Magyar Hírlap, 1970. augusztus (3. évfolyam, 212-242. szám)

1970-08-01 / 212. szám

2 1970. AUGUSZTUS 1. SZOMBAT­ON HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap Az Elnöki Tanács ülése (Folytatás az 1. oldalról) külterületi településeken adtak ki eddig is az iparhatóságok — mestervizsgához nem kötött — kisipari működési enge­délyt. Az Elnöki Tanács most törvény­erejű rendeletet alkotott, amely megszün­teti a kisipari működési engedélyek ki­adásának a helység lakosságszámától függő korlátozását. Az Elnöki Tanács végül egyéni kegyel­mi és egyéb ügyeket tárgyalt. A felsőoktatás szervezetváltozásairól Dr. Polinszky Károly nyilatkozata A felsőoktatási intézményekre vonat­kozó elnöki tanácsi törvényerejű rende­­­let céljáról, jelentőségéről dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes elmondta a Magyar Távirati Iroda mun­katársának : — A változások részét képezik egy jól átgondolt, több éves felsőoktatás-politikai folyamatnak, reformtörekvésnek. Az El­nöki Tanács mostani törvényerejű ren­delete lezárja e fejlődési folyamat egy szakaszát. Az a célunk, hogy néhány év múlva csupán főiskolákon és egyeteme­ken képezzenek majd diplomás szakem­bereket. Ezért részben összevonásokkal, részben a meglevő felsőoktatási intézetek folyamatos erősítésével, az oktatás és nevelés feltételeinek minőségi javítása révén korunk tudományos színvonalán működő felsőfokú intézményrendszert alakítunk ki. Idővel megszűnnek tehát a felsőfokú technikumok, és szakiskolák, akadémiák, felsőfokú pedagógusképző in­tézetek és egységes szervezetű főiskolá­kon neveljük a jövő üzemmérnökeit, ta­nítóit, óvónőit.­­ Természetesen csak a legjobb felső­fokú technikumokat, szakiskolákat szer­vezzük át főiskolákká. Eddig öt főiskolát és egy egyetemen működő főiskolai kart létesítettünk, ilyen módon, egyidejűleg hat felsőfokú technikum, illetőleg szak­iskola önálló működését szüntettük meg. Ezúttal újabb felsőfokú technikumok összevonásával létesítjük Pécsett a Pol­lack Mihály nevét viselő műszaki főisko­lát, és szakiskolából főiskolává szervező­dik — új nevén a Pénzügyi és Számviteli Főiskola. A jövőben valamennyi pedagógus — az általános iskolai tanárok, tanítók és óvónők — képzése azonos intézménytí­pusban történik. A jelenlegi tanárképző főiskolák tanítói, óvónői karokkal kibő­vítve, egységes alsófokú pedagógusképző intézményekké fejlődhetnek.­­ Egy további oktatáspolitikai célki­tűzésünk: alkalmassá tenni a főiskolákat arra, hogy ne egyszer s mindenkorra be­fejezett képzést nyújtsanak, hanem a felsőoktatás egy lépcsőjét jelentsék, ahon­nan tovább lehet lépni az egyetemekre is. Úgy kívánjuk kialakítani a képzési rendszert, hogy a diplomát szerző szak­emberek — üzemmérnökök, pedagógu­sok, üzemgazdászok — a későbbiekben egyetemi szinten is folytathassák tanul­mányaikat. Ezért kapcsolódik számos fő­iskola önálló karként a különböző egye­temeken.­­ Néhány főiskola olyan eredménye­ket ért el, hogy már most indokolt egye­temi jellegű oktatási intézménnyé való átszervezésük. Ezért a debreceni és a keszthelyi — korábban egyetemi jellegű — agrártudományi főiskolák most mint egyetemek kezdik meg működésüket. Beszéljünk a telekrendeletről lehet-e Síülösb telke a nagykorú gyermeknek és az élettársnak? — Így telek, több tulajdonos A kormány tavaly foglalkozott a lakás- és üdülőépítés telekellátásával és határo­zatba foglalta az irányelveket. Ez a hatá­rozat lényegében az új telekellátási rend­szert vezetett be. A telekellátás szabályo­zására azért volt szükség, mert a kereslet rohamosan növekedett, különösen a gyor­san fejlődő településeken és az üdülő­övezetekben. Korábban, a kormányhatározat ismer­tetése során utaltunk már arra, hogy milyen lehet a személyi telektulajdon mértéke. Most az erre vonatkozó rendelet pon­tosan meghatározza az építési telek fo­galmát. Mi tehát az építési telek? A hi­vatalos meghatározás szerint minden olyan belterületi és külterületi földrész­let, amelyre állandó tartózkodás céljára szolgáló lakóépületet építettek, vagy ilyen épület az építésügyi szabályok szerint magánerővel építhető, illetve amelyre ideiglenes tartózkodás céljára szolgáló üdülőt építettek vagy ilyen építhető. A közfelfogás minden belterületi föld­részletet, nagyságától függetlenül, egy építési teleknek tekint. A rendelet meg­határozza a nagyságot is, illetve függővé teszi attól, hogy a város vagy község, az illetékes területi tanács végrehajtó bizott­sága az adott területen hogyan szabályoz­za a teleknagyságot. Van eset, hogy a helység rendezési terve egy telek nagy­ságát 200 négyszögölben állapítja meg. Ez esetben például egy 900 négyszögölnyi belterületi földrészlet négy teleknek felel meg. Vannak helységek, ahol a tanács végrehajtó bizottsága 300 négyszögöles telkek kialakítását tartja helyesnek. Ilyenkor a beépítetlen 900 négyszögöles földrészlet három telekhelynek számít. Előfordulhat más eset is. Például az, hogy a 900 négyszögölön van már épület és ez úgy helyezkedik el, hogy nem enged le­hetőséget három 300 négyszögöles telek kialakítására. Ebben az esetben, mind­össze két önálló telekkel lehet számolni ezen a területen. Ennél az esetnél van jelentősége az úgynevezett építésügyi szabályoknak. Mindenesetre fontos, hogy a telektulajdonosok, vagy a telekvásárlók pontos információkat szerezzenek be a te­rületileg illetékes tanácsi szervektől. A telekrendeletek pontosan szabályoz­zák azt is, kinek hány telke lehet. Az ál­talános elv szerint egy személy, illetve egy család tulajdonában egy lakóépületes telek és egy üdülőtelek lehet. Mit értünk a család fogalma alatt ebben az esetben? A család körébe tartozik a törvényes há­zaspár és a házastársak minden kiskorú gyermeke. Külön személynek számít a családdal együtt élő szülő, nagykorú gyer­mek, avagy más együtt élő rokon. Hason­lóképpen van külön telekszerzési joga az élettársnak is. A telektulajdon szabályo­zása szervezési korlátozást jelent, vagyis lényegében azt, hogy akinek már két tel­ke van, az ennél többet nem vásárolhat. Nem szünteti meg a rendelet a hatályba­lépése előtt szerzett telkek tulajdonjogát akkor sem, ha azok száma meghaladja az előírtakat. Természetesen az igazságosnak tűnő normán felüli telkeknél megfelelő adózással akadályozzák meg a spekulá­ciós törekvéseket. A korlátozás nem vo­natkozik az öröklés jogára, tehát örök­lés útján egy személy vagy egy család kettőnél több teleknek is birtokosává válhat. Gyakori eset, hogy az emberek közösen vásárolnak telket. A rendelet szabályozza a tulajdonhányadok nagyságát. Beépítet­len lakótelek esetében egy-egy tulajdo­nos területe 300 négyszögöl lehet, beépí­tetlen üdülőtelkeknél 80—80 négyszögöl számít egy-egy teleknek. Előfordulhat, hog£ valakinek több telken van tulajdon­­hányada. Ezeket természetesen összessé­gükben is számításba kell venni. Példá­val illusztrálva: valakinek két lakótelken van egyharmad, illetve kétharmad tulaj­doni illetősége. Ebben az esetben egy tel­jes lakótelek tulajdonosának kell tekin­teni. Teljes teleknek számít az, ha vala­kinek a szóban forgó telken épült házban lakása, üdülőrésze van. A tulajdonhánya­dok pontos nyilvántartása és összegezése szintén azért fontos, hogy gátat vessenek a spekulációs törekvéseknek. . Fahidy József Tehetségükön, szorgalmukon múlik Az új egyetemi ösztöndíjrendszer egy esztendeje A kormány évről évre tetemes öszege­­ket költ az egyetemi ösztöndíjakra. Ta­valy az ösztöndíjazás rendszerében je­lentős változás állott be. A korábban ki­alakított ösztöndíjpolitika helyes elvei­nek erőteljesebb érvényesülése érdeké­ben nagyobb önállóságot kaptak a felső­­oktatási intézmények, s ennek alapján új ösztöndíjrendszer lépett életbe. Azóta egy év telt el. Általános tapasz­talat, hogy a diákok megelégedéssel fo­gadták a zsebüket közvetlenül érintő in­tézkedéseket, igazságosnak tartják őket. Mint Rakusz Lajos, a KISZ központi bi­zottságának illetékes osztályvezető-he­lyettese elmondotta: panasz csak elenyé­sző számban érkezett. Egyenetlenségek Az egyetemi ösztöndíj egyik fontos szerepe, hogy serkentse a diákokat a jobb tanulmányi eredmény elérésére. Ezt a célját az új rendszer elérte, a tanulmá­nyi átlagok emelkedtek, az egy ösztön­díjasra eső kifizetett összeg nőtt: havi átlagos 145 forintról 246-ra. Ugyanakkor az általános tanulmányi ösztöndíjat él­vező hallgatók száma csaknem hét szá­zalékkal csökkent. Ennek oka abban rej­­­lik, hogy az első évfolyamokra járók, a „gólyák” nem részesülnek ebben a tá­mogatásban. Néhány főiskolán gondot okozott, hogy a rendelkezésre álló kereteket a korábbi átlagos tanulmányi eredményekhez mé­retezték, s mivel a hallgatók többet pro­dukáltak az idén, a felosztható pénz ke­vésnek bizonyult. Ezeken a főiskolákon nem tudtak kellően differenciálni s — jobb híján — valamennyi hallgató a ka­tegória minimális összegét kapja. Feltűnő, hogy a fizikai dolgozók gyer­mekei közül kevesebben értek el olyan tanulmányi eredményt, amely ösztöndíj­ra jogosítaná őket, mint más szülők gyer­mekei. Ez a tény ismét arra hívja fel a figyelmet, hogy nem törődnek velük hely­zetüknek megfelelően a kellő formában és mértékben. Egyenetlenségek mutatkoznak az egyes főiskolatípusok között. Például a művé­szeti főiskolákra járó diákoknak jóval több, mint a fele kapott tavaly ösztöndí­jat, fejenként átlagosan havi háromszáz forintot. Ugyanakkor a műszaki egyete­meken tanulóknak nem egészen az egy­­harmada részesült ebben az ösztöndíjban, s átlagosan száz forinttal kevesebb jutott nekik. Az egyenetlenség oka valószínűleg az osztályozás mércéinek különbözőségé­ben rejlik. Az ösztöndíjazás másik fontos funk­ciója, hogy — a tanulmányi eredménytől függetlenül — lehetővé tegye a szegé­nyebb anyagi lehetőségű, tehetséges fia­talok továbbtanulását. Ezt a célt szolgál­ja a szociális ösztöndíj. Az új rendszer alapvető intézkedése volt, hogy a koráb­binál több jövedelmi kategóriát állapított meg. Így jobban, differenciáltabban ér­vényesült a családok anyagi helyzete sze­rinti teherviselés elve. Az új rendszer lé­nyege, hogy nagyobb támogatást kapnak a kisebb jövedelmű családok gyermekei. Megfigyelhető azonban, hogy ezek arány­száma évről évre csökken. Ennek a fo­lyamatnak két oka van. Egyrészt a fizi­kai dolgozók gyermekei közül keveseb­ben tanulnak tovább, másrészt az élet­­színvonal növekedse révén emelkedik a családok átlagjövedelme. Amíg az utóbbi egyértelműen üdvözlendő, annál sürge­tőbb feladatot jelent az előbbi. Ellent­mondás ugyanis, hogy azok a gyerekek, akiknek az ösztöndíj-politika elsődleges­séget biztosít, egyre kevésbé mennek az egyetemekre. A vállalatok figyelmébe megváltozott a vállalatok által adomá­nyozható társadalmi ösztöndíjak rend­szere is. Ezzel kapcsolatban az a tapasz­talat, hogy a vállalatok nem élnek elég­gé a rendelet adta lehetőségekkel, az adományozható összegnek általában csak a felét — 200 forintot — áldozzák arra a célra, hogy a diákokat a vidéki mun­kahelyek elfoglalására ösztönözzék. A társadalmi ösztöndíjas hallatók száma évről évre csökken. Ennek oka — az ösz­töndíj viszonylag alacsony összegén túl­menően — az, hogy a fiataloknak általá­ban nem igénylik ily módon biztosítani elhelyezkedésüket. Elmarasztalhatók a vállalatok azért is, mert az ösztöndíjazásnak ezt a formáját nem használják fel saját tehetséges mun­kásfiataljaik továbbtanulásának támoga­tására. Kényelmesebb megoldás egy ösz­töndíjat felajánló levelet írni az egye­temnek, mint a vállalati berkeken belül felkutatni, felkarolni és továbbtanulásra ösztönözni az arra érdemes munkásgye­rekeket, vagy a fizikai dolgozók tehetsé­ges fiait-lányait, akikkel majdan a szak­ember-utánpótlást meg lehet oldani. Az ösztöndíjazás új rendszere az egye­temi, főiskolai hallgatók 38 százalékát a korábbinál lényegesen jobb anyagi hely­zetbe hozta, a diákok 23 százaléka pedig a korábbival azonos helyzetet élvez. Egy év tapasztalatainak a tükrében is igazságosnak bizonyult a családok teher­vállalását szorosabban a szociális hely­zetüktől függővé tenni. Másfelől lehetővé vált, hogy a legszerényebb jövedelmi helyzetű diákok — szüleik támogatása híján is — el tudják végezni az egyetemi tanulmányokat. Saját tehetségükön, szorgalmukon mú­lik... Hahn Péter Diákotthonok. Az állam jelentősen hozzájárul azzal is a tanulmányi költségekhez, hogy fenn­tartja a diákotthonokat. Az egyetemi, fő­­liskolai hallgatóknak csaknem a fele ré­szesül ebben a támogatásban. Az új ösz­töndíjrendszer bevezetésével a családi jövedelem szerint differenciálták a hoz­zájárulást. Hátrányban vannak azok a fiatalok, akik műszaki főiskolákon, vagy felsőfokú technikumokban tanulnak to­vább. E főiskolák mellett ugyanis igen csekély a kollégiumok száma. Előfordul tehát — nem is ritkán —, hogy megle­hetősen tehetős családok gyermekei él­vezik a kollégiumi elhelyezés anyagi előnyeit, még a másik főiskolán a leg­szerényebb anyagi helyzetű hallgatók is ki vannak téve az albérleti uzsorának, mert a diákotthonban nem jut számukra hely. A megoldás az egyes főiskolák kö­zötti együttműködésben képzelhető el. Kiemelendő példát szolgáltatott erre a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, amely diákotthonában helyet adott a Ze­neművészeti Szakiskola leginkább rászo­ruló tanulóinak. Ötezer építési engedély Szabolcsban Dr. Árvai József, az albizottság titkára tájékoztatta a tanácskozás részvevőit az eddig végzett munkáról és a titkárság in­tézkedéseiről. A legutóbbi jelentések sze­rint az újjáépítéshez és a helyreállítás­hoz szükséges összes falazóanyagok 43, a cementnek 37, a mésznek 48, a kavicsnak 23 és a faanyagnak 34 százaléka érkezett meg Szabolcsba. A korábban elmaradt kavics- és cementszállítás meggyorsítása lehetővé tette a munkálatok kiterjeszté­sét, így az építők egy hét alatt újabb 177 ház alapját rakták le. Eddig 2180 újjá­építendő ház munkálatait kezdték meg, s ebből 1390 épület alapozását, 591-nek a falazását fejezték be, s csaknem 200 épü­let került tető alá. A helyreállításhoz és az újjáépítéshez kért 6000-ből mintegy 5000 építési enge­délyt adtak ki a tanácsok, s a napokban 600—700 engedélyezési ügyet intéztek el. Az OTP megyei kirendeltségei csaknem 3800 építési hitelkérelem — összesen 492 millió forint — elintézésével segítették a kivitelezési munkálatok megkezdését. A Vöröskeresztnek az albizottság elé ter­jesztett tájékoztatója szerint pedig Sza­bolcs megyében már majdnem 5800 csa­lád kapott ingósági segélyt, összesen 63 millió forintot. Az Építésügyi és­­Városfejlesztési Mi­nisztériumban péntek délután ülést tar­tott az országos helyreállítási albizottság. Jobb fekvőbeteg-ellátás, korszerűbb műszerek Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szak­­szervezetének központi vezetősége pén­teki ülésén dr. Darabos Pál főtitkár el­nöklésével megvitatta az egészségügy ne­gyedik ötéves tervét. Részt vett az ülé­sen Gál László, a SZOT titkára, dr. Pes­­ta László, az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának elnöke, és dr. Gál György, az MSZMP Központi Bi­zottságának osztályvezető-helyettese is. Dr. Szabó Zoltán egészségügyi minisz­ter tájékoztatójában elmondta, hogy a kormány legutóbbi ülésén elfogadott és a közeljövőben az országgyűlés elé kerü­lő tervtörvényjavaslat több, közegész­ségügyi szempontból is fontos általános rendelkezést tartalmaz. Ilyen, hogy a műszaki fejlesztés államilag támogatott céljai között szerepel a vízszennyezés el­leni védelem fokozása, a levegő szennye­zésének csökkentése és a zajelhárítás technikájának kutatása. Az egészségügyi és szociális ellátás fejlesztésének súlyponti feladata a negye­dik ötéves tervben a fekvőbeteg-ellátás lehetőségeinek és színvonalának növelé­se, a korszerű technikai ellátás biztosítá­sa, az orvosi gép- és műszerellátás fej­lesztése. Ezenkívül a terv célul tűzi ki a szakorvosi és körzeti orvosi járóbeteg­ellátás fejlesztését és hatékonyságának növelését. Ezután a központi vezetőség a nők po­litikai, gazdasági és szociális helyzetének javításáról szóló párt-, kormány- és a SZOT-határozatok megvalósításával kap­csolatos tennivalókról tárgyalt. Végül a központi vezetőség — kérésére — Sárfi Rózsit felmentette eddig viselt titkári tiszte alól, és egyben alelnökké választotta.

Next