Magyar Hírlap, 1972. június (5. évfolyam, 150-179. szám)

1972-06-24 / 173. szám

Megjelenik a hét minden nap­ján, szombaton és vasárnap 16 oldalon, más napokon 12 oldalon. Kiadja a Lapkiadó Vállalat. Szerkesztőség és ki­­adóhivatal: Bpest, VII., Lenin körút 9-11. A szerkesztőség és a kiadóhivatal telefonszá­mai: 221-285, 221-293, 222- 408, 429—350. Terjeszti a Ma­gyar Posta.Magyar Hírlap ÁRA: 80 FILLÉR Előfizetési díj egy hónapra 25,5 forint. Előfizethető a lap­kézbesítőknél, bármely posta­­hivatalban és a posta hírlap­üzleteiben. Külföldön a Kul­túra Könyv és Hírlap Külke­reskedelmi Vállalat kirendelt­ségei és bizományosai ter­jesztik. 5. ÉVFOLYAM, 173. SZÁM POLITIKAI NAPILAP 197­2. JÚNIUS 2­4. SZOMBAT Indira Gandhi miniszterelnök elutazott hazánkból (Tudósításunk a 8. oldalon) -------------------------------------------------- ^--------------------------------------- Befejezte munkáját az országgyűlés nyári ülésszaka Elfogadták a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot Törvény a bíróságokról és az ügyészi szervezetről Tegnap, a parlament nyári üléssza­kának második napján - a Legfelsőbb Bíróság elnökének szóhasználatával él­ve —, valóban „jogi csúcsforgalom” volt Az országgyűlés megvitatta és el­fogadta az új bírósági és az ügyészi szervezetről szóló törvényt. Ugyancsak tegnap emelkedett szólásra a Legfel­sőbb Bíróság elnöke, majd a legfőbb ügyész is, hogy az alkotmányban előírt kötelességüknek eleget téve, az ország­­gyűlés előtt beszámoljanak legmaga­sabb bírói fórumunk, illetve az ügyészi szervezet munkájáról, működéséről. Az elmúlt több mint két esztendő so­rán a jogszabályok módosításának és az igazságszolgáltatási reformnak egy­aránt megértek a társadalmi és jogi feltételei. E periódusnak nagy és jelen­tős állomása a pénteki törvényhozási nap. Milyen társadalmi­­ igények tűzték a parlament napirendjére e két új tör­vény megalkotását? A párt X. kongresz­­szusának határozata többek között ki­mondja: „Az államélet, a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztése a szocializ­mus teljes felépítésének egyik központi feladata.” Mindez közvetlenül és köz­vetve kihat az igazságszolgáltatásra. A tegnap szentesített két törvény cél­ja, hogy igazságszolgáltatásunk és az országgyűlésnek alárendelt központosí­tott szervezete, az ügyészség — amely közreműködik jogpolitikánk érvényre jut­tatásában és az alkotmányos felügyelet ellátásában —, még hatékonyabban töltse be funkcióját. Vagyis még jobban védje és javítsa gazdasági, társadalmi viszonyainkat, biztosítsa a törvényessé­get, az állampolgárok, vállalatok, szö­vetkezetek jogait, törvényes érdekeit, kö­telezettségeik teljesítését, szolgálja to­vábbi fejlődésüket. Mindkét új törvény jelentős előrelé­pés államéletünk demokratizmusának fejlődésében. A bírósági törvény, az élet követelményei által diktálva, megszün­teti az igazságszolgáltatás szervezeté­nek párhuzamosságait, széttagoltságát, ugyanakkor bővíti az alapvető állampol­gári jogok körét és e jogok garanciális biztosítékait. Az igazságügyi miniszter tegnap el­mondott beszédében joggal jelenthette ki: hazánkban szilárd a törvényes rend. Aki törvényeinket megsérti, megbüntet­jük. Ugyanakkor jogrendszerünk min­den becsületes állampolgár számára biztosítja a nyugodt és félelem nélküli életet. Bíróságainknak jelentős a sze­repük e fontos elvek megvalósításában. A rájuk bízott feladatok további jó ellá­tásának feltételeihez járul hozzá a most megalkotott új bírósági törvény. Az új ügyészi törvényre, az ügyészek munkájára pedig summázva az a jel­lemző, amit a parlamenti vitában a leg­főbb ügyész egyebek között így fogal­mazott meg: érzékenyen kell figyelnünk az élet által létrehozott új jelenségeket, és elemezve ezeket, a jognak úgy kell szolgálnia, hogy eközben minél keve­sebb zaklatásnak tegyük ki az állami szerveket és az állampolgárokat. DR. PETRI GÁBOR (Csongrád megye, 2. vk.), a szegedi sebészeti klinika igazgató főor­vosa hangoztatta: a pénzügyminiszteri ex­pozé azt tükrözi, hogy a népgazdaság fejlődé­se várhatóan a negye­dik ötéves terv elhatá­rozott programja sze­rint alakul a továbbiakban is. Megállapította, hogy az egészségügy te­vékenységét az utóbbi években az jelle­mezte, hogy erejéből esetenként csak a legsürgősebb feladatok megoldására fu­totta, s csak a múlt évben jutott el odáig, hogy átfogó felmérésekre, hosszabb távú tervek kidolgozására vállalkozhatott. Hazánkban orvoshiányról — mondotta a képviselő — aligha lehet szó, hiszen a meglevő 25 ezer orvossal igen előkelő he­lyen állunk a világranglistán. Az orvosok területi és szakképzettség szerinti meg­oszlása azonban már más képet mutat. Nem arról van szó, mintha az orvosok elhelyezkedését a hálózat különböző szint­jein kizárólag vagy túlnyomóan a kereset­­viszonyok határoznák meg; sokkal fon­tosabb az a szubjektív tényező, hogy az orvosok nagy hányada úgy érzi, a túl­zsúfolt rendelőben nem tud a hiivatásá­­nak és képzettségének, szakmai ambíció­jának megfelelő minőségű munkát végez­ni, s húzódozik az ilyen beosztástól. A rendelőintézetek túlnyomó részében ugyanis a technikai adottságok nem te­szik lehetővé a minőségi munkát. A meg­oldás: a szocialista betegellátás alapelvé­nek megfelelően a kórház-rendelőintézeti egység következetes megvalósítása. An­nak biztosítása, hogy a rendelőintézeti or­vos ne veszítse szem elől a betegét, lássa gyógyító munkája eredményét. A rende­lőintézetek személyi és anyagi feltételeit pedig olyan színvonalra kell emelni, hogy a járóbetegek ellátását a legkorszerűb­ben tudják elvégezni. A törvényjavaslatot elfogadta. RUBÓCZKI ISTVÁN­NÉ (Szabolcs-Szatmár megye, 5. vk.), az ib­­rányi takarékszövetke­zet elnöke, a tanácsok gazdálkodási önállósá­gának tapasztalatait elemezve rámutatott: a helyi problémákat a tanácsok látják a leg­jobban, ők rendelkez­nek a lakosság együttesen kezelt adóival, valamint a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek befizetéseivel. A működési bevé­telek jól tervezhetők. A lakosság együtte­sen kezelt adóbefizetése azonban már nem jelent ilyen kiegyensúlyozott bevé­teli forrást. Szabolcs-Szatmárban például a 117 helyi tanácsnál csaknem 13 millió forint tervezett bevétel maradt el. Ez ön­magában is lehetetlenné teszi a bizton­ságos tervezést, márpedig a tanácsok költ­ségvetésében a folyamatosan működő in­tézmények pénzügyi fedezetét erre a be­vételi forrásra alapozták. A törvényjavaslatot elfogadta. CSERNA SÁNDOR (Baranya m., 5. vk.), a Mecseki Ércbánya Vállalat csapatvezető vására a munkásközvé­lemény kérését tolmá­csolta az illetékesek­nek: az eddigieknél is fokozottabban ellen­őrizzék az árak alaku­lását, vessenek gátat az indokolatlan áremelési törekvéseknek. A lakásprogram végrehajtásáról elmon­dotta: a tanácsnak elő kell készítenie olyan területeket, ahol magánerős épít­kezések történhetnek. E határozat végre­hajtása — mondotta a képviselő — tete­mes anyagi megterhelést jelent a taná­csoknak, ezért szükséges lenne a tevé­kenység központi finanszírozása is. A törvényjavaslatot elfogadta. PAKURÁK MIKLÓS­­NÉ pedagógus, (Hajdú- Bihar megye, 14. vk.) az alsó és középfokú oktatás fejlesztésének gondjairól, eredmé­nyeiről beszélt. Öröm­mel nyugtázta, hogy az MSZMP Központi Bi­zottsága a legfontosabb teendők közé sorolta a közoktatás fejlesztését. A továbbiakban az óvoda egyik legfon­tosabb társadalmi funkciójáról, az isko­lára való előkészítéséről szólott a képvise­lő, majd az általános iskolai szakszerű ok­tatás, az általános iskolai kollégium fej­lesztésének fontosságát hangsúlyozta. Foglalkozott a képviselő az új bérgaz­dálkodás problémáival is. Megemlítette, hogy abban az iskolában nagyobb a bér­megtakarítás, több jutalom fizethető ki, ahol nagyobb a képesítés nélküli nevelők száma. Ahol viszont jó a szakos ellátottság, ott nincs lehetőség bérmegtakarításra. A képviselőnő felvetette, hogy a frissen végzett nevelők — természetesen — oda nyújtják be pályázatukat, ahol jobb, ked­vezőbb élet- és munkakörülményeket tud biztosítani az iskola. Félő, hogy emiatt az iskolák között már meglevő színvonalkü­lönbség még tovább fokozódik. Végeze­tül indítványozta, hogy az oktatásügy a jövőben nagyobb arányban részesüljön a nemzeti jövedelemből. A törvényjavaslatot elfogadta. HORVÁTH LÁSZLÓ (Somogy, 4. vk.) tsz-el­­nök, a többi között a mezőgazdaság állami támogatásának rend­szerével foglalkozott. A mezőgazdaság beruhá­zási helyzetét elemez­ve, a képviselő aláhúz­ta: a szűkös anyagi le­hetőségek miatt mi­előbb el kell érni, hogy a termelő gazda­ságok ne a különböző elképzelések meg­valósításának kísérleti bázisai legyenek, a gazdaságokban a már bevált módszereket, a kidolgozott technológiai rendszereket al­kalmazzák. Az állattenyésztés fejlesztését nem csupán a drága teleprendszerek lét­rehozásával lehet biztosítani, számos, úgy­nevezett hagyományos épülettel rendelke­ző üzem példája igazolja, hogy a megle­vő berendezések ésszerű kihasználásával, s a kisebb befektetéseket igénylő, korsze­rű technológiai berendezések alkalmazá­sával is lehet nagyon jó eredményeket el­érni. A törvényjavaslatot elfogadta. PÁZSIT ÁRPÁD (Budapest, 44. vk.), a Telefongyár osztályve­zetője a készletek ala­kulásával, illetve a készletek növekedésé­­sével foglalkozott. En­nek során felhívta a fi­gyelmet a kereskedelmi készletek elégtelenségé­re, mint a termelést je­lentősen befolyásoló tényezőre. Jelenleg olyan helyzet alakult ki, hogy az iparvál­lalatok viszonylag nagy készleteket tarta­lékolnak a termelés biztonsága érdekében, ugyanakkor a készletező, illetve a keres­kedelmi vállalatok érdekeltségüknél fog­va igyekeznek minimális tartalékolást el­érni. A kereskedelmi vállalatok gazdál­kodásukat, illetve a vevők ellátását alá­rendelik a megfigyelési időpont — más néven a készletminimum időpont — ellen­őrzési eredményének. Vagyis: az ellen­őrzés időpontjára nem rendelnek eszkö­zöket, azért, hogy készletük egy meghatá­rozott minimumon legyen. Jó eredményt akarnak elérni, kérdés azonban, hogy va­lóban jó eredménynek minősíthető-e ez a gyakorlat. A törvényjavaslatot elfogadta. Ezután szünet következett. A szünet után Varga Gáborné elnöklé­sével folytatta munkáját az országgyű­lés. Mivel az elmúlt évi zárszámadásról szóló jelentéshez újabb hozzászólást nem jelentettek be, az elnök a vitát lezárta, és Faluvégi Lajos pénzügyminiszternek adta meg a szót, aki összegezte a vita ta­pasztalatait és válaszolt az elhangzott észrevételekre. Pénteken az országgyűlés folytatta a Magyar Népköztársaság 1971. évi költség­­vetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat vitáját. Az ülésen részt vettek: Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, továbbá Aczél György, Apró Antal, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője. Apró Antal elnöki megnyitója után elsőnek dr. Petri Gábor szólalt fel. Folytatták a költségvetési vitát '0­1 Faluvégi Lajos összefoglalója Bevezetőben megállapította, hogy a miniszteri expozé — s azon belül az országgyűlés terv- és költségvetési bi­zottságának értékelése —, valamint a képviselők hozzászólásai egyöntetűen azt tükrözték, hogy a gazdaságunk általános fejlődése töretlen, az alapvető tervcélokat elértük. Egységes vélemény alakult ki abban is, hogy a kormány kellő időben hozott intézkedései jó hatást váltottak ki, mindenekelőtt azok az intézkedések, amelyeknek célja a nagyobb tervszerű­ség biztosítása, rendteremtés a beruhá­zások körében, továbbá azok az intézke­dések is, amelyeknek a jövedelemarány­talanságok és az ezzel kapcsolatos visz­­szásságok megszüntetése volt a céljuk. A vélemények egységét fejezi az az egész­séges türelmetlenség is — tette hozzá a miniszter —, amely a megoldásra váró kérdésekben az üzemek, vállalatok ré­széről megnyilvánuló, s amelynek a kép­viselők a parlament plénumán hangot adtak. Egészséges türelmetlenség a pénz­ügyi szervezet részéről is fennáll annak érdekében, hogy a népgazdaság költség­­vetési helyzete még tovább szilárduljon. Az elhangzott észrevételek közül a pénzügyminiszter főleg azokat emelte ki, amelyek az elmúlt évi gazdálkodással kapcsolatban arra mutattak rá, mely te­rületen nem használták fel elég hatéko­nyan a rendelkezésre álló anyagi erő­forrásokat, hol gazdálkodtak rosszul, mi­(Folytatása a 2. oldalon)

Next