Magyar Hírlap, 1970. szeptember (3. évfolyam, 243-272. szám)

1970-09-01 / 243. szám

2 1970. SZEPTEMBER 1. KEDD HAZA! KÖRKÉP Magyar Hírlap Cljegyzés a gyárral X -5 2 3 ■ 3 9 ZZ 2) Arcképek a kétszáz éves LKMtből u/ Egy aranygyűrű fénylik az asztalon. A vastag, tömpe ujjak felemelik forgatják — ki tudja, hányadszor —, majd ügyet­len mozdulatokkal visszaerőltetik dobo­zába. Az ügyetlenkedés simogatásnak is tű­nik. A gyűrű tetején a monogram: LKM. Az út eleje és vége Diósgyőrbe egy hír vonzott: „A fenn­állásának kétszázadik évfordulóját ün­neplő vasgyár arany pecsétgyűrűt adott azoknak, akik 35 évnél régebben dolgoz­nak a gyárban.” A gesztus nagyvonalú­nak, ugyanakkor nagyon emberinek tűnt. Emlék, családi ereklye, megbecsü­lés, hűség — napjaink időszerű gondjai és egy hosszú távra szóló előretekintés látszottak egybeolvadni ebben a szokat­lan eljegyzésben. Aztán lépésről lépésre tovább bővült a kör, s szaporodtak a jelzők. Nagyon messziről­­kell elindulni, hogy a 451 csa­ládban féltve őrzött emlékéhez eljus­sunk. Az út elején egy „megszállott” ember van, a gyáralapító Fazola Henrik, aki — mint az egykorú feljegyzések írják — „nem sajnált gondot, fáradalmat sem éj­jel, sem nappal. Nem sajnálta a vagyo­nát, nem rettent vissza a vándorélet ké­nyelmetlenségeitől”. Éveken át kutatott, s végül begyújthatták az öt méter ma­gas, akkor az ország legnagyobb vasol­vasztó mázsáj­át. A dolgozók létszáma lassan százra növekszik, s a termelés is eléri az évi 6 ezer bécsi mázsát. Az út végén egy órási gyár van, amely­nek adatai — éppen nagyságuknál fog­va — alig mondanak valamit. A blokk­­sorhengerlésben már tavaly túllépte a bűvös egymillió tonnát. Az új elektro­­acélmű évente 100 ezer tonna acélt ad­hat. Bizonyára nagyon sok ez, legalábbis soknak kell lenni, hogy több mint fél­millió forintot érő gyűrűkre telljen. Igaz, ez nem volt nagy tétel. A gyár évente például 110 millió forintot fordít a dol­gozók szociális és egészségügyi igényei­nek kielégítésére. Ezek azonban csak számok, a kétszáz év és egy új társadalmi­ rend természe­tes tényei. De kik és milyenek a ma „megszállottjai”? időt. Nemegyszer még a vacsoráját­­is utánahozza a család. Miért csinálja? — Nagyon szeretnek, úgy hiszem. Ezért érdemes. Jóformán csak ennek élek, meg a családomnak. Két fiam van, azok is itt dolgoznak. Két unokám is van, be­aranyozzák az életemet. Azt hiszem, így érdemes élni. Hitvallás, akadozva, de mélyről jö­­vően. — Sok embert ismer, Pavlánszky bá­csi. Kihez küldene a régiek közül? — Nem nagyon győzné végigjárni őket, ha rám hallgatna. De menjen el Nemes­kéri Jánoshoz, nem bánja meg ... A levél vagy a gyűrű? A konyhában foglalatoskodik. Főz, tar­honyalevest és kelkáposztát. Néhány he­te, hogy nyugdíjba ment. — El kell foglalnom magam valami­vel. A család dolgozik, így aztán jól is jön, hogy ebéddel várom őket.­ Minden mondatában, gondolatában va­lami feszültség vibrál. Érezhető, hogy nem találja a helyét. — Nem nagyon láttam én nappal a lakásunkat. Soha nem voltam beteges. Most meg egy hosszú betegség után itt­hon teszek-veszek. Kérem, mutassa meg az aranygyűrűt, hogy eltereljem a gondolatait. Mintha egy gát szakadna át, ettől kezdve csak a gyár tölti be a lakást. Megpróbálom kihámozni belőle, ami kettejükről szól. Viszonylag könnyen megy. Nemeskéri János a városnyi, 18 ezer ember gondját és örömét elsőkézből ismeri. A gyár pártbizottságának első titkára volt. — Negyvenhárom évvel ezelőtt léptem át először a gyár kapuját, lakatostanuló­nak szerződtem. Apám ötvenhat évet dolgozott ott. Mind a négy gyerekem, s feleségeik és férjeik is az LKM-ben ke­resik a kenyeret. Nehezen bontakozik ki a kép, hogy mi köti a törzsgárdát ide. A munka nehéz, a más irányú lehetőségek egyre bővülnek, s mégis ... — Tudja, amikor beszélgettünk erről a gyűrűadományozásról, kezdetben a harminc éve itt dolgozókkal számoltunk, de nem győztük volna pénzzel. Nagyon jó dolog ez. Gondolom, része volt benne — az utolsó negyedszázad alatt szinte megsza­kítás nélkül pártmunkás volt —, hogy az itteniek szeretik­ a gyárat. Amikor a kérdést fogalmazgatom, szabadkozik, majd egy mély értelmű tréfával üti el a választ: — Azt tudom, abban részem volt, hogy sokan elmentek.­­— Ezt hogyan értsem? — Hát például 1949—50 táján, rövid hónapok alatt 1200 dolgozó lett az ország különböző részében vezető, katonatiszt, diplomata és ki tudja, mi minden. S azóta is sokan mentek. Soha nem volt gondunk, ha vezető kellett, bőven volt utánpótlás. S meg tudnám a két kezemen számolni, ki nem állta meg közülük a helyét. A Durvahengerműben a vezérigazgató­val együtt adták át az aranygyűrűket. Ahogy beszél azokról a percekről, érzem, hogy ott búcsúzott el a gyártól. Most egy levelet szorongat, az ottani munkások ír­ták. Kérik, látogassa meg őket gyakran. — Nem tudnám megmondani, melyik ér többet nekem, ez a gyűrű, vagy ez a levél. Nem tudok felállni, hogy elköszönjek. Sebesen írom az évtizedek érlelte gondo­latokat. „Öreg gyár ez, de a felfogás kor­szerű, az előrelátás állandóan jelen van.” „A legfontosabb a jó együttműködés a gazdasági vezetés és a párt- és tömegszer­vezetek között. A dolgozók akkor mindig tudják mit és miért kell cselekedni. Ez­ nálunk megvan.” Még mindig — „nálunk”. Azzal az ér­zéssel jövök el — szégyellve, de már nem is bánva, hogy másokhoz nem jutottam ki—, hogy ez a nyelvtani birtokos eset valódi tartalommal telve a titka minden arany­gyűrűs „megszállottságának”. A. Kovács György Beceneve: professzor A Lenin Kohászati Műveknek saját propagandaosztálya van. Neveket kérek az aranygyűrűsökből. — Talán a Martinból lenne a legjobb. — Nagyon jó lesz a Martin. — Akkor tessék írni: Kioszki János főolvasztár, itt volt tanuló is. Aztán Je­nei Lajos, meg Jávorcsik János az öntő­csarnokból. Ő most kapott kormányki­tüntetést is. Beszélgetünk a gyűrűről. Nagyon szép, 1300—1500 forintba került, az ujj vastag­sága szerint. Nagy erkölcsi, anyagi elis­merés, nagy tetszést is aratott. Segíti a munkaerő-stabilizálást. Természetesen, ez nem számít bele a törvényes járandó­ságokba. Az I-es kapunál özönlenek ki az em­berek. Műszakváltás. Megállítom az egyiket: — Kit ismer, aki nagyon régen itt dol­gozik és sokan ismerik? — Kit is? Hát sokan vannak. De leg­inkább a Pavlánszky professzort mond­hatom. Őt mindenki ismeri. Az orvosi rendelőben már nem mon­dom a „professzort”. Pavlánszky bácsi még csak nem is orvos. A címet a dolgo­zók adták, kedveskedő tréfálkozással. Valójában azonban tiszteletből. — ötvennégy éve dolgozom a gyárban — mondja a meglepett interjúalany. — Itt kezdtem, esztergályosinasként, de mert vöröskatona voltam, csak amolyan egészségügyi kisegítőnek vettek vissza. Szokatlan és megrázó egy gyár életét a rendelőintézetből nézni, öt évtized táv­latában. — Az égés, persze hogy az volt a leg­több. Ha valaki megégett, kaptuk a fűz­fakosarat és rohantunk. Két rúd volt beledugva és négy ember vitte. Sokszor már útközben vége volt. Ha nem, csak kenegettük a vazelinnel, valami csak lesz. Újra és újra átcsapunk a gyárba. Is­mer minden talpalatnyi helyet, új épü­letet és sok régi barátot. Ma is sokan ke­resik őt, pedig tíz rendelő van a gyár­ban, szakorvosok, antibiotikum. — Jönnek, hogy Miklóskám, segíts rajtam. Most már van hova irányítani. De megszoktak, ötven év alatt sokszor voltam egyedül. Háború, utána orvos­hiány. Volt nap, hogy száz fogat kihúz­tam. Sok volt a nemibetegség ... Még ma sem ismeri a 8 óra munka­ Új városrész épül Elkészült a győri műszaki főiskola terve A győri Közlekedési és Távközlési Mű­szaki Főiskola létesítését az ország ipari­gazdasági fejlődése és az ezzel együttjáró egyre növekvő műszaki szakemberszük­séglet indokolja. Az 1966-ban született kormányhatározat értelmében 1968-ban elkészült a főiskola beruházási javaslata, majd a múlt év október 30-án a tervet már bemutatták a szakemberek a minisz­teri szintű tárcaközi bizottságnak is. A főiskola létesítése tulajdonképpen már megkezdődött. A múlt évben, s az idén először a területen levő lakóházak szanálására került sor. Az új főiskola he­lyéről 160 családot kellett új otthonba el­helyezni. A családok részére központi fű­­téses lakásokat biztosítottak, néhány lakó­nak azonban a kívánsága az volt, hogy régi bérű lakásba költözhessen. Ezt a jo­gos kívánságot is figyelembe vették a győri tanácsnál. Az új főiskola „életében” fontos dátum 1970. augusztus 15-e. A Középülettervező Vállalat és a laboratóriumokat tervező KGMTI ekkor adta át az illetékeseknek az egész létesítmény műszaki terveit. En­nek alapján adták ki az építési engedélyt. Az első épületek kiviteli tervei 1971. ja­nuárjára készülnek el. Az idén befejező­dik a területen a tereprendezés, és jövőre elkészül a közműhálózat is, így az év má­sodik felében megkezdődhet az építkezés. Jövőre a győri főiskola építésére 20 mil­lió forintot biztosítanak. Sokakat érint és érdekel: milyen is lesz az új győri főiskola? Győrben a főiskolát a Révfalu-Torkos­­kert, Dunatöltés, Ságvári utca, Duna utca által határolt területen építik fel. A főiskola épületei több főcsoportra oszlanak, a tanulmányi és laboratóriumi épületekre, valamint a szállásokra és a sportlétesítményekre. Az épületcsoportok elkülönülnek egymástól, és azokat az ét­terem épülete kapcsolja össze. A telepítés elve az volt, hogy a főiskola tanulmányi épületeit és a kollégiumok sorát egy dísz­tér , a „Campus” vegye körül, és az egész együttes külön városrész képet mu­tasson. A kollégium tervezésével azt tar­tották szem előtt, hogy a természettel és a festői környezettel minél jobb legyen a városképi kapcsolata. Éppen ezért a kol­légiumi épületkomplexum követi majd az ívesen kanyarodó Duna-partot. A város és megye segítségével a dísztér nyugati oldalán építik meg a legnagyobb vidéki sportcsarnokot. A szakaszos építés és a karonkénti szervezés érdekében (a főiskolán négy kar lesz, mégpedig közlekedési, közlekedés­­építési, járműgyártó és távközlési) négy tanulmányi és egy igazgatósági épület ké­szül. A fő aula a központi épület föld­szintjén lesz, ott helyezik el a könyvtárat és az előadótermek egy részét is. Két eme­leten a rajztermeket, legfelül, a negyedik és ötödik szinten pedig a tanszékeket he­lyezik el. Egy-egy épület 18 méter magas lesz. Az épületek szerkezeti kialakítása lehetővé tette a teljes flexibilitást, ami azt jelenti, hogy a helyiségek belső válasz­falai a tartószerkezettől függetlenül sze­relhetők és később is könnyen áthelyez­hetők. Az épületeket folyosók kapcsolják össze. Az előadótermeket a legkorszerűbb technikai berendezésekkel látják el, sőt, az egyik 200 személyt befogadó termet tolmácsberendezéssel is felszerelik, nem­zetközi konferenciák céljaira. Az oktatási épületeket két merész ívelésű híd köti össze a laboratóriumokkal. A laboratóriumokban folyik majd a csaknem 1800 hallgató gyakorlati képzé­se. A laboratóriumokat a tanulmányi épü­let felé hétszintes épület zárja, amelyben öltözők és más helyiségek kerülnek elhe­lyezésre. A laboratóriumok — a korszerű egyetemek tervezési elveit követve — szakmai jelleg szerint, nagy összefüggő csarnokokba kerülnek, a távolabbi részek­ben lesznek a zajosabb motorlaboratóriu­mok, a középső részben a fizikai és ké­miai előadóhelyiségek, vagyis a zajmentes laborok. Gyakorlati képzés 1800 hallgatónak Értesülésünk szerint az új főiskola több ütemben készül el. 1973 közepéig felépül egy tanulmányi és egy laboratóriumi épü­let, valamint a konyha, az étterem és az első számú kollégium. A teljes építkezés 1976 májusára fejeződik be. Ülést tartott a SZOT elnöksége • (plfö ) A kongresszusi versenyben országszerte tovább erősödött a szocialista brigádmozgalom A SZOT elnöksége megtárgyalta a nép­gazdaság első félévi helyzetéről és a kongresszusi munkaverseny tapasztala­tairól összeállított tájékoztató jelentést. A szocialista ipar — amint a jelentés megállapítja — ez év első hat hónapjá­ban 7,6 százalékkal termelt többet, mint múlt év azonos időszakában. Jelentősen javult a lakosság iparcikkellátása, némi­leg csökkent a hiánycikkek száma, bő­vült a választék és a központi intézkedé­seknek megfelelően fokozódott az olcsóbb tömegfogyasztási cikkek gyártása is. A belkereskedelem javuló színvonalon elé­gítette ki a lakosság vásárlási igényeit. Az MSZMP X. kongresszusának tiszte­letére az egész országban széles körű verseny bontakozott ki. A munkahelyi kollektívák az idei népgazdasági és vál­lalati tervek sikeres teljesítését és a ne­gyedik ötéves terv jó előkészítését állí­tották felajánlásaik középpontjába. A Minisztertanács és a szakszervezetek fel­hívását követően a vállalatok többségé­nél felülvizsgálták a kongresszusi ver­senyvállalásaikat és a legtöbb helyen pót­felajánlásokat tettek a nemzeti jövedelem 1 százalékos növelésére, az árvízkárok pótlására, a károsultak megsegítésére. A kongresszusi versenyben sokoldalú segítő­­készségről, áldozatvállalásról tettek tanú­­bizonyságot a munkahelyi kollektívák. A kongresszusi versenyben tovább szé­lesedett a szocialista brigádmozgalom és a munkahelyi kollektívák versenye a szo­cialista cím elnyeréséért. A további fel­adat az, hogy a szakszervezetek, a szak­­szervezetek megyei tanácsai és a vállalati szakszervezeti bizottságok a gazdasági ve­zetőkkel és irányító szervekkel együtt arra­ törekedjenek, hogy a kongresszusi verseny az év további részében még­­ erőteljesebben segítse az eddig kibonta­kozott kedvező gazdasági tendenciák ér­vényesülését. A SZOT elnöksége végezetül meghall­gatta a Budapesten rendezett európai regionális mezőgazdasági társadalom­­biztosítási konferenciáról szóló tájékoz­tató jelentést és egyéb ügyeket tárgyalt. Szülők szabadiskolája Érdekes kezdeményezés született Pé­csett: szabadiskola nyílt az iskoláskort elért gyermekek szülei számára. A városi tanács és a gyermekideggondozó intézet által szervezett tanácsadás felkészíti a szülőket iskolássá vált gyermekeik ottho­ni nevelésére. A tanfolyamot a város egyik újonnan felépült iskolájának tan­testülete és szülői munkaközössége kez­deményezte. Agráregyetem Debrecenben Több mint száz esztendeje kezdődött meg Debrecenben a felsőfokú mezőgaz­dasági szakemberképzés, de agráregyete­me még nem volt a városnak. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete értelmé­ben mától Debrecenben agrártudományi egyetem kezdi meg működését, amely az Agrártudományi Főiskola és a Szarvasi Felsőfokú Technikum egyesítésével jött létre. Debrecenben működik — ötéves okta­tási idővel — az okleveles mezőgazda­­sági mérnököket képező egyetemi — Szarvason pedig az üzemmérnököket kép­ző főiskolai kar. Kémikusok tanácskozása Szeptember 3—5 között Balatonszép­­lakon tartják a VII. kolorisztikai szim­­poziont, amelyen a hazai egyetemek, ku­tatóintézetek, gyárak képviselőin kívül külföldi szakemberek is részt vesznek. Iskolaévben kollégium — nyáron szálloda A kollégiumban a főiskola 1734 nappali hallgatója közül 1356 részére kétágyas szobákban biztosítanak otthont. Minden két szobához egy zuhanyozót és egy mos­dót is építenek. Ezt azért tervezték így, hogy nyáron a kollégiumot szállodaként hasznosítani lehessen. A főiskolai hallgatók és oktatók ellátá­sát kétezer adagos konyha és az önkiszol­gáló étterem biztosítja majd. Ehhez még egy külön eszpresszót is építenek. A főtéren épül fel a kétezer személy befogadására alkalmas sportcsarnok. Eb­ben — a tanrend szerinti testnevelésen kívül — versenyszerűen teremsportokat is lehet űzni, de hangversenyek és szín­padi rendezvények megtartására is alkal­masaknak ígérkezik. Fahidy József

Next