Magyar Hírlap, 1971. december (4. évfolyam, 334-363. szám)
1971-12-01 / 334. szám
2 1971. DECEMBERI, SZERDA HAZAI KÖRKÉP macvaRiRia.1 Adatbankok, integráció Gépek az államigazgatás szolgálatában Legutóbb, „A korszerű igazgatástudomány" című cikkünkben dr. Berényi Sándor, az ELTE államigazgatási tanszékének vezetője elmondotta: „A gépek alkalmazása a hagyományos államigazgatási, szervezeti formák és eljárások átalakítását is megköveteli. Méghozzá olyan módon, hogy ezek a formák és eljárások alkalmassá váljanak az információk gépi feldolgozására.” Valóban, világszerte gyors ütemben folyik a számítógépek fokozott munkába állítása, az államok igazgatásának bonyolult munkarendjébe történő beillesztése. Általános az a meggyőződés, hogy a számítógépesítés fő célja nem az igazgatási költségek csökkentése, hanem a teljesítőképesség növekedése. Végső célként a legtöbb ország az adatfeldolgozás integrációját tűzte ki, s az egyes feladatok megoldását — központi koordinálás segítségével — ennek a szempontnak rendeli alá. Eltérő szükségletek Az egész világon hétről hétre számtalan tudományos szakcikk, publikáció jelenik meg ebben a témakörben. Valamennyi egyetért abban, hogy az államigazgatásban munkába álló számítógépeknek, vagy azok egy részének egymással összekapcsolhatóaknak kell lenniük, s hogy együttesen egységes számítógéprendszert kell alkotniuk. Jó néhány országban már működnek, vagy kiépítés alatt állnak adatbankok, jogi, pénzügyi, természettudományi, kereskedelmi, kriminalisztikai vagy reklámprofillal. Széleskörűen gépesítik emellett az egészségügyi, a szabadalmi, a közlekedési, a várostervezési, a környezetvédelmi, a biztosítási, a könyvtárügyi stb. munkát is. — Mi a helyzet nálunk, Magyarországon? Mik az elképzelések s a problémák a számítógépek hazai, államigazgatási felhasználásának kifejlesztésében? — tettük fel a kérdést Pesti Lajosnak, a Központi Statisztikai Hivatal számítástechnikai főosztályvezetőjének. — Az irodai munka termelékenységének túlságosan lassú növekedése, amelyről cikkükben Berényi professzor is nyilatkozott, valóban világjelenség. Mi azért nem állunk túlságosan jól, mert egyrészt nem foglalkoztunk elvileg elég intenzíven ezzel a feladattal (vagyis, kissé későn ismertük fel valódi jelentőségét), másrészt anyagilag meglehetősen szűkös keretekkel kellett gazdálkodnunk, azaz, nem állt rendelkezésre elég pénz az új technika beszerzésére — válaszolja. — Tehát a fő probléma: pénzkérdés? — Csak másodsorban. Első helyen azt említeném, hogy nincsenek megfelelő rendszerszervezési kapacitásaink. A modern irodaszervezés, ügyviteli racionalizálás ugyanis minden hivatalban olyan megfelelő szakembereket igényel, akik a helyi feladatok tökéletes ismeretében célravezető, átfogó koncepciót tudnak kialakítani a munka elvégzésére, a párhu-zamosságok kiküszöbölésére — immár a modern technika bázisán. Ilyen irodatervező szakemberünk kevés van. Ezt az állapotot van hivatva javítani egyebek között a Pénzügyminisztérium államigazgatási szervezési intézetének megállapítása is. Ám véleményem szerint ilyen fajtájú, elvi és gyakorlati előkészítő munka elvégzésére az államapparátus szinte valamennyi főhatóságánál szükség lenne, hiszen a problémák maguk tárcánként, főhatóságonként igen eltérőek. És korántsem bizonyos, hogy valamennyi főhatóság területén egyenlő mértékben és azonos időpontban van szükség a legmodernebb technika alkalmazására .. . — Pontosan erről van szó. A szükségletek ugyanis igen eltérőek. Vannak olyan munkafolyamatok, ahol a feladat sikeres ellátása egyszerű kézi szorzógépek beállítását igényli, s vannak, ahol lyukkártyás gépeket, ismét másutt könyvelőgépeket kell beszerezni. És természetesen vannak olyanok is, ahol nagy teljesítményű, elektronikus számítógépekre van szükség. El kell kerülnünk a maximalizmust: nem mindenhol szükségesek a legdrágább, nagy berendezések. Elvégre még kombájnnal is lehet zsebkést köszörülni, hiszen éles forgórészei vannak — mégsem kell kombájnt vennie annak, aki csak bicskáját akarja élesíteni... Számitógépesités — Ez azonban csak az esetleges túlzott igényekre vonatkozik ... — Világos. A számítógépek jó néhány nagy területen valóban igen szükségesek, így az állami alapnyilvántartásokban (a népesség, föld, épület, nyugdíjasok, lakások regisztrálásában), ahol a rendelkezésre álló óriási adattömegben naponként beálló változások gyors és pontos feltüntetésével kell állandóan élő állapotban tartani az információkat. Azután: a pénzügy, a külkereskedelem, a statisztika és a tervezés apparátusaiban, mindegyik rengeteg olyan adattal dolgozik, amely kombinációs felhasználásra kerül. Tehát egyetlen adat több különböző szempontból is feldolgozást igényel. Továbbá: az elektronikus számítógépek beállítása olyan főhatóságok számára is elengedhetetlen, ahol gazdaságmatematikai és közgazdasági számítások nagy tömegét végzik , a MVM, a KSH, az Árhivatal, az Országos Tervhivatal nagy volumenű számítások ezreit végzi el. Természetesen a szükségletet itt valódinak és indokoltnak tartjuk. Ugyanígy a közlekedés területén: a menetrendszerkesztés, a szállítás optimalizálása, a járat- és vagonirányítás, a fuvarlevél-elszámolások területén — saját tapasztalataink és a nemzetközi tapasztalatok egybehangzó tanúsága szerint — célszerű és szükséges a nagy teljesítményű berendezések munkába állítása. Húsz év múlva... — Milyen igények mutatkoznak az államigazgatási szervezet alsóbb szintjein? — Itt nem a lehetőségekből, hanem a célszerűségből ajánlatos kiindulni. Azt kell tehát vizsgálni: szükséges-e, gazdaságos-e az ügyvitel magas költségekkel járó gépesítése? Valóban növeli-e a hatékonyságot? Az államigazgatás nagyobb és kisebb szervezetek sorából áll. Célszerűnek látszik, hogy a rendelkezésre álló, igen jelentős anyagi erőforrásokat ne forgácsoljuk szét, hanem olyan gépi rendszereket hozzunk létre, amelyek nagy teljesítőképességükkel egyszerre több főhatóságot, minisztériumot is kiszolgálhatnak. Ahhoz például, hogy telefonáljunk, nem kell, hogy egy saját telefonközpontunk legyen. Bőven elég, ha egy készülékünk van, így kell elképzelni az elektronikus berendezések eljövendő szervezetét is: sok „felhasználói végberendezés” felállításával sok helyről, számos intézményből lesz igénybe vehető a nagy, központi, hihetetlenül gyorsan dolgozó és hatalmas kapacitású számítógépek munkája. Higgye el, ahogyan ma természetesnek hat, ha egy mérnök a szivarzsebéből előhúzott logas léchez nyúl beszélgetés közben, s egyetlen pillantással kiszámít valamit, húsz év múlva pontosan ugyanilyen természetes lesz, ha tárgyalás közben feláll, odalép az irodában működő „felhasználói végberendezéshez”, és azonnal „megkérdezi” tőle a szükséges adatokat... G. P. Erősíti üzemi kapcsolatait a Vegyipari Egyetem Tudósítónktól. A veszprémi Vegyipari Egyetem együttműködési szerződést kötött a Komáromi Kőolajipari Vállalattal. Közös kutatási program, szakembercserék, s hallgatók üzemi gyakorlatának fogadása szerepelnek többek között e szerződésben. Hasonló megállapodása van már az oktatási intézménynek három veszprémi kutatóintézettel. Az intenzív ipari kapcsolatok kiépítésére való törekvés elsődleges magyarázata az, hogy a veszprémi egyetemen az alaptudományok oktatásán kívül, az üzemek munkájába szeretnék bevonni a jövő mérnökeit már az egyetemi képzésük során. Az egyetemen fontosnak tartják, hogy a mérnökképzés korszerűsítését a gyárak igényeinek, javaslatainak megfelelően végezzék. Kellenek a kiterjedt ipari kapcsolatok azért is, hogy az üzemek igényeinek legjobban megfelelő, újonnan bevezetett több fokozatú mérnökképzés célkitűzéseit és előnyeit megismertessék azokkal az üzemi vezetőkkel, akik ma még idegenkednek tőlük. A szakemberek jó felkészítésével kell bizonyítani számukra az új képzési rendszer előnyeit, népgazdasági hasznosságát. Vagyis az egyetemre vár az a feladat is, hogy az ipari vezetők egy részét meggyőzzék arról, hogy a következő években a különböző szinten felkészített szakemberekkel tudják majd leggazdaságosabban megoldani üzemeik mindennapi problémáit, a korszerűsítés és fejlesztés komplex feladatait. A több fokozatú képzés kiteljesedése után a szakemberek továbbképzése már együttes elhatározások, gyakori konzultációk nyomán történhet csak, különösen a harmadik fokozat kialakításánál számít az egyetem az üzemek aktív támogatására. Azt várják, hogy az arra érdemes, gyakorlattal rendelkező mérnökeiket — mentesítve őket a mindennapi munkától — visszaküldik az egyetemre egy magasabb szintű továbbképzésre a műszaki doktorátus megszerzésére. Tortulisani dolgozók. Ma már köz-textilipari hely, hogy munkájuk — ez a könnyűipari munka — nagyon is nehéz. Háromműszakos, nyolcórás járkálást, megfeszített figyelmet követelő tevékenység, zajban, melegben, viszonylag alacsony javadalmazásért. Aki itt megállja a helyét, méltán érdemel több anyagi és erkölcsi megbecsülést. A „második műszak” megkönnyítése pedig sürgető szükséglet.. — Hobbyjuk csak a férfiaknak van — summázta tömören a tapasztalatait az egyik többszörösen kitüntetett fonodai munkásnő, Schurmann Ferencné. Két fiút nevelt fel egyedül, már nagymama, brigádvezető, pártalapszervezeti szervező titkár. Szabad ideje sosem volt. Jámbor Lajosné két kisfiú édesanyja, egy kiválóan dolgozó brigád tagja. — Házat építünk. Minden időmet arra áldozom, hogy ebben segítsek. Nagyon nehéz együtt végezni az üzemi és a háztartási munkát. Bizony örülnék, ha csak az egyik lenne. Arra a kérdésre, mit csinál, ha szabad ideje akad, egészen természetesen felelte: nagymosást, nagytakarítást. — Vannak háztartási gépeink, a férjem is segít, de azért rengeteg a munka otthon. Készételek? Nem ismerem a választékot. Patyolat? Ilyen nagy családnak nagyon drága. Néha tévét nézek, vagy sétálok a családdal... Alímpa mén kincs családja, az is is-akinek meg meri a háztartás gondjait. Török Mária fiatal lány, nemrég tette le a szakmunkás vizsgát, de otthon Munkásnők még az édesanyja munkahelyére is belejár a mamának segíteni. Könyveket olvas és tanulni akar. — Mindenáron, minden erővel Lehetőleg olyan iskolában, technikumban, ahol a fonodái munkában hasznosítható dolgokat tanulhatok. Ha már elhatározza az ember, hogy tanulni fog, rá kell áldoznia minden energiáját. Karacs Mária is fonónő, ő is tanulni akar, textiltechnikumban. Egyelőre ez csak terv, vagy inkább álom. — A falumban pingpongoztam, versenyeztem is. Itt a gyárban a három műszak mellett nem nagyon tudok gyakorolni. Sajnos. Naponta ingázom. Igyekszem minden időt kihasználni, míg a buszra várok, varrok vagy hímezek. Otthon segítek édesanyámnak, nekünk nincsenek háztartási gépeink, nincs tévénk .... olvasni szeretek. Nem akarok férjhez menni, amíg a mamának szüksége van rám, otthon. Sok a munka egy falusi ház körül. A városiaknak jóval könnyebb. Havárosiaknak marabb megismerik a kész- vagy félkész ételeket, közel vannak a szolgáltatóházak, s a művelődés „szentélyei”. Kiss Benedek Lászlóné, a miskolci fonó technikusa, aki nap mint nap bebizonyítja, hogy a „kimondottan férfi munkakörben” kiválóan dolgozhatnak nők, bátran mondhatja: — Sajnálom azokat a nőket, akik a házimunka rabságában élnek, félnek a háztartási gépektől, idegenkednek a konzervtől. Az élet rövid. Minden percet ki kell használni. Művelődésre, tanulásra, sportra, gyereknevelésre, a teljes életre kell az idő. Tudatosan meg kell ragadni minden lehetőséget ami a házimunkát megkönynyíti. Valóban — ez a nők feladata. A társadalomé pedig az, hogy ezeket a lehetőségeket — olcsón, praktikusan, gyorsan — mindenütt megteremtse. A legszebb fővárosi patyolatfiók, önkiszolgáló gépcsodáival sem tudja feledtetni azt az aszszonyt, aki a falusi utcai kút mellett teknőben mos. Nem tudja feledtetni, s ez így is van rendjén. A teendőket látni kell. Számon kell tartani azokat a lányokat, akik, ha férjhez mennek, kilépnek a KISZ-ből, mert nincs rá idejük; azokat a vezetégre termett asszonyokat, akiket a férjük nem enged iskolára; azokat, akik a munkahely, az óvoda és a piac közt ingázva töltik el életüket. A fiatal 1:'nv°k többsége tanulni akar, a s a tanulást minden más cél elé helyezi. Ez bizonyítja, hogy szocialista társadalmunknak látható-érezhető eredményei vannak a tudati nevelésben. Most az a gyakorlat feladata, hogy a tanulni vágyókat segítsük, támogassuk. Igen , valahol itt az összefüggés az esti iskolák és a konzervválaszték között. Flórián Zsuzsa Ország s konferencia Az oari televízió a pedagógusképzésben Tudósítón tól. A zártláncú televíziót az iparban már eredményesen alkalmazzák. A Szombathelyi Tanítóképző Intézet 1967-ben arra gondolt, hogy az ipari televíziót kitűnően fel lehetne használni a pedagógusképzésben. Az 1967—68-as tanévben — hazánkban először — már egy kamerával, egy távirányító pulttal és egy monitorral eredményes kísérleteket, pedagógiai-lélektani megfigyeléseket folytattak Szombathelyen. A kezdeményezésre nemcsak a hazai, hanem a külföldi tanárképzők is felfigyeltek. Az NDK-ban a magdeburgi pedagógiai intézet a szombathelyi tapasztalatok figyelembevételével épített házi tévéstúdiót. A két intézet a kísérletek során nyert tapasztalatokat állandóan kicserélte és továbbfejlesztette. Szombathelyen ma már jól felszerelt stúdióval, több kamerával, képrögzítővel, távirányító berendezéssel dolgoznak. Ilyen előzmények után értekeztek a szombathelyi tanítóképzőben az ország tizennégy városából érkezett pedagógiai és a műszaki szakemberek; hogyan lehetne az ország többi intézetében is alkalmazni az ipari televíziót. Az intézet tanárai gyakorlati bemutatókat tartottak korábbi televíziós felvételeikből. A konferencia hangoztatta, hogy ma már a korszerű technika alkalmazása társadalmi igényként jelentkezik. A videó-magnós rögzítés és archiválás alkalmas a tipikus részletek bemutatására, fokozza a hallgatók idejének, az intézeti óráknak jobb, eredményesebb kihasználását. A berendezés az elmélet és gyakorlat szorosabb egységét szolgálja, és elősegíti az oktatás életszerűségét. A nevelők saját tevékenységüket is felülvizsgálhatják, és ez hozzájárul további fejlődésükhöz. Teherkocsik Győrből Tudósítónktól. Győr a közúti járműgyártás fellegvára. A Magyar Vagon- és Gépgyár vasúti járműgyárában megkezdték az eddig legnagyobb teljesítményű motorral ellátott óriási tehergépkocsi szerelését. Az új nyerges vontatónak 304 lóerős MAN-motorja van. Ehhez kapcsolódik egy óriási fél pótkocsi. Még az idén 33 ilyen jármű készül el. Új gyártmánya az üzemnek a 230 lóerős Rába—MAN Diesel-motorral felszerelt billenőteknős gépkocsi, melyet elsősorban mezőgazdasági és földmunkák végzésénél használnak. Az utóbbi típusból januárig hatvanat készítenek el. Bevezetik az óvodákban az új nevelési programot A művelődésügyi miniszter utasítása értelmében az idén megkezdődött az új óvodai nevelési program bevezetése. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az óvónők az eddiginél nagyobb önállóságot kapnak, s így a helyi körülményeket a gyerekek életkori és egyéni sajátosságait jobban figyelembe véve választhatják meg a legcélravezetőbb eljárásokat, nevelési módszereket. A hangsúly azon van, hogy játékos formában minél jobban felkészítsék a kicsinyeket az iskolai életre. Ez a rendszer az osztott óvodák kiscsoportjában lépett az idén életbe, s 1329 csoportot csaknem 40 ezer gyereket érint. Az előírtakon kívül további 245 részben osztott és 67 osztatlan óvodában is már az új program alapján foglalkoznak a gyerekekkel. A Művelődésügyi Minisztérium közlése szerint az idén 78 ezer új gyerek került az óvodákba, s az így foglalkoztatottak száma ezzel 232 ezerre emelkedett. Sajnos 30 ezer kérelmet el kellett utasítani. Év közben azonban még 8 és fél ezer olyan gyereket vesznek fel, akinek édesanyja igénybe vette a gyermekgondozási segélyt és visszatér a munkahelyére.