Magyar Hírlap, 1972. április (5. évfolyam, 92-119. szám)
1972-04-06 / 95. szám
114 1972.április 6.csütörtök_________________________________nemzetközi poliTIKA _______________ _ _______________Magyar Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL jgfisa «mt tii*& A szovjet-arab bal O/jEi I?Fi ®S rátság és egyiiit-I I ■ n RPgSíI működés egyik fé* E nyes bizonyítéka a szocialista világrendszer és a nemzeti felszabadító mozgalom növekvő összeforrottságának. A Szovjetunióban és a szocialista közösség más országaiban az arab népek megbízható támaszra leltek az imperializmus és az izraeli cionista vezetők agressziója elleni felszabadító harcukban — írja a Pravda szerdai számában K. Petrov. A Gyümölcsöző együttműködés című írásban a szerző rámutat, hogy a Szovjetuniónak az arab országok számára nyújtott segítsége mindenekelőtt a népgazdaság alapvető ágazatainak fejlesztésére, ésa hazai szakemberképzés előmozdítására irányul. A szovjet fegyverszállítások eredményeként és a szovjet katonai szakértők munkája következtében — hangsúlyozza a szerző — sok arab országban létrejö-ttetett a modern haditudomány és haditechnika valamennyi követelményének „megfelelő nemzeti fegyveres erő. Ennekigen nagy a politikai jelentősége, és fontos szerepet tölt be az arab országoknak a nemzeti függetlenség és szuverenitás „megszilárdításáért, az izraeli agresszió ellen vívott küzdelmében. A haladó arab országok vezetői — annak érdekében, hogy ellenállhassanak az imperializmus szűnni nem akaró összeesküvéseinek, és megvalósíthassák a gazdasági és társadalmi fejlődés terveit — demokratikus alapon igyekeznek egyesíteni az imperialistaellenes erőket. Az élet azt bizonyítja, hogy a társadalomi-gazdasági fejlődés feladatait legsikeresebben azokban az országokban oldjákmeg, amelyek szilárdan ellenállnak az imperializmus és a reakció kísérleteinek, és a fejlődés haladó útját választják. Az Egyiptom, Szíria, Algéria és Irak által elért társadalmi-gazdasági sikerekről,és a Szovjetunióval való együttműködésről Petrov befejezésül ezt írja: Az arab felszabadító mozgalom a népi tömegek mozgósításának korszakát éli. Ennek célja, hogy felszámolhassák az izraeli agresszió következményeit, és biztosíthassák a további gazdasági és szociális előrelépést. Az arabok előtt álló nemzeti és társadalmi feladatok sikeres megoldásának biztosítéka a progresszív erők tömörítése minden egyes országban, és az egész arab világban, szolidaritásuk és együttműködésük a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. TranWaterBundschotl A lap szerdán vezéráyimtunci nun cikkben üdvözli a nyugat-berlini lakosok húsvéti NDK-beli látogatásának kedvező tapasztalatait, mint a kölcsönös jóakarat és az enyhülésre törekvés bizonyítékát. A frankfurti lap megállapítja, hogy a nyugat-berlini megállapodás nem puszta okmány már, hiszen gyakorlati igazolástis nyert. A lap elismerően szól az NDK hatóságairól, amelyek mindent megtettek a forgalom zökkenőmentes és gyors lebonyolításáért. A vezércikk megállapítja, hogy bármennyire hevesen is bírálták a kereszténydemokraták a két német állam között létrejött kiegészítő megállapodások egyes részleteit, azok teljesen használhatónak bizonyultak. A cikk így folytatódik: „Nehezen képzelhető el, hogy az idei húsvéti napok csak rövid epizódot jelentettek volna a megkezdődő normalizálódás nyitánya helyett. A nyugat-berlini megállapodás egy héten át történt gyakorlatba ültetése olyan reményeket keltett, amelyeknek szétfoszlása nyilván még a CDU—CSU-nak is nehezére esne. Ezek a húsvéti napok megmutatták, hogy járható az NDK-val kialakítandó enyhülés útja, és nem lehet kételkedni az NDK kormányának akaratában, hogy becsülettel állja a nyugat-berlini négyhatalmi megállapodásból reá háruló részt.” ÁLTALÁNOS MEGLEPETÉST keltett a jelentés, hogy az ugandai államfő, Idi Amin tábornok, az izraeli katonai tanácsadók kiutasítása után távozásra szólította fel a diplomatákat is, felforgató tevékenységgel vádolva őket, sőt minden izraeli állampolgárt. Számuk mintegy 700 volt. Az intézkedés sokkhatást idézett elő Jeruzsálemben, hiszen Ugandát Izrael legszilárdabb afrikai támaszpontjai között tartották számon. E vélekedés kialakulásában nem kis szerepe volt magának Aminnak. A tábornok a tavaly januárban végrehajtott katonai puccs óta megkülönböztetetten baráti gesztusokat tett Izrael irányában. Erre személyes okai is lehettek: Izraelben kapta katonai továbbképzését (az angol Sandhurst katonai akadémián szerzett diplomája kiegészítéseként). Az államcsíny után első útja Izraelbe vezetett, s tavalytöbbször is járt ott fegyvervásárlás céljából, meg avégett, hogy katonai kiképzőket, pilótákat és más katonai szakértőket hívjon országába. A kapcsolat szorosabbá válása jól jött Izraelnek is, amely a hatvanas évek eleje óta mindent megtesz, hogy szívélyessé tegye viszonyát az afrikai országokkal. Az 1956-os Egyiptom elleni agresszió, majd az 1967-es háború ugyanis meglehetősen elszigetelte nemcsak az arab országoktól, hanem a velük szolidáris haladó afrikai rendszerektől is. Izraelnek szüksége van Afrikára, mint nyersanyagszállítóra, s mint piacra. Izrael fölös számban rendelkezik magasan képzett szakemberekkel, s ezért szívesen exportálja őket, s vállalja a szellemi exportnak egy másik sajátos formáját: a fiatal, káderhiányaival küszködő afrikai államok szakembereinek izraeli képzését. Méltán reméli, hogy a képzettséget náluk szerzett katonai vagy polgári szakemberek révén a későbbiekben is befolyást gyakorolhat ezekre az országokra. E célkitűzés megvalósításában, továbbá kölcsönök, segélyek folyósításában számíthat az Egyesült Államok politikai támogatásán kívül az amerikai anyagi forrásokra is. A fekete Afrikához fűződő viszonyának alakításában Izrael igyekszik élesztgetni azt a rabszolga-kereskedelem idejéből fennmaradt előítéletet is, amellyel a négerek viseltetnek egyes helyeken az arabok iránt. Ezenkívül Izrael azt is alaposan kihasználja, hogy nem tartozik a volt gyarmatosító-gyarmattartó nemzetekhez, sőt úgy tünteti fel, hogy maga Izrael is a fejlődő országok csoportjának, az úgynevezett harmadik világnak a része. IDI AMIN TAVALY januári puccsa után felhőtlennek látszott Uganda és Izrael kapcsolata. Amin és kormánya, miközben az első perctől kezdve hűségét hangoztatta az Afrikai Egység Szervezethez, és annak minden fajüldözés- és gyarmatosítás-ellenes állásfoglalását támogatta, óvakodott véleményt nyilvánítani a közel-keleti válság ügyében. Hogy mi idézte elő a változást, arra csak következtetni lehet. Az év elején Idi Amin Szaúd-Arábiába látogatott, elzarándokolt Mekkába, és tanácskozott Fejszál királlyal. Február elején, úton Nyugat-Németországba, Kairóban is megállt, majd Líbiába utazott. A Kadhafival folytatott tárgyalásairól kiadott közös közleményben — első ízben — agresszornak bélyegezte Izraelt. Alapvető változást mutat Uganda kormányzatának a szocialista országokkal kapcsolatos külpolitikai vonalvezetése is. Míg tavaly augusztusban Amin még azt állította, hogy kínai tisztek vezetésével tanzániai katonák agressziót követnek el Uganda ellen (ezt a Kínai Népköztársaság kormánya akkor erélyes jegyzékben utasította vissza), az év vége felé Amin tábornok meghívta Mao elnököt: vegyen részt a hatalomátvétel, a II. Ugandai Köztársaság megalakulása évfordulójának ünnepségein. KÖZELEDŐ LÉPÉSEKET tett Amin kormányzata a Szovjetunió felé is: januárban jószolgálati küldöttség utazott Moszkvába Okwaare mezőgazdasági és szövetkezetügyi miniszter vezetésével, a küldöttség tagja volt az energiaügyi miniszter, valamint több magas rangú kormánytisztviselő is. Hatnapos látogatásuk során fogadta a delegációt a Legfelső Tanács alelnöke, a külföldi gazdasági kapcsolatok bizottságának több vezetője, a külügyminiszter és a külkereskedelmi miniszter helyettese. Az ugandai újságok pedig örömmel számoltak be róla, hogy szovjet részről együttműködési készséget mutattak, s hajlandók segíteni Uganda harmadik — 1971—1976-os — ötéves tervének megvalósítását. Uganda súlyos valutahiánnyal küzd. Ennek enyhítése végett idén januárban drasztikus importkorlátozó intézkedéseket vezettek be. Amin kormányzata arra hivatkozik, hogy a gazdasági bajokat elődjétől, Milton Obote elnöktől örökölte, s csupán az átállás átmeneti következménye a valutatartalékok további csökkenése. A kiutat az ipar fejlesztésében látja, méghozzá fokozódó együttműködésben a Kelet-Afrikai Közös Piac országaival: a szomszédos Kenyával és Tanzániával (a tavaly januári puccs első időben a gazdasági közösség teljes felbomlásával látszott fenyegetni). KENYA ÉS TANZÁNIA mellett az északi szomszédhoz, Szudánhoz fűződő kapcsolatok is hatni látszanak az ugandai külpolitika alakulására. Amin hatalomra kerülését fenntartásokkal fogadták Szudánban, attól tartottak, hogy megsínylik a változást az Obotéval régebben kialakított igen jó baráti kapcsolatok. Emellett Amin olyan törzsből való, amelynek egy része Szudán déli területén lakik, a másik — Ugandában lakó — részből pedig sokan aktívan támogatták a dél-szudáni szeparatistákat, s annak katonai szervezetét, az Anya-Nya-t. Amin többször biztosította Nimeri kormányát, hogy nem segíti a lázadókat, most azonban, hogy a szudáni vezetőknek végképp sikerült megegyezni a lázongó déli néger csoportokkal — akik élvezték bizonyos izraeli körök támogatását —, még jobbá válhat Uganda és Szudán kapcsolata. Végül még néhány szót Amin személyéről. Már induláskor népszerű volt a legnagyobb törzs, a bagandák körében. Reményteljes várakozással köszöntötték azok, akik elégedetlenek voltak Obote politikájával, s bizonyos népszerűséget biztosított számára az is, hogy korábban nehézsúlyú bokszbajnok volt. Amin gyakran tesz országjáró körutakat, főleg olyan vidékeken, ahonnét nyugtalanságról érkezik jelentés (és ez sokszor akad olyan országban,, ahol 28 törzs él négy — korábban önálló — tartományban). Elvegyül a nép között, szívesen tréfálkozik. Nincs személyes testőrsége, fegyveres kíséret nélkül. jár-kel (úgysem lehetne megvédeni a merénylettől — mondja), s ezért bátornak tartják. Legfőbb gondja, hogy megteremtse a törzsek fel-fellángoló ellentétei miatt gyakran veszélyben forgó nemzeti egységet. Az ország felvirágzásához, az egységes nemzet megteremtéséhez vezető úton azonban Ugandának előreláthatóan még számos nehézséget kell leküzdenie. Molnár S. Edit Uganda contra Izrael Változás Amin elnök külpolitikájában ....... I »T • K A francia nem megnyitása alkalmából a Francia Kommunista Párt nemzetgyűlési képviselőinek és szenátorainak csoportja kedden sajtóértekezletet tartott — írja az FKP lapja. Robert Ballanger, a nemzetgyűlés kommunista képviselőcsoportjának elnöke bejelentette, hogy a kommunista képviselők és szenátorok felhívták a francia dolgozókat és demokratákat: a küszöbönálló népszavazáson szavazzanak nemmel a Közös Piac szélesítésével kapcsolatban. Georges Marchais, az FKP főtitkárhelyettese a sajtóértekezleten közölte, hogy a pártnak olyan adatok állnak a rendelkezésére, amelyek szerint a Közös Piac szélesítése veszélyezteti a francia dolgozók jólétét. Marchais részleteket ismertetett egy nyilvánosságra nem hozott üzenetből, amelyet Manshalt, az Európai Közösségek Bizottságának jelenlegi elnöke még megválasztása előtt készített. A dokumentum szerint a Közös Piac országainak kormányai már nem képesek biztosítani az állandó gazdasági fejlődést. A közösség országaiban egyre nő az infláció és a munkanélküliség. Mansholt azt jósolta, hogy a Közös Piac még súlyosabb problémákkal kerül szembe. Ezért javasolta, hogy csökkentsék a születések számát, többek között új adópolitikával és a családi pótlék megszüntetésével. Mint Marchais mondotta, az ismertetett Mansholt-jelentés azt bizonyítja, hogy a Közös Piac vezető szervének olyan terve van, amely az életszínvonal jelentős csökkentésére irányul a közösség országaiban. Szükségesnek tartottuk a dokumentum ismertetését, hogy a franciák tudják, milyen választás előtt állnak — hangsúlyozta Marchais. • Humanite Az okinawai botrány fejleményei Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti: Japánban mind nagyobb méreteket ölt az „okinawai iratok” körül kirobbant botrány. Mint ismeretes, a Japán Szocialista Párt képviselői három titkos táviratot hoztak nyilvánosságra a parlamentben. Ezek a japán és az amerikai külügyminisztérium között váltott táviratok félreérthetetlenül bizonyították, hogy a japán kormány titkos megállapodást kötött az Egyesült Államokkal az okinawai parasztok kártalanításáról. A megállapodás szerint az amerikai megszálló csapatok által az okinawai földtulajdonban okozott károkért nem az Egyesült Államok, hanem a japán kormány fizet a sziget május közepén esedékes visszaadása után. A japán külügyminisztérium és a rendőrség közös nyomozásának eredményeként kiderült, hogy a leleplező táviratok másolatait egy magas rangú külügyi tisztviselő titkárnője bocsátotta a Mainicsi Shimbun című tokiói lap munkatársának rendelkezésére, s az újságíró továbbította a papírokat a Japán Szocialista Párt illetékeseihez. A rendőrség mind a titkárnőt, mind az újságírót letartóztatta, és házkutatást tartott lakásukon. A legújabb jelentések szerint a kiszivárogtatás nyomán egy külügyminiszterhelyettes és két minisztériumi igazgató felajánlotta lemondását Fukuda Takeo külügyminiszternek. A három nagy japán ellenzéki párt, a Japán Szocialista Párt, a Japán Kommunista Párt és a Komeitó külön-külön nyilatkozatban fejezte ki határozott tiltakozását a papírok kiszivárogtatása miatt foganatosított letartóztatások ellen. Az ellenzéki pártok a sajtó- és a véleménynyilvánítási szabadság példátlanul súlyos megsértéseként ítélik el a letartóztatásokat. Hasonló tiltakozást jelentett be szerdán Japán legnagyobb szakszervezeti szövetsége, a Sohyo, amely úgy véli, hogy a letartóztatások elrendelése helyett a Szato-kormánynak testületileg le kellett volna mondania, s vállalnia a felelősséget az amerikaiakkal kötött titkos egyezmények elhallgatásáért. -------------------------------------------------------------------------Ciprusi török vezető B Makariosz javaslatáról (Reuter, AP) Athén, Ankara és a ciprusi görög reakció után a szigetköztársaság török közönségének vezetője, dr. Fazil Kücsük is megtámadta Makariosz elnök politikáját. Kücsük — aki forma szerint ma is alelnöke Ciprusnak, de nyolc év óta nem vesz részt a közügyek irányításában — elutasította Makariosz ajánlatát, hogy a török és görög közösség birtokában levő fegyvereket fokozatosan „vonják ki a forgalomból”, azaz valósítsanak meg egyfajta közösségközi leszerelést. Szerinte Makariosz eltéveszti a sorrendet: nem a leszereléssel, hanem — úgymond — a ciprusi alkotmány tiszteletben tartásával kell kezdeni a megbékítés folyamatát. Egyébként, is — mondotta a török vezető — „népi lehet komolyan venni a leszerelési ajánlatot egy olyan embertől, aki nemrég nagy menynyiségű fegyvert hozatott Ciprusra”. (Mint ismeretes, a fegyverekkel Makariosz az Enózisz-hívő Grivasz tábornok illegális szervezkedése ellen kívánt védekezni. Az ügy nyomán Athén ,,bizalmi válságot” robbantott ki, s a fegyverek végül az ENSZ rendfenntartó erőihez kerültek.) Sgücsak, hasonlóan az ankarai külügyminisztériumhoz, a görög közösség „katonai fölényhez” juttatására irányuló kísérletnek minősítette a fegyvervásárlást. Ciprusi kormányforrások szerint Makariosz pozitív választ remél az ENSZ-tőL leszerelési ajánlatát illetően. -------------------------------------------------------------------------Franciaország továbbra is síkraszáll a biztonsági értekezlet idei megtartásáért (TASZSZ) Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, szenátor nyilatkozott a TASZSZ tudósítójának. Az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram igen kedvező hatást gyakorol a világesemények alakulására — jelentette ki nyilatkozatában Duclos. A francia közvélemény, minden francia dolgozik széleskörűen támogatja a Szovjetunió délkelet-ázsiai politikáját állapította meg az FKP Politikai Bizottságának tagja. Széles körű nemzetközi elismerésben részesült a Szovjetunió tevékenysége az európai béke, biztonság és együttműködés megerősítésére. Dudas ezzel kapcsolatban méltatta Leonyid Brezsnyev tavalyi franciaországi látogatásának jelentőségét. ,■ Maurice Schumann francia külügyminiszter egy szenátusi bizottság ülésén Duclos kérdésére válaszolva kijelentette, hogy Franciaország továbbra is síkraszáll az európai biztonsági értekezlet 1972-es megtartásáért. A francia kommunisták akciókampányt indítanak, hogy az értekezlet még az idén létrejöjjön — fejezte be nyilatkozatát az FKP Politikai Bizottságának tagja.