Magyar Hírlap, 1972. március (5. évfolyam, 61-91. szám)

1972-03-01 / 61. szám

4 1972.márciusi,szerda_________­­ nemzetközi politika V /________Magyar Hírlap Román lapok a magyar küldöttség látogatásáról A barátság fejlesztésének széles távlatai „A román—magyar testvéri barátság és együttműködés fejlesztésének széles távlatai.” „XI. fejezet a román—magyar barátság, együttműködés és szövetség krónikájában.” „Jelentős hozzájárulás a román—magyar barátság fejlesztéséhez, a szocializmus és a béke érdekében.” Ilyen címekkel közölnek keddi számuk első oldalán vezércikket a központi ro­mán lapok a magyar párt- és kormány­­küldöttség hivatalos baráti látogatásá­nak jelentőségéről. A Scinteia, a Románia Libera, a Mun­­ca, az Előre, a Scienteia Tineretului ki­emelik azt a meleg fogadtatást, amely­ben a magyar küldöttség részesült, rövi­den áttekintik a látogatás fő mozzana­tait, utalnak a két szomszédos ország kapcsolatainak mély történelmi tradí­cióira. Hangsúlyozzák, hogy a román— magyar kapcsolatok a szocialista építés megkezdésével minőségileg új fokra emelkedtek, s az együttműködés alapját a társadalmi rend, az ideológia és a cé­lok közössége biztosítja. A Scinteia vezércikke hangoztatja, hogy a barátság és az együttműködés el­mélyítésének lényegi tényezői a Román KP és az MSZMP közötti testvéri szoli­daritási kapcsolatok fejlesztése a mar­xizmus-leninizmus és a proletár inter­nacionalizmus alapján. A lap kiemeli, hogy a tárgyalások során „a megértés és a kölcsönös tisztelet szellemében kifeje­zésre juttatták azt a közös elszántságot, hogy egyúttal továbbfejlesztik a kapcso­latokat más kommunista és munkáspár­tokkal is, harcolnak a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom egységének és összeforrottságának erősítéséért. Ter­mészetesen — folytatja az RKP orgánu­ma —, tekintettel arra, hogy a kommu­nista pártok a történelmi feltételek, sa­játosságok és egyéni realitások nagy kü­lönbségei között fejtik ki tevékenységü­ket, felmerülhetnek közöttük eltérések a nézetekben vagy az értelmezésekben, de ezeknek nem kell akadályozniuk és nem is akadályozhatják a baráti együttmű­ködést, az internacionalista szolidaritás erősítését közöttük. A szocialista országok együttműködé­séről a Scinteia a következőket írja: „ ... Románia és Magyarország párt- és állami vezetői ismét megerősítették el­szántságukat, hogy hozzájárulnak a szo­cialista országok közötti barátság és együttműködés fejlesztéséhez, egységük erősítéséhez. Románia — kiterjesztve az együttműködést a KGST tagállamaival, a múlt évben Bukarestben elfogadott komplex program alapján, bővítve az együttműködést a Varsói Szerződés ke­retében, fejlesztve a sokoldalú kapcso­latokat valamennyi szocialista országgal — a legnagyobb szilárdsággal, rendíthe­tetlenül fellép a szocialista országok egy­ségének és összeforrottságának erősíté­séért.” A román lapok szilárd meggyőződé­süknek adnak hangot, hogy a legmaga­sabb szintű román—magyar találkozó hozzájárul a két ország, pártjaik és mun­kásosztályuk közötti testvéri együttmű­ködési és baráti kapcsolatok további erősítéséhez a két nép javára, a béke, a szocializmus és a haladás érdekében az egész világon. K­Ü­LFÖL­DI LAPOKBÓL GAZÉT A POMORSKA = kk£‘ cikket írt a bydgoszczi lapban a lengyel kül­politikáról. Most létrejöttek a feltételek ahhoz, hogy Európát a béke, a biztonság és az együttműködés övezetévé változtassuk. E folyamat kiindulópontja a II. világháború után kialakult államhatárok elismerése, tehát lényegbevágó eleme a szovjet—nyu­gatnémet és a lengyel—nyugatnémet szer­ződés. E szerződések gyors ratifikálása, valamint Csehszlovákia és az NSZK ál­lamközi tárgyalásainak sikeres befejezése meggyorsítja az európai normalizálás fo­lyamatát. Az NDK és az NSZK felvétele az ENSZ-be, e két ország egyenjogú nem­zetközi jogi kapcsolatának megteremtése megszilárdítja a második világháború utáni státus quón nyugvó európai politi­kai helyzetet. Brandt kancellár kormánya politikájá­nak új, realista irányzatait nagy figyelem­mel kísérjük, de nem hunyunk szemet afölött, hogy a nyugatnémet jobboldal soraiban továbbra is tevékenyek a lengyel­ellenes erők. Hisszük azonban, hogy a Bundestag hamarosan ratifikálni fogja a moszkvai és varsói szerződést. Ez egész Európa — benne a Német Szövetségi Köz­társaság — létérdeke. A lengyel külügyminiszter végül a tá­vol-keleti helyzetet elemezve, mélysége­sen tévesnek és rendkívül károsnak­­neve­zi a kínai vezetők szakadár és soviniszta politikáját. A kínai vezetők — mutat rá — elfordultak kipróbált osztályszövetsé­geseiktől, a szocialista országoktól. Szov­jetellenes, antiszocialista irányvonaluk veszélyezteti a szocialista tábor összes or­szága — köztük Lengyelország — érde­keit. Vitathatatlan, hogy a vietnami nép hősi harca jóval közelebb állna a győze­lemhez abban az esetben, ha Peking nem folytatna szovjetellenes politikát. HM h h mm ga A Szovjetunió meg-91 Edf­éli alakulásának 50 I r n DUn eves jubileuma al- ” “■ W®“® * ■ kalmából, a lap eddi száma Halmuhamedov filozófus cikkét azölte a lenini nemzetiségi politika sikeres valósításáról. A Szovjetunióban a szocializmus egyik­­nagyobb vívmánya a nemzetek és a csoportok egyesülése a proletár inter­­erializmus zászlaja alatt. Ennek ke­tkeztében egyszer s mindenkorra meg­­t­űnt a kizsákmányolás, a nemzeti elnyo­­más és önkény, s létrejött a szabad és egyenjogú népek állampolitikai közössé­gnek új típusa. A szovjet köztársaságok szövetségének megalakulását, a történelmi fejlődés ob­jektív menete diktálta. A Szovjetunió megalakulásának és fejlődésének történel­mi tapasztalata tökéletesen megcáfolta a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos jobbol­dali és „baloldali”revizionista koncepció­kat. Hogy ezek a koncepciók mihez vezet­nek, azt Kína példájából láthatjuk. A maoisták, miután elutasították a nemzeti­ségi politika lenini elveit, a nagy-han­­sovinizmus útjára léptek (han. Kína törzs­lakosságának neve — a Szerk.). A nem­zetiségi kisebbségeket erőszakkal „kínai­­zárják”. Jóllehet a Kínai Népköztársaság alkotmánya kimondja a nemzetek egyen­jogúságát, a körülbelül 50 milliót szám­láló nem han eredetű népek mégis alá­rendelt helyzetben vannak, s nincs joguk saját nemzeti államiságra. A szocializmus tökéletesen megcáfolta a burzsoá ideológusok elméletét a ,,fel­­sőbbrendű” és az ,Alsóbbrendű" nemze­tekről. A nemzetiségi kérdés megoldása a Szovjetunióban világosan bebizonyította, hogy az önálló történelmi szereplés nem egyes „kiválasztott” nemzetek kiváltsága. Az SZKP következetesen olyan politikát folytat, hogy minden egyes testvéri szov­jet köztársaság sokoldalúan fejlődjék, hogy minden nemzet és népcsoport foko­zatosan közeledjék egymáshoz. Emellett a párt nem téveszti szem elől a népi kul­túrák internacionalista alapjainak szilár­dítását sem, hogy a jövőben kiformálód­jék a kommunista társadalom egységes kultúrája. A szovjet nemzetek és népcsoportok tagjainak tudatában rendkívül mélyre­ható forradalmi változások mentek végbe. E nemzetek és népcsoportok túlnyomó többsége teljesen mentes a nemzeti fö­lény érzésétől, a nemzeti bizalmatlanság­tól, a nemzeti korlátoktól és bezárkózott­­ságtól, a más népekkel szembeni faji gyű­lölettől. A termelőeszközök társadalmi tu­lajdona alapján, az egységes gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet, az egységes marxista-leninista ideológia, a munkásosztály érdekei és kommunista eszményképei egysége alapján kialakult egy új történelmi közösség­: a szovjet nép. Utazás Bangla Deshben 3. Mit értenek szocializmuson? A Bangla Desh Népi Köztársaság ve­zetői hangoztatják, hogy az új állam célja a szocializmus. Rahman többször leszögezte, hogy négy alapelvre: „a szo­cializmusra, a demokráciára, a szekulari­zációra és a nacionalizmusra” helyezi a társadalmi alapokat. De miért hirdet szo­cializmust az Avami Liga vezetője? A nacionalizmus — amelyet Rahman csak utóbb, Indira Gandhival való találkozó­ját követően kapcsolt a hármas elvhez, négyessé bővítve azt — sokkal inkább a párt vonalába vág. Az Avami Liga ugyanis erőteljes bengál nacionalista irányzatot fejez ki. Rahman 1966-ban lett a Liga elnöke, s ez évben adták ki a ne­vezetes hatpontos programot, amely — Az élet jogáért címmel — széles körű autonómiát követelt. Az Avami Liga a feltörekvő kelet-bengáli burzsoázia párt­ja volt és lényegében ma is az. Ezen nem változtatott az a tény sem, hogy Rahman már 1962-től (akkor főtitkár volt) mindent elkövetett, hogy igazi tö­megszervezetté tegye az Avami Ligát. Rahman politikai háttere is figyelemre méltóvá teszi azt, hogy­­most a szocializ­musról beszél. A pakisztáni hadsereg be­avatkozásának előestéjén, amikor javá­ban folyt a kötélhúzás, csakhogy ne kell­jen összehívni azt a parlamentet, amely­ben — az első demokratikus választás eredményei nyomán — az Avami Liga egész Pakisztánt irányította volna. Rah­man sejk kijelentette az AFP francia hírügynökség tudósítójának: „Vajon Nyu­­gat-Pakisztán kormánya nem vet szá­mot azzal, hogy én vagyok az egyedüli, aki meg tudja menteni Kelet-Pakisztánt a kommunizmustól?” Tény, az azóta elmúlt esztendőben sok minden történt és elhihetjük: az esemé­nyek módosították ezt a szemléletet. Bangla Desh vezetői nem feledik azt az erkölcsi és anyagi támogatást, amelyet a szocialista országoktól kaptak és különö­sen hálásak a nemzetközi elismerés szé­lesebb áradatát megnyitó korai diplomá­ciai kapcsolatfelvételért. A Bangla Desh-i KP egyik vezetője. — Demokratikus intézkedésekről van szó mindössze. — Valóban szocialista programot hir­det Rahman? — Nem. Nemzeti demokratikus prog­ramot A Dacca-klubban Az iparban a hivatalos kormány­­tájékoztató szerint azt tervezik, hogy le­számolnak a monopóliumokkal, a kartel­lekkel és államosítják a kulcsfontosságú iparágakat. Ennek ellenére a Bangla­desh-i nagytőkések nem aggódnak túlsá­gosan. Az Avami Ligán belüli pozíciója csaknem valamennyiüknek megingatha­tatlan, részt vettek a felszabadító har­cokban, sőt olykor saját pénzükön fegy­vereztek fel egész kis seregeket. — Ha akar látni néhány Mukti Bahini de luxe-ot — mondta egy újságíró kolléga — menjen el a Dacca-klubba. Elmentem. Ebben a viktoriánus „sza­gú” intézményben nem nagyon látszottak a háborús nyomok. Talán csak annyi, hogy a klubtitkár „tekintettel a rossz financiális helyzetre, sajnálattal értesíti a tisztelt tagokat, hogy a jövőben a szám­lákat ne egy összegben a hónap végén, hanem alkalmanként egyenlítsék ki”. Hatalmas biliárdasztaloknál folyik a játék, üvegszámra fogy a borsos áru (20 dollár) whisky, és folyik az eszmecsere, vagy ha úgy tetszik, az osztozkodás. Egy milliomos üzletember megjegyezte: — Nem tudjuk, hogy lesz holnap. De egy biztos: Rahman a tőkések nélkül mozdulni sem tud. Néhány válasz Az előzmények ismeretében azonban mégis érdekesnek látszik a kérdés: mit is értenek Bangla­deshben szocializmu­son ? Íme néhány jellemző válasz. Egy miniszter: a Szocializmuson azt értjük, hogy maximális jólétet kell biz­tosítani az embereknek, meg kell szűnnie a kizsákmányolásnak. Nem proletárdik­tatúrát akarunk, az egész nép diktatúrá­ját akarjuk. Vezető minisztériumi tisztviselő: — Az Avami Liga a középosztályt képviseli, de ne feledje, hogy a középosztály itt mást jelent, mint Európában. Szocializmuson inkább szocialisztikus utat értünk. Tu­lajdonképpen igazságosabb rendszerről van szó. A daccai külügyminisztérium egyik magas rangú diplomatája: — Kérdezze meg Indira Gandhit... Egy Daccában akkreditált indiai dip­lomata véleménye: — A szocializmus ál­lami tulajdont jelent. — Csak azt? — Nézze, Kína például gyors változá­sokat akar, forradalmat csinál 24 óra alatt. Jó sok felfordulással persze. Mi fo­kozatosan szeretnénk mindezt. Az NDK külü­gyminiszterének kiba látogatása (ADN, AFP) Otto Winter, az NDK külügyminisztere hétfőn, hivatalos láto­gatásának befejezése előtt, Havannában sajtóértekezletet tartott. Kijelentette, hogy a kubai államférfiakkal folytatott megbeszélései a szoros baráti kapcsola­tok légkörében folytak. Közölte, hogy tárgyalópartnereit egyebek között tájé­koztatta a Varsói Szerződés tagállamai­nak az európai béke és biztonság meg­teremtését szolgáló kezdeményezéseiről. Az NDK és az NSZK közötti megálla­podásokról, továbbá az NDK legutóbbi gesztusáról — a húsvéti és pünkösdi lá­togatások engedélyezéséről — szólva Ot­to Winter kijelentette: „Remélhető, hogy az NSZK kormánya, valamint a nyugat­­berlini szenátus helyesen értékeli az NDK jóindulatú gesztusait, és hogy a maga részéről szintén jóindulatról tesz tanúságot, mindent megtesz a szovjet­­nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződések gyakorlati megvalósítása ér­dekében, s e szerződések szellemében jár el. A külügyminiszter hangsúlyozta: a ku­bai tárgyalások során egyetértettek an­nak szükségességében, hogy fel kell hagyni az európai biztonsági értekezlet összehívását halogató taktikával, továb­bá mindazokkal a kísérletekkel, amelyek-,­nek célja az NDK részvételének megaka­dályozása az ez év júniusára tervezett stockholmi nemzetközi környezetvédel­mi értekezleten. Otto Winter kifejezte azt a vélemé­nyét, hogy Nixon elnöknek a Kínai Nép­­köztársaságban tett látogatása nem járul hozzá a világbéke megszilárdításához. Hozzáfűzte, hogy miközben békeszólamo­kat hangoztatnak, folytatódnak a VDK elleni bombatámadások. A vendég­ hétfőn búcsúmegbeszélést folytatott dr. Raid Roa kubai külügymi­niszterrel. A nemzetközi politika kérdé­seit, valamint a Kuba és az NDK kö­zötti kétoldalú kapcsolatok problémáit vitatták meg. Megállapodtak közös sajtó­nyilatkozat szövegében, amelyet szerdán hoznak nyilvánosságra a két ország fő­városában. J.M­.­Kubai látogatásának befejeztével az NDK külügyminisztere hazautazott Ber­linbe. A KP pontjai A kommunista párt szívvel-lélekkel tá­mogatja a demokratikus célkitűzéseket és arra összpontosítja propagandáját, hogy a program maradéktalanul megvalósul­jon. Rahman egyébként fogadta a KP küldöttségét. A beszélgetés során felkiál­tott: — Adják ide a terveiket. Megvalósítom őket maradéktalanul! (A KP vezetőinek kommentárja: a mi­niszterelnök nagyon jól megérti, hogy a hatalmas áldozatokat, követelő független­­ségi harc után valamit adni kell az em­bereknek.) A kommunisták most dolgozzák ki a javaslandó programot. Legfőbb pontjai: 1. a függetlenség megőrzése, 2. a mene­kültek rehabilitációja, 3. demokratikus intézkedések, 4. a földreform megvaló­sítása. Lévén mezőgazdasági ország, Bangla­deshben az utóbbi programpont a legfon­tosabb. A mezőgazdaságban még kétség­kívül fellelhetők feudális elemek. A dzsoddar, a muzulmán kulák birtoka ma is elérheti a 400 hektárt. A törpebirtoko­sok közvetítők láncolatán át kapják a kölcsönt, s a kamat, amit fizettek, gyak­ran 300 százalékos. Ezen a rendszeren sürgősen változtatni kell — jószerével ezen múlik a mezőgazdaság mielőbbi talpraállítása. Rahman már többször is ígéretet tett a földreform megvalósítására, s a Bangla Desh céljairól kiadott hivatalos tájékoz­tató is szól róla. „A mezőgazdaság Bangla Desh gazdaságának alapköve, s az is marad. Az ország mezőgazdaságában nincs feudális rendszer. De a birtoknagy­ságot racionalizálni kell, s a kormány kész arra, hogy megoldja ezt a problé­mát. Azok a parasztok, akiknek birtoka nem haladja meg a 25 highát (mintegy három hektár), nem fizetnek adót. »A föld azé, aki megműveli­ — ez a kor­mány agrárpolitikájának mottója.” Ha megvalósul, Mudzsibur Rahman de­mokratikus programja óriási előrelépést jelent a korábbi állapotokhoz képest és lehetőséget teremt a további kibontako­zás számára is. És ez nagy szó! Halász György (Következik: VÁLTOZÁS A SZUBKONTINENSEN) Angela Davis pere (Reuter) A 12 esküdt rendkívül hosz­­szúnak ígérkező kiválasztásával hétfőn a kaliforniai San Joséban megkezdődött Angela Davis perének tárgyalása. Már ezen az első napon kiderült, hogy a védők teljes joggal tiltakoztak a tárgyalásnak ebben a városban való megrendezése el­len, mert a túlnyomórészt konzervatív fe­hér lakosság nem is igen titkolja elfogult­ságát a fiatal néger polgárjogi harcossal szemben.

Next