Magyar Hírlap, 1971. május (4. évfolyam, 120-150. szám)

1971-05-01 / 120. szám

illGYISR HÍRLAP HAZAI KÖRKÉP 1971. MÁJUSI, SZOMBAT ! Átadta megbízólevelét az új dán nagykövet Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke pénteken fogadta John Knox rendkívüli és meghatalmazott nagyövetet, a Dán Királyság új magyar­­országi nagykövetét, aki átadta megbízó­­levelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titká­ra, Marjai József külügyminiszter-he­lyettes, dr. Nagy Lajos, a Külügyminisz­térium protokollosztályának vezetője és Pesti Endre vezérőrnagy. John Knox nagykövet megbízólevelé­nek áadásakor beszédében a többi között ezeket mondotta: — Érdeklődéssel kísérjük azokat a nagy erőfeszítéseket, amelyeket a ma­gyar nép országának felvirágoztatásáért kifejt, és azokat az eredményeket, ame­lyeket az új gazdasági politika megvaló­sításában ér el. Sok szerencsét és sikert kívánunk a magyar nép munkájához. — A világbéke megőrzése országaink jövője szempontjából döntő jelentőségű. A dán kormány támogatja a békés együttműködés minden formáját a világ­valamennyi országával, a függetlenség alapján. Meggyőződésünk, hogy a már meglevő sokoldalú kapcsolataink továb­bi bővítésével és elmélyítésével hasz­nosan hozzájárulhatunk a béke megőr­zéséhez, és az európai együttműködéshez valamennyi ország javára.­­ Éppen ezért nagy érdeklődéssel fi­gyeljük az országaink közötti kapcsola­tok fejlődését. Engedje meg, excellenciás uram, hogy példaként megemlítsek né­hány olyan eseményt, amely a legutób­bi időben járult hozzá a "népeink közötti kapcsolatok további erősítéséhez. Elő­ször is szeretnék emlékeztetni Péter Já­nos külügyminiszter úr minden szem­pontból eredményes dániai látogatására, amelynek során abban a megtiszteltetés­ben részesültem, hogy kísérője lehettem a külügyminiszternek, valamint arra, hogy hivatalos magyarországi látogatás­ra hívta meg a dán miniszterelnököt és külügyminisztert. Dániai tartózkodása során Péter János és a dán külügymi­niszter kulturális-tudományos együttmű­ködési megállapodást írt alá. Mi nagy jelentőséget tulajdonítunk ennek a meg­állapodásnak, amely elősegítheti a bé­kés együttműködést a kultúra, a művé­szet és a tudomány területén. Losonczi Pál a nagykövet beszédére válaszolva hangsúlyozta: — A dán—magyar kapcsolatok hagyo­mányosak és hosszú időre nyúlnak visz­­sza. Magyarország egyik legrégibb­­keres­kedelmi megállapodását éppen Dániával kötötte. Az utóbbi évek kölcsönös, ma­gas szintű látogatásaiban, különböző ál­lamközi megállapodásokban kifejezésre jut az a jó szándék, amelyet népeink és kormányaink kölcsönösen táplálnak egy­más iránt.­­ Megelégedéssel fogadjuk, hogy nagykövet úr szintén kedvezően értékeli az országaink közötti kapcsolatok alaku­lását, és azok megszilárdulásáért és bő­vítéséért kíván munkálkodni. A Magyar Népköztársaság kormánya mindenkor azt vallotta, hogy a népek és az álla­mok közötti szoros együttműködés elő­feltétele a tartós béke és biztonság meg­teremtésének. Úgy véljük, hogy orszá­gainknak és kormányainknak az a törek­vése, amely a széles körű baráti kapcso­latok megteremtésére irányul, egyben jelentős hozzájárulás a világbéke bizto­sításához is. Meggyőződésünk, hogy a magyar és a dán államférfiak személyes találkozásai, eszmecseréi hasznosak és jó célokat szolgálnak. Ezért tekintünk várakozással a dán miniszterelnök, kül­ügyminiszter és a kormány más tagjai­nak magyarországi látogatása elé. A megbízólevél átadása után a nagy­követ bemutatta Losonczi Pálnak a kí­séretében megjelent Sven Kuchler Poul­­sen tanácsost és Alice Rostgaard irattári titkárt. Az Elnöki Tanács elnöke szívé­lyesen elbeszélgetett a nagykövettel, aki ezután a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. K­ÖZÉLET— D­I­P­LOM­Á­C­I­A László Aladár köszöntése László Aladárt, a párt és a munkás­­mozgalom régi harcosát, 75. születésnapja alkalmából az MSZMP Központi Bizott­sága levélben köszöntötte. A Központi Bizottság üdvözletét Nyers Rezső, a P­J. Etikai Bizottság tagja, a Központi Bizott­ság titkára adta át. Jelen volt Sándor Jó­zsef, a Központi Bizottság tagja is. Dr. Ajtai Miklós látogatása a Rajk László Általános Iskolában Dr. Ajtai Miklós, a kormány elnökhe­lyettese péntek délelőtt ellátogatott a XIII. kerületi Rajk László Általános Is­kolába. Kitüntetés A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa Kopta Károlynak, a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete volt alelnökének a munkásmozgalomban kifejtett több évtizedes munkássága elisme­réséül, 75. születésnapja alkalmából, a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitün­tetést adományozta. A kitüntetést Lo­sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke ad­ta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Földvári Aladár, a SZOT elnöke és Fabók Zoltán, a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. Távirat Abdul Halim Khaddam, a Szíriái Arab Köztársaság külügyminisztere táviratban mondott köszönetet Péter János külügy­miniszternek Szíria nemzeti ünnepe al­kalmából küldött jókívánságaiért. A holland nagykövet fogadása Gerardus J. Dissevelt, Hollandia buda­pesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából péntek este fogadást adott re­zidenciáján. A fogadáson megjelent dr. László Andor államtitkár, a Magyar Nem­zeti Bank elnöke, Marjai József külügy­miniszter-helyettes, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnö­ke, továbbá a politikai, a gazdasági, a tár­sadalmi és a kulturális élet számos más ismert személyisége. Ott volt a Budapes­ten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Magyar—csehszlovák külügyi sajtómegállapodás Prágában pénteken aláírták a csehszlo­vák és a magyar külügyminisztérium saj­tóosztályai közötti együttműködésről szóló megállapodás jegyzőkönyvét. Az okmányt magyar részről dr. Bányász Rezső, a Kül­ügyminisztérium sajtófőosztályának veze­tője, csehszlovák részről pedig Josef Vicek, a csehszlovák külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője látta el kézje­gyével. Szovjet nőküldöttség érkezett A Magyar Nők Országos Tanácsának meghívására, tapasztalatcsere-látogatásra hazánkba érkezett a szovjet nőbizottság háromtagú delegációja: Reza Iszaakovna Bajmuratova, Tamara Alekszejevna Alek­­szandrova, Jevgenyija Mihajlovna Szer­­gejeva újságírónők. Külföldi szakszervezeti küldöttségek érkezése Újabb küldöttségek érkeztek május el­seje, illetve a szakszervezetek XXII. kong­resszusa alkalmából Budapestre, a Szov­jet Szakszervezetek Központi Tanácsának küldöttsége V. J. Szergejev osztályveze­tő vezetésével, a bolgár küldöttség Sztoil Krisztovnak, a Bolgár Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára vezetésével, a mongol szakszervezeti küldöttség N. Bantragcs titkár vezetésével, valamint S. Thangasami, az összindiai Szakszervezeti Szövetség képviseletében, Hagi Abdul­a­­diri, a Szomáliai Általános Munkásszövet­ség és Silvano Barbon, az Olasz Általános Munkásszövetség képviseletében. Ugyancsak megérkezett Anton Hofer, az Osztrák Szakszervezeti Egységfrakció elnökhelyettese, valamint Carlos Domin­go, az Uruguayi Dolgozók Országos Szö­vetségének képviselője, Gonzalo Cierro Cantillo, a Costa Rica-i Dolgozók Álta­lános Szövetségének képviselője, Loren­zo Erazmo Guerrero Moran, a Panamai Köztársaság Dolgozói Szakszervezeti Szö­vetségének titkára; Rios Cabrera, a Pe­rui Dolgozók Általános Szövetségének képviselője; El Hag Abdel Rahman, a Szudáni Általános Munkásszövetség tit­kára. A SZOT elnöksége fogadást adott a Gundel-étteremben a május elsejére és a szakszervezetek XXII. kongresszusára hazánkba érkezett külföldi küldöttségek tiszteletére. Földvári Aladár, a SZOT el­nöke az elnökség nevében pohárköszön­tőt mondott. ÉLETÖRÖM A­z autómobilok három-négy lóerősek voltak, s a Wright fivérek egyperces motoros repülése még váratott magára, amikor a május elsejei felvonulások pio­nírjai megjelentek. Ma ötven-százszoros lóerő hajtja az autót és néhány ország­ban a munkás saját gépkocsiján jár. Ak­kor penészes nyomortanyákból áramlot­tak ki a napra, ma sok helyütt már nem így laknak a munkások. Akkor mindenütt elnyomottak voltak és kizsákmányoltak, azóta országok egész sorában kezükbe vették a hatalmat. Az akkori forradal­márok tanulókörökben, illegális konfe­renciákon tanulták-fejlesztették az elmé­letet, ma a munkásosztály pártja, szak­­szervezete még néhány tőkésországban is tudományos intézetekben elemzi a gaz­dasági és a politikai helyzetet s ugyan­úgy felhasználja a propagandaharcban a telekommunikáció legfejlettebb eszközeit, a televíziót és a rádiót, mint a burzsoázia. Akkor csak Európa és Amerika nagyvá­rosai szerepeltek az ünnepi színtéren, ma új kontinensek felszabadult népeinek is van májusuk. Sok minden megváltozott a nyolc év­tized alatt, de egy valami megmaradt. Az ünneplő ember célja. Felszabadítani az osztályt, a társadalmat és önmagát. Először az elnyomástól, a kizsákmányo­lástól, aztán a múlt gazdasági és gondol­kodásbeli bilincseitől, maradványaitók bőséges, szabad, boldog életet teremteni. E felé törekednek ott is, ahol még rendőr vigyáz, hogy ne mozduljon az utca, és ott is, ahol az állam vezetői az ünneplők első soraiban vonulnak — csak a fejlődés más-más fokán állnak, a küzdelem más­más fázisában vannak, hátrább, vagy már tovább az­úton. „Mert ma, amikor e sorokat írom, az európai és az amerikai proletariátus se­regszemlét tart első ízben mozgósított csapatain, egységes hadseregként mozgó­sítva, egy zászló alatt...” Nyolcvanegy évvel ezelőtt, május elsején vetette pa­pírra e szavakat Engels, s végül hozzá­tette: „Bár mellettem állana még Marx, hogy ezt saját szemével láthatná!” Há­rom évtizeddel később Lenin kiálthatott volna fel ugyanígy, bárcsak mellettem állana Engels! Majd újabb és újabb mun­kásvezetők kiálthatták volna és kiálthat­nának fel, bár csak mellettem állana még Lenin és láthatná, milyen sok-sok utcán vonulnak a proletariátus mozgósí­tott csapatai. A­kkor, az első május elsején a mozgó­­­­­sított proletariátust nagyjából hasonló helyzetben levő munkások, hasonló kö­rülmények között élő emberek alkották. Ma már ez a kifejezés — mozgósított proletariátus — jelképesen értendő. Ma ezt mondjuk: nemzetközi munkásmoz­galom. Szocialista országok sora tarto­zik hozzá, de a távoli hegyekben harcoló gerilla is. Kék gallérosok, viszonylag jól fizetett amerikai munkások és ázsiai pauperek is. A munkásosztállyal azono­sulni tudó fehér galléros diákok és pro­fesszorok, s helyenként­ időnként kis bol­tok gazdái, mint nemrég Olaszországban, ahol ők is sztrájkba léptek. Világ proletárjai, egyesüljetek! De mi­lyen sokféle világból jönnek, vonulnak, ünnepelnek. A legkülönbözőbb fejlettségű országok szülöttei, más-más kultúrák ne­veltjei, eltérő szociális, gazdasági és po­litikai helyzetben levők sokszínű serege. A sokféle áramlat magával hozza ere­dendő nézeteit, a sok különbség vélemé­nyek különbözőségét is jelenti. Ez a fő magyarázata annak, hogy a nemzetközi munkásmozgalomban fel-fellobbannak a viták. Nem jó, ha a nézeteltérések ki­éleződnek, s különösen káros, ha szaka­dáshoz vezetnek. Mindig küzdeni kell az adott nézeteltérés felszámolásáért — ahogy Engels a fentebb idézett mondat folytatásaként írta — a legközelebbi célért. Különböző nézetek azonban még sokáig lesznek, hiszen növekszenek a mozgósított proletariátus sorai, új és új csapatok lépnek színre, más-más világok­ból, más-más múlttal idegrendszerükben. De május elseje áramlatában nem lát­szanak a nézeteltérések, május elseje ma­gába olvasztja a különböző csapatokat. S ez a lényeges. Ezért a jövő ünnepe ez a nap. Osztályok ünnepe, a nép ünnepe, az ember ünnepe. S­okat írtak már e napról, történetéről, osztálytartalmáról. Vajon kutatták-e a nap emberi varázsának titkát? Miért van az, hogy május elseje nagyon sokak­nak személyes ügye, családi ügye is? Ez a varázs tette, hogy akkor is teliszívvel, nevetve-mosolyogva vonultunk ki, ami­kor komor-katonás módszerekkel, bürok­ratikusan agyonszervezték. Mindenkinek megvan a maga május elsejéje: ifjúkori harcok, tavaszi kirándulások, rendőrtáma­dás vagy sörözés, titkos találkozás a he­gyekben, felvonulás kisgyerekemmel a nyakamban. Ez az az ünnep, amelyben történelmi küzdelem és sok apró öröm hagyományosan összefonódik, ez adja utánozhatatlan hangulatát. Nyolc évtize­den át megőrizte hamvasságát ez a nap. Megőrzi a jövő számára is. Amerikában állami bizottságot nevez­tek ki azzal a feladattal, hogy gondolkoz­zék a jövőről: mi lesz 2000-ben? A futu­rológus tudósokból álló csoport, munkája eredményeként grafikont állított fel, amely az Egyesült Államokra váró „alter­natív jövőket” jelzi. A legkönnyebben követhető út, tehát a legvalószínűbb — mondta végkövetkeztetésként egyik tu­dósuk — ahhoz vezet, amit „reményte­len helyzetnek” nevezünk: recesszió, zűrzavar, közöny... Mi,a szocialista világban optimistábbak­­­­ vagyunk, még az amerikai nép jövő­jét illetően is. Igaz, mi másképp gondol­kodunk a jövőről, más szemlélettel, más tudományos alappal. S nemcsak gondol­kozunk a jövő felől, igyekszünk megter­vezni, tudatosan alakítani is. Mondják, nem lehet mindent előre megtervezni! Valóban nem lehet. Váratlan fordulatokra bőségesen föl kell készülni! Valóban föl kell készülni. De a munkásmozgalom nem jövendőmondásra vállalkozott, hanem a társadalmi fejlődés fő irányainak felis­merésére. Amerikai szociológusok meg­állapították, hogy munkásaik mindinkább elidegenednek munkájuktól... „a minden emberi érzés híján való üzemekben”. A munkásmozgalom ezt az elidegenedést akarja megszüntetni, a szocializmus ezt az emberi érzést adja meg. „Amikor e sorokat írom” — vetette pa­pírra Engels nyolcvanegy esztendeje. Amikor e sorokat írjuk — veti ma pa­pírra ezer és ezer krónikás, Engels ezer és ezer követője, tisztelője — milliók és milliók ünnepelnek. Százszor annyian, mint akkor. Százszor vagy ezerszer any­­nyian vesznek részt a harcnak és az élet­örömnek ezen az együttes ünnepnapján. S ahogy múlnak majd az évek, úgy nö­vekszik az életöröm részaránya ebben az ünnepben. Hála a munkának, amelyet ma végzünk, s hála az elődöknek, akiknek még több küzdelem jutott ki, mint élet­öröm. TATÁR IMRE A Semmelweis Orvostudományi Egyetem új elméleti tömbjének alapkőletétele A Nagyvárad tér és a Mező Imre út sarkán levő telken épül 268 millió forin­tos költséggel a Semmelweis Orvostudo­mányi Egyetem új elméleti tömbje. Az 1975—76-os tanévi elkészülő 24 eme­letes toronyház, amely fővárosunk leg­magasabb épülete lesz, korszerű otthont ad az egyetem nyolc elméleti intézetének, s a hozzájuk tartozó laboratóriumoknak, tantermeknek, a központi díszteremnek. A negyedik ötéves terv egyik kiemel­kedő egészségügyi és felsőoktatási beru­házásának alapkőletételi ünnepségét pén­teken délelőtt tartották. Az ünnepségen jelen voltak a magyar egészségügy veze­tő személyiségei, az egyetem professzorai. Dr. Zoltán Imre rektor az egyetemi ta­nács és oktatói kar nevében köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter mondott ünnepi beszédet. Ezt követően leszögezte és az épület dísztermének egyik pillére alapjában el­helyezte az elméleti tömb alapítólevelét, illetőleg az egyetemi kitüntetések egy-egy példányát őrző fémhengereket tartalmazó ládákat. Kedden kezdődik a szakszervezetek kongresszusa Az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dol­gozók Szakszervezetének kongresszusi termében május 4-én, kedden reggel 9 órakor kezdődik a magyar szakszerveze­tek XXII. kongresszusa. A magyar szer­vezett dolgozók képviseletében mintegy 700 küldött vitatja meg a szakszervezeti mozgalom helyzetét és időszerű felada­tait. A kongresszuson részt vesznek tár­sadalmi, politikai életünk vezető szemé­lyiségei is. A kongresszusra várják több mint 40 ország szakszervezeti mozgalmá­nak küldötteit. A kongresszus első napján hangzik el Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának előadói beszéde, a XXI. kongresszus óta végzett munkáról és a magyar szakszer­vezetek soron következő feladatairól.

Next