Magyar Hírlap, 1971. május (4. évfolyam, 120-150. szám)
1971-05-01 / 120. szám
2 1971. MÁJUSI, SZOMBAT m 1 HAZAI KORKÉP MI ÍGYÜK KI Felavatták Marx és Engels emlékművét Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára mondott ünnepi beszédet marxizmus igazságait, de vigyáznunk kell arra is, hogy ne hagyjuk azokat sémává merevedni, őrizzük meg a marxizmus élő, eleven szellemét; e szerint gondolkodjunk, cselekedjünk, éljünk. — E gondolatok jegyében, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében köszönetet mondok mindazoknak, akik közreműködtek az emlékmű létrehozásában. Köszöntöm az alkotókat és az alkotást is, amelyet ezennel átadok fővárosunk közönségének — fejezte be beszédét Óvári Miklós. Budapest közterületi díszeinek sorában új, monumentális képzőművészeti alkotást avattak pénteken: Marx és Engels közös emlékművét a Jászai Mari téren. A nemzetközi munkásmozgalom két kimagasló alakjának közös szoborművét a munkásosztály nemzetközi ünnepéhez, május elsejéhez kapcsolódó eseménysorozat keretében adták át a fővárosnak. Az avató ünnepségen megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Aczél György, Benke Valéria, Nemes Dezső, Németh Károly, a Politikai Bizottság tagjai, továbbá az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány több tagja; részt vett a politikai, a társadalmi és a kulturális élet sok ismert személyisége. Az összegyűltek sok százas tömegében ott voltak a fővárosi gyárak, üzemek, hivatalok, intézmények küldöttei, a kerületeknek és Budapest lakosságának képviselői. Megjelent az eseményen a budapesti diplomáciai testület több vezetője és tagja is. Az emlékművet Segesdi György szobrászművész és Schall József építőművész alkotta. Hatalmas gránittömbből bontotta ki a szobrász az emlékmű alakjait, a négy méter magas figurákat. Modern plasztikai megformálásban — magasztos tartalmat szimbolizáló, erőt sugárzó megjelenítésben — készült a szobormű. Építészeti talapzatát az alakokéval színben is megegyező, szemcsés mintázatú, sötétszürke gránitból alakították ki. Mintegy két és fél méter magas a posztamens, homlokzati oldalán aranyozott betűkből formálódik a felírás: MARX—ENGELS. Pontban 12 órakor kezdődött az avató ünnepség. Fegyveres díszőrség állt az emlékmű talapzatánál. Felcsendültek a Himnusz hangjai, majd elhangzott József Attila Szocialisták című verse, Keres Emil tolmácsolásában. Ezután Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Segesdi György vázlata Marx és Engels szelleme hatja át mindazt, amit elértünk, mindazt, amit tervezünk . Három esztendeje az egész haladó emberiség megemlékezett Marx Károly születésének 150. évfordulójáról, s alig fél esztendeje annak, hogy Engels Frigyes születésének másfél évszázados jubileumát ünnepeltük — mondta. — E nevezetes évfordulók és szocialista közvéleményünk belülről fakadó, hosszabb ideje érlelődő igénye vetette fel a gondolatot, hogy a tudományos szocializmus e két megalkotójának, a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló harcosainak emlékét hazánk fővárosának szívében egy monumentális köztéri szobor felállításával is megörökítsük. S ma itt áll a mű, hogy messzehangzóan hirdesse: az élő marxizmus szelleme hatja át mindazt, amit elértünk, mindazt, amit tervezünk. Nem véletlen az sem, hogy Marx és Engels közös szobrát állítjuk fel: ezzel nemcsak kettőjük sírig tartó barátságát fejezzük ki, hanem emléket állítunk annak az eszmei, harci szövetségnek is, amely lehetővé tette közös életművük, a marxizmus megszületését és gyors elterjedését. — Marx és Engels az emberi szellem égboltjának legfényesebb páros csillaga. Az emberiség történelme számtalan világmegváltó eszmét ismer. Voltak már Marx és Engels előtt is olyan törekvések, ideológiák, amelyek az emberiség sorsának jobbrafordulását tűzték ki célul. De Marx és Engels műve, amit Lenin folytatott tovább, a marxizmus—leninizmus, a történelem mindmáig legnagyobb hatású,legszélesebb kisugárzású ideológiája. — Marx és Engels életműve az emberszeretet, az értelem és a valóság iránti tisztelet felemelő példája. Marxistának lenni ma is mindenekelőtt azt jelenti: szembenézni a tényekkel, gondolkodva élni. Életművük elvi következetességre, szilárdságra és a felismert igazságok szenvedélyes képviseletére int. Minden korszak marxistáit arra tanítja, hogy pártos szenvedéllyel képviseljék és váltsák valóra a szocializmus igazságait. Arról beszélt ezután a szónok, hogy Marx és Engels életműve a gyakorlat és az elmélet legmagasabb rendű egységét testesíti meg. Többszörösen kiállta a gyakorlat próbáját, mert összeforrt a munkásság ügyével. Marx és Engels felismerte, hogy a munkásosztályt nem olyan szenvedő osztályként kell nézni, amelyen kívülről kell segíteni, hanem a munkásosztályban a harcoló osztályt kell látni, mely képes megváltani önmagát és saját felszabadításával az egész emberiség felszabadulását hozza el. A munkásosztály szerepének felismerése, az alkotó, termékeny kapcsolat a korabeli proletariátus legöntudatosabb rétegeivel, a szocializmust utópiából tudománnyá tette, az álmok birodalmából a valóság szilárd talajára helyezte. Utalt Óvári Miklós Juhász Gyulának 1921-ben írt soraira, amelyek szerint: „Marx tanai a valóságon épülnek, és az igazságot szolgálják. Az utópiából ő alkotott tudományt, a lenge délibábból szilárd hidat, amely a munkásmilliókat a jövőbe vezeti át... A romantika óperenciájáról a realitás földjére viszi a szocializmust, olyan bázist ad az elméletnek és mozgalomnak egyaránt, amelyről büntetlenül nem lehet többé lesiklani... A történelem kérlelhetetlen logikája egyre Marxnak ad igazat, és a marxizmus ... biztos győzelmének útját egyengeti.” — Az internacionalizmus, a világ forradalmi munkásmozgalmának összefogása, Marx és Engels művének legszentebb eszméje — hangsúlyozta. — A Világ proletárjai, egyesüljetek! jelszó a marxizmushoz való hűség, az internacionalizmus jelszava korunkban is. Arra tanítja a marxistákat, legyenek bármely nemzet fiai, hogy a nemzeti célokat is csak a nemzetközi haladás erőivel összefogva lehet elérni. Ezeket az igazságokat sugározzák tovább a marxizmus eszméi és ezeket az igazságokat vitték tovább a marxista eszmék továbbörökítői is. Mindenekelőtt ez jellemezte a XX. század legnagyobb marxistájának, Leninnek a művét. Nem formulák ismétlése, hanem a kor új, változott tényeinek gondos elemzése, és a munkásosztály, a szocializmus ügyének rendíthetetlen képviselete — ez jellemezte Lenin marxizmusát. Ezt tekintjük eszménynek mi, magyar kommunisták is, Marx és Engels ügyének, szellemének magyar örökösei, akiket büszkeséggel tölt el, hogy Marx és Engels eszméi immár több mint száz esztendeje éltetik a magyar haladás ügyét, s a marxizmus igazságai több mint egy évszázada segítik a magyar nép küzdelmeit. — „A marxizmus mindenható, mert igaz” — állapította meg Lenin mintegy 60 esztendővel ezelőtt. Amikor szobrot avatunk, emléket állítunk valakinek, mindig fenyeget az a veszély, hogy az ábrázolt személyt és igazságát simává merevítjük. Nekünk, kommunistáknak, Marx és Engels ügye folytatóinak, a múlt tanulságain is okulva óvnunk kell a Ez a csepeli hagyomány több mint tízéves már. A felnőtteknek szóló meghívó külön is feltünteti: „Szeretettel meghívjuk a Csepel Vas- és Fémművekben rendezendő~~hagyományos gyermeknapra ...” A hatalmas gyárváros kapui tegnap délben kitárultak, szüleik oldalán jöttek, özönlöttek a gyermekek, hogy a különös színhely díszletei között májusköszöntő, vidám délutánt üljenek. Volt léggömb és sokféle játék, volt vetélkedő és bábszínpad, ajándékosztogatás és harsány jókedvű minden, ami kelléke egy gondosan rendezett és bonyolított gyermeknapnak. S mégis, mennyire más, mint a többi, mennyire szabálytalan és rendhagyó a csepeliek hagyományos gyermeknapja! Szabálytalan? Rendhagyó? Csepelen mindkét jelzőt vitatják és azonnal módosítják. Mert van szabálya, mégpedig az, hogy mindig és minden körülmények között a gyárba várják gyermekeiket április utolsó napján a csepeli munkások. Miként az sem rendhagyó, hogy szüleik kíséretében — legtöbbször a mamával indulva hazulról, s a gyárkapuba kijön elébük a papa — sorra végigjárják a legérdekesebb üzemeket, műhelyeket, megcsodálni a vasváros számlálhatatlan látnivalóját. — Ezen, de csakis ezen belül már beszélhetünk jelzőkről, s talán arról is, hogy mennyiben újszerű és rendhagyó a mi májusköszöntő hagyományunk — mondják a szakszervezeti bizottságon. Régebben egyszerűen csak arról volt szó, hogy hadd lássa meg a gyerek, hol dolgoznak, mit csinálnak a szülei, hol keresik a kenyerüket, így is mindig nagy élményt, maradandó ismeretanyagot jelentett a látogatás. — Bár az első alkalomkor — emlékezik vissza fia gyárlátogatásaira Lázár Béla kerékpárgyári szerelő — Karcsit az érdekelte inkább, hogy milyen csoki lesz A vasváros kapui kitárultak Csepel májusi üzenete az ajándékcsomagban, osztanak e léggömböt?... Most meg mozdulni sem akart a legkorszerűbb gépek mellől. A vendéglátók mindennél jobban örültek egy-egy ilyen megjegyzésnek: Édesapám! Tavaly ezt még nem mutattátok meg nekünk!... Igen, mert az előző évhez képest mindig tud újdonsággal szolgálni valamennyi üzemrész, s nagyon nagy érték az, ha a változások jegyeit már a gyermek is érzékelni tudja. Ehhez azonban nemcsak a csepeli gyerekek voltak ott tegnap a Vasműben: az idén először ötezer nyugdíjas munkásnak is postáztak meghívókat. — Generációk nagyszabású találkozóját hoztuk össze, s úgy véljük, nagy szellemi haszonnal jár ez a vállalkozás — értékelte a délutáni látogatást Nagy István üzemtechnikus, aki tíz évvel ezelőtt még maga is diákként lépett be édesapja szűkebb gyári birodalmába, most pedig már felkészült alkalmi idegenvezetőként szegődött a vendégek mellé. A nyugdíjasokat, persze, a legkevésbé kellett kalauzolni — a járást ők nagyon ismerik. — Csakhogy ma már ez kevés — ismerte el Gallai Sándor bácsi, aki a Szerszámgépgyárba jött „haza” —, mert hiszen itt szinte semmit sem talál már a helyén az ember ... Kezet szorítani az ismerősökkel, újra végigjárni a hajdanvolt munkásévek változó színhelyeit, felidézni az unokáknak a sohasem fakuló emlékeket —s erre nagyszerű alkalmat kínált a tegnapi látogatás. A számjegyvezérlésű szerszámgép bonyolult, nehéz témájától függetlenül... De az is lehet, hogy éppen azért! Mert a 14—15 évesek erről is, másról is annyi mindent tudtak kérdezni már. így zajlott a május elseje előtti hagyományos csepeli gyermeknap, amelyet mindenekelőtt Csepel újszerű, s jellegzetesen mai májusi üzeneteként kell vennünk. Abban a szellemben, ahogyan a Csepel Vasmű vezetése elhatározta, szüntelenül felmutatva a különbséget, saját fejlődésének hűséges tükrét tartva elénk, Csepel szeretné, ha a róla alkotott ismereteink követnék a mai valóságot. A megénekelt vörös Csepel féltve őrzött munkásmozgalmi hagyományai változatlanul élnek, erősek, s azokat végtelen tiszteletben tartják a mai és az utánuk jövő nemzedékek. Ebben bizonyosak lehetünk. Napjaink május ünneplésének teljességéhez azonban az emlékezés szálai mellett feltétlenül hozzá tartozik a jelenünk erős szövetére gondossággal hímzett jövendő. S tegnap ennek az ígéretes jövendőnek a munkásgenerációja kopogtatott be a Vasműbe. Borbély Sándor, a Csepel Művek pártbizottságának első titkára végtelenül egyszerű szavakkal fogalmaz: — Nagy szükségünk van arra, hogy a gyerekeink mérni tudják a változásokat. Arra, hogy lássák, mit tesznek, hogyan dolgoznak, mit alkotnak a szüleik. Igen, a munkáról, mint alkotásról van szó, s abban a szülők, a dolgozó ember szerepéről, felnövekvéséről a sodró erejű, nagy feladatokhoz. Meg arról, hogy a mi gyermekeink szemében a szülők így is példaképpé váljanak. Növekedjék a munka és a munkás rangja. Ezért nyíltak ki tegnap Csepelen a gyárváros kapujai. Mögöttük az alkotó munka gyönyörű tárlata várta a csillogó szemű gyerekeket. Mire egy év múlva visszajönnek, a tárlat megint más lesz. Ezt megérteni, felfogni, ez benne a gyönyörű! Kiss Gy. János Koszorúzás Ezután koszorúzás következett. Az új emlékmű talapzatánál az MSZMP Központi Bizottsága és a budapesti pártbizottság nevében Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a budapesti pártbizottság első titkára és Óvári Miklós helyezett el koszorút. A Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében Gál László és Somoskői Gábor titkárok koszorú,,, A KISZ központi bizottságának kondjat dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára és Csillik András, a KISZ KB intéző bizottságának tagja, a budapesti KISZ- bizottság első titkára; a fővárosi tanács koszorúját Kelemen Lajos, a végrehajtó bizottság megbízott elnöke és Hantos János elnökhelyettes helyezte el. Az avatóünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Ünnepélyes zászlófelvonás Május elseje előestéjén, pénteken a Parlament előtti Kossuth Lajos téren ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonták a Magyar Népköztársaság állami zászlaját. Kürtszó jelezte a katonai elöljáró, Pesti Endre vezérőrnagy, budapesti helyőrségparancsnok érkezését, aki meghallgatta a csapatzászlóval felsorakozott díszszázad parancsnokának jelentését, majd — a Rákóczi-induló hangjai közben — ellépett a díszegység előtt és üdvözölte a katonákat. Ezután felvonták a zászlót. A Gellérthegyen levő felszabadulási emlékműnél ugyancsak katonai tiszteletadással vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlóját. Vietnami képzőművészek kiállítása Budapesten A Műcsarnokban tegnap ünnepélyesen megnyílt a Vietnami Demokratikus Köztársaság képzőművészeti kiállítása. Demeter Sándor, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese a többi között kiemelte: a tárlaton látható alkotások hűen tükrözik a vietnami nép életében lejátszódó viharos eseményeket. A kiállítás megrendezéséért Hoahg Cuong, a VDK budapesti nagykövete mondott köszönetet, majd Quang Tho festőművész, a kiállítás alkalmából érkezett kulturális küldöttség vezetője tolmácsolta a vietnami képzőművészek szövetségének üdvözletét. A megnyitón politikai, társadalmi és kulturális életünk számos ismert személyisége, a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több tagja is részt vett. Katolikus papi békegyűlés A Hazafias Népfront Bács-Kiskun megyei bizottsága mellett működő katolikus bizottság — a Szent István jubileumi év keretében — pénteken gyűlést rendezett Kecskeméten, a népfrontszékházban. Azinnepi gyűlésen részt vett az alföldi megye katolikus papsága. Jelen volt Balla István, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese, dr. Beresztóczy Miklós, az Országos Béketanács katolikus bizottságának főtitkára, dr. Várkonyi Imre prépost kanonok, az Actio Catholica országos igazgatója, Bács-Kiskun megye országgyűlési képviselője és Madarász László, a megyei tanács elnökhelyettese. A gyűlésen dr. Székely György tanszékvezető egyetemi tanár tartott előadást István király államalapítói, egyházszervezői érdemeiről.