Magyar Hírlap, 1972. március (5. évfolyam, 61-91. szám)

1972-03-01 / 61. szám

Magyar Hírlap__________________________________________________________ _ KÖZÉLETI DIPLOMÁCIA Dédes Gyula köszöntése és kitüntetése Védes Gyulát, a munkásmozgalom kiemelkedő harcosát 90. születésnapja alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága kedden köszöntötte. A Központi Bizottság üdvözlő levelét és ajándékát Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára adta át. Jelen volt Sándor József, a Központi Bizottság tagja és Kimmel Emil, a Nyomda-, Papíripar és Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkára Az Elnöki Tanács Dédes Gyulát hét évtizedes munkásmozgalmi tevékenysége elismeréséül, 90. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. Gazdasági küldöttségünk Új-Delhiben Dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter vezetésével kedden magyar küldöttség érkezett Új-Delhibe. A küldöttség S. M. Kumaramangalam indiai ásvány- és acélipari miniszterrel folytat majd tárgyalásokat a két ország közötti alumíniumipari műszaki együttműködés fejlesztéséről. Felmentési kinevezés Az igazságügyi miniszter március elsejei hatállyal dr. Andó Ferencet, más funskációba történt áthelyezése miatt, érdemeinek elismerése mellett, felmentette a Központi Gazdasági Döntőbizottság elnökhelyettesi tisztéből és utódául dr. Görgey Mihályt nevezte ki. Hazaérkezett Kubából a SZOT-küldöttség Kedden Nemeslaki Tivadarnak, a SZOT titkárának vezetésével hazaérkezett Kubából a SZOT küldöttsége, amely a kubai szakszervezeti központ baráti meghívásának tett eleget. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Timmer József, a SZOT titkára, és a SZOT több vezető munkatársa fogadta. Jelen volt Floreal Chemon Mediavilla, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete is. Magyar—román újságíró együttműködési munkaterv Bukarestben kedden délután aláírták a magyar és a román újságíró-szövetség 1972. évi együttműködési munkatervét. A dokumentumot Barcs Sándor és Nestor Ignat, a magyar, illetve a román újságírószövetség elnöke írta alá. Az aláírásnál jelen volt Ion Margineanu, az Agerpres vezérigazgatója, Alexandru Ionescu, a Scinteia és Szilágyi Dezső, az Előre főszerkesztője/ A művelődésotthonok javuló munkája Ülést tartott az országgyűlés kulturális bizottsága Minisztériumi és tanácsi vezetők, népművelési szakemberek, a társadalmi szervek képviselőinek részvételével elemezte kedden a Parlamentben a művelődési otthonok helyzetét és társadalmi szerepét az országgyűlés kulturális bizottsága, dr. Ortutay Gyula elnökletével. Garamvölgyi József, művelődésügyi miniszterhelyettes beszámolójában a többi között hangsúlyozta: napjainkban több mint 3300 művelődési otthon működik hazánkban, közülük azonban csak alig kétezer alkalmas funkciója betöltésére. Látogatóinak száma tíz év alatt 42 millióról évi 49 millióra emelkedett, s figyelemre méltó, hogy az érdeklődők 70 százaléka a fiatalok közül kerül ki. Főleg az ifjúság kezdeményezésére a művelődési otthonokon kívül is létesültek klubok az iskolákban, társadalmi szervezetekben, üzemekben, termelőszövetkezetekben. A nyűvelődési otthonok tevékenységéhez tartalmát lassú minőségi javulás jellemzi. Jelentős szerepet vállaltak például a szocialista családi és társadalmi ünnepek szokásának terjesztésében, az ismeretterjesztésben, a művészeti nevelésben. Az intézményekben jelenleg 9 ezer amatőr együttes működik 200 ezer taggal. A műsorokban erősödött a közvetlen társadalmi, közéleti témaválasztás. Jól szolgálják a szórakozási igényeket, a kulturált társasélet lehetőségeit a művelődési otthonokon belül létesült klubok. Az eredmények mellett számos ellentmondás is jellemzi a művelődési otthonok mai helyzetét. Nagy részük anyagilag rosszul ellátott. Gondot jelent, hogy még ma is sok helyen képzetlen embereket alkalmaznak a művelődési otthonokban. A művelődési otthonok társadalmi szerepéről szólva a miniszterhelyettes hangsúlyozta: a közművelődés intézményei közül a művelődési otthon csupán egy, s az intézmények együtt biztosítják egy-egy település közművelődési színvonalának emelését. A következő évek főbb feladatairól szólva Garamvölgyi József rámutatott: az eddiginél jobban a munka középpontjába kell kerülnie a politikai-világnézeti nevelésnek. Az intézmények tevékenységét szorosabban kell kötni a munkahelyi közösségekhez. Ennek legcélszerűbb módja, ha bázisaivá válnak a szocialista brigádmozgalom kulturális és közösségi életének. A művelődési otthon programjaival, módszereivel, foglalkozási formáival, egész tevékenységével — elsősorban a fiatalok szolgálatában álló intézmény. Ugyanakkor a művelődési otthonoknak erősíteniük kell tevékenységüket az ipari és mezőgazdasági fizikai dolgozók körében, mégpedig úgy, hogy művelődési igényeiket az eddiginél jobban figyelembe veszik. A beszámolót élénk vita követte. Komor Imréné, Komárom megyei képviselői az esztergomi városi tanács elnökhelyettese hangsúlyozta: több figyelmet kell fordítani a népművelési szakemberek gyakorlati képzésére. A szabad idő növekedése a művelődési házak szerepét is hangsúlyozottabbá tette — mondotta Dömötör János, Csongrád megyei képviselő. Elengedhetetlen a múzeumok, a könyvtárak, a mozik és az iskolák szorosabb együttműködése, állapította meg Takács Gyula, a Baranya megyei Tanács elnökhelyettese. Drucker Tibor, a Fővárosi Művelődési Ház igazgatója elmondta, hogy Budapesten egy év alatt mintegy 9 millió látogatója volt a 400 művelődési háznak. Javasolta: az új lakótelepeken már eleve úgy tervezzék a felvonulási épületeket, hogy azok később, legalábbis egy ideig alkalmasak legyenek klubok, könyvtárak céljaira is. Király István budapesti képviselő hangsúlyozta: a szocialista kultúrpolitikának alapgondolata, hogy a nevelés nem fejeződik be az iskolákban. A közművelődés tehát szerves, egyenrangú része az egész nevelési rendszernek. Csak az erők koncentrációjával oldhatók meg a közművelődés mai problémái — fejtette ki Gyurkó László budapesti képviselő. Ács Miklósné, a Népművelési Intézet igazgatója javasolta, hogy a megyei képviselőcsoportok is foglalkozzanak területük közművelődési helyzetével. Homok István, a faddi Lenin Termelőszövetkezet elnöke arról számolt be, hogy immár három esztendeje a szövetkezet tartja fenn falujukban a művelődési otthont. Tétényi Józsefné, Borsod megyei képviselő rámutatott: a közművelődési munka rendszeres értékelése, figyelemmel kísérése alapfeltétele annak, hogy a kulturális tevékenység valóban a legfontosabb feladatokra koncentrálódjék. A Somogy és a Hajdú-Bihar megyei képviselőcsoport ülése Az országgyűlési képviselők Somogy megyei csoportja kedden ülést tartott Kaposvárott. A képviselők meghallgatták Szokola Károlyné dr. csoportvezető tájékoztatóját az országgyűlés tisztségviselőinek legutóbbi megbeszéléséről, majd megvitatták 1972. évi munkaprogramjukat. A vitában felszólalt Radnóti László, Lakatos András, Mohácsi Barna, Fecser Péter, Kosztolánczi Jánosné, Varga Károly, Szigeti István és Horváth László képviselő. Az elhangozott javaslatok és észrevételek alapján jóváhagyták munkaprogramjukat. Ebben többek között az szerepel, hogy a csoportüléseket a megye különböző helyein: Barcson, Nagybajomban, Nagyatádon és Kaposvárott tartják. Ezeken kerül sor az országgyűlés ülésszakaira való felkészülésre, a szakmunkástörvény végrehajtásával kapcsolatos somogyi tapasztalatok megvitatására. Meghallgatják a megye általános iskoláinak helyzetéről szóló tájékoztatót, tanulmányozzák a szolgáltatási tevékenységet. Ezen kívül a megye lakosságának kereskedelmi ellátottságával és a negyedik ötéves tervben jóváhagyott lakásépítkezési program végrehajtásának tapasztalataival is foglalkoznak, majd decemberben a megye 1972. évi költségvetésének végrehajtásáról és az 1973. évi tervekről tájékozódnak. Az országgyűlési képviselők Hajdú-Bihar megyei csoportja is ülésezett Debrecenben. Bartha Jánosnak, a megyei tanács elnökhelyettesének előterjesztése alapján a képviselők megvitatták a megye negyedik ötéves területfejlesztési és tanácsi tervét. Az országgyűlési képviselők ezután értékelték a választókerületükben 1971-ben végzett munk, majd jóváhagyták az 1972. évi munkaterhét. * 1972. MÁRCIUS 1, SZERDA 3 ÉLETFOGYTIGLAN? Iskolaigazgatók között ülőik, a tanácskozóasztal legvégén. Még nem kezdődött el az értekezlet, jobb híján tehát a szomszédaim diskurzusát figyelem. Igazi kollektíva lehet ez az igazgatói munkaközösség, egymás mellett dogozó vezetők harmonikus együttese. Érezni ezt a baráti vállveregetésekből, a tréfálkozó hangnemből. Most egy újabb kolléga fut be: — Szoríttok helyet? — fordul társaihoz. Én már mutatnék is barátságosan a mellettem levő üres ülőalkalmatosságra. A másik szomszédom azonban a többiek felé kacsint, s azt mondja hamiskásan: — No, kartársak, megvitatásra terjesztem a kérdést. Megszavazzuk? Gyanakszom, van egy csipetnyi finom, éppen az alkalomhoz illő, de annak alapmondanivalóját kontrázó malícia szomszédom szavaiban. Mert, hogy az értekezlet tárgya az iskolai demokrácia, s a minisztérium éppen az ilyen értekezleteken tudakolja e főbenjáró ügyről érdekeltek véleményét. Jól érezhető a felszólalásokból is, mire vonatkozott az értekezlet előbbi mellékzöngéje, a tréfálkozás: az iskolai demokrácia témájának időszerűségét ugyan kivétel nélkül elismerik a felszólaló igazgatók, de a felszólalások némi fenntartást tükröznek. Egyik-másik hozzászóló — sok csatát próbált igazgatók — véleményéből az érződik, mintha az ő bőrükre menne a nevelőtestületi demokrácia ügyének ez a makacs feszegetése, s az ő hatáskörüket, önállóságukat csorbítaná, biztonságukat fenyegetné a minisztérium. Mintha oda vezethetne a „nagy demokráciának” e sokféle emlegetése — napi- és szaksajtóban, értekezleten —, hogy voksolni kelljen minden csip-csup ügyben, hogy megkössék az iskolavezető lábát, kezét. Ami igaz, az igaz, az iskolai demokráciáról szóló beszélgetések, viták a jelenlegi szakaszukban egyáltalán nem általánosak. A minisztérium olyan kérdésekről kér véleményt, választ, amelyek az igazgató helyzetét érintik. Az igazgató ugyanis a kulcsember a tantestületben, rajta áll mindenekelőtt, hogy demokratikus-e a légkör. De nemcsak erről van szó. Az igazgató helyzetének feszegetése más szempontból is időszerű. A tanácstörvény teremtette helyi önállóság iskolai viszonylatban mindenekelőtt az igazgatók önállóságát jelenti. Az új rendelkezések az ő hatáskörét tágították. Az igazgató egyszemélyi vezetése ma már nem szólam, hanem valóság: a pedagógiai irányítás mellé önálló gazdálkodási, jutalmazási, kinevezési jogkört kapott. Megfelelő feltételek esetén ez a lehetőség szárnyakat ad az igazgatónak. Maximális lehetőséget, jó pedagógiai célok valóra váltásához. Csakhogy a szélesebb jogkör mérhetetlenül megnövelte az iskolaigazgatók felelősségét, és így bizonyára érthető, hogy az állami irányító szervek a megnövekedett hatáskör miatt egyre inkább hangsúlyozzák a vezetői rátermettség, a hozzáértés fontosságát Másfelől viszont a beosztott tanárok — ' ' amióta csak az igazgatói hatáskör megnövekedése napirenden van — egyre gyakrabban fejtenek ki olyan véleményt, hogy túlságosan kiszolgáltatottak, intézményesen kell tehát keretet adni jogaik gyakorlására és védelmére. Azt hiszem, aki csak egy kicsit is belekóstol az iskola életébe, sejti, hogy mekkora hatalom lehet akárcsak egy kis tantestület egyszemélyi vezetőjének kezében. Már régebben is volt. Hiszen minden tanárnak szinte létkérdése, hogy milyen tárgyat kap, hány órát, túlórát, melyik osztályt, milyen órán kívüli elfoglaltságot, mikor jelölik ki folyosói ügyeletesnek, lesz-e szabadnapja, mekkora hozzáértéssel és jóindulattal ellenőrzik az óráit, a naplóit, jóváhagyják-e az osztályzatait, elengedik-e indokolt esetben fontos magánügyben, beosztják-e vakációban napközibe, hogyan foglal az igazgató állást szülővel, gyerekkel való konfliktusaiban. E látszólagos apróságok öszszessége teszi ki a pedagógus életét. Az igazgató jószándékán és hozzáértésén múlik, hogyan érzi magát a pedagógus. Érthető tehát, hogy a beosztott nevelő azt kéri: intézményes állami kereteket szabjanak az igazgató hatáskörének; ez a pedagógusnak elsőrendű joga. S még ha feltételezzük is, hogy igazgatóink többsége rátermett, s meg fog felelni a megnövekedett követelményeknek (valószínűleg megalapozott e remény), akkor is időszerű gondoskodni a demokrácia intézményeinek erősítéséről, a beosztott nevelő jogainak intézményes garanciájáról. A minisztérium tehát vitára bocsátottak ** nem volna-e célszerű választani az igazgatót. Ma már, a viták vége felé járván, elég jól ki lehet tapintani, hogyan reagálnak e kérdésre a nevelők. Bármennyire népszerű és rokonszenves, demokratikusnak látszó elgondolás az igazgatóválasztás, úgy hiszem, a közvéleményt fejezi ki Medvegy Antal, az országszerte tisztelt sárvári igazgató, aki így ír a Köznevelésben: „Nem hiszem, hogy az iskolai demokrácia kulcsa az igazgató választásában lenne. Az igazgató nem szépségkirálynő, s funkciója nem társadalmi feladat, hanem egyre nagyobb szakmai tudást igénylő megbízatás. A hadsereg sem választja tisztjeit, s a műszakiak sem a főmérnököt. Azt viszont kevesen vitatják, hogy az igazgatói állás betöltését szigorúan pályázathoz kell kötni, s annak elbírálása előtt nem hagyható figyelmen kívül az érintett nevelőtestületnek a véleménye. Inkább az a vita tárgya, mikor és hogyan kérjék ki a pedagógusok véleményét, mennyire legyen az döntő, mi történjék, ha idegenből, más vidékről hoznak új igazgatót? Ennél még sokkal nagyobb vitákat kavar — pro és kontra — a minisztériumnak egy másik elképzelése, hogy mi volna, ha az igazgató meghatározott időre, négy-öt-hat esztendőre kapná megbízatását, ha véget vetnék az életfogytiglani vagy legalábbis a nyugdíjkorhatárig tartó iskolavezetői kinevezésnek. Lehetővé válnék ily módon, hogy az a szakember, aki megfáradt ebben a kimerítő munkában, átadja a stafétabotot. Vagy hogy az, ciki erre a vezetői munkára nem bizonyult alkalmasnak, más beosztásban találjon megfelelő érvényesülési lehetőséget. Szívesen emlegeti a minisztérium példaként a felsőoktatást, ahol a rektor négyéves, fáradságos megbízatása lejártával, minden további nélkül visszatérhet katedrája élére. Csakhogy a mérleg másik serpenyőjében is nyomós érvek vannak. Az iskola szociális környezete, az iskolaigazgató státusa különbözik az egyetemi rektorétól. Manapság ugyanis az egykori rektor magas társadalmi presztízsű kutatómunkájához tér vissza, az iskolaigazgató pedig — ha nem hosszabbítják meg a megbízatását — bukott ember. Nemcsak igazgatói pótdíját veszti el, hanem a beosztással járó tiszteletet és társadalmi megbecsülést is. Az időszakos megbízás ellenzői azt hangoztatják — s bizonyára joggal —, hogy a pedagógusnak csak két karrierlehetősége van: igazgató, illetve felügyelő lehet, vagy otthagyja a pályát A pedagógusok előléptetési rendszerét és címskáláját kellene tehát újraformálni ahhoz, hogy ne számítsanak elveszett embernek azok, akik kiszolgáltak ugyan igazgatóként, de megbízatásukat nem újítják meg a kinevező szervek. Ezek az ellenvélemények annyira nyomosak, hogy ha a minisztérium történetesen változtat az eddigi kinevezési rendszeren, egyúttal intézményesen gondoskodnia kell a becsületes munkát végző, de leköszönő iskolai vezetők további sorsáról, semmi esetre sem tehetik ki őket a bizonytalanságnak. Mindenesetre, akár lesz változás a kinevezési rendszerben, akár nem, kívánatos az eddiginél nagyobb mobilitás a vezetői posztokon, s nagyon valószínű, hogy ezt a tanügyi szervek elő is fogják segíteni. Semmi esetre sem úgy azonban, hogy ez a folyamat az elvszerűen, határozottan és mégis demokratikusan vezető igazgatókat sújtsa. N. SÁNDOR LÁSZLÓ Városi népfrontbizottságok újjáválasztása Kedden folytatódtak a városi népfrontbizottságokat újjáválasztó gyűlések. Szarvason — Békés megye legfiatalabb városában — több mint négyszázan hallgatták meg Dauda Mihálynak, a Hazafias Népfront városi bizottsága titkárának beszámolóját az elmúlt négy évben elért eredményekről. Leninvárosban a leköszönő testület a többi között arról számolt be, hogy kezdeményezésére a város 330 lakásába vezették be a gázt, társadalmi munkát szerveztek óvoda és más létesítmények építésére. Ugyancsak kedden tartották a népfrontválasztásokat Nyíregyházán és Mátészalkán is. Szabolcs megye székhelyén Kellner Ferencné városi titkár számoll be a népfrontmozgalom tevékenységéről. Ezzel Szabolcsban befejeződött a helyi népfrontbizottságok újjáválasztása: öszszesen 228 községi, 36 tanyai, 6 városkörzeti és 3 városi, azaz 273 helyi népfrontbizottságot választottak. Győr-Sopron megyében a keddi napon a mosonmagyaróvári és a soproni városi népfrontbizottságokat választották újjá.