Magyar Hírlap, 1971. december (4. évfolyam, 334-363. szám)
1971-12-01 / 334. szám
Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP FORUM 1971. DECEMBERI, SZERDA KÖZÉLET — DIPLOMÁCIA Üdvözlő távirat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Jean-Bedel Bokassa köztársasági elnököt, a Közép-afrikai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Horváth Andrásnak, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa titkársága vezetőjének eredményes munkássága elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából, a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke adta át. Jelen voltak a kitüntetés átadásánál Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és Borbándi János, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője. * A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Wesselényi Miklósnak, a Budapester Rundschau főszerkesztő-helyettesének több évtizedes, eredményes munkássága elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Tájékoztatási Hivatal elnöke adta át. Magyar—román vízügyi tárgyalások Budapesten kedden befejeződött a magyar—román vízügyi vegyes bizottság második ülésszaka. A tanácskozáson megtárgyalták a folyamatos együttműködés aktuális kérdéseit, majd aláírták a korábbi — 1969. évi — egyezmény végrehajtására kidolgozott árvíz- és belvízvédekezési együttműködés részleteit rendező szabályzatokat. A tárgyalások segítőkész, baráti légkörben folytak. . . A nőszövetség vietnami vendége Kedden Budapestre érkezett Phan Thi An, a vietnami nőszövetség irodájának tagja, a nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője. A Magyar Nők Országos Tanácsának vendége több napos látogatása során megismerkedik a magyar nőmozgalom munkájával, a hazai nőtársadalom vietnami szolidaritási tevékenységével. A SZOT japán vendégei A japán szakszervezeti főtanács (Sohyo) háromtagú küldöttsége Jupai Akira, a Sohyo központi tanácsa tagjának vezetésével, a SZOT meghívására kedden hazánkba érkezett. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Gál László, a SZOT titkára fogadta. Óvári Miklós fogadta a szovjet hős városok küldötteit Az ünnepi hét eseményei a fővárosban és a megyékben Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, kedden fogadta a szovjet hős városok hete alkalmából hazánkban tartózkodó szovjet delegációt és szívélyes baráti beszélgetést folytatott a vendégekkel. A szovjet háborús veteránok bizottságának küldöttsége — amely a hős városok hete alkalmából érkezett hazánkba — kedden ellátogatott a Magyar Partizán Szövetség székházába. A vendégek — T. J. Liszkin nyugalmazott altábornagy, J. F. Kuc nyugalmazott vezérőrnagy és N. D. Arszenyin, a történelemtudományok kandidátusa, a szovjet hadsereg központi múzeumának lektora — találkoztak volt magyar partizánokkal, internacionalistákkal, köztük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom részvevőivel, a spanyol nemzetközi brigádok egykori tagjaival, s olyanokkal, akik a szovjet hadsereg soraiban harcoltak a fasizmus ellen a második világháború idején. A szívélyes, baráti hangulatú találkozón a vendégek megismerkedtek László Aladárral, a Moszkva alatti harcok egyik részvevőjével, dr. Radó Sándor egyetemi tanárral, aki „Dóra” fedőnév alatt végzett hírszerző tevékenységet a szovjet hadsereg részére, Zalka András professzorral, a spanyolországi nemzetközi brigádok egyik harcosával, és dr. Erczhegyi József nyugalmazott rendőrezredessel, a szovjet hadsereg egykori katonájával, Dékány Sándorral, a Fjodorov partizánegység magyar csoportjának parancsnokával. A találkozó részvevőit a partizánszövetség országos vezetősége nevében Gábor István alelnök köszöntötte, majd a szovjet vendégek beszámoltak magyarországi tapasztalataikról, az Októberi Forradalomhoz, a Nagy Honvédő Háborúhoz, a Hitler-fasizmus szétzúzásához, hazánk felszabadításához fűződő emlékeikről, élményeikről. Hangsúlyozták: nagy öröm számukra, hogy találkozhattak internacionalista harcostársaikkal, akik a szovjet katonákkal együtt küzdöttek a fasizmus ellen. Kiemelték, hogy az egész szovjet nép nagyra értékeli azt a segítséget, amit a magyar forradalmi harcosok nyújtottak az Októberi Forradalomban, és a fasizmussal szembeni küzdelem időszakában. A szovjet hős városok hete alkalmából hazánkba érkezett N. M. Mironov altábornagy kedden ellátogatott a Magyar Néphadsereg Központi Klubjába, ahol a budapesti helyőrség vezető beosztású munkatársaival találkozott. A szívélyes, baráti hangulatú összejövetelen részt vett Pesti Endre vezérőrnagy, helyőrségparancsnok ott voltak katonai főiskolák, különböző honvédségi alakulatok, intézmények parancsnokai. A vendégeket Szász Domokos ezredes, a központi klub parancsnoka üdvözölte, majd Mironov altábornagy emlékezett vissza a több mint negyedszáz? :1 előtti történelmi jelentőségű eseményekre, s válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. A Szovjetunió hős városainak tiszteletére rendezett ünnepi hét egyik kiemelkedő eseményére kedden Szolnokon került sor. A Szigligeti Színházban nagy sikerrel mutatta be műsorát a világhírű Pjatnyickij művészegyüttes. Az előadáson jelen volt Csáki István, az MSZMP Szolnok megyei bizottságának első titkára. Fodor Mihály, a megyei tanács elnöke, az állami és társadalmi szervek több más vezetője. Ott volt a városban tartózkodó szevasztopoli delegáció két tagja, A. D. Ivanov, a szevasztopoli városi pártbizottság titkára és I. A. Rebrov, a szocialista munka hőse, építőbrigád-vezető. Az előadás előtt Zagyi János, a megyei pártbizottság titkára, a vendéglátók nevében köszöntötte a művészegyüttes vezetőit, tagjait. A forró sikerű előadást Zakár Zoltán, a városi tanács elnökhelyettese köszönte meg és nyújtotta át Szolnok város ajándékát. A szevasztopoli delegáció egyébként a keddi napot a megyeszékhelyen, Szolnokon töltötte. Megismerkedett a város nevezetességeivel, majd a Vörös Csillag Filmszínházban megtekintette a megyéről és a városról készített dokumentumfilmeket. A szovjet hős városok hete alkalmából Tolna megyében vendégszerepelt a szovjet déli hadseregcsoport központi művészegyüttese. A szovjet együttes hétfőn este a bátai Ady Endre Tsz művelődési házában, kedden pedig Tolnanémediben mutatta be nagy sikerű műsorát. Orvosok és biztosítási szakemberek tanácskozása A Magyar Igazságügyi Orvosok Társasága orvosszakértői konferenciát tartott az igazságügyi orvosszakértők, az Állami Biztosító jogászai, orvosszakértői számára a balesetbiztosítás időszerű kérdéseiről. A konferencia témája az volt, hogyan lehet meggyorsítani, könnyebbé, vitamentessé tenni a balesetek folytán sérültek, rokkantak anyagi igényeinek kielégítését. A tanácskozáson vitatott kérdések is szóba kerültek: mikor baleset az orvosi műhiba, baleset-e és mikor az elmebetegek öngyilkossága, a mérgezés. Szóba került az érrendszeri megbetegedésekben szenvedők baleseteinek témája. Az ilyen betegeknél ugyanis sokkal súlyosabb egyegy baleset következménye. Az Állami Biztosító — az eddigi gyakorlatát folytatva — a jövőben is vállalja a kockázatot. A gépjármű-felelősségi biztosítás alapján a balesetek áldozatainak — felgyógyulásukig — többek között élelemfeljavítási, ápolási költségtérítés jár. A konferencia ennek a kérdésnek orvosi szempontjait is megvitatta. Sok szó esett arról, hogy eltérés van az SZTK és az Állami Biztosító rokkantsági megállapításainál. Az eltérés oka, hogy az SZTK a sérült munkaképesség csökkenését vizsgálja, míg a biztosító a munkakörtől függetlenül, az általános egészségromlás figyelembevételével állapítja meg a rokkantság fokát. Az SZTK rokkantsági járadékot állapít meg a foglalkozási megbetegedések esetében, míg a biztosító egyszeri szolgáltatást nyújt, a balesetbiztosítás a foglalkozási ártalomra nem terjed ki. A tanácskozás eredményeként intézkedések és módosítások várhatók a biztosítás terén. F. J. TÁRSAK Mi tagadás, nem reflektáltak valami lelkesen az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt vezetői múlt heti sajtótájékoztatójukon az egyik újságírónak arra a kérdésére, hogy alakulgat-e valamilyen szorosabb gazdasági kapcsolat mostanában a termelők és a tröszt, illetve vállalatai között? A trösztnek mindössze 2,5 százalékos a nyeresége, hallhattuk, lényegében tehát az egyébként kívánatosnak ítélt társulásokra nemigen marad pénze. Igaz, a termelőszövetkezetek igényelnék az effajta együttműködést, csakhogy miért is igénylik? Mert a téeszek maguk is pénzszűkében vannak, s a tröszttől remélnek ily módon bizonyos közvetett vagy nagyon is közvetlen anyagi támogatást. Márpedig, ha két tőkeszegény fél öszszeadja vagyonkáját, abból ugyan lesz-e valamilyen többlet? A tetszetős kérdőmondatot gyakorta volt alkalmam visszhangozni, amikor a különféle szövetkezetek egymás közti, illetve állami vállalatokkal való kooperációjáról faggatództam. S azt sem mondhatnám, hogy mindez csak a társulásoktól való elzárkózás tükre, önigazolása lenne, hiszen tény, ami tény: nem létező eszközök egybevetéséből valóban aligha származhat bármiféle produktum. Mégis, merev elutasításról egyre kevésbé beszélhetünk, a gyakorlat erre már jócskán rácáfolt. Voltaképpen 1954 óta vannak már — legalábbis nyomokban — társulási törekvések, s a különféle közös vállalkozások az utóbbi néhány esztendőben, tehát jórészt az új gazdaságirányítás hatására meglehetős dinamizmussal bontogatták — jelképes — szárnyaikat. Főként a mezőgazdasági termelőszövetkezetek önmagában is változatos szerepe említendő: ma ötszáz társulásukat tartják nyilván. Mi mindent fognak össze ezen az úton-módon? Egyharmad részben magát a mezőgazdasági termelést, aztán szolgáltatásokat végeznek ily módon, továbbá különféle termékeiket hozzák forgalomba, s tán elsőként illett volna szólni az építőtársulásokról. Ez utóbbiakat köztudottan kényszer hozta létre: az állami építőipar képtelennek bizonyult a mezőgazdasági beruházások végzésére, így aztán rendre alakultak a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok saját építőbrigádjai, majd közös vállalkozásai. (Egy, a témakörben fogant KNEB-jelentés idevágó példája: a Szekszárdi Állami Gazdaság sertéskombinátját építő állami vállalat egyéves kivitelezési késlekedése miatt a tavalyra tervezett 1,8 millió dollár értékű sertéshúsexport elmaradt.) Az egyik legfontosabb társulásnak, együttműködési formának nevezhető továbbá a MÉK vállalatok idei átszervezése; a zöldséget és gyümölcsöt piacra vivő megyei cégek a termelőszövetkezetek és az általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetek közös tulajdonában vannak immár, ami jó feltétele bizonyos összhang, vertikum megteremtésének. Kívánatos, hogy a folyamat meghosszabbodjék, így indokolt lenne a vertikum kiterjesztése a külkereskedelemre is. Mindent összevéve azonban a mai társulások még nem fogják egybe a termelő-feldolgozó-kereskedő munkájának folyamatát, amiben kétségkívül szerepet játszik a pénzhiány, de számos szemléletbeli korlát is. Íróasztalok és pénzek féltésétől, „magas” elvi szempontokig terjedő skála tartozik ez utóbbi körbe. Igaz, még az egységes szövetkezeti törvény elfogadása előtt került sor a téeszek társulásának első országos konferenciájára, ám aki végigülte azt a napot, valóságos gyűjteményt róhatott papírra az akadályokból. Ha jól emlékszem, tán’ a legékesebb ilyen példa volt: Baranya megye egyik állami gazdasága kilépni kényszerült a tejvállalkozásból, jóllehet annak feldolgozó üzeme alig néhány száz méternyire volt saját tehénistállójától, s vihette messzibb tájra termékeit a gazdaság. Vajon miért? Mert a jogi-közgazdasági szabályok féltették a szövetkezeti szektortól az állami gazdaság pénzét — „hátha elnyeli e vagyont a téesz?” A hosszas elméleti viták után most már az egységes szövetkezeti törvény egyértelműen kimondja az állami vállalatok és a szövetkezetek egyenrangúságát, de hát még a korábbi idegenkedés. Ki hinné, hogy még a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban is ezt hallom a minap egy tisztviselőtől: „Mert ugye, az állami gazdaságoknak megengedhető, de hát a téesz mégsem egészen szocialista ...” Korántsem szabad persze az efféle aprócska, jelből általánosító következtetést levonni. Éppen csak érzékeltetni kívántam ezzel is a jóformán bejárhatatlan témakör bonyolultságát, ha úgy tetszik, sokarcúságát. Apropó, sokszínűség! Ha az állami vállalatokkal egyelőre nehézkes is az efféle együtt dolgozás, vajon miért nem terjed a téeszek, valamint az ipari szövetkezetek és az ÁFÉSZ-ek, tehát a három nagy szövetkezeti ágazat közti kooperáció? Való igaz ugyanis, hogy az ebbéli törekvések elenyészőek. Lám, a SZÖVOSZ közelgő kongresszusára kiadott egyik dokumentumban is ez az — önkritikus? — mondat olvasható: az ÁFÉSZ-ek ..csak kevés helyen használták ki a termelőszövetkezetekkel való együttműködés lehetőségeit". Rind a vertikális integrációnak, mind a három szövetkezeti forma legkülönfélébb társulásainak szerepe, jövendője azonban a minisztériumok napirendjén van már, sőt, a Szövetkezeti Kutató Intézetben külön csoport dolgozik a részletkérdéseken. Nem mondható tehát, hogy késik a fölismerés, csupán a gyakorlat kiterjesztése egyre sürgetőbb. Hogy miért? A többi között azért, mert a népgazdaság mai beruházási, fejlesztési helyzetében, amikor ráadásul az állami támogatások mind szűkebb körre szorítkoznak, egyszerűen nincs más lehetőség bizonyos programok végrehajtására, mint a társulás. Ha esetenként tán kevés is az erre vállalkozó felek pénze, még a szerény anyagi erők is többre képesek egyesítve. Továbbmenve: ezek a társulások nem pusztán mindennapos gazdálkodásbéli feladatok megvalósítására hivatottak, de bízvást mondhatjuk, hogy túlmutatnak mind a mezőgazdaság, mind a szövetkezők körén! Korábban, főként 1968 előtt azt mondták az erre illetékesek: ennyi pénzt, beruházást kap az ipar, annyit a mezőgazdaság. Az ilyenfajta egyszerűsítés oda vezetett, hogy a népgazdaság két alapvető ágazata között óhatatlanul bizonyos kettéválasztó fal meredezett. Manapság tehát van mit tennünk e jelképes fal leomlasztásáért is. Elem túlzás tehát azt remélni, hogy a a termelőszövetkezetekben már nem kis számban meglevő társulások a gazdasági — bár nem egyedülvaló — hidak szerepét tölthetik be. E hidak átnyúlnak, összekötnek szövetkezeti formákat, de előbbutóbb minden bizonnyal kiterjednek az élelmiszer-gazdaság állami vállalataira, sőt, a nagyipar terepére is. KERESZTÉNYI NÁNDOR Terjed a Dolgozz hibátlanul mozgalom az építő- és vasiparban Az építő- és építőanyagipari vállalatok első csoportjánál már megtartották a szocialista brigádvezetők vállalati tanácskozásait. Csaknem valamennyi tanácskozáson hangsúlyozták a felszólalók, hogy növelni kell a szocialista brigád cím kiérdemlésének követelményeit. Majd mindegyik tanácskozáson szóvá tették a brigádvezetők azt is, hogy a vállalati gazdálkodás hatékonyságának növelésével az eddiginél fokozottabb követelményként kell érvényesíteni a hibátlan, jó minőségű munkát. Jelentős elhatározásra jutottak a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat és az Építőgépgyártó Vállalat szocialista brigádvezetői tanácskozásának részvevői. Az építő- és építőanyag-ipari ágazatban ez a két vállalat az első, amely bejelentette, hogy nemcsak néhány szocialista brigád munkaterületén, hanem a vállalat egész gazdálkodásában érvényesítende munkarendszerré teszi a Dolgozz hibátlanul mozgalmat. Mindkét vállalatnál gondos elemzés, vizsgálat alapján részletes intézkedési tervet dolgoznak ki. A Cement- és Mészművek szocialista brigádjainak iparági szintű tanácskozását rendezték meg kedden Tatabányán. Végh József, az országos vállalat vezérigazgatója, elemezte a szocialista brigádmozgalom eredményeit és problémáit. Az országos vállalat ötezer dolgozója tagja a szocialista brigádoknak. A mozgalom jó lehetőséget teremtett arra is, hogy nagyobb kollektívák, egész gyárak dolgozói kapcsolódjanak be a versenybe és küzdjenek a Szocialista munka gyára cím elnyeréséért. Az elmúlt két évben hat gyár érdemelte ki ezt a címet. A tanácskozáson elmondták azt is, hogy a mozgalom fejlesztésének egyik gátja, hogy vannak munkahelyi vezetők, akik lebecsülik jelentőségét és elhanyagolják a vállalások teljesítéséhez szükséges feltételek megteremtését. A tanácskozáson 23 brigádvezetőnek, illetve patronálóiknak vállalati kitüntetést nyújtottak át. Az Ózdi Kohászati Üzemekben is megalakult a Dolgozz hibátlanul mozgalom tizenegy tagú előkészítő bizottsága, a vállalat gazdasági igazgatójának, dr. Kasza Gyulának vezetésével. Az előkészítés folyamán a helyi sajátságokat és lehetőségeket mérlegelve, kidolgozzák a mozgalom szabályzatát az irányításra, a munkavégzésre, és az erkölcsi-anyagi ösztönzésre egyaránt.