Magyar Hírlap, 1971. december (4. évfolyam, 334-363. szám)

1971-12-01 / 334. szám

2 1971. DECEMBERI, SZERDA HAZAI KÖRKÉP macvaR­­iRia.1 Adatbankok, integráció Gépek az államigazgatás szolgálatában Legutóbb, „A korszerű igazgatástudo­mány" című cikkünkben dr. Berényi Sándor, az ELTE államigazgatási tanszé­kének vezetője elmondotta: „A gépek al­kalmazása a hagyományos államigazga­tási, szervezeti formák és eljárások át­alakítását is megköveteli. Méghozzá olyan módon, hogy ezek a formák és eljárások alkalmassá váljanak az információk gépi feldolgozására.” Valóban, világszerte gyors ütemben folyik a számítógépek fokozott munkába állítása, az államok igazgatásának bonyo­lult munkarendjébe történő beillesztése. Általános az a meggyőződés, hogy a szá­mítógépesítés fő célja nem az igazgatási költségek csökkentése, hanem a teljesítő­­képesség növekedése. Végső célként a leg­több ország az adatfeldolgozás integrá­cióját tűzte ki, s az egyes feladatok meg­oldását — központi koordinálás segítségé­vel — ennek a szempontnak rendeli alá. Eltérő szükségletek Az egész világon hétről hétre számta­lan tudományos szakcikk, publikáció je­lenik meg ebben a témakörben. Vala­mennyi egyetért abban, hogy az állam­­igazgatásban munkába álló számítógépek­nek, vagy azok egy részének egymással összekapcsolhatóaknak kell lenniük, s hogy együttesen egységes számítógép­­rendszert kell alkotniuk. Jó néhány or­szágban már működnek, vagy kiépítés alatt állnak adatbankok, jogi, pénzügyi, természettudományi, kereskedelmi, kri­minalisztikai vagy reklámprofillal. Széles­körűen gépesítik emellett az egészségügyi, a szabadalmi, a közlekedési, a városter­vezési, a környezetvédelmi, a biztosítási, a könyvtárügyi stb. munkát is. — Mi a helyzet nálunk, Magyarorszá­gon? Mik az elképzelések s a problémák a számítógépek hazai, államigazgatási felhasználásának kifejlesztésében? — tet­tük fel a kérdést Pesti Lajosnak, a Köz­ponti Statisztikai Hivatal számítástechni­kai főosztályvezetőjének. — Az irodai munka termelékenységé­nek túlságosan lassú növekedése, amely­ről cikkükben Berényi professzor is nyilatkozott, valóban világjelenség. Mi azért nem állunk túlságosan jól, mert egyrészt nem foglalkoztunk elvileg elég intenzíven ezzel a feladattal (vagyis, kis­sé későn ismertük fel valódi jelentősé­gét), másrészt anyagilag meglehetősen szűkös keretekkel kellett gazdálkodnunk, azaz, nem állt rendelkezésre elég pénz az új technika beszerzésére — válaszolja. — Tehát a fő probléma: pénzkérdés? — Csak másodsorban. Első helyen azt említeném, hogy nincsenek megfelelő rendszerszervezési kapacitásaink. A mo­dern irodaszervezés, ügyviteli racionali­zálás ugyanis minden hivatalban olyan megfelelő szakembereket igényel, ak­ik a helyi feladatok tökéletes ismeretében célravezető, átfogó koncepciót tudnak ki­alakítani a munka elvégzésére, a párhu-­­zamosságok kiküszöbölésére — immár a modern technika bázisán. Ilyen iroda­tervező szakemberünk kevés van. Ezt az állapotot van hivatva javítani egyebek között a Pénzügyminisztérium államigaz­gatási szervezési intézetének megállapí­tása is. Ám véleményem szerint ilyen fajtájú, elvi és gyakorlati előkészítő mun­ka elvégzésére az államapparátus szinte valamennyi főhatóságánál szükség lenne, hiszen a­ problémák maguk tárcánként, főhatóságonként igen eltérőek.­­ És korántsem bizonyos, hogy vala­mennyi főhatóság területén egyenlő mér­tékben és azonos időpontban van szük­ség a legmodernebb technika alkalmazá­sára .. . — Pontosan erről van szó. A szükség­letek ugyanis igen eltérőek. Vannak olyan munkafolyamatok, ahol a feladat sikeres ellátása egyszerű kézi szorzógé­pek beállítását igényli, s vannak, ahol lyukkártyás gépeket, ismét másutt köny­velőgépeket kell beszerezni. És természe­tesen vannak olyanok is, ahol nagy tel­jesítményű, elektronikus számítógépekre van szükség. El kell kerülnünk a maxi­­malizmust: nem mindenhol szükségesek a legdrágább, nagy berendezések. Elvég­re még kombájnnal is lehet zsebkést kö­szörülni, hiszen éles forgórészei vannak — mégsem kell kombájnt vennie annak, aki csak bicskáját akarja élesíteni... Szám­itógépes­ités — Ez azonban csak az esetleges túlzott igényekre vonatkozik ... — Világos. A számítógépek jó néhány nagy területen valóban igen szükségesek, így az állami alapnyilvántartásokban (a népesség, föld, épület, nyugdíjasok, laká­sok regisztrálásában), ahol a rendelke­zésre álló óriási adattömegben naponként beálló változások gyors és pontos feltün­tetésével kell állandóan élő állapotban tartani az információkat. Azután: a pénz­ügy, a külkereskedelem, a statisztika és a tervezés apparátusaiban, mindegyik rengeteg olyan adattal dolgozik, amely kombinációs felhasználásra kerül. Tehát egyetlen adat több különböző szempont­ból is feldolgozást igényel. Továbbá: az elektronikus számítógépek beállítása olyan főhatóságok számára is elengedhe­tetlen, ahol gazdaságmatematikai és köz­­gazdasági számítások nagy tömegét vég­zik , a MVM, a KSH, az Árhivatal, az Or­szágos Tervhivatal nagy volumenű szá­mítások ezreit végzi el. Természetesen a szükségletet itt valódinak és indokoltnak tartjuk. Ugyanígy a közlekedés területén: a menetrendszerkesztés, a szállítás opti­malizálása, a járat- és vagonirányítás, a fuvarlevél-elszámolások területén — sa­ját tapasztalataink és a nemzetközi ta­pasztalatok egybehangzó tanúsága szerint — célszerű és szükséges a nagy teljesít­ményű berendezések munkába állítása. Húsz év múlva... — Milyen igények mutatkoznak az ál­lamigazgatási szervezet alsóbb szintjein? — Itt nem a lehetőségekből, hanem a célszerűségből ajánlatos kiindulni. Azt kell tehát vizsgálni: szükséges-e, gazda­ságos-e az ügyvitel magas költségekkel járó gépesítése? Valóban növeli-e a ha­tékonyságot? Az államigazgatás nagyobb és kisebb szervezetek sorából áll. Célsze­rűnek látszik, hogy a rendelkezésre álló, igen jelentős anyagi erőforrásokat ne for­gácsoljuk szét, hanem olyan gépi rend­szereket hozzunk létre, amelyek nagy tel­jesítőképességükkel egyszerre több főha­tóságot, minisztériumot is kiszolgálhat­nak. Ahhoz például, hogy telefonáljunk, nem kell, hogy egy saját telefonközpon­tunk legyen. Bőven elég, ha egy készü­lékünk van, így kell elképzelni az elekt­ronikus berendezések eljövendő szerve­zetét is: sok „felhasználói végberendezés” felállításával sok helyről, számos intéz­ményből lesz igénybe vehető a nagy, köz­ponti, hihetetlenül gyorsan dolgozó és hatalmas kapacitású számítógépek mun­kája. Higgye el, ahogyan ma természe­tesnek hat, ha egy mérnök a szivarzse­béből előhúzott logas­ léchez nyúl beszél­getés közben, s egyetlen pillantással ki­számít valamit, húsz év múlva pontosan ugyanilyen természetes lesz, ha tárgya­lás közben feláll, odalép az irodában mű­ködő „felhasználói végberendezéshez”, és azonnal „megkérdezi” tőle a szükséges adatokat... G. P. Erősíti üzemi kapcsolatait a Vegyipari Egyetem Tudósítónktól. A veszprémi Vegyipari Egyetem együtt­működési szerződést kötött a Komáromi Kőolajipari Vállalattal. Közös kutatási program, szakembercserék, s hallgatók üzemi gyakorlatának fogadása szerepel­nek többek között e szerződésben. Hasonló megállapodása van már az ok­tatási intézménynek három veszprémi ku­tatóintézettel. Az intenzív ipari kapcsolatok kiépíté­sére való törekvés elsődleges magyará­zata az, hogy a veszprémi egyetemen az alaptudományok oktatásán kívül, az üze­mek munkájába szeretnék bevonni a jövő mérnökeit már az egyetemi képzésük so­rán. Az egyetemen fontosnak tartják, hogy a mérnökképzés korszerűsítését a gyárak igényeinek, javaslatainak megfelelően végezzék. Kellenek a kiterjedt ipari kap­csolatok azért is, hogy az üzemek igé­nyeinek legjobban megfelelő, újonnan bevezetett több fokozatú mérnökképzés célkitűzéseit és előnyeit megismertessék azokkal az üzemi vezetőkkel, akik ma még idegenkednek tőlük. A szakemberek jó felkészítésével kell bizonyítani számuk­ra az új képzési rendszer előnyeit, nép­gazdasági hasznosságát. Vagyis az egye­temre vár az a feladat is, hogy az ipari vezetők egy részét meggyőzzék arról, hogy a következő években a különböző szinten felkészített szakemberekkel tud­ják majd leggazdaságosabban megoldani üzemeik mindennapi problémáit, a kor­szerűsítés és fejlesztés komplex felada­tait. A több fokozatú képzés kiteljesedé­se után­ a szakemberek továbbképzése már együttes elhatározások, gyakori kon­zultációk nyomán történhet csak, külö­nösen a harmadik fokozat kialakításánál számít az egyetem az üzemek aktív tá­mogatására. Azt várják, hogy az arra ér­demes, gyakorlattal rendelkező mérnö­keiket — mentesítve őket a mindennapi munkától — visszaküldik az egyetemre egy magasabb szintű továbbképzésre a műszaki doktorátus megszerzésére. Tortu­lisani dolgozók. Ma már köz-t­extilipari hely, hogy munkájuk — ez a könnyűipari munka — nagyon is ne­héz. Háromműszakos, nyolcórás járkálást, megfeszített figyelmet követelő tevékeny­ség, zajban, melegben, viszonylag ala­csony javadalmazásért. Aki itt megállja a helyét, méltán érdemel több anyagi és erkölcsi megbecsülést. A „második mű­szak” megkönnyítése pedig sürgető szük­séglet.. — Hobbyjuk csak a férfiaknak van — summázta tömören a tapasztalatait az egyik többszörösen kitüntetett fonodai munkásnő, Schurmann Ferencné. Két fiút nevelt fel egyedül, már nagymama, bri­gádvezető, pártalapszervezeti szervező titkár. Szabad ideje sosem volt. Jámbor Lajosné két kisfiú édesanyja, egy kiválóan dolgozó brigád tagja. — Házat építünk. Minden időmet arra áldozom, hogy ebben segítsek. Nagyon nehéz együtt végezni az üzemi és a ház­tartási munkát. Bizony örülnék, ha csak az egyik lenne. Arra a kérdésre, mit csinál, ha szabad ideje akad, egészen természetesen felel­te: nagymosást, nagytakarítást. — Vannak háztartási gépeink, a fér­jem is segít, de azért rengeteg a munka otthon. Készételek? Nem ismerem a vá­lasztékot. Patyolat? Ilyen nagy család­nak nagyon drága. Néha tévét nézek, vagy sétálok a családdal... Alím­pa mén kincs családja, az is is-akinek meg meri a­ háztartás gond­jait. Török Mária fiatal lány, nemrég tette le a szakmunkás vizsgát, de otthon Munkásnők még az édesanyja munkahelyére is be­lejár a mamának segíteni. Könyveket ol­vas és tanulni akar. — Mindenáron, minden erővel Lehe­tőleg olyan iskolában, technikumban, ahol a fonodái munkában hasznosítható dolgokat tanulhatok. Ha már elhatározza az ember, hogy tanulni fog, rá kell ál­doznia minden energiáját. Karacs Mária is fonónő, ő is tanulni akar, textiltechnikumban. Egyelőre ez csak terv, vagy inkább álom. — A falumban pingpongoztam, verse­nyeztem is. Itt a gyárban a három mű­szak mellett nem nagyon tudok gyako­rolni. Sajnos. Naponta ingázom. Igyek­szem mind­en időt kihasználni, míg a buszra várok, varrok vagy hímezek. Ott­hon segítek édesanyámnak, nekünk nin­csenek háztartási gépeink, nincs té­vénk .... olvasni szeretek. Nem akarok férjhez menni, amíg a mamának szüksé­ge van rám, otthon. Sok a munka egy falusi ház körül. A városiaknak jóval könnyebb. Ha­­városiaknak marabb megismerik a kész- vagy félkész ételeket, közel van­nak a szolgáltatóházak, s a művelődés „szentélyei”. Kiss Benedek Lászlóné, a miskolci fonó technikusa, aki nap mint nap bebizonyítja, hogy a „kimondottan férfi munkakörben” kiválóan dolgozhat­nak nők, bátran mondhatja: — Sajná­lom azokat a nőket, akik a házimunka rabságában élnek, félnek a háztartási gé­pektől, idegenkednek a konzervtől. Az élet rövid. Minden percet ki kell hasz­nálni. Művelődésre, tanulásra, sportra, gyereknevelésre, a teljes életre kell az idő. Tudatosan meg kell ragadni minden lehetőséget ami a házimunkát megköny­­nyíti. Valóban — ez a nők feladata. A tár­sadalomé pedig az, hogy ezeket a lehető­ségeket — olcsón, praktikusan, gyorsan — mindenütt megteremtse. A legszebb fővárosi patyolatfiók, önkiszolgáló gép­csodáival sem tudja feledtetni azt az asz­­szonyt, aki a falusi utcai kút mellett tek­­nőben mos. Nem tudja feledtetni, s ez így is van rendjén. A teendőket látni kell. Számon kell tartani azokat a lányokat, akik, ha férjhez mennek, kilépnek a KISZ-ből, mert nincs rá idejük; azokat a vezetégre termett asszonyokat, akiket a férjük nem enged iskolára; azokat, akik a munkahely, az óvoda és a piac közt ingázva töltik el életüket. A fiatal 1:'nv°k többsége tanulni akar, a s a tanulást minden más cél elé helyezi. Ez bizonyítja, hogy szocia­lista társadalmunknak látható-érezhető eredményei vannak a tudati nevelésben. Most az a gyakorlat feladata, hogy a ta­nulni vágyókat segítsük, támogassuk. Igen , valahol itt az összefüggés az esti iskolák és a konzervválaszték között. Flórián Zsuzsa Ország s konferencia Az oari televízió a pedagógusképzésben Tudósítón tól. A zártláncú televíziót az iparban már eredményesen alkalmazzák. A Szombat­­helyi Tanítóképző Intézet 1967-ben arra gondolt, hogy az ipari televíziót kitűnően fel lehetne használni a pedagógusképzés­ben. Az 1967—68-as tanévben — hazánk­ban először — már egy kamerával, egy távirányító pulttal és egy monitorral eredményes kísérleteket, pedagógiai-lé­lektani megfigyeléseket folytattak Szom­bathelyen. A kezdeményezésre nemcsak a ha­zai, hanem a külföldi tanárképzők is felfigyeltek. Az NDK-ban a magde­­burgi pedagógiai intézet a szombathelyi tapasztalatok figyelembevételével épített házi tévéstúdiót. A két intézet a kísérle­tek során nyert tapasztalatokat állandóan kicserélte és továbbfejlesztette. Szombathelyen ma már jól felszerelt stúdióval, több kamerával, képrögzítővel, távirányító berendezéssel dolgoznak. Ilyen előzmények után értekeztek a szombathelyi tanítóképzőben az ország tizennégy városából érkezett pedagógiai és a műszaki szakemberek; hogyan le­hetne az ország többi intézetében is al­kalmazni az ipari televíziót. Az intézet tanárai gyakorlati bemutatókat tartottak korábbi televíziós felvételeikből. A konferencia hangoztatta, hogy ma már a korszerű technika alkalmazása társadalmi igényként jelentkezik. A vi­deó-magnós rögzítés és archiválás alkal­mas a tipikus részletek bemutatására, fo­kozza a hallgatók idejének, az intézeti óráknak jobb, eredményesebb kihaszná­lását. A berendezés az elmélet és gya­korlat szorosabb egységét szolgálja, és elősegíti az oktatás életszerűségét. A ne­velők saját tevékenységüket is felülvizs­gálhatják, és ez hozzájárul további fej­lődésükhöz. Teherkocsik Győrből Tudósítónktól. Győr a közúti járműgyártás fellegvára. A Magyar Vagon- és Gépgyár vasúti jár­műgyárában megkezdték az eddig legna­gyobb teljesítményű motorral ellátott óriási tehergépkocsi szerelését. Az új nyerges vontatónak 304 lóerős MAN-mo­­torja van. Ehhez kapcsolódik egy óriási fél pótkocsi. Még az idén 33 ilyen jármű készül el. Új gyártmánya az üzemnek a 230 ló­erős Rába—MAN Diesel-motorral felsze­relt billenőteknős gépkocsi, melyet első­sorban mezőgazdasági és földmunkák végzésénél használnak. Az utóbbi típus­ból januárig hatvanat készítenek el. Bevezetik az óvodákban az új nevelési programot A művelődésügyi miniszter utasítása értelmében az idén megkezdődött az új óvodai nevelési program bevezetése. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az óvónők az eddiginél nagyobb önállóságot kapnak, s így a helyi körülményeket a gyerekek életkori és egyéni sajátosságait jobban figyelembe véve választhatják meg a leg­célravezetőbb eljárásokat, nevelési mód­szereket. A hangsúly azon van, hogy játé­kos formában minél jobban felkészítsék a kicsinyeket az iskolai életre. Ez a rend­szer az osztott óvodák kiscsoportjában lé­pett az idén életbe, s 1329 csoportot csak­nem 40 ezer gyereket érint. Az előírta­kon kívül további 245 részben osztott és 67 osztatlan óvodában is már az új prog­ram alapján foglalkoznak a gyerekekkel. A Művelődésügyi Minisztérium közlése szerint az idén 78 ezer új gyerek került az óvodákba, s az így foglalkoztatottak száma ezzel 232 ezerre emelkedett. Saj­nos 30 ezer kérelmet el kellett utasítani. Év közben azonban még 8 és fél ezer olyan gyereket vesznek fel, akinek édes­anyja igénybe vette a gyermekgondozási segélyt és visszatér a munkahelyére.

Next