átlagok emelkedtek, az egy ösztöndíjasra eső kifizetett összeg nőtt: havi átlagos 145 forintról 246-ra. Ugyanakkor az általános tanulmányi ösztöndíjat élvező hallgatók száma csaknem hét százalékkal csökkent. Ennek oka abban rejlik, hogy az első évfolyamokra járók, a „gólyák” nem részesülnek ebben a támogatásban. Néhány főiskolán gondot okozott, hogy a rendelkezésre álló kereteket a korábbi átlagos tanulmányi eredményekhez méretezték, s mivel a hallgatók többet produkáltak az idén, a felosztható pénz kevésnek bizonyult. Ezeken a főiskolákon nem tudtak kellően differenciálni s — jobb híján — valamennyi hallgató a kategória minimális összegét kapja. Feltűnő, hogy a fizikai dolgozók gyermekei közül kevesebben értek el olyan tanulmányi eredményt, amely ösztöndíjra jogosítaná őket, mint más szülők gyermekei. Ez a tény ismét arra hívja fel a figyelmet, hogy nem törődnek velük helyzetüknek megfelelően a kellő formában és mértékben. Egyenetlenségek mutatkoznak az egyes főiskolatípusok között. Például a művészeti főiskolákra járó diákoknak jóval több, mint a fele kapott tavaly ösztöndíjat, fejenként átlagosan havi háromszáz forintot. Ugyanakkor a műszaki egyetemeken tanulóknak nem egészen az egyharmada részesült ebben az ösztöndíjban, s átlagosan száz forinttal kevesebb jutott nekik. Az egyenetlenség oka valószínűleg az osztályozás mércéinek különbözőségében rejlik. Az ösztöndíjazás másik fontos funkciója, hogy — a tanulmányi eredménytől függetlenül — lehetővé tegye a szegényebb anyagi lehetőségű, tehetséges fiatalok továbbtanulását. Ezt a célt szolgálja a szociális ösztöndíj. Az új rendszer alapvető intézkedése volt, hogy a korábbinál több jövedelmi kategóriát állapított meg. Így jobban, differenciáltabban érvényesült a családok anyagi helyzete szerinti teherviselés elve. Az új rendszer lényege, hogy nagyobb támogatást kapnak a kisebb jövedelmű családok gyermekei. Megfigyelhető azonban, hogy ezek arányszáma évről évre csökken. Ennek a folyamatnak két oka van. Egyrészt a fizikai dolgozók gyermekei közül kevesebben tanulnak tovább, másrészt az életszínvonal növekedse révén emelkedik a családok átlagjövedelme. Amíg az utóbbi egyértelműen üdvözlendő, annál sürgetőbb feladatot jelent az előbbi. Ellentmondás ugyanis, hogy azok a gyerekek, akiknek az ösztöndíj-politika elsődlegességet biztosít, egyre kevésbé mennek az egyetemekre. A vállalatok figyelmébe megváltozott a vállalatok által adományozható társadalmi ösztöndíjak rendszere is. Ezzel kapcsolatban az a tapasztalat, hogy a vállalatok nem élnek eléggé a rendelet adta lehetőségekkel, az adományozható összegnek általában csak a felét — 200 forintot — áldozzák arra a célra, hogy a diákokat a vidéki munkahelyek elfoglalására ösztönözzék. A társadalmi ösztöndíjas hallatók száma évről évre csökken. Ennek oka — az ösztöndíj viszonylag alacsony összegén túlmenően — az, hogy a fiataloknak általában nem igénylik ily módon biztosítani elhelyezkedésüket. Elmarasztalhatók a vállalatok azért is, mert az ösztöndíjazásnak ezt a formáját nem használják fel saját tehetséges munkásfiataljaik továbbtanulásának támogatására. Kényelmesebb megoldás egy ösztöndíjat felajánló levelet írni az egyetemnek, mint a vállalati berkeken belül felkutatni, felkarolni és továbbtanulásra ösztönözni az arra érdemes munkásgyerekeket, vagy a fizikai dolgozók tehetséges fiait-lányait, akikkel majdan a szakember-utánpótlást meg lehet oldani. Az ösztöndíjazás új rendszere az egyetemi, főiskolai hallgatók 38 százalékát a korábbinál lényegesen jobb anyagi helyzetbe hozta, a diákok 23 százaléka pedig a korábbival azonos helyzetet élvez. Egy év tapasztalatainak a tükrében is igazságosnak bizonyult a családok tehervállalását szorosabban a szociális helyzetüktől függővé tenni. Másfelől lehetővé vált, hogy a legszerényebb jövedelmi helyzetű diákok — szüleik támogatása híján is — el tudják végezni az egyetemi tanulmányokat. Saját tehetségükön, szorgalmukon múlik... Hahn Péter Diákotthonok. Az állam jelentősen hozzájárul azzal is a tanulmányi költségekhez, hogy fenntartja a diákotthonokat. Az egyetemi, főliskolai hallgatóknak csaknem a fele részesül ebben a támogatásban. Az új ösztöndíjrendszer bevezetésével a családi jövedelem szerint differenciálták a hozzájárulást. Hátrányban vannak azok a fiatalok, akik műszaki főiskolákon, vagy felsőfokú technikumokban tanulnak tovább. E főiskolák mellett ugyanis igen csekély a kollégiumok száma. Előfordul tehát — nem is ritkán —, hogy meglehetősen tehetős családok gyermekei élvezik a kollégiumi elhelyezés anyagi előnyeit, még a másik főiskolán a legszerényebb anyagi helyzetű hallgatók is ki vannak téve az albérleti uzsorának, mert a diákotthonban nem jut számukra hely. A megoldás az egyes főiskolák közötti együttműködésben képzelhető el. Kiemelendő példát szolgáltatott erre a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, amely diákotthonában helyet adott a Zeneművészeti Szakiskola leginkább rászoruló tanulóinak. Ötezer építési engedély Szabolcsban Dr. Árvai József, az albizottság titkára tájékoztatta a tanácskozás részvevőit az eddig végzett munkáról és a titkárság intézkedéseiről. A legutóbbi jelentések szerint az újjáépítéshez és a helyreállításhoz szükséges összes falazóanyagok 43, a cementnek 37, a mésznek 48, a kavicsnak 23 és a faanyagnak 34 százaléka érkezett meg Szabolcsba. A korábban elmaradt kavics- és cementszállítás meggyorsítása lehetővé tette a munkálatok kiterjesztését, így az építők egy hét alatt újabb 177 ház alapját rakták le. Eddig 2180 újjáépítendő ház munkálatait kezdték meg, s ebből 1390 épület alapozását, 591-nek a falazását fejezték be, s csaknem 200 épület került tető alá. A helyreállításhoz és az újjáépítéshez kért 6000-ből mintegy 5000 építési engedélyt adtak ki a tanácsok, s a napokban 600—700 engedélyezési ügyet intéztek el. Az OTP megyei kirendeltségei csaknem 3800 építési hitelkérelem — összesen 492 millió forint — elintézésével segítették a kivitelezési munkálatok megkezdését. A Vöröskeresztnek az albizottság elé terjesztett tájékoztatója szerint pedig Szabolcs megyében már majdnem 5800 család kapott ingósági segélyt, összesen 63 millió forintot. Az Építésügyi ésVárosfejlesztési Minisztériumban péntek délután ülést tartott az országos helyreállítási albizottság. Jobb fekvőbeteg-ellátás, korszerűbb műszerek Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége pénteki ülésén dr. Darabos Pál főtitkár elnöklésével megvitatta az egészségügy negyedik ötéves tervét. Részt vett az ülésen Gál László, a SZOT titkára, dr. Pesta László, az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának elnöke, és dr. Gál György, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese is. Dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter tájékoztatójában elmondta, hogy a kormány legutóbbi ülésén elfogadott és a közeljövőben az országgyűlés elé kerülő tervtörvényjavaslat több, közegészségügyi szempontból is fontos általános rendelkezést tartalmaz. Ilyen, hogy a műszaki fejlesztés államilag támogatott céljai között szerepel a vízszennyezés elleni védelem fokozása, a levegő szennyezésének csökkentése és a zajelhárítás technikájának kutatása. Az egészségügyi és szociális ellátás fejlesztésének súlyponti feladata a negyedik ötéves tervben a fekvőbeteg-ellátás lehetőségeinek és színvonalának növelése, a korszerű technikai ellátás biztosítása, az orvosi gép- és műszerellátás fejlesztése. Ezenkívül a terv célul tűzi ki a szakorvosi és körzeti orvosi járóbetegellátás fejlesztését és hatékonyságának növelését. Ezután a központi vezetőség a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetének javításáról szóló párt-, kormány- és a SZOT-határozatok megvalósításával kapcsolatos tennivalókról tárgyalt. Végül a központi vezetőség — kérésére — Sárfi Rózsit felmentette eddig viselt titkári tiszte alól, és egyben alelnökké választotta.