Magyar Hírlap, 1972. április (5. évfolyam, 92-119. szám)

1972-04-06 / 95. szám

114 1972.április 6.csütörtök_________________________________n­emzetközi poliTIKA _______________ _ _______________M­agyar Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL jgfisa «mt tii*& A szovjet-arab ba­­l O/jEi I?­Fi ®S rátság és egyiiit-I I ■ n RPgSíI működés egyik fé­* E nyes bizonyítéka a szocialista világrendszer és a nemzeti felsza­badító mozgalom növekvő összeforrottságának. A Szovjetunióban és a szocialista közösség más országaiban az arab népek megbízható támaszra leltek az imperializmus és az izraeli cionista vezetők agressziója elleni felszabadító harcukban — írja a Pravda szerdai számában K. Petrov. A Gyümölcsöző együttműködés című írásban a szerző rámutat, hogy a Szovjet­uniónak az arab országok számára nyúj­tott segítsége mindenekelőtt a népgazda­ság alapvető ágazatainak fejlesztésére, és­­a hazai szakemberképzés előmozdítására irányul. A szovjet fegyverszállítások eredmé­nyeként és a szovjet katonai szakértők munkája következtében — hangsúlyozza a szerző — sok arab országban létrejö-­ttetett a modern haditudomány és hadi­technika valamennyi követelményének „megfelelő nemzeti fegyveres erő. Ennek­­i­gen nagy a politikai jelentősége, és fon­tos szerepet tölt be az arab országoknak a nemzeti függetlenség és szuverenitás „megszilárdításáért, az izraeli agresszió el­len vívott küzdelmében. A haladó arab országok vezetői — an­nak érdekében, hogy ellenállhassanak az imperializmus szűnni nem akaró össze­esküvéseinek, és megvalósíthassák a gaz­dasági és társadalmi fejlődés terveit — demokratikus alapon igyekeznek egyesí­teni az imperialistaellenes erőket.­­ Az élet azt bizonyítja, hogy a társadal­omi-gazdasági fejlődés feladatait legsike­resebben azokban az országokban oldják­­meg, amelyek szilárdan ellenállnak az im­perializmus és a reakció kísérleteinek, és a fejlődés haladó útját választják. Az Egyiptom, Szíria, Algéria és Irak ál­tal elért társadalmi-gazdasági sikerekről,­­és a Szovjetunióval való együttműködés­ről Petrov befejezésül ezt írja: Az arab felszabadító mozgalom a népi tömegek mozgósításának korszakát éli. Ennek cél­­­ja, hogy felszámolhassák az izraeli ag­resszió következményeit, és biztosíthassák a további gazdasági és szociális előrelé­pést. Az arabok előtt álló nemzeti és tár­sadalmi feladatok sikeres megoldásának biztosítéka a progresszív erők tömörítése minden egyes országban, és az egész arab világban, szolidaritásuk és együttműkö­désük a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. TranWaterBundschotl A lap szerdán vezér­­áyimtun­ci nun cikkben üdvözli a nyu­gat-berlini lakosok húsvéti NDK-beli látoga­tásának kedvező tapasztalatait, mint a kölcsö­nös jóakarat és az enyhülésre törekvés bizo­nyítékát. A frankfurti lap megállapítja, hogy a nyugat-berlini megállapodás nem puszta okmány már, hiszen gyakorlati­ igazolást­­is nyert. A lap elismerően szól az NDK hatóságairól, amelyek mindent megtettek a forgalom zökkenőmentes és gyors lebo­nyolításáért. A vezércikk megállapítja, hogy bár­mennyire hevesen is bírálták a keresz­ténydemokraták a két német állam kö­zött létrejött kiegészítő megállapodások egyes részleteit, azok teljesen használha­tónak bizonyultak. A cikk így folytató­dik: „Nehezen képzelhető el, hogy az idei húsvéti napok csak rövid epizódot jelentettek volna a megkezdődő normali­zálódás nyitánya helyett. A nyugat-ber­lini megállapodás egy héten át történt gyakorlatba ültetése olyan reményeket keltett, amelyeknek szétfoszlása nyilván még a CDU—CSU-nak is nehezére esne. Ezek a húsvéti napok megmutatták, hogy járható az NDK-val kialakítandó enyhü­lés útja, és nem lehet kételkedni az NDK kormányának akaratában, hogy becsület­tel állja a nyugat-berlini négyhatalmi megállapodásból reá háruló részt.” ÁLTALÁNOS MEGLEPETÉST keltett a jelentés, hogy az ugandai államfő, Idi Amin tábornok, az izraeli katonai tanács­adók kiutasítása után távozásra szólította fel a diplomatákat is, felforgató tevé­kenységgel vádolva őket, sőt minden iz­raeli állampolgárt. Számuk mintegy 700 volt. Az intézkedés sokkhatást idézett elő Jeruzsálemben, hiszen Ugandát Izrael legszilárdabb afrikai támaszpontjai között tartották számon. E vélekedés kialakulásában nem kis szerepe volt magának Aminnak. A tá­bornok a tavaly januárban végrehajtott katonai puccs óta megkülönböztetetten baráti gesztusokat tett Izrael irányában. Erre személyes okai is lehettek: Izraelben kapta katonai továbbképzését (az angol Sandhurst katonai akadémián szerzett diplomája kiegészítéseként). Az állam­csíny után első útja Izraelbe vezetett, s tavaly­­többször is járt ott fegyvervásár­lás céljából, meg avégett, hogy katonai kiképzőket, pilótákat és más katonai szakértőket hívjon országába. A kapcsolat szorosabbá válása jól jött Izraelnek is, amely a hatvanas évek eleje óta mindent megtesz, hogy szívélyessé te­gye viszonyát az afrikai országokkal. Az 1956-os Egyiptom elleni agresszió, majd az 1967-es háború ugyanis meglehetősen el­szigetelte nemcsak az arab országoktól, hanem a velük szolidáris haladó afrikai rendszerektől is. Izraelnek szüksége van Afrikára, mint nyersanyagszállítóra, s mint piacra. Izrael fölös számban rendel­kezik magasan képzett szakemberekkel, s ezért szívesen exportálja őket, s vál­lalja a szellemi exportnak egy másik sa­­játos formáját: a fiatal, káderhiány­aival küszködő­­ afrikai államok szak­embereinek izraeli képzését. Méltán re­méli, hogy a képzettséget náluk szerzett katonai vagy polgári szakemberek révén a későbbiekben is befolyást gyakorolhat ezekre az országokra. E célkitűzés megvalósításában, továbbá kölcsönök, segélyek folyósításában szá­míthat az Egyesült Államok politikai tá­mogatásán kívül az amerikai anyagi for­rásokra is. A fekete Afrikához fűződő vi­szonyának alakításában Izrael igyekszik élesztgetni azt a rabszolga-kereskedelem idejéből fennmaradt előítéletet­ is, amel­­­­lyel a négerek viseltetnek egyes helye­ken az arabok iránt. Ezenkívül Izrael azt is alaposan kihasználja, hogy nem tar­tozik a volt gyarmatosító-gyarmattartó nemzetekhez, sőt úgy tünteti fel, hogy maga Izrael is a fejlődő országok cso­portjának, az úgynevezett harmadik vi­lágnak a része. IDI AMIN TAVALY januári puccsa után felhőtlennek látszott Uganda és Iz­rael kapcsolata. Amin és kormánya, mi­közben az első perctől kezdve hűségét hangoztatta az Afrikai Egység Szervezet­hez, és annak minden fajüldözés- és gyarmatosítás-ellenes állásfoglalását tá­mogatta, óvakodott véleményt nyilvání­tani a közel-keleti válság ügyében. Hogy mi idézte elő a változást, arra csak következtetni lehet. Az év elején Idi Amin Szaúd-Arábiába látogatott, el­zarándokolt Mekkába, és tanácskozott Fejszál királlyal. Február elején, úton Nyugat-Németországba, Kairóban is meg­állt, majd Líbiába utazott. A Kadhafival folytatott tárgyalásairól kiadott közös közleményben — első ízben — agresszor­­nak bélyegezte Izraelt. Alapvető változást mutat Uganda kormányzatának a szocia­lista országokkal kapcsolatos külpolitikai vonalvezetése is. Míg tavaly augusztus­ban Amin még azt állította, hogy kínai tisztek vezetésével tanzániai katonák ag­ressziót követnek el Uganda ellen (ezt a Kínai Népköztársaság kormánya akkor erélyes jegyzékben utasította vissza), az év vége felé Amin tábornok meghívta Mao elnököt: vegyen részt a hatalom­­átvétel, a II. Ugandai Köztársaság meg­alakulása évfordulójának ünnepségein. KÖZELEDŐ LÉPÉSEKET tett Amin kormányzata a Szovjetunió felé is: ja­nuárban jószolgálati küldöttség utazott Moszkvába Okwaare mezőgazdasági és szövetkezetügyi miniszter vezetésével, a küldöttség tagja volt az energiaügyi mi­niszter, valamint több magas rangú kor­mánytisztviselő is. Hatnapos látogatásuk során fogadta a­­ delegációt a Legfelső Tanács alelnöke, a külföldi gazdasági kapcsolatok bizottságának több vezetője, a külügyminiszter és a külkereskedelmi miniszter helyettese. Az ugandai újságok pedig örömmel számoltak be róla, hogy szovjet részről együttműködési készséget mutattak, s hajlandók segíteni Uganda harmadik — 1971—1976-os — ötéves ter­vének megvalósítását. Uganda súlyos valutahiánnyal küzd. En­nek enyhítése végett idén januárban drasztikus importkorlátozó intézkedéseket vezettek be. Amin kormányzata arra hi­vatkozik, hogy a gazdasági bajokat előd­jétől, Milton Obote elnöktől örökölte, s csupán az átállás átmeneti következmé­nye a valutatartalékok további csökke­nése. A kiutat az ipar fejlesztésében lát­ja, méghozzá fokozódó együttműködésben a Kelet-Afrikai Közös Piac országaival: a szomszédos Kenyával és Tanzániával (a tavaly januári puccs első időben a gaz­dasági közösség teljes felbomlásával lát­szott fenyegetni). KENYA ÉS TANZÁNIA mellett az északi szomszédhoz, Szudánhoz fűződő kapcsolatok is hatni látszanak az ugandai külpolitika alakulására. Amin hatalomra kerülését fenntartásokkal fogadták Szu­dánban, attól tartottak, hogy megsínylik a változást az Obotéval régebben kialakí­tott igen jó baráti kapcsolatok. Emellett Amin olyan törzsből való, amelynek egy része Szudán déli területén lakik, a má­sik — Ugandában lakó — részből pedig sokan aktívan támogatták a dél-szudáni szeparatistákat, s annak katonai szerve­zetét, az Anya-Nya-t. Amin többször biz­tosította Nimeri kormányát, hogy nem se­gíti a lázadókat, most azonban, hogy a szudáni vezetőknek végképp sikerült megegyezni a lázongó déli néger csopor­tokkal — akik élvezték bizonyos izraeli körök támogatását —, még jobbá válhat Uganda és Szudán kapcsolata. Végül még néhány szót Amin személyé­ről. Már induláskor népszerű volt a leg­nagyobb törzs, a bagandák körében. Re­ményteljes várakozással köszöntötték azok, akik elégedetlenek voltak Obote po­litikájával, s bizonyos népszerűséget biz­tosított számára az is, hogy korábban ne­hézsúlyú bokszbajnok volt. Amin gyak­ran tesz országjáró körutakat, főleg olyan vidékeken, ahonnét nyugtalanságról ér­kezik jelentés (és ez sokszor akad olyan országban,, ahol 28 törzs él négy — ko­rábban önálló — tartományban). Elvegyül a nép között, szívesen tréfálkozik. Nincs személyes testőrsége, fegyveres kíséret nélkül. jár-kel (úgysem lehetne megvé­deni a merénylettől — mondja), s ezért bátornak tartják. Legfőbb gondja, hogy megteremtse a törzsek fel-fellángoló el­lentétei miatt gyakran veszélyben forgó nemzeti egységet. Az ország felvirágzásához, az egységes nemzet megteremtéséhez vezető úton azonban Ugandának előreláthatóan még számos nehézséget kell leküzdenie. Molnár S. Edit Uganda c­ontra Izrael Változás Amin elnök külpolitikájában ....... I­ ­»T • K­­ A francia nem­ megnyitása al­kalmából a Francia Kommunista Párt nemzet­gyűlési képviselőinek és szenátorainak cso­portja kedden sajtóértekezletet tartott — írja az FKP lapja. Robert Ballanger, a nemzetgyűlés kom­munista képviselőcsoportjának elnöke bejelentette, hogy a kommunista képvi­selők és szenátorok felhívták a francia dolgozókat és demokratákat: a küszöbön­­álló népszavazáson szavazzanak nemmel a Közös Piac szélesítésével kapcsolatban. Georges Marchais, az FKP főtitkárhe­lyettese a sajtóértekezleten közölte, hogy a pártnak olyan adatok állnak a rendel­kezésére, amelyek szerint a Közös Piac szélesítése veszélyezteti a francia dolgo­zók jólétét. Marchais részleteket ismertetett egy nyilvánosságra nem hozott üzenetből, amelyet Manshalt, az Európai Közössé­gek Bizottságának jelenlegi elnöke még megválasztása előtt készített. A doku­mentum szerint a Közös Piac országainak kormányai már nem képesek biztosítani az állandó gazdasági fejlődést. A közös­ség országaiban egyre nő az infláció és a munkan­élkü­l­i­ség. Mansholt azt jósolta, hogy a Közös Piac még súlyosabb problémákkal kerül szembe. Ezért javasolta, hogy csökkent­sék a születések számát, többek között új adópolitikával és a családi pótlék meg­szüntetésével. Mint Marchais mondotta, az ismerte­tett Mansholt-jelentés azt bizonyítja, hogy a Közös Piac vezető szervének olyan terve van, amely az életszínvonal jelentős csökkentésére irányul a közösség országaiban. Szükségesnek tartottuk a dokumentum ismertetését, hogy a franciák tudják, mi­lyen választás előtt állnak — hangsú­lyozta Marchais. •­ Humanite Az okinawai botrány fejleményei Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti: Japánban mind nagyobb méreteket ölt az „okinawai iratok” körül kirobbant botrány. Mint ismeretes, a Japán Szo­cialista Párt képviselői három titkos táv­iratot hoztak nyilvánosságra a parla­mentben. Ezek a japán és az amerikai külügyminisztérium között váltott távira­tok félreérthetetlenül bizonyították, hogy a japán kormány titkos megállapodást kötött az Egyesült Államokkal az okina­wai parasztok kártalanításáról. A meg­állapodás szerint az amerikai megszálló csapatok által az okinawai földtulajdon­ban okozott károkért nem az Egyesült Államok, hanem a japán kormány fizet a sziget május közepén esedékes vissza­adása után. A japán külügyminisztérium és a rend­őrség közös nyomozásának eredménye­ként kiderült, hogy a leleplező táviratok másolatait egy magas rangú külügyi tisztviselő titkárnője bocsátotta a Maini­­csi Shimbun című tokiói lap munkatár­sának rendelkezésére, s az újságíró t­o­­vábbította a papírokat a Japán Szocia­­lista Párt illetékeseihez. A rendőrség mind a titkárnőt, mind az újságírót le­tartóztatta, és házkutatást tartott laká­sukon. A legújabb jelentések szerint a kiszi­várogtatás nyomán egy külügyminiszter­helyettes és két minisztériumi igazgató felajánlotta lemondását Fukuda Takeo külügyminiszternek. A három nagy japán ellenzéki párt, a Japán Szocialista Párt, a Japán Kom­munista Párt és a Komeitó külön-külön nyilatkozatban fejezte ki határozott tilta­kozását a papírok kiszivárogtatása miatt foganatosított letartóztatások ellen. Az ellenzéki pártok a sajtó- és a vélemény­nyilvánítási szabadság példátlanul sú­lyos megsértéseként ítélik el a letartóz­tatásokat. Hasonló tiltakozást jelentett be szerdán Japán legnagyobb szakszervezeti szövetsége, a Sohyo, amely úgy véli, hogy a letartóztatások elrendelése helyett a Szato-kormánynak testületileg le kellett volna mondania, s vállalnia a felelőssé­get az­ amerikaiakkal kötött titkos egyez­mények elhallgatásáért. -------------------------------------------------------------------------­Ciprusi török vezető B Makariosz javaslatáról (Reuter, AP) Athén, Ankara és a cip­rusi görög reakció után a szigetköztár­saság török közönségének vezetője, dr. Fazil Kücsük is megtámadta Makariosz elnök politikáját. Kücsük — aki forma szerint ma is al­­elnöke Ciprusnak, de nyolc év óta nem vesz részt a közügyek irányításában — el­utasította Makariosz ajánlatát, hogy a török és görög közösség birtokában levő fegyvereket fokozatosan „vonják ki a forgalomból”, azaz valósítsanak meg egyfajta közösségközi leszerelést. Szerinte Makariosz eltéveszti a sorren­det: nem a leszereléssel, hanem — úgy­mond — a ciprusi alkotmány tisztelet­ben tartásával kell kezdeni a megbékí­tés folyamatát. Egyébként, is — mondot­ta a török vezető — „népi lehet komo­lyan venni a leszerelési ajánlatot egy olyan embertől, aki nemrég nagy meny­­nyiségű fegyvert hozatott Ciprusra”. (Mint ismeretes, a fegyverekkel Maka­riosz az Enózisz-hívő Grivasz tábornok illegális szervezkedése ellen kívánt véde­kezni. Az ügy nyomán Athén ,,bizalmi válságot” robbantott ki, s a fegyverek végül az ENSZ rendfenntartó erőihez ke­rültek.) Sgücsak, hasonlóan az ankarai külügy­minisztériumhoz, a görög közösség „ka­tonai fölényhez” juttatására irányuló kí­sérletnek minősítette a fegyvervásárlást. Ciprusi kormányforrások szerint Ma­kariosz pozitív választ remél az ENSZ­­­-tőL leszerelési ajánlatát illetően. -------------------------------------------------------------------------­Franciaország továbbra is síkraszáll a biztonsági értekezlet idei megtartásáért (TASZSZ) Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságá­nak tagja, szenátor nyilatkozott a TASZSZ tudósítójának. Az SZKP XXIV. kongresszusán elfo­gadott békeprogram igen kedvező hatást gyakorol a világesemények alakulására — jelentette ki nyilatkozatában Duclos. A francia közvélemény, minden fran­cia dolgozik széleskörűen támogatja a Szovjetunió délkelet-ázsiai politikáját­­­ állapította meg az FKP Politikai Bizott­ságának tagja. Széles körű nemzetközi elismerésben részesült a Szovjetunió tevékenysége az európai béke, biztonság és együtt­műkö­dés megerősítésére. Dud­as ezzel kapcso­latban méltatta Leonyid Brezsnyev tava­lyi franciaországi látogatásának jelentő­ségét. ,■ Maurice Schumann francia külügymi­niszter egy szenátusi bizottság ülésén Duclos kérdésére válaszolva kijelentette, hogy Franciaország továbbra is síkraszáll az európai biztonsági értekezlet 1972-es megtartásáért. A francia kommunisták akciókampányt indítanak, hogy az értekezlet még az idén létrejöjjön — fejezte be nyilatkozatát az FKP Politikai Bizottságának tagja.

Next