Magyar Hírlap, 1972. március (5. évfolyam, 61-91. szám)
1972-03-01 / 61. szám
2 1972. MÁRCIUS 1. SZERDA | HAZAI KORKÉP ________________________Magyar Hírlap Iparosodó nagyközségnél: a szolgáltatások javítása Az új tanácstörvény — a községi tanácsok jogkörének bővítésével — lehetővé tette Abonyban is, hogy a községi tanács saját hatáskörén belül intézze az iparigazolványok, a működési engedélyek kiadását. — Természetes ez, mert mi jobban ismerjük a helyi szükségleteket — mondotta Tarkó Sándor tanácselnök-helyettes — s a jelentkezőket. Abony közel 16 ezer lakosú nagyközség, korábban mégis az volt a gyakorlat, hogy a járás döntött az iparigazolványok kiadásáról. Előfordult, hogy nem vették figyelembe az ellátatlan területeket, olyan területekre adtak engedélyt, ahová mi nem adtunk volna. Az iparosodó Abony lakossági szolgáltatását a szövetkezetek, a ktsz-ek nem tudták kielégítően ellátni, ezért vonták be fokozottabb mértékben a kisiparosokat és azokat a szakembereket, akik másodállásban, működési engedéllyel végzik javító, szolgáltató tevékenységüket. Az elmúlt évben 50 új iparigazolványt és működési engedélyt adott ki a községi tanács, s ezzel a kisiparosok száma 169-re emelkedett, bár az idén ismét tízen mentek nyugdíjba. A községben évente 100 új kislakás épül, ezért az idén további iparigazolványokat adnak ki építő kisiparosoknak. Első: a lakosság igénye Szükség lenne még kovácsra, víz- és gázszerelőre, parkettázóra, kádárra, motorszerelőre. Szaporodnak a háztartási kisgépek, a javításuk akadozik. Szobafestőnk van, de olyan, aki csak másodállásban végzi a munkáját. — Mi szükséges az ilyen másodálláshoz? — Munkaviszony a községben, az üzem javaslata, a KIOSZ helyi vezetőinek véleménye, de mindenekelőtt a lakosság igénye. Csak abban az esetben adunk ki működési engedélyt, ha az adott szakmában ellátatlan a terület. Sajnos, kevés az ipari tanuló is, a kisiparosok többsége a nyugdíjkorhatár szélén van, és félő, hogy nem lesz utánpótlás. — Úgy tudom, mégis elutasították néhány iparigazolvány kiadását. Miért? — Mert olyan helyre kérték az igazolvány kiadását, amely zsúfolt. Mi javasoltuk, hogy az illető kisiparosok tevékenykedjenek ellátatlan területen. Javaslatunkat nem fogadták el. A tanács ekkor megtagadta az iparigazolvány kiadását. De kiadjuk bárkinek, aki a lakosság szolgáltatását tartja szem előtt, és nem a könnyű boldogulást, a harácsolást. Egyik-másik kisiparosról, maszekról az a tévhit terjedt el, hogy „felveti őket a pénz"’. Az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy vannak közöttük jómódúak, többségük azonban szerény keresetű. Abonyban Molnár István műszerész két tanulóval és egy most szabadult segéddel dolgozik. Havi tiszta jövedelme négyötezer forint. Évente 20 ezer forint adót fizet. Soha nem volt adótartozása. Juhász Mihály órás, a szakma kiváló kisiparosa már ennek a tizedrészét fizeti csak, mert évi keresete nem több 24 ezer forintnál. A vázlatos felmérésből is az derül ki, hogy a hagyományos szakmában dolgozók — cipészek, szabók, szobafestők, órások stb. — sokkal kevesebbet keresnek, mint például az autószerelők. Ez utóbbiak ugyanis kevesen vannak, viszont az autók, a motorkerékpárok száma emelkedik. Abonyban már 300 gépkocsi van, s száznál több a kocsira várók száma. A gázhasználat elterjedésével, a községi vízhálózat kiépítésével megnövekedett a gáz- és vízszerelők munkája. Természetesen a keresetük is, mert úgyszólván éjjel-nappal dolgoznak. Ha tíz új gáz- és ízszerelő jelentkezne Abonyban, az is megtalálná a számítását, és csökkentené a feltételezett kisebb-nagyobb visszaéléseket, azt, hogy csak oda mennek azonnal, ahol jobb keresetet remélnek. De ugyanez vonatkozik a háztartási kisgépek javítóira is, bár e téren a ktsz-ek, a szövetkezetek igen jó munkát végeznek. Tarkó Sándor tanácselnök-helyettes elmondotta, hogy súlyosabb panasz az elmúlt esztendőben nem érkezett a kisiparosok ellen. — Szigorúan ellenőrizzük őket mi is, és a KIOSZ helyi, járási, megyei illetékesei is — mondotta Tarkós Sándor. — Az 1971. évi adókivetésük 425 ezer forint volt, amit be is fizettek. Adócsalásról nem tudunk. Csak a vándoriparosokkal — üstfoltozókkal — és néhány fuvarossal adódnak problémák. Hozzá kell tennem azt is, hogy az abonyi kisiparosok nem kerékkötői a fejlődésnek, megértik az idők szavát, részt vesznek a társadalmi és politikai életben is. Csak egy példát említek: az orvosi rendelő építésénél közel 100 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Megemlíteném azt is, hogy több idősebb kisiparos, akinek szociális helyzete megkívánta, adókedvezményt kapott. Ahol mulasztást találnak Juhász Mihály órái, aki a lakosság szolgálatában végzett kiemelkedő kisipari munkájáért többször kapott oklevelet, tagja a KIOSZ helyi vezetőségének. Tőle kérdeztem meg: — Hogyan lépnek fel a harácsoló, szabályokat sértő kisiparosokkal szemben? — Minden hónapban vezetőségi ülést tartunk, ahol a kisiparos társadalom minden problémáját megtárgyaljuk. Súlyosabb eset az elmúlt esztendőkben, nem történt, tehát iparigazolvány megvonására nem kellett javaslatot tennünk. Legutóbbi ellenőrzésünk során azonban Piki, Rimóczi, Bankó, Varga Béla, Lipák József kisiparos társunknál találtunk szabálytalanságot. Figyelmeztettük őket. Elmondtuk nekik, hogy többszöri figyelmeztetés után javaslatot teszünk az iparjogosítvány megvonására. Ha Abonyban nem is, de az országban akadnak még törvénysértő kisiparosok, hiszen 1970-ben például 389 kisiparostól kellett megvonni az iparjogosítványt, s csaknem ugyanennyitől 1971-ben. A KIOSZ abonyi vezetőségének fő tevékenysége elsősorban a kisiparosok állandó tájékoztatása. Ismertették az új adórendeletet, a nyugdíjasokat rábeszélik, hogy működési engedélyt kérjenek és dolgozzanak tovább. Kontárok helyett... — Szükség van a tájékoztatásra, mert sokan például nem értik meg, hogy működési engedéllyel csak javítást végezhetnek — mondotta Tarkó Sándor. — Az egyik mestervizsgás villanyszerelő most tett panaszt a KIOSZ községi vezetőségénél, hogy csak működési engedélyt kapott ugyanúgy, mint az, akinek nincs mestervizsgája. Most majd megmagyarázzuk neki: mivel a villanyszerelő munkát másodállásban akarja végezni, nem kaphat iparigazolványt. A kisiparosok egyharmadának csak működési engedélye van Abonyban. — Ez csak átmeneti megoldás. A lakossági szolgáltatás minél jobb ellátása kényszerít erre bennünket. Ha nem adunk engedélyt, a javítási munkát kontárok végzik el, akik még adót sem fizetnek. A kontárságot fel akarjuk számolni. Annak, aki korábban például cipőjavításban kontárkodott esténként, munka után, most engedélyt adunk, hogy legálisan, ellenőrzésünk alatt végezze munkáját. Persze vonatkozik ez az építő, a motorszerelő szakmában korábban kontárkodó dolgozókra is — mondotta végezetül Tarkó Sándor tanácselnök-helyettes. Bába Mihály AZ AZ IGAZSÁG, hogy mi is el tudnánk rontani az életünket, ha engednénk a pillanatnyi indulatoknak. Amikor az eltartási szerződést Margit nénivel megkötöttük, ha nem is pontosan, de sejtettük, mire vállalkozunk. Én akkor szülési szabadságon voltam, és mindennap lejártam a parkba, ahol megismerkedtünk. Ha valamelyikünk éppen nem volt ott, másnap mentegetőzött az elmaradás miatt. Mi nagyon drága albérletben laktunk. Ő saját, kertes házban. Egyedül. Egyszer meghívtam hozzánk. Visszahívott bennünket. Feri látta, hogy rossz a kerítése, a legközelebbi szombaton lement, és megcsinálta. Margit néni hálából varrt nekem egy rátétes zsúrabroszt, egyszerű kartonból, de nagyon csinosat. A háziasszonyomnak megtetszett és rendelt egyet rajtam keresztül Margit nénitől. Az anyagot én vettem meg, s a néni kapott érte kétszáz forintot. Mit részleteztem, nagyon összebarátkoztunk, s már a kerítésjavításkor arra gondoltam, milyen jó lenne, ha eltartási szerződést kötne velünk. Egyszer azt mondta," hogy semmit nem ér a kertje, mert nem tudja megmetszeni a fákat, s felásni a földet A következő szabad szombaton Ferivel, s a kicsivel együtt kimentünk hozzá. Vittünk húst, zsírt, s főztem ebédet. Este azt mondta, ne menjünk haza, aludjunk nála. Mivel Feri még nem végzett az ásással, jól is jött az ajánlat. Délután azt kérdezte Margit néni, nincs-e kedvünk hozzá költözni. Az egyik szobában ellakhatnánk mi, a másik megmaradna neki, s így ő sem lenne egyedül. Először nem akart kérni semmit a lakásért, de azt mondtam, csak úgy jövünk, ha rendesen megfizetjük. Gondoltam, hogy felét adnánk annak, amit az albérletért gombolunk le havonta és állnánk a kosztját. Ahol hármunknak van, jut a negyediknek is. NEM AKART tartási szerződést kötni velünk. Azzal indokolta, hogy ő nem akar üzletelni. Megmagyaráztuk, hogy ez nem üzletelés, de nem siettettük a döntést, hadd legyen ideje végiggondolni. Arra gondoltam, hogy drága nagyanyám akármilyen jó asszony volt is, ahogy múlt felette az idő, mind nehezebben boldogult a szüleimmel. Örökké felhánytorgatta, hogy az ő házában laknak, s ez is az övé, meg az is. A végén odáig jutott, hogy idegennel akart szerződést kötni. Anyám a lelkét kitette, néha nagymama is, de már annyit veszekedtek, hogy semmiségeken is összekülönböztek, s szinte nem múlt el nap harag nélkül. Amikor Margit néninek mások is mondták, hogy az ilyesmit jobb írásba foglalni, belenyugodott. Restelkedve írta alá a szerződést, mentegetőzött előttünk, de én biztos voltam benne, hogy ő is nyugodtabb lesz. Alapjában véve jól élünk mi négyesben, bár vannak zökkenők, s mint mondtam, mi is el tudnánk rontani mindent, ha engednénk a pillanatnyi indulatoknak, s nem tekintenénk azt, hogy az öregek érzékenyebbek minálunk. Amikor először mondta vissza valaki, hogy Margit néni panaszkodott ránk, el sem akartam hinni. Bosszantott, de legyőztem kíváncsiságomat és nem kérdeztem meg, igaz-e, s mi kifogása van ellenünk. Állítólag valaki dicsért bennünket, s azt mondta: milyen jó lehet Margit néninek ebben a rendes, fiatal családban, mire ő azt felelte volna, hogy keserű kenyér az, amit ő eszik. Nagyon szereti a gépsonkát Margit néni, ezért igyekeztem annyit otthon tartani, hogy neki mindig jusson. A sajtot csak én eszem, többnyire ez a vacsorám. Egyszer csak egy falatot találok belőle a frizsiderben. Böszörgök Ferivel, hogy miért nem szólt, vagy hozott, ha már megette. Feri azt állította, hogy ha ostorral kergetnék, sem enne sajtot. Észre sem vettem, hogy közben Margit néni eltűnt a konyhából. Nem sokkal később visszahallom, hogy mi még azt a kis sajtot is sajnáljuk tőle, amit megeszik, pedig azt ígértük, hogy mindennel ellátjuk, s ha meg nem sajnál bennünket, még mindig albérletben nyomorognánk. HA ELMONDOM Ferinek, már régen nem élnénk egy fedél alatt Margit nénivel. Dehogy mondtam. Pedig akkor majd szétrobbantam a dühtől. De hát eszembe jutott nagymama. Margit néni is öreg, érzékeny, bizonyos fokig ki is van szolgáltatva nekünk, hiába él jobban, mint azelőtt. Hallottam, hogy heccelik is, azt állítják, mi kihasználjuk, bezzeg más jobban megbecsülné magát helyünkben. Akkor már éreztem, mire menne ki, ha engedném, hogy az indulat elhatalmasodjon. Valaki a helyünkre pályázik. Könnyű egy megsértett öregasszonyt befolyásolni. De ki nyerne rajta, ha felvilágosítanám Margit nénit? - Vagy nem hinné el, hogy nálunk előnytelenebb szerződést is köthet, vagy megsértődne, hogy fecsegésére rájöttünk. Mindenképpen sértődés lenne a vége. Nem említettem neki, inkább igyekeztem a kedvébe járni. Sokszor vittük magunkkal moziba is, de amióta valakinek panaszkodott, hogy ha akar, ha nem, neki el kell jönnie velünk, azóta előre megkérdezzük, van-e kedve. Szerencsére elég türelmes vagyok, s tudom, nem kell más, csak egy-két kedves szó, s Margit néni kegyeskedik megenyhülni, sőt, kedvünkbe járni. Ha mégis tartósabban sértődik meg, s többször gyújt be a sparheltbe, vagy esténként átmegy a szomszédokhoz, barátokat, ismerősöket hívok meg. A vendégeket nagyon szereti. Bevallom, a társaságból ilyenkor mindig beszervezek valakit, hogy őt megdicsérje, s nekünk megjegyezze, milyen szerencsénk van, amiért ezzel a bűbájos aszszonnyal hozott össze a sorsunk. Néha szörnyűséges eltartási szerződésekkel példálózik valaki, amelynek az a lényege, hogy az öregeket hízelgéssel ráveszik a szerződés felbontására, s végül kisemmizik őket. Ezekben a beszélgetésekben alkalmunk van Margit néni valódi jó tulajdonságait is dicsérni, amivel nem fukarkodunk, s így jó időre biztosítjuk mindyájunk békéjét. MEGVALLOM, Margit néni nemcsak panaszkodik ránk, hanem — attól függ, hogy kinek, és mikor — dicsér is bennünket, sőt sokszor henceg velünk. Pedig ugyanúgy haragudhatna ránk, ahogy sokan mások. Hiszen valójában üzletet kötöttünk vele. Ha elég pénzünk lett volna, vagy jó lakásunk, nem vállaljuk az eltartását. Nincs mit szépíteni ezen, nekünk lakás kellett. És mégis, bár szépen gyűlt a pénzünk, már be is tudnánk fizetni egy lakásra, nem vágyunk el innét. Azt hiszem, Margit néni sem venne jónéven, ha egyszer bejelentenénk : elmegyünk. Valamelyik nap mondta éppen, hogy hallotta, milyen rosszak azok a szövetkezeti lakások. Olyan kicsik, hogy az egész beleférne az ő egyik szobájába. Ez igaz is. De nem ezért nem vágyunk el tőle. Szemes Piroska Együttélés 1200 új lakás Szombathelyen A szombathelyi városi tanács keddi ülésén elfogadta az 1972. évi 211 millió forintos fejlesztési programot. Középpontjában a lakásépítés, az óvodai férőhelyek bővítése, a szolgáltatások fejlesztése és a kereskedelmi ellátás színvonalának a javítása áll. Közölték, hogy az idén minden eddiginél több, összesen 1200 új lakás átadását tervezik. A nagy ütemű lakásépítés érdekében a megye legnagyobb építőipari vállalata gépeket vásárol. A tanácsi építőipari vállalat hétmillió forintos megyei támogatással fejleszti telephelyét. Az építőszövetkezet a téglablokkos lakásépítési technológia bevezetésére 4 millió forintot irányoz elő. Új formaként megépítik az albérlők házát, s az OTP garzonházát. A lakásátadások ütemével összhangban a lakótelepeken 4000 méter járdát építenek. Ahol megszűnik a szombat éjszakai műszak Asszonyok a Szerencsi Csokoládégyárban A Szerencsi Csokoládégyár nehézipari üzemhez hasonlít. A közhiedelemmel ellentétben valóban nem könnyű az édességgyártás. Ugyanakkor a gyár alkalmazottainak több mint nyolcvan százaléka nő. Hogyan élnek, hogyan dolgoznak? — A legnehezebb munkaterületeken már nem doloznak nők — mondja Lenke Józsefné, a szakszervezeti bizottság titkára. — A keverőgépek mellett, a szállításnál férfiak vannak. Minden egyéb, finom kezet és nagy figyelmet igénylő munkát, mint a formálás, csomagolás, nők végeznek. Még három műszakban. A kollektív szerződés tiltja a nők alkalmazását a nehéz fikizai munkakörökben, a szabályok betartását a nőbizottság kíséri figyelemmel. Az idénymunkáknál sokszor van szükség túlórákra, de nők ritkán túlóráznak, hiszen a gyár akkor a családtól, a gyermekek nevelésétől venné el az időt. A munkakörülmények javítására és a jó munkahelyi közérzet kialakítására nagy gondot fordítunk, öltöző, fürdő, orvosi rendelő, nőgyógyászati és terhességi szakrendelés, rövidhullám, kvarc, röntgen, fogászat áll a női dolgozók rendelkezésére. Minden emeleten és osztályon kulturált tízóraizó pihenőszobát rendeztünk be. — Milyen az üzem kapcsolata a gyermekgondozási segélyen levő anyákkal? — Rendszeresen látogatjuk őket és a lehetőségekhez mérten segélyt is kapnak. Az egyedülállók sem maradnak ki a gondoskodásból: százkilencvennégyen kaptak téli segélyt — ezt a kollektív szerződés biztosítja. Kettőszázhúsz gyermeket befogadó óvodát építettünk, ám egyelőre nincs gazdája a fenntartási költségeknek. Nagy gondunk, mint mindenütt a lakás. A lehetőségeink szerint a családi házak építésére hatszázezer forint hozzájárulást biztosítottunk, a szakszervezet és a nőbizottság is beleszól a pénz szétosztásába. — Várható-e új szociális intézkedés? — Igen. Bizonyára örülnek majd az asszonyok, hogy április elsejétől — bércsökkenés nélkül — megszűnik a szombat éjszakai műszak. Ez az első lépés. J. E.