Magyar Hírlap, 1970. augusztus (3. évfolyam, 212-242. szám)
1970-08-01 / 212. szám
Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP 1970. AUGUSZTUSI, SZOMBAT 3 Kállai Gyula látogatása Hajdú-Bihar megyében Országgyűlési képviselői beszámoló Debrecenben Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke kétnapos látogatást tett Hajdú-Bihar megyében. Csütörtökön délelőtt Debrecenben, a megyei pártbizottság székházában a megyei párt-végrehajtó bizottság tagjaival, a megye és Debrecen vezetőivel találkozott. Karakas László, a megyei pártbizottság első titkára adott tájékoztatást a megye politikai és gazdasági helyzetéről. Az országgyűlés elnöke a délelőtt folyamán — Karakas László, valamint Basa Imre, a városi pártbizottság titkára és dr. Kovács Imre, a városi tanács vb-elnökhelyettese társaságában — felkereste az épülő debreceni házgyárat. Ezután városnézés következett, majd délután Kállai Gyula felkereste a Felsőtiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság gáti erdészetét. Az országgyűlés elnökének Hajdú-Bihar megyei programja pénteken a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaságban tett látogatással folytatódott. Ezután Kállai Gyula a hajdúszováti Lenin Tsz-be látogatott. Pénteken délután az MSZMP Hajdú- Bihar megyei és debreceni városi bizottsága, valamint a Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága országgyűlési képviselői beszámológyűlést rendezett Kállai Gyula választókerületében, a debreceni 4. számú választókerületben. A Magyar Gördülőcsapágy Művek anyagraktárának nagycsarnokában több mint 1500 dolgozó vett részt a gyűlésen. Karakas László megnyitója után Kállai Gyula mondott beszédet választói előtt Kállai Gyula a bevezetőben a párt Központi Bizottsága, a forradalmi munkásparaszt kormány, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, s az országgyűlés üdvözletét tolmácsolta Debrecen város és Hajdú-Bihar megye lakosságának. Kállai Gyula többek között a szocialista demokrácia szélesítéséről szólott. Rámutatott, hogy a szocialista demokrácia kiterjesztésének legfontosabb állami fóruma az országgyűlés. Ez a legfőbb népképviseleti és törvényhozó szervünk, ez testesíti meg a népszuverenitást, a nép hatalmát. A legutóbbi választások már új választójogi törvény alapján, egyéni választókerületi rendszerben folytak le. Négy év tapasztalatai azt mutatják, hogy helyes volt a megyei listákról áttérni az egyéni választókerületekre. Ennek nyomán erősödött a képviselők közvetlen kapcsolata választóikkal. A választási rendszerünket tovább tökéletesítjük, nagyobb teret engedünk annak, hogy egyes választókerületekben — ha a választópolgárok úgy látják jónak — több jelöltet állítsanak, s a választópolgárok közülük a legmegfelelőbbet, a legrátermettebbet választhassák meg, azt, aki a legjobban valósítja meg a párt, a Hazafias Népfront politikáját. — Az 1967 tavaszán választott országgyűlés az elmúlt csaknem négy évben nagy munkát végzett. Mindenekelőtt nagyobb hatékonysággal és nagyobb alapossággal látta el fő feladatát, a törvényhozást. Az országgyűlés ebben a ciklusban eddig 36 ülésszakot tartott, s huszonkét törvényt alkotott, a társadalom, s a gazdaság szocialista fejlődését elősegítő, népünk életét megkönnyítő olyan nagyfontosságú törvényeket fogadott el, mint például a munka törvénykönyve, mezőgazdasági termelőszövetkezeti törvény, a földjogi törvény, a szakmunkásképzésről szóló törvény. Az országgyűlés fokozottan ellenőrizte a kormány munkáját is. Az ülésszakokon rendszeressé váltak a kormányzati beszámolók, amelyeket mindenkor széles körű vita követett. A parlamenti vita közéletünk demokratikus fejlődésének általános jellemzője lett, s az országgyűlés állami életünk legmagasabb szintű nyilvános politikai fórumává lépett elő. A demokratizmus erősödésének nagy eredménye, hogy ma már egyetlen kormányzati szerv, egyetlen kormánytisztviselő sem hagyja figyelmen kívül a képviselők észrevételeit és javaslatait. A kormány tagjai, s az állami szervek vezetői a képviselők észrevételeit és javaslatait érdemi, hathatós segítségként fogják fel, amelyek sok esetben még a hivatali bürokrácia leküzdésében is nélkülözhetetlenek. Nemegyszer bebizonyosodott, hogy a választópolgárai között élő képviselő jobban fel tudja mérni egy-egy kormányzati intézkedés vagy miniszteri utasítás valóságos hatását és eredményét, mint az intézkedéseket előkészítő hivatali szervek. A képviselők általában jól ismerik választóik véleményét, javaslatait, elgondolásait, állandóan tanácskoznak velük az ország fejlődésének megoldandó gondjairól, a kül- és belpolitikánk kérdéseiről. Kállai Gyula ezután időszerű külpolitikai kérdésekről beszélt. A gyűlés Karakas László zárszavával ért véget. Üdvözlő táviratok Losonczi Pál táviratban fejezte ki jókívánságait Svájc nemzeti ünnepe alkalmából Hans Peter Tschudinak, a Svájci Államszövetség elnökének. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Hubert Maga köztársasági elnököt Dahomey nemzeti ünnepe alkalmából. Részvéttávirat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki részvétét V. V. Giri köztársasági elnöknek az Indiát sújtott árvízkatasztrófa miatt. Losonczi Pál ugyancsak táviratban nyilvánította részvétét Nepál királyának az országot ért árvízkatasztrófa miatt. Cseterki Lajos látogatása Vácott Cseterki Lajos, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára csütörtökön Cservenka Ferencnének, a Pest megyei pártbizottság első titkárának társaságában Vácra látogatott. A vendéget a váci járás és a város párt- valamint állami vezetői fogadták. A pártbizottságon Török Sándor, a járási pártbizottság titkára és Papp József, a városi pártbizottság osztályvezetője adott tájékoztatást a járás és a város életéről, politikai, gazdasági és kulturális fejlődéséről. A vendégek ezután megtekintették a korszerű városi kórházat, majd Fótra látogattak, ahol a Vörösmarty Termelőszövetkezetben találkoztak a község és a kőzete gazdaság vezetőivel. Fogadás a kínai nagykövetségen Mao Sien-csi, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja, a kínai népi felszabadító hadsereg megalakulásának 43. évfordulója alkalmából pénteken fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson a Honvédelmi Minisztérium képviseletében megjelent Simonyi Gyula vezérőrnagy és Halász Antal ezredes, a politikai főcsoportfőnökség agitációs és propaganda csoportfőnöke, Pehr Imre és dr. Bányász Rezső, a Külügyminisztérium főosztályvezetői, továbbá a magyar néphadsereg több magas rangú tisztje és a társfegyveres erők képviselői. Ott volt a fogadáson a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja, valamint katonai és légügyi attasék. A svájci nagykövet fogadása Dr. Richard Aman, Svájc budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából pénteken este fogadást adott a városligeti Gundel-étteremben. A fogadáson megjelent dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter, dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, Baczoni Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes, dr. Pesta László, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese, továbbá a politikai, a gazdasági, a társadalmi és kulturális élet számos más, ismert személyisége. Ott volt a fogadáson a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Részvétlátogatás L. Tojvnak, a Mongol Népköztársaság külügyminiszterének elhunyta alkalmából Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese és Gyenes András külügyminiszter-helyettes résztvétlátogatást tett Zs. Bolod rendkívüli és meghatalmazott nagykövetnél. Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Németh Jánosné Sárfi Rózsinak, az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete titkárának eredményes munkássága elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Gál László, a SZOT titkára, és dr. Darabos Pál, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. IDŐ Szállóigévé lett e mondás: rohanó világban élünk. Felgyorsult körülöttünk minden. A tudomány újabb és újabb gépeket, berendezéseket ötöl ki, a műszaki apparátus megvalósítja, mi pedig az élet minden területén egyre jobban igénybe vesszük azokat. A világ előrehaladásának törvényszerű rendje ez. A „motorizált” világé, ahogy mondogatjuk időnként és szaladunk, rohanunk tovább. És igazodunk is ehhez a világhoz. Mert elképzelhetetlen másként. Életünk tempóváltása ugyanis nem ellenünkre való, éppen fordítva: egyre jobban tudjukérezzük — most már a jelenség törvényszerűségén túlmenően —, hogy a technika fejlődése mennyiben szolgál bennünket, mit ad a dolgozó, a teremtő, a gondolkodó embernek. Elsősorban javai gazdagításában, élete megváltoztatásában, kényelemben s egyebekben. A rohanó világ fogalma tehát távolról sem cél nélküli, még kevésbé elgondolás nélküli felgyorsulást jelent a mi társadalmi rendszerünk keretein belül. Érthető hát, hogy az órának, a percnek, az időnek növekvő szerepe van életünkben. Egyre több emberi tevékenység eredménye mögé kell odatennünk az idő számlapját, bár korántsem ez az egyetlen mércénk, olykor nem is a legfontosabb. De nagyon lényeges mérce. Feltétlenül tiszteletet érdemel. Mégis, amikor egyfelől kitárulkozik előttünk és egyre jobban magával ragad bennünket a nemes értelemben vett rohanó világ; amikor a befogadott és alkalmazott gépi-technikai apparátus válik egy egész társadalom „magasan kvalifikált” szolgálóleányává — nem múlik nap, hogy ne suhintana meg bennünket a kényelmesség múlt századi, úri fuvallata ... Kényelmesség? Többről van szó! Az átmeneti korszak megannyi ellentmondásának talaján „virágzó” anakronizmusról. Nemrégiben játszódott le az egyik pesti hivatalban. Bejön az ügyfél, aki történetesen egy számítógépet hagyott ott munkahelyén, hogy szabad félórájában egy aláírást és egy pecsétet kapjon okmányára. Egy ilyen ügyintézés — valamennyi lehetséges buktatóját beleszámítva — legrosszabb esetben kitölti a félóráját, gondolta, s bekopogtatott. Tessék kint várni — mondták —, s ő várt. Volt ugyan félfogadás, de bizonyos adategyeztetés miatt azt éppen szüneteltették. Huszonöt perc múltán előadhatta, amiért jött. Elkérték a papírját, felütötték a nagykönyvet, bejegyeztek egy számot a rubrikába, ez a szám rákerült az okmányra is, majd átküldték egy másik szobába aláírásra. Ez gyorsan ment, csak éppen, aki aláírt, az nem pecsételhetett, akinél viszont a pecsét volt, az mással volt elfoglalva. Újabb negyedóra. Mire visszatért a munkahelyére, két kollégája mosolyogva mesélte, hogy távollétében több tízezer betáplált adatból kaptak fontos irányszámokat a tervezés alatt álló objektum műszaki jellemzőire vonatkozóan ... Távol álljon tőlem, hogy komputereket követeljek minden hivatalba. Itt még nem tartunk. Csakhogy amíg az egyik helyen roppant nagy szerepe van a gépi agynak, a másikon legalább ilyen szerepe lenne a törődő, a gondoskodó, hivatalát lelkiismeretesen ellátó emberi agynak. Nem a tisztviselő világa ütközik itt a számítógéptechnikus világával. Nagyobb és átfogóbb konfliktus ez: életünk gyorsuló tempója nem tűri a múlt századi kényelmeskedést. Van, aki megérti ezt, s akad, aki nem. De nemcsak személyek állnak itt szemben egymással, hanem hivatali-munkahelyi feltételek, munkstílusok, sőt, nagyon sokszor az előrehaladás útját keresztező avult rendelkezések, vagy éppen beidegződések. Az ellentmondás azonban nyilvánvaló. Érezzük a tempóváltás aktualitását, megannyi területen követjük is már. Tudjuk akarjuk becsülni az időt és szeretnék jobban, okosabban, gazdaságosabban kihasználni. Ugyanakkor nap nap után rádöbbenünk, hogy ezt a kincset érő időt tékozoljuk. Részben magunk, részben mások kényszerítenek erre bennünket. S ehhez nemcsak hivatalok kínálnak szomorú illusztrációt. Érzékeltetik ezt a szorongató gondunkat az időfecsérelő értekezletek, a termelékenyebb munkaszervezésre összehívott terméketlen megbeszélések, az anyagra váró automata gépek vagy éppen a csúcsforgalom kellős közepén, a város néhány benzinkútja előtt kígyózó, végtelen gépkocsisorok. A példatárat az olvasó tetszése szerint bővítheti. Térjünk vissza az alapgondolathoz! Életünk tempóváltása ma már igazolt és szüntelenül tapasztalt tény. Sokan kérdik: hová sietünk, minek ez a nagy rohanás? Számtalanszor bizonyított, hogy nem céltalan, s nem meggondolatlanul felfokozott életritmusról van szó, hanem egy törvényszerűségbe való beilleszkedésről. Mégpedig egy olyan társadalmi rendszer foglalatai között, amely minden gépi-technikai együttesben az embert, az alkotó, a teremtő, a maga világát szüntelenül jobbá formáló embert helyezi a középpontba. Hiszen éppen azért vált tempót, azért veszi igénybe a tudomány és a technika legújabb vívmányait, hogy jobb, gazdagabb, kényelmesebb, gondtalanabb, sokszínűbb legyen az élete. A munkaidő-csökkentés máris százezreket érint. De hogyan, mivel tudnák a hatodik hétköznapot még szélesebb rétegek számára szabadnappá, pihenőnappá avatni? Semmiképpen sem úgy — ami korábban bizony előfordult —, hogy elhatározzuk: márpedig szombatonként nem dolgozunk! A munka oldaláról kell — mert csakis így lehetséges — megközelíteni a pihenést. Előbb megteremteni a feltételét annak, hogy jobb és hasznosabb, gazdaságosabb és termelékenyebb munkával fedezete legyen a szabad szombatnak. Ez a fajta munka persze nem a köznapi értelemben vett sietést jelenti, hanem átgondolt, magasabb fokú szervezettséget, ennek megfelelő munkaintenzitást. Más szóval: gyorsaságot, ha úgy tetszik sietséget, de mélyebb, társadalmi összefüggésekben. Az Amerikai Egyesült Államokban — ahol sohasem volt feudalizmus — született a jelszó, az idő — pénz. Ez a jelszó egy olyan korszakban lett szinte törvény, amikor társadalmi, gazdasági és politikai prosperitását élte az amerikai nép. Természetesen nem lehet párhuzamot vonni Amerika egykori pionírjai, s a magyar szocializmus építőinek világa között. Azonban egy hasonlatosság mégiscsak van: a fejlődés dinamizmusa. Ez a dinamizmus nemcsak eltűri, hanem egyenesen megköveteli, hogy mi is valljuk: az idős pénz. Mindannyiunk pénze. KISS GY. JÁNOS • . . K b M'- jf)K Óriási víztároló épül a Gellérthegyben Hajdú György, a Vízművek igazgatója pénteken tájékoztatta a sajtó munkatársait a vállalat fejlesztési terveiről. — Napi átlagban 880 ezer köbméter vizet termelünk — mondotta —, de volt már arra is példa az idén, hogy a főváros 890 ezer köbméter vizet fogyasztott. Hajdú György elmondotta, hogy elkészült a Szamuely utcában egy új csővezeték; ez azt jelenti, hogy a IX. kerület egy részében hétfőtől jelentősen megjavul a vízellátás. Szó esett arról is, hogy Budapesten igen olcsó a víz. A Vízműveknek egy köbméter víz önköltségi ára egy forint 80 fillér, ugyanakkor a lakosság 60 fillért fizet érte. — Arra törekszünk, hogy évről évre javuljon Budapest vízellátása — mondotta a továbbiak során a Vízművek igazgatója. — Éppen ezért a negyedik ötéves tervben évente 440 millió forintot fordítunk a vízhálózat korszerűsítésére, bővítésére. 1975-ig szeretnénk elérni 350 milliós kapacitást. A csőhálózatot 600 kilométerrel szándékozunk bővíteni. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a víztárolók térfogatát is növeljük. Jelenleg 139 ezer 497 köbméter víz tárolására van lehetőségünk, ezt 250 ezer köbméterre akarjuk növelni. Ennek érdekében a Gellérthegyben 100 ezer köbméter víz tárolására alkalmas medence építését kezdjük meg jövőre. Az idén már megkezdődött a kőbányai 20 ezer köbméteres, a cinkotai ötezer köbméteres és a testvér hegyi ezer köbméteres medence építése és azok előreláthatólag jövőre el is készülnek. Tovább folytatjuk a szentendrei-szigeti kútrendszerek fejlesztését. A város déli részének vízszükségletbiztosítása érdekében Csepel-szigeten újabb kútrendszerek építését kezdjük meg. A már átadás előtt álló korányi surányi vízmű után a Váccal szembeni dunai partszakaszokra és Tahitótfalu fölé vízműveket kívánunk építeni. A vízszállítás javítása érdekében megkezdtük a negyedik pesti főnyomócső építését. Az igazgató közölte azt is, hogy különösen a budapesti peremkerületek vízellátása szorul javításra. • •Ülést tartott a Tanácsi Koordinációs Bizottság A Parlament Gobelin-termében dr. Papp Lajos elnökletével pénteken ülést tartott a Tanácsi Koordinációs Bizottság. A bizottság a tanácstörvény előkészítési munkálatai keretében a községi és a városi tanácsok, valamint szerveik feladatköréről, hatásköréről tárgyalt