Magyar Hírlap, 1971. december (4. évfolyam, 334-363. szám)

1971-12-01 / 334. szám

Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP FORUM 1971. DECEMBERI, SZERDA KÖZÉLET — DIP­LOM­Á­C­I­A Üdvözlő távirat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Jean-Bedel Bokassa köztársasági elnököt, a Közép-afrikai Köz­társaság nemzeti ünnepe alkalmából. Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Horváth Andrásnak, a Népköztársaság El­nöki Tanácsa titkársága vezetőjének ered­ményes munkássága elismeréséül, nyugál­lományba vonulása alkalmából, a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke adta át. Jelen voltak a kitüntetés átadásánál Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és Bor­­bándi János, az MSZMP Központi Bizott­ságának osztályvezetője. * A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Wesselényi Miklósnak, a Budapester Rundschau főszerkesztő-helyettesének több évtizedes, eredményes munkássága elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést dr. Várkonyi Péter állam­titkár, a Tájékoztatási Hivatal elnöke ad­ta át. Magyar—román vízügyi tárgyalások Budapesten kedden befejeződött a ma­gyar—román vízügyi vegyes bizottság második ülésszaka. A tanácskozáson meg­tárgyalták a folyamatos együttműködés aktuális kérdéseit, majd aláírták a koráb­bi — 1969. évi — egyezmény végrehajtá­sára kidolgozott árvíz- és belvízvédeke­zési együttműködés részleteit rendező sza­bályzatokat. A tárgyalások segítőkész, ba­ráti légkörben folytak. . . A nőszövetség vietnami vendége Kedden Budapestre érkezett Phan Thi An, a vietnami nőszövetség irodájának tagja, a nemzetközi kapcsolatok osztályá­nak vezetője. A Magyar Nők Országos Ta­nácsának vendége több napos látogatása során megismerkedik a magyar nőmoz­galom munkájával, a hazai nőtársadalom vietnami szolidaritási tevékenységével. A SZOT japán vendégei A japán szakszervezeti főtanács (Sohyo) háromtagú küldöttsége Jupai Akira, a So­hyo központi tanácsa tagjának vezetésé­vel, a SZOT meghívására kedden hazánk­ba érkezett. A delegációt a Ferihegyi re­pülőtéren Gál László, a SZOT titkára fo­gadta. Óvári Miklós fogadta a szovjet hős városok küldötteit Az ünnepi hét eseményei a fővárosban és a megyékben Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, kedden fogadta a szovjet hős városok hete alkalmából ha­zánkban tartózkodó szovjet delegációt és szívélyes baráti beszélgetést folytatott a vendégekkel. A szovjet háborús veteránok bizottsá­gának küldöttsége — amely a hős váro­sok hete alkalmából érkezett hazánkba — kedden ellátogatott a Magyar Partizán Szövetség székházába. A vendégek — T. J. Liszk­in nyugalmazott altábornagy, J. F. Kuc nyugalmazott vezérőrnagy és N. D. Arszenyin, a történelemtudományok kan­didátusa, a szovjet hadsereg központi múzeumának lektora — találkoztak volt magyar partizánokkal, internacionalisták­kal, köztük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom részvevőivel, a spanyol nem­zetközi brigádok egykori tagjaival, s olya­nokkal, akik a szovjet hadsereg soraiban harcoltak a fasizmus ellen a második vi­lágháború idején. A szívélyes, baráti han­gulatú találkozón a vendégek megismer­kedtek László Aladárral, a Moszkva alatti harcok egyik részvevőjével, dr. R­adó Sándor egyetemi tanárral, aki „Dóra” fe­dőnév alatt végzett hírszerző tevékenysé­get a szovjet hadsereg részére, Zalka And­rás professzorral, a spanyolországi nem­zetközi brigádok egyik harcosával, és dr. Erczhegyi József nyugalmazott rendőr­ezredessel, a szovjet hadsereg egykori ka­tonájával, Dékány Sándorral, a Fjodorov partizánegység magyar csoportjának pa­rancsnokával. A találkozó részvevőit a partizánszö­vetség országos vezetősége nevében Gábor István alelnök köszöntötte, majd a szov­jet vendégek beszámoltak magyarországi tapasztalataikról, az Októberi Forrada­lomhoz, a Nagy Honvédő Háborúhoz, a Hitler-fasizmus szétzúzásához, hazánk fel­szabadításához fűződő emlékeikről, élmé­nyeikről. Hangsúlyozták: nagy öröm szá­mukra, hogy találkozhattak internacio­nalista harcostársaikkal, akik a szovjet katonákkal együtt küzdöttek a fasizmus ellen. Kiemelték, hogy az egész szovjet nép nagyra értékeli azt a segítséget, amit a magyar forradalmi harcosok nyújtottak az Októberi Forradalomban, és a fasiz­mussal szembeni küzdelem időszakában. A szovjet hős városok hete alkalmából hazánkba érkezett N. M. Mironov altábor­nagy kedden ellátogatott a Magyar Nép­hadsereg Központi Klubjába, ahol a bu­dapesti helyőrség vezető beosztású mun­katársaival találkozott. A szívélyes, baráti hangulatú összejövetelen részt vett Pesti Endre vezérőrnagy, helyőrségparancsnok ott voltak katonai főiskolák, különböző honvédségi alakulatok, intézmények pa­rancsnokai. A vendégeket Szász Domokos ezredes, a központi klub parancsnoka üdvözölte, majd Mironov altábornagy em­lékezett vissza a több mint negyedszáz? :1 előtti történelmi jelentőségű események­re, s válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. A Szovjetunió hős városainak tisztele­tére rendezett ünnepi hét egyik kiemel­kedő eseményére kedden Szolnokon ke­rült sor. A Szigligeti Színházban nagy sikerrel mutatta be műsorát a világhírű Pjatnyickij művészegyüttes. Az előadáson jelen volt Csáki István, az MSZMP Szol­nok megyei bizottságának első titkára. Fodor Mihály, a megyei tanács elnöke, az állami és társadalmi szervek több más vezetője. Ott volt a városban tartózkodó szevasztopoli delegáció két tagja, A. D. Ivanov, a szevasztopoli városi pártbizott­ság titkára és I. A. Rebrov, a szocialista munka hőse, építőbrigád-vezető. Az előadás előtt Zagyi János, a megyei pártbizottság titkára, a vendéglátók ne­vében köszöntötte a művészegyüttes ve­zetőit, tagjait. A forró sikerű előadást Zakár Zoltán, a városi tanács elnökhe­lyettese köszönte meg és nyújtotta át Szolnok város ajándékát. A szevasztopoli delegáció egyébként a keddi napot a megyeszékhelyen, Szolno­kon töltötte. Megismerkedett a város ne­vezetességeivel, majd a Vörös Csillag Filmszínházban megtekintette a megyéről és a városról készített dokumentumfilme­ket. A szovjet hős városok hete alkalmá­ból Tolna megyében vendégszerepelt a szovjet déli hadseregcsoport központi művészegyüttese. A szovjet együttes hét­főn este a bátai Ady Endre Tsz művelő­dési házában, kedden pedig Tolnanéme­­diben mutatta be nagy sikerű műsorát. Orvosok és biztosítási szakemberek tanácskozása A Magyar Igazságügyi Orvosok Társa­sága orvosszakértői konferenciát tartott az igazságügyi orvosszakértők, az Állami Biztosító jogászai, orvosszakértői számára a balesetbiztosítás időszerű kérdéseiről. A konferencia témája az volt, hogyan lehet meggyorsítani, könnyebbé, vitamen­tessé tenni a balesetek folytán sérültek, rokkantak anyagi igényeinek kielégítését. A tanácskozáson vitatott kérdések is szóba kerültek: mikor baleset az orvosi műhiba, baleset-e és mikor az elmebete­gek öngyilkossága, a mérgezés. Szóba ke­rült az érrendszeri megbetegedésekben szenvedők baleseteinek témája. Az ilyen betegeknél ugyanis sokkal súlyosabb egy­­egy baleset következménye. Az Állami Biztosító — az eddigi gyakorlatát foly­tatva — a jövőben is vállalja a kocká­zatot. A gépjármű-felelősségi biztosítás alap­ján a balesetek áldozatainak — felgyó­gyulásukig — többek között élelemfel­­javítási, ápolási költségtérítés jár. A kon­ferencia ennek a kérdésnek orvosi szem­pontjait is megvitatta. Sok szó esett ar­ról, hogy eltérés van az SZTK és az Ál­lami Biztosító rokkantsági megállapítá­sainál. Az eltérés oka, hogy az SZTK a sérült munkaképesség csökkenését vizs­gálja, míg a biztosító a munkakörtől füg­getlenül, az általános egészségromlás figyelembevételével állapítja meg a rok­kantság fokát. Az SZTK rokkantsági já­radékot állapít meg a foglalkozási meg­betegedések esetében, míg a biztosító egyszeri szolgáltatást nyújt, a balesetbiz­tosítás a foglalkozási ártalomra nem ter­jed ki. A tanácskozás eredményeként intézke­dések és módosítások várhatók a bizto­sítás terén. F. J. TÁRSAK Mi tagadás, nem reflektáltak valami lel­kesen az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt vezetői múlt heti sajtótájékoztató­jukon az egyik újságírónak arra a kérdé­sére, hogy alakulgat-e valamilyen szoro­sabb gazdasági kapcsolat mostanában a termelők és a tröszt, illetve vállalatai kö­zött? A trösztnek mindössze 2,5 százalé­kos a nyeresége, hallhattuk, lényegében tehát az egyébként kívánatosnak ítélt tár­sulásokra nemigen marad pénze. Igaz, a termelőszövetkezetek igényelnék az effaj­ta együttműködést, csakhogy miért is igénylik? Mert a téeszek maguk is pénz­szűkében vannak, s a tröszttől remélnek ily módon bizonyos közvetett vagy na­gyon is közvetlen anyagi támogatást. Márpedig, ha két tőkeszegény fél ösz­­szeadja vagyonkáját, abból ugyan lesz-e valamilyen többlet? A tetszetős kérdő­mondatot gyakorta volt alkalmam vissz­hangozni, amikor a különféle szövetkeze­tek egymás közti, illetve állami vállalatok­kal való kooperációjáról faggatództam. S azt sem mondhatnám, hogy mindez csak a társulásoktól való elzárkózás tükre, öniga­zolása lenne, hiszen tény, ami tény: nem létező eszközök egybevetéséből valóban aligha származhat bármiféle produktum. Mégis, merev elutasításról egyre kevés­bé beszélhetünk, a gyakorlat erre már jócskán rácáfolt. Voltaképpen 1954 óta vannak már — legalábbis nyomokban — társulási törekvések, s a különféle közös vállalkozások az utóbbi néhány esztendő­ben, tehát jórészt az új gazdaságirányítás hatására meglehetős dinamizmussal bon­togatták — jelképes — szárnyaikat. Fő­ként a mezőgazdasági termelőszövetke­zetek önmagában is változatos szerepe említendő: ma ötszáz társulásukat tartják nyilván. Mi mindent fognak össze ezen az úton-módon? Egyharmad részben magát a mezőgazdasági termelést, aztán szolgál­tatásokat végeznek ily módon, továbbá különféle termékeiket hozzák forgalomba, s tán elsőként illett volna szólni az építő­társulásokról. Ez utóbbiakat köztudottan kényszer hozta létre: az állami építőipar képtelennek bizonyult a mezőgazdasági beruházások végzésére, így aztán rendre alakultak a termelőszövetkezetek és álla­mi gazdaságok saját építőbrigádjai, majd közös vállalkozásai. (Egy, a témakörben fogant KNEB-jelentés idevágó példája: a Szekszárdi Állami Gazdaság sertéskom­binátját építő állami vállalat egyéves ki­vitelezési késlekedése miatt a tavalyra tervezett 1,8 millió dollár értékű sertés­­húsexport elmaradt.) Az egyik legfontosabb társulásnak, együttműködési formának nevezhető továbbá a MÉK vállalatok idei átszerve­zése; a zöldséget és gyümölcsöt piacra vi­vő megyei cégek a termelőszövetkezetek és az általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetek közös tulajdonában vannak immár, ami jó feltétele bizonyos összhang, vertikum megteremtésének. Kívánatos, hogy a folyamat meghosszabbodjék, így indokolt lenne a vertikum kiterjesztése a külkereskedelemre is. Mindent összevéve azonban a mai társulások még nem fog­ják egybe a termelő-feldolgozó-kereskedő munkájának folyamatát, amiben kétség­kívül szerepet játszik a pénzhiány, de szá­mos szemléletbeli korlát is. Íróasztalok és pénzek féltésétől, „ma­gas” elvi szempontokig terjedő skála tar­tozik ez utóbbi körbe. Igaz, még az egy­séges szövetkezeti törvény elfogadása előtt került sor a téeszek társulásának első or­szágos konferenciájára, ám aki végigülte azt a napot, valóságos gyűjteményt róha­tott papírra az akadályokból. Ha jól em­lékszem, tán’ a legékesebb ilyen példa volt: Baranya megye egyik állami gazda­sága kilépni kényszerült a tejvállalkozás­ból, jóllehet annak feldolgozó üzeme alig néhány száz méternyire volt saját tehén­istállójától, s vihette messzibb tájra ter­mékeit a gazdaság. Vajon miért? Mert a jogi-közgazdasági szabályok féltették a szövetkezeti szektortól az állami gazda­ság pénzét — „hátha elnyeli e vagyont a téesz?” A hosszas elméleti viták után most már az egységes szövetkezeti törvény egyér­telműen kimondja az állami vállalatok és a szövetkezetek egyenrangúságát, de hát még a korábbi idegenkedés. Ki hinné, hogy még a Mezőgazdasági és Élelmezés­­ügyi Minisztériumban is ezt hallom a mi­nap egy tisztviselőtől: „Mert ugye, az ál­lami gazdaságoknak megengedhető, de hát a téesz mégsem egészen szocialista ...” Korántsem szabad persze az efféle ap­rócska, jelből általánosító következtetést levonni. Éppen csak érzékeltetni kíván­tam ezzel is a jóformá­n bejárhatatlan té­makör bonyolultságát, ha úgy tetszik, sok­­arcúságát. Apropó, sokszínűség! Ha az állami vál­lalatokkal egyelőre nehézkes is az efféle együtt dolgozás, vajon miért nem terjed a téeszek, valamint az ipari szövetkezetek és az ÁFÉSZ-ek, tehát a három nagy szö­vetkezeti ágazat közti kooperáció? Való igaz ugyanis, hogy az ebbéli törekvések elenyészőek. Lám, a SZÖVOSZ közelgő kongresszusára kiadott egyik dokumen­tumban is ez az — önkritikus? — mondat olvasható: az ÁFÉSZ-ek ..csak kevés he­lyen használták ki a termelőszövetkeze­tekkel való együttműködés lehetőségeit". R­­­ind a vertikális integrációnak, mind a­­­­ három szövetkezeti forma legkülön­félébb társulásainak szerepe, jövendője azonban a minisztériumok napirendjén van már, sőt, a Szövetkezeti Kutató Inté­zetben külön csoport dolgozik a részlet­kérdéseken. Nem mondható tehát, hogy késik a fölismerés, csupán a gyakorlat ki­­terjesztése egyre sürgetőbb. Hogy miért? A többi között azért, mert a népgazdaság mai beruházási, fejlesztési helyzetében, amikor ráadásul az állami támogatások mind szűkebb körre szorítkoznak, egysze­rűen nincs más lehetőség bizonyos prog­ramok végrehajtására, mint a társulás. Ha esetenként tán kevés is az erre vállalkozó felek pénze, még a szerény anyagi erők is többre képesek­­ egyesítve. Továbbmenve: ezek a társulások nem pusztán mindennapos gazdálkodásbéli fel­adatok megvalósítására hivatottak, de bízvást mondhatjuk, hogy túlmutatnak mind a mezőgazdaság, mind a szövetke­zők körén! Korábban, főként 1968 előtt azt mondták az erre illetékesek: ennyi pénzt, beruházást kap az ipar, annyit a mezőgazdaság. Az ilyenfajta egyszerűsítés oda vezetett, hogy a népgazdaság két alapvető ágazata között óhatatlanul bizo­nyos kettéválasztó fal meredezett. Manap­ság tehát van mit tennünk e jelképes fal leomlasztásáért is. Elem túlzás tehát azt remélni, hogy a­­ a termelőszövetkezetekben már nem kis számban meglevő társulások a gazdasági — bár nem egyedülvaló — hidak szerepét tölthetik be. E hidak átnyúlnak, össze­kötnek szövetkezeti formákat, de előbb­­utóbb minden bizonnyal kiterjednek az élelmiszer-gazdaság állami vállalataira, sőt, a nagyipar terepére is. KERESZTÉNYI NÁNDOR Terjed a Dolgozz hibátlanul mozgalom az építő- és vasiparban Az építő- és építőanyagipari vállalatok első csoportjánál már megtartották a szo­cialista brigádvezetők vállalati tanácsko­zásait. Csaknem valamennyi tanácskozáson hangsúlyozták a felszólalók, hogy növelni kell a szocialista brigád cím kiérdemlésé­­nek követelményeit. Majd mindegyik ta­nácskozáson szóvá tették a brigádvezetők azt is, hogy a vállalati gazdálkodás haté­konyságának növelésével az eddiginél fo­kozottabb követelményként kell érvénye­síteni a hibátlan, jó minőségű munkát. Je­lentős elhatározásra jutottak a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat és az Építőgép­gyártó Vállalat szocialista brigádvezetői tanácskozásának részvevői. Az építő- és építőanyag-ipari ágazatban ez a két válla­lat az első, amely bejelentette, hogy nem­csak néhány szocialista brigád munkate­rületén, hanem a vállalat egész gazdálko­dásában érvényesíten­de munkarendszerré teszi a Dolgozz hibátlanul mozgalmat. Mindkét vállalatnál gondos elemzés, vizs­gálat alapján részletes intézkedési tervet dolgoznak ki. A Cement- és Mészművek szocialista brigádjainak iparági szintű tanácskozását rendezték meg kedden Tatabányán. Végh József, az országos vállalat vezérigazga­tója, elemezte a szocialista brigádmozga­lom eredményeit és problémáit. Az or­szágos vállalat ötezer dolgozója tagja a szocialista brigádoknak. A mozgalom jó lehetőséget teremtett arra is, hogy na­gyobb kollektívák, egész gyárak dolgozói kapcsolódjanak be a versenybe és küzd­jenek a Szocialista munka gyára cím el­nyeréséért. Az elmúlt két évben hat gyár érdemelte ki ezt a címet. A tanácskozáson elmondták azt is, hogy a mozgalom fejlesztésének egyik gátja, hogy vannak munkahelyi vezetők, akik lebecsülik jelentőségét és elhanyagolják a vállalások teljesítéséhez szükséges fel­tételek megteremtését. A tanácskozáson 23 brigádvezetőnek, il­letve patronálóiknak vállalati kitüntetést nyújtottak át. Az Ózdi Kohászati Üzemekben is meg­alakult a Dolgozz hibátlanul mozgalom ti­zenegy tagú előkészítő bizottsága, a vál­lalat gazdasági igazgatójának, dr. Kasza Gyulának vezetésével. Az előkészítés fo­lyamán a helyi sajátságokat és lehetősége­ket mérlegelve, kidolgozzák a mozgalom szabályzatát az irányításra, a munkavég­zésre, és az erkölcsi-anyagi ösztönzésre egyaránt.

Next