Magyar Hírlap, 1970. augusztus (3. évfolyam, 212-242. szám)

1970-08-01 / 212. szám

Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP 1970. AUGUSZTUSI, SZOMBAT 3 Kállai Gyula látogatása Hajdú-Bihar megyében Országgyűlési képviselői beszámoló Debrecenben Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, az országgyűlés elnöke kétnapos látogatást tett Hajdú-Bihar me­gyében. Csütörtökön délelőtt Debrecenben, a megyei pártbizottság székházában a me­gyei párt-végrehajtó bizottság tagjaival, a megye és Debrecen vezetőivel találkozott. Karakas László, a megyei pártbizottság első titkára adott tájékoztatást a megye politikai és gazdasági helyzetéről. Az országgyűlés elnöke a délelőtt folya­mán — Karakas László, valamint Basa Imre, a városi pártbizottság titkára és dr. Kovács Imre, a városi tanács vb-elnök­­helyettese társaságában — felkereste az épülő debreceni házgyárat. Ezután városnézés következett, majd délután Kállai Gyula felkereste a Felső­tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság gáti erdészetét. Az országgyűlés elnökének Hajdú-Bihar megyei programja pénteken a Hajdúszo­boszlói Állami Gazdaságban tett látoga­tással folytatódott. Ezután Kállai Gyula a hajdúszováti Lenin Tsz-be látogatott. Pénteken délután az MSZMP Hajdú- Bihar megyei és debreceni városi bizott­sága, valamint a Hazafias Népfront me­gyei és városi bizottsága országgyűlési képviselői beszámológyűlést rendezett Kállai Gyula választókerületében, a deb­receni 4. számú választókerületben. A Magyar Gördülőcsapágy Művek anyagrak­tárának nagycsarnokában több mint 1500 dolgozó vett részt a gyűlésen. Karakas László megnyitója után Kál­lai Gyula mondott beszédet választói előtt Kállai Gyula a bevezetőben a párt Köz­ponti Bizottsága, a forradalmi munkás­paraszt kormány, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, s az országgyűlés üd­vözletét tolmácsolta Debrecen város és Hajdú-Bihar megye lakosságának. Kállai Gyula többek között a szocia­lista demokrácia szélesítéséről szólott. Rá­mutatott, hogy a szocialista demokrácia kiterjesztésének legfontosabb állami fó­ruma az országgyűlés. Ez a legfőbb nép­­képviseleti és törvényhozó szervünk, ez testesíti meg a népszuverenitást, a nép hatalmát. A legutóbbi választások már új választójogi törvény alapján, egyéni vá­lasztókerületi rendszerben folytak le. Négy év tapasztalatai azt mutatják, hogy helyes volt a megyei listákról áttérni az egyéni választókerületekre. Ennek nyo­mán erősödött a képviselők közvetlen kapcsolata választóikkal. A választási rendszerünket tovább tö­kéletesítjük, nagyobb teret engedünk an­nak, hogy egyes választókerületekben — ha a választópolgárok úgy látják jónak — több jelöltet állítsanak, s a választópolgá­rok közülük a legmegfelelőbbet, a legrá­termettebbet választhassák meg, azt, aki a legjobban valósítja meg a párt, a Haza­fias Népfront politikáját. — Az 1967 tavaszán választott ország­­gyűlés az elmúlt csaknem négy évben nagy munkát végzett. Mindenekelőtt na­gyobb hatékonysággal és nagyobb alapos­sággal látta el fő feladatát, a törvényho­zást. Az országgyűlés ebben a ciklusban eddig 36 ülésszakot tartott, s huszonkét tör­vényt alkotott, a társadalom, s a gazdaság szocialista fejlődését elősegítő, népünk életét megkönnyítő olyan nagyfontosságú törvényeket fogadott el, mint például a munka törvénykönyve, mezőgazdasági termelőszövetkezeti törvény, a földjogi törvény, a szakmunkásképzésről szóló törvény.­­ Az országgyűlés fokozottan ellen­őrizte a kormány munkáját is. Az ülés­szakokon rendszeressé váltak a kormány­zati beszámolók, amelyeket mindenkor széles körű vita követett. A parlamenti vi­ta közéletünk demokratikus fejlődésének általános jellemzője lett, s az országgyű­lés állami életünk legmagasabb szintű nyilvános politikai fórumává lépett elő. A demokratizmus erősödésének nagy eredménye, hogy ma már egyetlen kor­mányzati szerv, egyetlen kormánytisztvi­selő sem hagyja figyelmen kívül a képvi­selők észrevételeit és javaslatait. A kor­mány tagjai, s az állami szervek vezetői a képviselők észrevételeit és javaslatait érdemi, hathatós segítségként fogják fel, amelyek sok esetben még a hivatali bü­rokrácia leküzdésében is nélkülözhetet­lenek. Nemegyszer bebizonyosodott, hogy a választópolgárai között élő képviselő jobban fel tudja mérni egy-egy kormány­zati intézkedés vagy miniszteri utasítás valóságos hatását és eredményét, mint az intézkedéseket előkészítő hivatali szervek. A képviselők általában jól ismerik vá­lasztóik véleményét, javaslatait, elgondo­lásait, állandóan tanácskoznak velük az ország fejlődésének megoldandó gondjai­ról, a kül- és belpolitikánk kérdéseiről. Kállai Gyula ezután időszerű külpoli­tikai kérdésekről beszélt. A gyűlés Karakas László zárszavával ért véget. Üdvözlő táviratok Losonczi Pál táviratban fejezte ki jó­kívánságait Svájc nemzeti ünnepe alkal­mából Hans Peter Tschudinak, a Svájci Államszövetség elnökének. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Hubert Maga köz­­társasági elnököt Dahomey nemzeti ün­nepe alkalmából. Részvéttávirat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki részvétét V. V. Giri köztársasági elnöknek az Indiát sújtott árvízkatasztrófa miatt. Losonczi Pál ugyancsak táviratban nyilvánította rész­vétét Nepál királyának az országot ért árvízkatasztrófa miatt. Cseterki Lajos látogatása Vácott Cseterki Lajos, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának titkára csütörtö­kön Cservenka Ferencnének, a Pest me­gyei pártbizottság első titkárának társa­ságában Vácra látogatott. A vendéget a váci járás és a város párt- valamint ál­lami vezetői fogadták. A pártbizottságon Török Sándor, a járási pártbizottság tit­kára és Papp József, a városi pártbizott­ság osztályvezetője adott tájékoztatást a járás és a város életéről, politikai, gazda­sági és kulturális fejlődéséről. A vendé­gek ezután megtekintették a korszerű városi kórházat, majd Fótra látogattak, ahol a Vörösmarty Termelőszövetkezet­ben találkoztak a község és a kőzete gaz­daság vezetőivel. Fogadás a kínai nagykövetségen Mao Sien-csi, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja, a kínai népi felszabadító hadsereg megalakulásának 43. évfordulója alkalmából pénteken fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson a Honvé­delmi Minisztérium képviseletében meg­jelent Simonyi Gyula vezérőrnagy­ és Halász Antal ezredes, a politikai főcso­portfőnökség agitációs és propaganda csoportfőnöke, Pehr Imre és dr. Bányász Rezső, a Külügyminisztérium főosztály­­vezetői, továbbá a magyar néphadsereg több magas rangú tisztje és a társfegyve­res erők képviselői. Ott volt a fogadáson a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja, va­lamint katonai és légügyi attasék. A svájci nagykövet fogadása Dr. Richard Aman, Svájc budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkal­mából pénteken este fogadást adott a vá­rosligeti Gundel-étteremben. A fogadáson megjelent dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter, dr. Beresztóczy Miklós, az or­szággyűlés alelnöke, Baczoni Jenő, a kül­kereskedelmi miniszter első helyettese, Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes, dr. Pesta László, a Kulturális Kapcsola­tok Intézetének elnökhelyettese, továbbá a politikai, a gazdasági, a társadalmi és kulturális élet számos más, ismert sze­mélyisége. Ott volt a fogadáson a Buda­pesten akkreditált diplomáciai képvise­letek több vezetője és tagja. Részvétlátogatás L. Tojvnak, a Mongol Népköztársaság külügyminiszterének elhunyta alkalmából Puja Frigyes, a külügyminiszter első he­lyettese és Gyenes András külügyminisz­ter-helyettes résztvétlátogatást tett Zs. Bolod rendkívüli és meghatalmazott nagykövetnél. Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Né­meth Jánosné Sárfi Rózsinak, az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete tit­kárának eredményes munkássága elisme­réséül, nyugállományba vonulása alkal­mából a Munka Vörös Zászló Érdem­rendje kitüntetést adományozta. A kitün­tetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke adta át. Jelen volt a kitüntetés át­adásánál Cseterki Lajos, az Elnöki Ta­nács titkára, Gál László, a SZOT titkára, és dr. Darabos Pál, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. IDŐ S­zállóigévé lett e mondás: rohanó vi­lágban élünk. Felgyorsult körülöttünk minden. A tudomány újabb és újabb gé­peket, berendezéseket ötöl ki, a műszaki apparátus megvalósítja, mi pedig az élet minden területén egyre jobban igénybe vesszük azokat. A világ előrehaladásá­nak törvényszerű rendje ez. A „motori­zált” világé, ahogy mondogatjuk időnként és szaladunk, rohanunk tovább. És igazodunk is ehhez a világhoz. Mert elképzelhetetlen másként. Életünk tem­póváltása ugyanis nem ellenünkre való, éppen fordítva: egyre jobban tudjuk­­érezzük — most már a jelenség törvény­­szerűségén túlmenően —, hogy a techni­ka fejlődése mennyiben szolgál bennün­ket, mit ad a dolgozó, a teremtő, a gon­dolkodó embernek. Elsősorban javai gaz­dagításában, élete megváltoztatásában, kényelemben s egyebekben. A rohanó világ fogalma tehát távolról sem cél nél­küli, még kevésbé elgondolás nélküli fel­­gyorsulást jelent a mi társadalmi rend­szerünk keretein belül.­­ Érthető hát, hogy az órának, a percnek, az időnek növekvő szerepe van életünk­ben. Egyre több emberi tevékenység ered­ménye mögé kell odatennünk az idő számlapját, bár korántsem ez az egyet­len mércénk, olykor nem is a legfonto­sabb. De nagyon lényeges mérce. Feltét­lenül tiszteletet érdemel. Mégis, amikor egyfelől kitárulkozik előttünk és egyre jobban magával ragad bennünket a ne­mes értelemben vett rohanó világ; amikor a befogadott és alkalmazott gépi-techni­kai apparátus válik egy egész társada­lom „magasan kvalifikált” szolgálóleá­nyává — nem múlik nap, hogy ne su­hintana meg bennünket a kényelmesség múlt századi, úri fuvallata ... Kényelmesség? Többről van szó! Az át­meneti korszak megannyi ellentmondásá­nak talaján „virágzó” anakronizmusról. Nemrégiben játszódott le az egyik pesti hivatalban. Bejön az ügyfél, aki tör­ténetesen egy számítógépet hagyott ott munkahelyén, hogy szabad félórájában egy aláírást és egy pecsétet kapjon ok­mányára. Egy ilyen ügyintézés — vala­mennyi lehetséges buktatóját beleszámít­va — legrosszabb esetben kitölti a fél­óráját, gondolta, s bekopogtatott. Tessék kint várni — mondták —, s ő várt. Volt ugyan félfogadás, de bizonyos adategyez­tetés miatt azt éppen szüneteltették. Hu­szonöt perc múltán előadhatta, amiért jött. Elkérték a papírját, felütötték a nagykönyvet, bejegyeztek egy számot a rubrikába, ez a szám rákerült az okmány­ra is, majd átküldték egy másik szobába aláírásra. Ez gyorsan ment, csak éppen, aki aláírt, az nem pecsételhetett, akinél viszont a pecsét volt, az mással volt el­foglalva. Újabb negyedóra. Mire vissza­tért a munkahelyére, két kollégája mo­solyogva mesélte, hogy távollétében több tízezer betáplált adatból kaptak fontos irányszámokat a tervezés alatt álló ob­jektum műszaki jellemzőire vonatko­zóan ... Távol álljon tőlem, hogy komputereket követeljek minden hivatalba. Itt még nem tartunk. Csakhogy amíg az egyik helyen roppant nagy szerepe van a gépi agynak, a másikon legalább ilyen szerepe lenne a törődő, a gondoskodó, hivatalát lelkiis­meretesen ellátó emberi agynak. Nem a tisztviselő világa ütközik itt a számítógép­technikus világával. Nagyobb és átfogóbb konfliktus ez: életünk gyorsuló tempója nem tűri a múlt századi kényelmeskedést. Van, aki megérti ezt, s akad, aki nem. De nemcsak személyek állnak itt szem­ben egymással, hanem hivatali-munkahe­lyi feltételek, munkstílusok, sőt, nagyon sokszor az előrehaladás útját keresztező avult rendelkezések, vagy éppen beideg­ződések. Az ellentmondás azonban nyil­vánvaló. Érezzük a tempóváltás aktuali­tását, megannyi területen követjük is már. Tudjuk­ akarjuk becsülni az időt és szeretnék jobban, okosabban, gazdaságo­sabban kihasználni. Ugyanakkor nap nap után rádöbbenünk, hogy ezt a kincset érő időt tékozoljuk. Részben magunk, részben mások kényszerítenek erre bennünket. S ehhez nemcsak hivatalok kínálnak szomorú illusztrációt. Érzékeltetik ezt a szorongató gondunkat az időfecsérelő ér­tekezletek, a termelékenyebb munkaszer­vezésre összehívott terméketlen megbe­szélések, az anyagra váró automata gé­pek vagy éppen a csúcsforgalom kellős közepén, a város néhány benzinkútja előtt kígyózó, végtelen gépkocsisorok. A példa­tárat az olvasó tetszése szerint bővítheti. Térjünk vissza az alapgondolathoz! Éle­tünk tempóváltása ma már igazolt és szüntelenül tapasztalt tény. Sokan kérdik: hová sietünk, minek ez a nagy rohanás? Számtalanszor bizonyított, hogy nem cél­talan, s nem meggondolatlanul felfokozott életritmusról van szó, hanem egy törvény­­szerűségbe való beilleszkedésről. Mégpe­dig egy olyan társadalmi rendszer fogla­latai között, amely minden gépi-technikai együttesben az embert, az alkotó, a te­remtő, a maga világát szüntelenül jobbá formáló embert helyezi a középpontba. Hiszen éppen azért vált tempót, azért veszi igénybe a tudomány és a technika legújabb vívmányait, hogy jobb, gazda­gabb, kényelmesebb, gondtalanabb, sok­színűbb legyen az élete. A munkaidő-csökkentés máris százezre­ket érint. De hogyan, mivel tudnák a ha­todik hétköznapot még szélesebb rétegek számára szabadnappá, pihenőnappá avat­ni? Semmiképpen sem úgy — ami ko­rábban bizony előfordult —, hogy elhatá­rozzuk: márpedig szombatonként nem dolgozunk! A munka oldaláról kell — mert csakis így lehetséges — megközelí­teni a pihenést. Előbb megteremteni a feltételét annak, hogy jobb és haszno­sabb, gazdaságosabb és termelékenyebb munkával fedezete legyen a szabad szom­batnak. Ez a fajta munka persze nem a köznapi értelemben vett sietést jelenti, hanem átgondolt, magasabb fokú szerve­zettséget, ennek megfelelő munkainten­zitást. Más szóval: gyorsaságot, ha úgy tetszik sietséget, de mélyebb, társadalmi összefüggésekben. Az Amerikai Egyesült Államokban — ahol sohasem volt feudalizmus — született a jelszó, az idő — pénz. Ez a jelszó egy olyan korszakban lett szinte törvény, amikor társadalmi, gazdasági és politikai prosperitását élte az amerikai nép. Természetesen nem lehet párhuza­mot vonni Amerika egykori pionírjai, s a magyar szocializmus építőinek világa között. Azonban egy hasonlatosság mégis­csak van: a fejlődés dinamizmusa. Ez a dinamizmus nemcsak eltűri, ha­nem egyenesen megköveteli, hogy mi is valljuk: az idő­s pénz. Mindannyiunk pénze. KISS GY. JÁNOS • . . K b M'- jf)K­ Óriási víztároló épül a Gellérthegyben Hajdú György, a Vízművek igazgatója pénteken tájékoztatta a sajtó munkatár­sait a vállalat fejlesztési terveiről. — Napi átlagban 880 ezer köbméter vizet termelünk — mondotta —, de volt már arra is példa az idén, hogy a fővá­ros 890 ezer köbméter vizet fogyasztott. Hajdú György elmondotta, hogy elké­szült a Szamuely utcában egy új csőve­zeték; ez azt jelenti, hogy a IX. kerület egy részében hétfőtől jelentősen megjavul a vízellátás. Szó esett arról is, hogy Bu­dapesten igen olcsó a víz. A Vízműveknek egy köbméter víz önköltségi ára egy fo­rint 80 fillér, ugyanakkor a lakosság 60 fillért fizet érte. — Arra törekszünk, hogy évről évre javuljon Budapest vízellátása — mondot­ta a továbbiak során a Vízművek igazga­tója. — Éppen ezért a negyedik ötéves tervben évente 440 millió forintot fordí­tunk a vízhálózat korszerűsítésére, bőví­tésére. 1975-ig szeretnénk elérni 350 mil­liós kapacitást. A csőhálózatot 600 kilo­méterrel szándékozunk bővíteni. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a víztárolók tér­fogatát is növeljük. Jelenleg 139 ezer 497 köbméter víz tárolására van lehetőségünk, ezt 250 ezer köbméterre akarjuk növelni. Ennek érdekében a Gellérthegyben 100 ezer köbméter víz tárolására alkalmas meden­ce építését kezdjük meg jövőre. Az idén már megkezdődött a kőbányai 20 ezer köbméteres, a cinkotai ötezer köbméteres és a testvér­ hegyi ezer köbméteres meden­ce építése és azok előreláthatólag jövőre el is készülnek. Tovább folytatjuk a szentendrei-szigeti kútrendszerek fejlesz­tését. A város déli részének vízszükséglet­biztosítása érdekében Csepel-szigeten újabb kútrendszerek építését kezdjük meg. A már átadás előtt álló korányi su­­rányi vízmű után a Váccal szembeni du­nai partszakaszokra és Tahitótfalu fölé vízműveket kívánunk építeni. A vízszál­lítás javítása érdekében megkezdtük a negyedik pesti főnyomócső építését. Az igazgató közölte azt is, hogy külö­nösen a budapesti peremkerületek vízel­látása szorul javításra. • •Ülést tartott a Tanácsi Koordinációs Bizottság A Parlament Gobelin-termében dr. Papp Lajos elnökletével pénteken ülést tartott a Tanácsi Koordinációs Bizottság. A bi­zottság a tanácstörvény előkészítési mun­kálatai keretében a községi és a városi ta­nácsok, valamint szerveik feladatköréről, hatásköréről tárgyalt

Next