Magyar Hírlap, 1971. november (4. évfolyam, 304-333. szám)
1971-11-01 / 304. szám
, y- S3/.fa L 1971. NOVEMBER 1. MéTFŐD' HA 2 A I KÖRKÉPMagyar Hírlap A gáz, a fény, a zaj... Intézet a munkavédelem szolgálatában Igaza van Bükkösy Istvánnak, a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézete igazgatójának: a csend, a jó levegő pótlék a fizetések mellé. Nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy Hűvösvölgy lakói ritkábban fordulnak orvoshoz, és hosszabb életkort érnek meg, mint a Lenin körútiak. Még akkor is, ha az elkerülhetetlen ártalmak — zaj, a fény, a szennyezett levegő stb. — hatásai alól ők sem mentesek. Az igényeknek megfelelően — kevesen menekülhetnek az érzékszervekre, az idegrendszerre, az egész szervezetre káros hatások, munkahelyi ártalmak elől — mondja Bükkösy István —, hiszen egész iparágak korszerűsítésével együttjáró tényezőkről van szó. Kutatóintézetünk hivatása és feladata a lehetőségek határait szélesítve semlegesíteni, csökkenteni ezeket az ártalmakat. Pontosabban: keresni és megtalálni azokat a védekező eljárásokat, jelzőműszereket, berendezéseket, amelyek a dolgozó embert óvják. Az intézet 17 évvel ezelőtt 50 munkatárssal alakult. Ma 130 alkalmazottja van. Hetvenkét kutató (úgyszólván minden iparágat képviselő mérnök, orvos, pszichológus, közgazdász foglalkozik a termelés minden területén jelentkező munkavédelmi igények vizsgálatával, s ajánl kikísérletezett, gyakorlatban alkalmazható, kivitelezhető műszereket, védőeszközöket. — Szorosan együttműködünk a beruházó vállalatokkal, lépést tartunk a korszerűsítő és rekonstrukciós tervek ütemével, különös tekintettel a legveszélyesebb munkaterületekre — tájékoztat az igazgató. — Nem „fiókra” kutatunk, a munka gyorsan, jó esetben azonnal realizálódik Az ipar, a népgazdaság igényeinek megfelelően törekszünk rugalmasan követni azokat a területeket, amelyek a legtöbb veszélyt rejtik, ahol a legnagyobb szükség van az ártalmak, a bekövetkezhető kisebb vagy nagyobb balesetek, katasztrófák megelőzésére. Ma a gázenergia felhasználásának terjedése, a néptisztasági rendelet követelményei adnak nagy hangsúlyt az intézeti munkának. — A káros gázok, gőzök elszívása, lekötése nemzetközi vonatkozásban is az egyik legégetőbb kérdés. Zajelhárítás — Ez tehát a feladat! Ezen belül intézetünk nagy fontosságot tulajdonít a kondicionálás emberi vonatkozásaira. Hogy ne fújjon a dolgozó emberre forró levegő, ne érje egyirányú lehűlés, ne kényszerüljön huzatban dolgozni. Török Dezső nevéhez fűződik például egy olyan nedves porelszívó-berendezés (F. C. L.) előállítása, mely 98—99 százalékos hatásfokkal leköti a szilárd szennyező anyagokat. (Kísérletek folynak arra, hogy gázok ellen is alkalmazhatóvá váljék.) Állandó célkitűzésünk a meglevő szellőző berendezések korszerűsítése. A vegyészeti osztály azt kutatja, milyen mennyiségű káros gáz kerül a levegőbe az érintett vállalatoknál — az olajpára mérésére már sikerült műszert kikísérletezni —, s milyen fokú a már ártalmakat okozó vegyi szennyezettség mértéke. És természetesen ezzel párhuzamosan keresik az elhárítás lehetőségeit (munkatéröblítés, hígítás). Elterjedt a cseppfolyós gázok nyomás alatt történő tárolása. A tárolóberendezésekben változó nyomásszint követésére, mérésére mágneses érzékelőt dolgoztunk ki. A nehéz fizikai munkát végző dolgozók védelmét elősegítő berendezések, eljárások módozataival a biztonságtechnikai osztály foglalkozik. A külső kőfejtéseknél a hagyományos robbantást felváltó feszítő, repesztő berendezést kísérletezték ki nemrég mérnökeink. A kamrarobbantási technológia helyett pedig már kísérletileg alkalmazzákis a kőbányászatban a hegyláb perforálását. A robbanásveszély és a légszennyeződés mellett korunk másikfokozódó veszélye a zaj. Elhárítása ma az ország iparának legnagyobb problémái közé tartozik. Eredményeink, sajnos, még szerények. Javasoljuk a zaj tompítását az arra módot adó gépek leburkolásával, illetve kombinációs módszerrel: az embert ültetjük fülkébe.. Onnan vezérli a rendkívül nagy zajjal dolgozó gépeket. — Külön osztály foglalkozik az egyéni védőeszközökkel a zajvédő fülkagyló, a porszűrő álarc, a csúszásmentes cipő, mentőöv, munkaruhák tökéletesítésével. Kilincselés — hiába — Ezekre nagy tételekben nincs szükség — de ahol kell, ott nagyon kell! Sokféle anyagot és műszaki eljárást igénylő alkatrészekből állíthatók elő. Egy hányadát ezeknek az intézet két kis műhelyében meg tudjuk csinálni, de többségüket nem. És a vállalatok sem szívesen, mert a gyártásuk nem kifizetődő. A kereskedelem kéri, el tudná adni, de 2—3000 darabos tétel elkészíttetése sok-sok telefon, könyörgés, kilincselés eredménye. Nagy nehézsége az intézetnek gyártó vállalatot találni. Az idén 50—80 ezer munkaruhával kapnak kevesebbet a dolgozók — bár tekintélyes mennyiséget importálunk —, mert a szükséges textília gyártását nem akarják vállalni a gyárak. Nem fizetődik ki. Török üzletemberek nagy érdeklődést mutattak a kőfejtésnélbiztonsággal alkalmazható repesztő berendezés iránt. Az intézet a null szériát megcsináltatta. De a török megbízottak által kért 19 darabhoz nem akadt gyártó cég. Vissza kellett mondani a rendelést ... • A két kísérleti műhelyben csak a kisebb védőeszközök, műszerek előállításához van felszerelés, géppark. A nagyobb kapacitást igénylő munkavédelmi berendezéseket a helyszínen készítik. Ott, azoknál a vállalatoknál, alibi szükség, van rájuk. De ellenőrzésüket, utómérésüket szerte az országban, az intézet kutatói végzik. Költségvetésük 75 százaléka a szerződésekből áll össze. A munka minőségen túl a lelkiismeret és a felelősség belső ösztönzőin — rendkívül fontos: a vállalatok csak akkor fizetnek, ha minden igényt, feltételt kielégít a megrendelt biztonsági berendezés vagy szakértői minősítés. Eltérő az intézet profilja a többi szocialista — román, NDK-beli — munkavédelmi kutatóintézet arculatától. Aránylag kevés teret kap az elméleti kutatómunka, a tanulmányok publikálása. Azért lennének tisztázandó kérdések, például időszerű volna koordinálni a baleset fogalmát. Minden országban más és más a minősítése. Rögzíteni kellene, hogy szocialista társadalmunk jelenében mik az összetevői, meghatározói magának a munkavédelemnek. Az ergonómia része-e a munkavédelemnek, vagy fordítva, a munkavédelem része az ergonómiának? De, mivel a baleseti statisztika — bár ezt is célszerű lenne tudományos gonddal felülvizsgálni — kedvezőtlenül ível, intézetünk a dolgozó emberek egészségét, testi épségét közvetlenül védő teendőket tartja legfontosabbnak. * Medve Imola Budapesti mozaik Új művelődési központ - Souvenir 71 a Nagymező utcában - Elsőjeles gépkocsivezetők tanácskozása Munkavédelmi hónapot szervezett november 1-től 30-ig a Textilipari Dolgozók Szakszervezete és a munkavédelmi és társadalombiztosítási osztály Budapest textilipar üzemeiben. A munkavédelmi hónap célja: a balesetek és az üzemi megbetegedések csökkentése. Úszómedencét építtet a VI. kerületi Ta- Aiács a Bajza utcai általános iskola udvarán azzal a céllal, hogy az iskolások felügyelet mellett megtanulhassanak úszni, s versenyeket is rendezhessenek. A szerződést már megkötötték, amely szerint 2,6 millióba kerül a kis uszoda. Amerikai orvosok 34 tagú csoportja érkezett Budapestre az IBUSZ szervezésében. A csoport tagjai látogatást tesznek az ORFI-ban, majd pedig különböző szakmai programokon vesznek részt. Hamarosan elkészül a Margitszigeten a díszvilágító rendszer felújítása. Az Arany János szobornál, az Árpád-híd felőli játszótérnél, valamint a Nagyszállónál 2 éve megnyílt évelőkertnél kicserélik a reflektorokat és felújítják az elektromos berendezéseket. Indiai megrendelésre 100 TC—36-os villamoskocsi motort gyárt a Ganz Villamossági Művek. A motorokat november 30-án kell behajózni Fiuméban. A gyártásnál speciális követelményeknek is eleget kell tenniük: fontos az impregnálásuk, korrózióvédelmük, hiszen az évenként visszatérő esős évszak, a monszun jelentős rongálásokat végez Indiában. A jövő év második felétől hozzákezdenek Újpest belvárosának rekontsrukciójához. A területen összesen 12 486 lakást bontanak le és 19 925-öt építenek, s összehívták a BKV új, „elsőteles” gépkocsivezetőit Óbudán. Az oktató és az üzemegység vezetője felhívta a gépkocsivezetők figyelmét az őszi és a téli időjárás balesetveszélyeire és az ezzel kapcsolatos éberségre, óvatos vezetésre. Korszerű művelődési központot kap a negyedik ötéves tervben a IV. kerület. Építéséhez a fővárosi tanács húszmillió forint támogatást ad. Souvenir 71 címmel kiállítást rendez a budapesti KÖZÉRT Vállalat a Piackutató Intézet Nagymező utcai kiállító termében november 4-től 10-ig. A kiállítás az év végi ajándékozási gondok megoldásában ad segítséget. Fiatalodik és frissül a főváros közlekedése a negyedik ötéves terv folyamán, öt év alatt 83 új, korszerű csuklós villamost, 998 modern autóbuszt és 23 MX-es típusú HÉV-szerelvényt kap az utazóközönség. Két éven belül felépül a Vár oldalában a sikló is. Leállt ugyan az utasforgalom, de dolgoznak a vízibuszok. A vízügyi hatóságok kérésére két vízibusz különböző vízügyi méréseknél segít a Dunán, két másik vízibusszal a Dunába torkolló csatornahálózatot fogják ellenőrizni. S. M. Szántottak, kukoricát törtek Vasárnapi munka az őszi földeken Október utolsó vasárnapjánkihasználták a jó időt a mezőgazdasági nagyüzemekben. Csongrádban még mintegy 10 ezer holdon törésre vár a kukorica, ezért a téeszekben vasárnap is dolgoztak a kombájnok. Sőt, a háztáji gazdaságokat is segítették a szövetkezetek: a tengeritermés hazaszállítására lovas kocsikat bocsátottak a tagok rendelkezésére. Ugyanakkor több száz traktorral szántottak, hiszen az esőzések beálltáig végezni kívánnak az őszi munkával. Vas megyében vasárnap estig elvetették az őszi kalászosok 95 százalékát. Betakarították a cukorrépa mintegy kétharmadát, a kukoricának pedig 85 százalékát törték már le. A kisalföldi téeszek a hétvégéig befejezték a kenyérgabona vetését. Vasárnap mintegy 5 ezer holdon törték le a kukoricacsöveket, ami azt jelenti, hogy a megyében az idei termés csaknem 90 százaléka fedél alá került. A megye szövetkezetei ugyanakkor a mélyszántás férjével is elkészültek. Arckép a Tiszazugból ijTISZAFOLDVAR nemcsak a Tiszazug, de egye^SSfRISf megye legnagyobb faluja. E rang elnyeréséhez pedig több mint tizenkétezer lakosra van szükség. Mégis amikor a gyorsan városiasodó három nagyközséget megjelölték Tiszafüred és Jászárokszállás mellett, a szomszédos kis Martfű került a listára, amely pedig nem is olyan rég Tiszaföldvár külterülete volt. Igaz, ma már a martfűi Tisza Cipőgyár ad munkát többek között kétezer földvári lakosnak is. A két, országosan jó hírt szerzett termelőszövetkezet (a Lenin Tsz vezérkara állami díjas), és két ipari szövetkezet mellett a cipőgyár úgyszólván teljes foglalkoztatottságot biztosít. Még a háziasszonyoknak, időseknek kellene valami otthon végezhető munkát szerezni (tárgyalnak is a békési szőnyegszövőkkel és egy pesti háziipari szövetkezettel). Ennyit elég elöljáróban elmondani a Tisza menti nagyközségről. Aki pedig hamarjában többre is kíváncsi, nézze meg a főtér sarkában álló Tiszazug Múzeumot, ahol láthat az iszapból kiemelt bödönhajót, talajrétegmintákat, pásztorfelszereléseket, s még a nagyrévi arzénes gyilkosságról is megtudható itt egy és más. EGY, HÁZ ÉS EGY EMBER immár több mint három évtizede tartó kapcsolatáról szeretnék szót ejteni. Ez a sok nehéz órát, drámai pillanatot hordozó viszony talán többet mond el Tiszaföldvár múltjáról, mint amit a múzeumban sikerült eddig összegyűjteni. A ház a vörös téglás öreg tanácsháza, amely külsőleg pontosan ugyanilyen volt 1940. július 6-án (a berendezése valamivel barátságosabb lett), amikor az ember, a tizenhét öjéves Nagy Lajos, mint az adóhivatalhoz felvett kisegítő besompolygott a kapuján. — Mivel módom volt rá, utána néztem a családfámnak — mondja. — A török világ utáni időkig tudtam visszamenni, amikor is A. Nagy Gergely bokrosgazda három arany korona adót fizetett. — Apám borbély volt, s belelőlem is iparost akart faragni; a négy polgári elvégzése után kőművesinasnak adott. A virtus tett közhivatalnokká, mert meg akartam mutatni a segédeknek, hogy inas létemre nagyobbakat emelek, mint ők, és a cementzsákok súlya alatt sérvet kaptam. A kőművesek mellől kiszuperálódva dugtak be az adóhivatalba. — Sokat beszélünk mostanában az adminisztráció elburjánzásáról. Ezzel kapcsolatban egy adatot azért szeretnék megemlíteni. A tiszaföldvári községházán a felszabadulás előtt negyvenen voltunk alkalmazottak, most a tanácsnál huszonketten vagyunk. Ez a két szám talán mond valamit. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy egy sor új feladatkörünk van. Nagy Lajos tanácstitkár most betegszabadságon van. A szíve rakoncátlankodik. Az SZTK által szűkmarkúan engedélyezett kétórás délelőtti kimenőjét rendszerint a tanácsházán tölti. Igaz, itt az anyakönyvi hivatal vezetője a felesége. Itt ismerkedtek meg. (1949-ben kötött házasságokat, s Eszter lányuk születését más vezette be, mert saját adatot nem szabad beírni.) — összesen kétszer hagytam el hoszszabb időre ezt az épületet. Először a katonaság és hadifogság, másodszor egy számomra ma is teljesen érthetetlen, néhány hónapig tartó áthelyezés miatt. (Mesterszállásra küldtek 1950-ben, s úgy rimánkodtam haza magam. Amellett, hogy 40 kilométert kerékpároztam naponként, nem is éreztem azt a biztonságot, amit itt.)— Mint adóügyi kisegítő, én voltam a legkisebb sarzsi ebben az épületben. A főjegyző, a lakkcsizmás, harmincholdas főbíró jóformán észre sem vett. De minden bizonnyal a külrendőrtanácsos egyetlen hajdúja is nagyobb tekintélynek örvendett. IGAZI ADÓKUKAC, kinevezett adóhivatali díjnok 1942. március 1-én lett belőle. Ekkor már kicsit bele is látott a falu életébe. . — Mi osztottuk a hadisegélyeket, s máig nem tudom elfelejteni az asszonyok keserű csapatát, akik ingerülten várakoztak, s minket tekintettek a hatalom meg Tanácskozás az árvízvédelem műszaki tapasztaltairól Tudósítónktól. A Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Vízügyi Hivatal és a Magyar Hidrológiai Társaság Az 1970. évi Tiszavölgyi árvíz műszaki tapasztalatai címmel november 12—13-án tudományos tanácskozást rendez az Akadémián. A vezető előadást Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke tartja, ezt követőleg a szomszédos szocialista országok vízügyi szakemberei mondják el tapasztalataikat,.