Magyar Hírlap, 1971. május (4. évfolyam, 120-150. szám)

1971-05-01 / 120. szám

2 1971. MÁJUSI, SZOMBAT m 1 HAZAI KORKÉP MI ÍGYÜK K­I Felavatták Marx és Engels emlékművét Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára mondott ünnepi beszédet marxizmus igazságait, de vigyáznunk kell arra is, hogy ne hagyjuk azokat sémává merevedni, őrizzük meg a marxizmus élő, eleven szellemét; e szerint gondolkod­junk, cselekedjünk, éljünk. — E gondolatok jegyében, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága nevében köszönetet mondok mind­azoknak, akik közreműködtek az emlék­mű létrehozásában. Köszöntöm az alkotó­kat és az alkotást is, amelyet ezennel át­adok fővárosunk közönségének — fejezte be beszédét Óvári Miklós. Budapest közterületi díszeinek sorában új, monumentális képzőművészeti alko­tást avattak pénteken: Marx és Engels közös emlékművét a Jászai Mari téren. A nemzetközi munkásmozgalom két kima­gasló alakjának közös szoborművét a munkásosztály nemzetközi ünnepéhez, május elsejéhez kapcsolódó eseménysoro­zat keretében adták át a fővárosnak. Az avató ünnepségen megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Aczél György, Benke Valéria, Nemes Dezső, Németh Károly, a Politikai Bizottság tagjai, továbbá az MSZMP Köz­ponti Bizottsága és a kormány több tagja; részt vett a politikai, a társadalmi és a kulturális élet sok ismert személyisége. Az összegyűltek sok százas tömegében ott voltak a fővárosi gyárak, üzemek, hivata­lok, intézmények küldöttei, a kerületek­nek és Budapest lakosságának képvise­lői. Megjelent az eseményen a budapesti diplomáciai testület több vezetője és tag­ja is. Az emlékművet Segesdi György szob­rászművész és Schall József építőművész alkotta. Hatalmas gránittömbből bon­totta ki a szobrász az emlékmű alakjait, a négy méter magas figurákat. Modern plasztikai megformálásban — magasztos tartalmat szimbolizáló, erőt sugárzó meg­jelenítésben — készült a szobormű. Épí­tészeti talapzatát az alakokéval színben is megegyező, szemcsés mintázatú, sötét­szürke gránitból alakították ki. Mintegy két és fél méter magas a posztamens, homlokzati oldalán aranyozott betűkből formálódik a felírás: MARX—ENGELS. Pontban 12 órakor kezdődött az avató ünnepség. Fegyveres díszőrség állt az em­lékmű talapzatánál. Felcsendültek a Him­nusz hangjai, majd elhangzott József At­tila Szocialisták című verse, Keres Emil tolmácsolásában. Ezután Óvári Miklós, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára mondott ün­nepi beszédet. Segesdi György vázlata Marx és Engels szelleme hatja át mindazt, amit elértünk, mindazt, amit tervezünk . Három esztendeje az egész haladó emberiség megemlékezett Marx Károly születésének 150. évfordulójáról, s alig fél esztendeje annak, hogy Engels Fri­gyes születésének másfél évszázados ju­bileumát ünnepeltük — mondta. — E ne­vezetes évfordulók és szocialista közvé­leményünk belülről fakadó, hosszabb ideje érlelődő igénye vetette fel a gon­dolatot, hogy a tudományos szocializmus e két megalkotójának, a nemzetközi mun­kásmozgalom kimagasló harcosainak em­lékét hazánk fővárosának szívében egy monumentális köztéri szobor felállításá­val is megörökítsük. S ma itt áll a mű, hogy messzehangzóan hirdesse: az élő marxizmus szelleme hatja át mindazt, amit elértünk, mindazt, amit tervezünk. Nem véletlen az sem, hogy Marx és Engels közös szobrát állítjuk fel: ezzel nemcsak kettőjük sírig tartó barátságát fejezzük ki, hanem emléket állítunk an­nak az eszmei, harci szövetségnek is, amely lehetővé tette közös életművük, a marxizmus megszületését és gyors elter­jedését. — Marx és Engels az emberi szellem égboltjának legfényesebb páros csillaga. Az emberiség történelme számtalan vi­lágmegváltó eszmét ismer. Voltak már Marx és Engels előtt is olyan törekvések, ideológiák, amelyek az emberiség sorsá­nak jobbrafordulását tűzték ki célul. De Marx és Engels műve, amit Lenin foly­tatott tovább, a marxizmus—leninizmus, a történelem mindmáig legnagyobb ha­tású,­legszélesebb kisugárzású ideológiája. — Marx és Engels életműve az ember­szeretet, az értelem és a valóság iránti tisztelet felemelő példája. Marxistának lenni ma is mindenekelőtt azt jelenti: szembenézni a tényekkel, gondolkodva élni. Életművük elvi következetességre, szilárdságra és a felismert igazságok szenvedélyes képviseletére int. Minden korszak marxistáit arra tanítja, hogy pártos szenvedéllyel képviseljék és vált­sák valóra a szocializmus igazságait. Arról beszélt ezután a szónok, hogy Marx és Engels életműve a gyakorlat és az elmélet legmagasabb rendű egységét testesíti meg. Többszörösen kiállta a gyakorlat próbáját, mert összeforrt a munkásság ügyével. Marx és Engels fel­ismerte, hogy a munkásosztályt nem olyan szenvedő osztályként kell nézni, amelyen kívülről kell segíteni, hanem a munkásosztályban a harcoló osztályt kell látni, mely képes megváltani önmagát és saját felszabadításával az egész embe­riség felszabadulását hozza el. A mun­kásosztály szerepének felismerése, az al­kotó, termékeny kapcsolat a korabeli proletariátus legöntudatosabb rétegeivel, a szocializmust utópiából tudománnyá tette, az álmok birodalmából a valóság szilárd talajára helyezte. Utalt Óvári Miklós Juhász Gyulának 1921-ben írt soraira, amelyek szerint: „Marx tanai a valóságon épülnek, és az igazságot szolgálják. Az utópiából ő al­kotott tudományt, a lenge délibábból szi­lárd hidat, amely a munkásmilliókat a jövőbe vezeti át... A romantika óperen­­ciájáról a realitás földjére viszi a szocia­lizmust, olyan bázist ad az elméletnek és mozgalomnak egyaránt, amelyről bün­tetlenül nem lehet többé lesiklani... A történelem kérlelhetetlen logikája egyre Marxnak ad igazat, és a marxizmus ... biztos győzelmének útját egyengeti.” — Az internacionalizmus, a világ for­radalmi munkásmozgalmának összefogá­sa, Marx és Engels művének legszentebb eszméje — hangsúlyozta. — A Világ pro­letárjai, egyesüljetek! jelszó a marxiz­mushoz való hűség, az internacionaliz­mus jelszava korunkban is. Arra tanítja a marxistákat, legyenek bármely nem­zet fiai, hogy a nemzeti célokat is csak a nemzetközi haladás erőivel összefogva le­het elérni.­­ Ezeket az igazságokat sugározzák tovább a marxizmus eszméi és ezeket az igazságokat vitték tovább a marxista esz­mék továbbörökítői is. Mindenekelőtt ez jellemezte a XX. század legnagyobb marxistájának, Leninnek a művét. Nem formulák ismétlése, hanem a kor új, vál­tozott tényeinek gondos elemzése, és a munkásosztály, a szocializmus ügyének rendíthetetlen képviselete — ez jellemez­te Lenin marxizmusát. Ezt tekintjük esz­ménynek mi, magyar kommunisták is, Marx és Engels ügyének, szellemének magyar örökösei, akiket büszkeséggel tölt el, hogy Marx és Engels eszméi im­már több mint száz esztendeje éltetik a magyar haladás ügyét, s a marxizmus igazságai több mint egy évszázada segí­tik a magyar nép küzdelmeit. — „A marxizmus mindenható, mert igaz” — állapította meg Lenin mintegy 60 esztendővel ezelőtt. Amikor szobrot avatunk, emléket állítunk valakinek, min­dig fenyeget az a veszély, hogy az ábrá­zolt személyt és igazságát simává mere­vítjük. Nekünk, kommunistáknak, Marx és Engels ügye folytatóinak, a múlt ta­nulságain is okulva óvnunk kell a Ez a csepeli hagyomány több mint tíz­­éves már. A felnőtteknek szóló meg­hívó külön is feltünteti: „Szeretettel meg­hívjuk a­­ Csepel Vas- és Fémművekben rendezendő~~hagyományos gyermeknap­­ra ...” A hatalmas gyárváros kapui tegnap dél­ben kitárultak, szüleik oldalán jöttek, özönlöttek a gyermekek, hogy a különös színhely díszletei között májusköszöntő, vidám délutánt üljenek. Volt léggömb és sokféle játék, volt vetélkedő és bábszín­pad, ajándékosztogatás és harsány jó­kedv­ű minden, ami kelléke egy gondo­san rendezett és bonyolított gyermeknap­nak. S mégis, mennyire más, mint a többi, mennyire szabálytalan és rendhagyó a csepeliek hagyományos gyermeknapja! Szabálytalan? Rendhagyó? Csepelen mindkét jelzőt vitatják és azonnal módo­sítják. Mert van szabálya, mégpedig az, hogy mindig és minden körülmények kö­zött a gyárba várják gyermekeiket ápri­lis utolsó napján a csepeli munkások. Mi­ként az sem rendhagyó, hogy szüleik kí­séretében — legtöbbször a mamával in­dulva hazulról, s a gyárkapuba kijön elé­­bük a papa — sorra végigjárják a legér­dekesebb üzemeket, műhelyeket, megcso­dálni a vasváros számlálhatatlan látni­valóját. — Ezen, de csakis ezen belül már be­szélhetünk jelzőkről, s talán arról is, hogy mennyiben újszerű és rendhagyó a mi májusköszöntő hagyományunk — mond­ják a szakszervezeti bizottságon. Régebben egyszerűen csak arról volt szó, hogy hadd lássa meg a gyerek, hol dolgoznak, mit csinálnak a szülei, hol ke­resik a kenyerüket, így is mindig nagy élményt, maradandó ismeretanyagot je­lentett a látogatás. — Bár az első alkalomkor — emléke­zik vissza fia gyárlátogatásaira Lázár Béla kerékpárgyári szerelő — Karcsit az érdekelte inkább, hogy milyen csoki lesz A vasváros kapui kitárultak Csepel májusi üzenete az ajándékcsomagban, osztanak e lég­gömböt?... Most meg mozdulni sem akart a legkorszerűbb gépek mellől. A vendéglátók mindennél jobban örül­tek egy-egy ilyen megjegyzésnek: Édes­apám! Tavaly ezt még nem mutattátok meg nekünk!... Igen, mert az előző évhez képest mindig­­ tud újdonsággal szolgálni valamennyi üzemrész, s nagyon nagy érték az, ha a változások jegyeit már a gyermek is ér­zékelni tudja. Ehhez azonban nemcsak a csepeli gyerekek voltak ott tegnap a Vasműben: az idén először ötezer nyug­díjas munkásnak is postáztak meghívó­kat. — Generációk nagyszabású találkozó­ját hoztuk össze, s úgy véljük, nagy szel­lemi haszonnal jár ez a vállalkozás — értékelte a délutáni látogatást Nagy Ist­ván üzemtechnikus, aki tíz évvel ezelőtt még maga is diákként lépett be édesapja szűkebb gyári birodalmába, most pedig már felkészült alkalmi idegenvezetőként szegődött a vendégek mellé. A nyugdíjasokat, persze, a legkevésbé kellett kalauzolni — a járást ők nagyon ismerik. — Csakhogy ma már ez kevés — is­merte el Gallai Sándor bácsi, aki a Szer­számgépgyárba jött „haza” —, mert hi­szen itt szinte semmit sem talál már a helyén az ember ... Kezet szorítani az ismerősökkel, újra végigjárni a hajdanvolt munkásévek vál­tozó színhelyeit, felidézni az unokáknak a sohasem fakuló emlékeket —s erre nagy­szerű alkalmat kínált a tegnapi látogatás. A számjegyvezérlésű szerszámgép bonyo­lult, nehéz témájától függetlenül... De az is lehet, hogy éppen azért! Mert a 14—15 évesek erről is, másról is annyi mindent tudtak kérdezni már. így zajlott a május elseje előtti hagyo­mányos csepeli gyermeknap, amelyet min­denekelőtt Csepel újszerű, s jellegzetesen mai májusi üzeneteként kell vennünk. Ab­ban a szellemben, ahogyan a Csepel Vas­mű vezetése elhatározta, szüntelenül fel­mutatva a különbséget, saját fejlődésének hűséges tükrét tartva elénk, Csepel sze­retné, ha a róla alkotott ismereteink kö­vetnék a mai valóságot. A megénekelt vörös Csepel féltve őr­­zött munkásmozgalmi hagyományai változatlanul élnek, erősek, s azokat vég­telen tiszteletben tartják a mai és az utá­nuk jövő nemzedékek. Ebben bizonyosak lehetünk. Napjaink május ünneplésének teljességéhez azonban az emlékezés szálai mellett feltétlenül hozzá tartozik a jele­nünk erős szövetére gondossággal hímzett jövendő. S tegnap ennek az ígéretes jö­vendőnek a munkásgenerációja kopogta­tott be a Vasműbe. Borbély Sándor, a Csepel Művek párt­­bizottságának első titkára végtelenül egy­szerű szavakkal fogalmaz: — Nagy szükségünk van arra, hogy a gyerekeink mérni tudják a változásokat. Arra, hogy lássák, mit tesznek, hogyan dolgoznak, mit alkotnak a szüleik. Igen, a munkáról, mint alkotásról van szó, s ab­ban a szülők, a dolgozó ember szerepéről, felnövekvéséről a sodró erejű, nagy fel­adatokhoz. Meg arról, hogy a mi gyer­mekeink szemében a szülők így is példa­képpé váljanak. Növekedjék a munka és a munkás rangja. Ezért nyíltak ki tegnap Csepelen a gyárváros kapujai. Mögöttük az alkotó munka gyönyörű tárlata várta a csillogó szemű gyerekeket. Mire egy év múlva visszajönnek, a tár­lat megint más lesz. Ezt megérteni, fel­fogni, ez benne a gyönyörű! Kiss Gy. János Koszorúzás Ezután koszorúzás következett. Az új emlékmű talapzatánál az MSZMP Köz­ponti Bizottsága és a budapesti pártbi­zottság nevében Németh Károly, a Poli­tikai Bizottság tagja, a budapesti párt­­bizottság első titkára és Óvári Miklós helyezett el koszorút. A Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében Gál László és Somoskői Gábor titkárok koszorú,­,, A KISZ központi bizottságának kond­j­at dr. Horváth István, a KISZ KB első­ tit­kára és Csillik András, a KISZ KB intéző bizottságának tagja, a budapesti KISZ- bizottság első titkára; a fővárosi tanács koszorúját Kelemen Lajos, a végrehajtó bizottság megbízott elnöke és Hantos János elnökhelyettes helyezte el. Az avatóünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Ünnepélyes zászlófelvonás Május elseje előestéjén, pénteken a Parlament előtti Kossuth Lajos téren ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonták a Magyar Nép­­köztársaság állami zászlaját. Kürtszó je­lezte a katonai elöljáró, Pesti Endre ve­zérőrnagy, budapesti helyőrségparancs­nok érkezését, aki meghallgatta a csa­patzászlóval felsorakozott díszszázad pa­rancsnokának jelentését, majd — a Rá­­kóczi-induló hangjai közben — ellépett a díszegység előtt és üdvözölte a kato­nákat. Ezután felvonták a zászlót. A Gellérthegyen levő felszabadulási emlékműnél ugyancsak katonai tisztelet­­adással vonták fel a magyar nemzeti lo­bogót és a munkásmozgalom vörös zász­lóját. Vietnami képzőművészek kiállítása Budapesten A Műcsarnokban tegnap ünnepélyesen megnyílt a Vietnami Demokratikus Köz­társaság képzőművészeti kiállítása. Demeter Sándor, a Kulturális Kapcso­latok Intézetének elnökhelyettese a töb­bi között kiemelte: a tárlaton látható al­kotások hűen tükrözik a vietnami nép életében lejátszódó viharos eseménye­ket. A kiállítás megrendezéséért Hoahg Cuong, a VDK budapesti nagykövete mondott köszönetet, majd Quang Tho festőművész, a kiállítás alkalmából ér­kezett kulturális küldöttség vezetője tol­mácsolta a vietnami képzőművészek szö­vetségének üdvözletét. A megnyitón politikai, társadalmi és kulturális életünk számos ismert szemé­lyisége, a Budapesten akkreditált diplo­máciai képviseletek több tagja is részt vett. Katolikus papi békegyűlés A Hazafias Népfront Bács-Kiskun me­gyei bizottsága mellett működő katolikus bizottság — a Szent István jubileumi év keretében — pénteken gyűlést rendezett Kecskeméten, a népfrontszékházban. Az­­innepi gyűlésen részt vett az alföldi me­gye katolikus papsága. Jelen volt Balla István, az Állami Egyházügyi Hivatal el­nökhelyettese, dr. Beresztóczy Miklós, az Országos Béketanács katolikus bizottsá­gának főtitkára, dr. Várkonyi Imre pré­post kanonok, az Actio Catholica orszá­gos igazgatója, Bács-Kiskun megye or­szággyűlési képviselője és Madarász László, a megyei tanács elnökhelyettese. A gyűlésen dr. Székely György tanszék­­vezető egyetemi tanár tartott előadást István király államalapítói, egyházszer­vezői érdemeiről.

Next