Magyar Hírlap, 1972. március (5. évfolyam, 61-91. szám)

1972-03-01 / 61. szám

2 1972. MÁRCIUS 1. SZERDA | HAZAI KORKÉP ________________________M­agyar Hírlap Iparosodó nagyközség­nél: a szolgáltatások javítása Az új tanácstörvény — a községi taná­csok jogkörének bővítésével — lehetővé tette Abonyban is, hogy a községi tanács saját hatáskörén belül intézze az ipar­­igazolványok, a működési engedélyek ki­adását. — Természetes ez, mert mi jobban is­merjük a helyi szükségleteket — mon­dotta Tarkó Sándor tanácselnök-helyet­tes — s a jelentkezőket. Abony közel 16 ezer lakosú nagyközség, korábban mégis az volt a gyakorlat, hogy a járás döntött az iparigazolványok kiadásáról. Előfordult, hogy nem vették figyelembe az ellátatlan területeket, olyan területek­re adtak engedélyt, ahová mi nem adtunk volna. Az iparosodó Abony lakossági szolgál­tatását a szövetkezetek, a ktsz-ek nem tudták kielégítően ellátni, ezért vonták be fokozottabb mértékben a kisiparoso­kat és azokat a szakembereket, akik má­sodállásban, működési engedéllyel végzik javító, szolgáltató tevékenységüket. Az elmúlt évben 50 új iparigazolványt és működési engedélyt adott ki a községi tanács, s ezzel a kisiparosok száma 169-re emelkedett, bár az idén ismét tízen men­tek nyugdíjba. A községben évente 100 új kislakás épül, ezért az idén további­ iparigazolványokat adnak ki építő kisipa­rosoknak. Első: a lakosság igénye Szükség lenne még kovácsra, víz- és gázszerelőre, parkettázóra, kádárra, mo­torszerelőre. Szaporodnak a háztartási kisgépek, a javításuk akadozik. Szoba­festőnk van, de olyan, aki csak másod­állásban végzi a munkáját. — Mi szükséges az ilyen másodállás­hoz? — Munkaviszony a községben, az üzem javaslata, a KIOSZ helyi vezetőinek vé­leménye, de mindenekelőtt a lakosság igénye. Csak abban az esetben adunk ki működési engedélyt, ha az adott szakmá­ban ellátatlan a terület. Sajnos, kevés az ipari tanuló is, a kisiparosok többsége a nyugdíjkorhatár szélén van, és félő, hogy nem lesz utánpótlás. — Úgy tudom, mégis elutasították né­hány iparigazolvány kiadását. Miért? — Mert olyan helyre kérték az igazol­vány kiadását, amely zsúfolt. Mi javasol­tuk, hogy az illető kisiparosok tevékeny­kedjenek ellátatlan területen. Javasla­tunkat nem fogadták el. A tanács ekkor megtagadta az iparigazolvány kiadását. De kiadjuk bárkinek, aki a lakosság szol­gáltatását tartja szem előtt, és nem a könnyű boldogulást, a harácsolást. Egyik-másik kisiparosról, maszekról az a tévhit terjedt el, hogy „felveti őket a pénz"’. Az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy vannak közöttük jómódúak, többségük azonban szerény keresetű. Abonyban Molnár István műszerész két tanulóval és egy most szabadult segéddel dolgozik. Havi tiszta jövedelme négy­ötezer forint. Évente 20 ezer forint adót fizet. Soha nem volt adótartozása. Juhász Mihály órás, a szakma kiváló kisiparosa már ennek a tizedrészét fizeti csak, mert évi keresete nem több 24 ezer forintnál. A vázlatos felmérésből is az derül ki, hogy a hagyományos szakmában dolgo­zók — cipészek, szabók, szobafestők, órá­sok stb. — sokkal kevesebbet keresnek, mint például az autószerelők. Ez utób­biak ugyanis kevesen vannak, viszont az autók, a motorkerékpárok száma emelke­dik. Abonyban már 300 gépkocsi van, s száznál több a kocsira várók száma. A gázhasználat elterjedésével, a községi vízhálózat kiépítésével megnövekedett a gáz- és vízszerelők munkája. Természe­tesen a keresetük is, mert úgyszólván éjjel-nappal dolgoznak. Ha tíz új gáz- és ízszerelő jelentkezne Abonyban, az is megtalálná a számítását, és csökkentené a feltételezett kisebb-nagyobb visszaélé­seket, azt, hogy csak oda mennek azon­nal, ahol jobb keresetet remélnek. De ugyanez vonatkozik a háztartási kisgépek javítóira is, bár e téren a ktsz-ek, a szö­vetkezetek igen jó munkát végeznek. Tarkó Sándor tanácselnök-helyettes el­mondotta, hogy súlyosabb panasz az el­múlt esztendőben nem érkezett a kis­iparosok ellen. — Szigorúan ellenőrizzük őket mi is, és a KIOSZ helyi, járási, megyei illeté­kesei is — mondotta Tarkós Sándor. — Az 1971. évi adókivetésük 425 ezer forint volt, amit be is fizettek. Adócsalásról nem tudunk. Csak a vándoriparosokkal — üstfoltozókkal — és néhány fuvaros­sal adódnak problémák. Hozzá kell ten­nem azt is, hogy az abonyi kisiparosok nem kerékkötői a fejlődésnek, megértik az idők szavát, részt vesznek a társa­dalmi és politikai életben is. Csak egy példát említek: az orvosi rendelő építé­sénél közel 100 ezer forint értékű társa­dalmi munkát végeztek. Megemlíteném azt is, hogy több idősebb kisiparos, aki­nek szociális helyzete megkívánta, adó­­kedvezményt kapott. Ahol mulasztást találnak Juhász Mihály órái, aki a lakosság szolgálatában végzett kiemelkedő kis­ipari munkájáért többször kapott okleve­let, tagja a KIOSZ helyi vezetőségének. Tőle kérdeztem meg: — Hogyan lépnek fel a harácsoló, sza­bályokat sértő kisiparosokkal szemben? — Minden hónapban vezetőségi ülést tartunk, ahol a kisiparos társadalom min­den problémáját megtárgyaljuk. Súlyo­sabb eset­­ az elmúlt esztendőkben, nem történt, tehát iparigazolvány megvonásá­ra nem kellett javaslatot tennünk. Leg­utóbbi ellenőrzésünk során azonban Piki, Rimóczi, Bankó, Varga Béla, Lipák József kisiparos társunknál találtunk szabályta­lanságot. Figyelmeztettük őket. Elmond­tuk nekik, hogy többszöri figyelmeztetés után javaslatot teszünk az iparjogosít­­vány megvonására. Ha Abonyban nem is, de az országban akadnak még törvénysértő kisiparosok, hiszen 1970-ben például 389 kisiparostól kellett megvonni az iparjogosítványt, s csaknem ugyanennyitől 1971-ben. A KIOSZ abonyi vezetőségének fő te­vékenysége elsősorban a kisiparosok ál­landó tájékoztatása. Ismertették az új adórendeletet, a nyugdíjasokat rábeszé­lik, hogy működési engedélyt kérjenek és dolgozzanak tovább. Kontárok helyett... — Szükség van a tájékoztatásra, mert sokan például nem értik meg, hogy mű­ködési engedéllyel csak javítást végez­hetnek — mondotta Tarkó Sándor. — Az egyik mestervizsgás villanyszerelő most tett panaszt a KIOSZ községi ve­zetőségénél, hogy csak működési enge­délyt kapott ugyanúgy, mint az, akinek nincs mestervizsgája. Most majd meg­magyarázzuk neki: mivel a villanyszere­lő munkát másodállásban akarja végezni, nem kaphat iparigazolványt. A kisiparosok egyharmadának csak működési engedélye van Abonyban. — Ez csak átmeneti megoldás. A lakos­sági szolgáltatás minél jobb ellátása kény­szerít erre bennünket. Ha nem adunk engedélyt, a javítási munkát kontárok végzik el, akik még adót sem fizetnek. A kontárságot fel akarjuk számolni. An­nak, aki korábban például cipőjavítás­ban kontárkodott esténként, munka után, most engedélyt adunk, hogy legálisan, el­lenőrzésünk alatt végezze munkáját. Per­sze vonatkozik ez az építő, a motorszerelő szakmában korábban kontárkodó dolgo­zókra is — mondotta végezetül Tarkó Sándor tanácselnök-helyettes. Bába Mihály AZ AZ IGAZSÁG, hogy mi is el tudnánk rontani az életün­ket, ha engednénk a pillanat­nyi indulatoknak. Amikor az eltartási szerződést Margit né­nivel megkötöttük, ha nem is pontosan, de sejtettük, mire vállalkozunk. Én akkor szülé­si szabadságon voltam, és mindennap lejártam a parkba, ahol megismerkedtünk. Ha va­lamelyikünk éppen nem volt ott, másnap mentegetőzött az elmaradás miatt. Mi nagyo­n drága albérletben laktunk. Ő saját, kertes házban. Egyedül. Egyszer meghívtam hoz­zánk. Visszahívott bennünket. Feri látta, hogy rossz a ke­rítése, a legközelebbi szomba­ton lement, és megcsinálta. Margit néni hálából varrt ne­kem egy rátétes zsúrabroszt, egyszerű kartonból, de na­gyon csinosat. A háziasszo­nyomnak megtetszett és ren­delt egyet rajtam keresztül Margit nénitől. Az anyagot én vettem meg, s a néni kapott érte kétszáz forintot. Mit rész­leteztem, nagyon összebarát­koztunk, s már a kerítésjaví­táskor arra gondoltam, milyen jó lenne, ha eltartási szerző­dést kötne velünk. Egyszer azt mondta," hogy semmit nem ér a kertje, mert nem tudja megmetszeni a fá­kat, s felásni a földet A kö­vetkező szabad szombaton Fe­rivel, s a kicsivel együtt ki­mentünk hozzá. Vittünk húst, zsírt, s főztem ebédet. Este azt mondta, ne menjünk ha­za, aludjunk nála. Mivel Feri még nem végzett az ásással, jól is jött az ajánlat. Délután azt kérdezte Margit néni, nincs-e kedvünk hozzá köl­tözni. Az egyik szobában el­­lakhatnánk mi, a másik meg­maradna neki, s így ő sem lenne egyedül. Először nem akart kérni semmit a lakásért, de azt mondtam, csak úgy jövünk, ha rendesen megfizetjük. Gon­doltam, hogy felét adnánk an­nak, amit az albérletért gom­bolunk le havonta és állnánk a kosztját. Ahol hármunknak van, jut a negyediknek is. NEM AKART tartási szerző­dést kötni velünk. Azzal in­dokolta, hogy ő nem akar üz­letelni. Megmagyaráztuk, hogy ez nem üzletelés, de nem siet­tettük a döntést, hadd legyen ideje végiggondolni. Arra gondoltam, hogy drá­ga nagyanyám akármilyen jó asszony volt is, ahogy múlt felette az idő, mind nehezeb­ben boldogult a szüleimmel. Örökké felhánytorgatta, hogy az ő házában laknak, s ez is az övé, meg az is. A végén odáig jutott, hogy idegennel akart szerződést kötni. Anyám a lelkét kitette, néha nagyma­ma is, de már annyit vesze­kedtek, hogy semmiségeken is összekülönböztek, s szinte nem múlt el nap harag nél­kül. Amikor Margit néninek má­sok is mondták, hogy az ilyes­mit jobb írásba foglalni, bele­nyugodott. Restelkedve írta alá a szerződést, mentegető­zött előttünk, de én biztos voltam benne, hogy ő is nyu­­godtabb lesz. Alapjában véve jól élünk mi négyesben, bár vannak zökkenők, s mint mondtam, mi is el tudnánk rontani min­dent, ha engednénk a pilla­natnyi indulatoknak, s nem tekintenénk azt, hogy az öre­gek érzékenyebbek minálunk. Amikor először mondta vissza valaki, hogy Margit né­ni panaszkodott ránk, el sem akartam hinni. Bosszantott, de legyőztem kíváncsiságomat és nem kérdeztem meg, igaz-e, s mi kifogása van ellenünk. Állítólag valaki dicsért ben­nünket, s azt mondta: milyen jó lehet Margit néninek eb­ben a rendes, fiatal családban, mire ő azt felelte volna, hogy keserű kenyér az, amit ő eszik. Nagyon szereti a gépsonkát Margit néni, ezért igyekeztem annyit otthon tartani, hogy neki mindig jusson. A sajtot csak én eszem, többnyire ez a vacsorám. Egyszer csak egy falatot találok belőle a fri­zsiderben. Böszörgök Ferivel, hogy miért nem szólt, vagy hozott, ha már megette. Feri azt állította, hogy ha ostorral kergetnék, sem enne sajtot. Észre sem vettem, hogy köz­ben Margit néni eltűnt a konyhából. Nem sokkal ké­sőbb visszahallom, hogy mi még azt a kis sajtot is saj­náljuk tőle, amit megeszik, pedig azt ígértük, hogy min­dennel ellátjuk, s ha meg nem sajnál bennünket, még mindig albérletben nyomorognánk. HA ELMONDOM Ferinek, már régen nem élnénk egy fe­dél alatt Margit nénivel. De­hogy mondtam. Pedig akkor majd szétrobbantam a düh­től. De hát eszembe jutott nagymama. Margit néni is öreg, érzékeny, bizonyos fo­kig ki is van szolgáltatva ne­künk, hiába él jobban, mint azelőtt. Hallottam, hogy hec­­celik is, azt állítják, mi ki­használjuk, bezzeg más job­ban megbecsülné magát he­lyünkben. Akkor már érez­tem, mire menne ki, ha en­gedném, hogy az indulat el­hatalmasodjon. Valaki a he­lyünkre pályázik. Könnyű egy megsértett öregasszonyt befo­lyásolni. De ki nyerne rajta, ha felvilágosítanám Margit nénit? - Vagy nem hinné el, hogy nálunk előnytelenebb szerződést is köthet, vagy megsértődne, hogy fecsegésé­re rájöttünk. Mindenképpen sértődés lenne a vége. Nem említettem neki, inkább igye­keztem a kedvébe járni. Sok­szor vittük magunkkal mozi­ba is, de amióta valakinek pa­naszkodott, hogy ha akar, ha nem, neki el kell jönnie ve­lünk, azóta előre megkérdez­zük, van-e kedve. Szerencsére elég türelmes vagyok, s tudom, nem kell más, csak egy-két kedves szó, s Margit néni kegyeskedik megenyhülni, sőt, kedvünkbe járni. Ha mégis tartósabban sértődik meg, s többször gyújt be a sparheltbe, vagy estén­ként átmegy a szomszédokhoz, barátokat, ismerősöket hívok meg. A vendégeket nagyon szereti. Bevallom, a társaság­ból ilyenkor mindig beszer­vezek valakit, hogy őt megdi­csérje, s nekünk megjegyezze, milyen szerencsénk van, amiért ezzel a bűbájos asz­­szonnyal hozott össze a sor­sunk. Néha szörnyűséges el­tartási szerződésekkel példá­lózik valaki, amelynek az a lényege, hogy az öregeket hí­zelgéssel ráveszik a szerződés felbontására, s végül kisemmi­­zik őket. Ezekben a beszélgetésekben alkalmunk van Margit néni valódi jó tulajdonságait is dicsérni, amivel nem fukarko­dunk, s így jó időre biztosít­juk mindyájunk békéjét. MEGVALLOM, Margit néni nemcsak panaszkodik ránk, hanem — attól függ, hogy ki­nek, és mikor — dicsér is ben­nünket, sőt sokszor henceg velünk. Pedig ugyanúgy haragud­hatna ránk, ahogy sokan má­sok. Hiszen valójában üzletet kötöttünk vele. Ha elég pén­zünk lett volna, vagy jó laká­sunk, nem vállaljuk az eltar­tását. Nincs mit szépíteni ezen, nekünk lakás kellett. És még­is, bár szépen gyűlt a pén­zünk, már be is tudnánk fi­zetni egy lakásra, nem vá­gyunk el innét. Azt hiszem, Margit néni sem venne jó­néven, ha egyszer bejelente­nénk : elmegyünk. Valamelyik nap mondta éppen, hogy hal­lotta, milyen rosszak azok a szövetkezeti lakások. Olyan kicsik, hogy az egész belefér­ne az ő egyik szobájába. Ez igaz is. De nem ezért nem vágyunk el tőle. Szemes Piroska Együttélés 1200 új lakás Szombathelyen A szombathelyi városi tanács keddi ülé­sén elfogadta az 1972. évi 211 millió fo­rintos fejlesztési programot. Középpontjá­ban a lakásépítés, az óvodai férőhelyek bővítése, a szolgáltatások fejlesztése és a kereskedelmi ellátás színvonalának a ja­vítása áll. Közölték, hogy az idén min­den eddiginél több, összesen 1200 új la­kás átadását tervezik. A nagy ütemű lakásépítés érdekében a megye legnagyobb építőipari vállalata gépeket vásárol. A tanácsi építőipari vál­lalat hétmillió forintos megyei támogatás­sal fejleszti telephelyét. Az építőszövet­kezet a téglablokkos lakásépítési techno­lógia bevezetésére 4 millió forintot irá­nyoz elő. Új formaként megépítik az al­bérlők házát, s az OTP garzonházát. A lakásátadások ütemével összhangban a lakótelepeken 4000 méter járdát építenek. Ahol megszűnik a szombat éjszakai műszak Asszonyok a Szerencsi Csokoládégyárban A Szerencsi Csokoládégyár nehézipari üzemhez hasonlít. A közhiedelemmel el­lentétben valóban nem könnyű az édes­séggyártás. Ugyanakkor a gyár alkalma­zottainak több mint nyolcvan százaléka nő. Hogyan élnek, hogyan dolgoznak? — A legnehezebb munkaterületeken már nem do­loznak nők — mondja Len­ke Józsefné, a szakszervezeti bizottság titkára. — A keverőgépek mellett, a szál­lításnál férfiak vannak. Minden egyéb, finom kezet és nagy figyelmet igénylő munkát, mint a formálás, csomagolás, nők végeznek. Még három műszakban. A kollektív szerződés tiltja a nők alkalma­zását a nehéz fikizai munkakörökben, a szabályok betartását a nőbizottság kíséri figyelemmel.­­ Az idénymunkáknál sokszor van szükség túlórákra, de nők ritkán túlóráz­nak, hiszen a gyár akkor a családtól, a gyermekek nevelésétől venné el az időt. A munkakörülmények javítására és a jó munkahelyi közérzet kialakítására nagy gondot fordítunk, öltöző, fürdő, or­vosi rendelő, nőgyógyászati és terhességi szakrendelés, rövidhullám, kvarc, rönt­gen, fogászat áll a női dolgozók rendel­kezésére. Minden emeleten és osztályon kulturált tízóraizó pihenőszobát rendez­tünk be. — Milyen az üzem kapcsolata a gyer­mekgondozási segélyen levő anyákkal? — Rendszeresen látogatjuk őket és a lehetőségekhez mérten segélyt is kapnak. Az egyedülállók sem maradnak ki a gon­doskodásból: százkilencvennégyen kap­tak téli segélyt — ezt a kollektív szerző­dés biztosítja. Kettőszázhúsz gyermeket befogadó óvodát építettünk, ám egyelőre nincs gazdája a fenntartási költségek­nek. Nagy gondunk, mint mindenütt a lakás. A lehetőségeink szerint a családi házak építésére hatszázezer forint hozzá­járulást biztosítottunk, a szakszervezet és a nőbizottság is beleszól a pénz szét­osztásába. — Várható-e új szociális intézkedés? — Igen. Bizonyára örülnek majd az asszonyok, hogy április elsejétől — bér­­csökkenés nélkül — megszűnik a szom­bat éjszakai műszak. Ez az első lépés. J. E.

Next