Magyar Hírlap, 1973. február (6. évfolyam, 31-58. szám)

1973-02-01 / 31. szám

Magyar Hírlap KÖZÉLETI DIPLOMÁCIA • • ■ t • v. ■ ■ ' : Nagyköveti szintű kapcsolat a Niger Köztársasággal A Magyar Népköztársaság kormánya és a Niger Köztársaság kormánya megállapodtak a nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolatok felvételében. Apró Antal látogatása Zuglóban Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke szerdán egész napos látogatást tett Zuglóban. A vendéget a XIV. kerületi pártbizottság székházában Schumeth János első titkár, Szávó Béla, a zuglói tanács elnöke és dr. Péter János, a budapesti pártbizottság osztályvezetője fogadta. Apró Antal a kerületi vezetők társaságában a Danuvia központi szerszám- és készülékek gyárát kereste föl, ahol Kiss János vezérigazgató és Káldi János, az üzemi pártbizottság titkára adott tájékoztatót a gyár eredményeiről. Apró Antal ezt követően a gyár több üzemegységét, egyebek közt a precíziós öntödét, a szerszám gyáregységet és a hidraulikaszereldét tekintette meg, s beszélgetést folytatott több szocialista brigád vezetőjével és tagjaival. Délután Apró Antal a kerületi pártbizottságon a kerületi párt-végrehajtó bizottság tagjaival, a helyi nagyüzemek és intézmények pártbizottságainak titkáraival, a kerületi társadalmi tömegszervezetek vezetőivel folytatott eszmecserét időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről. Dr. Bíró József Chilébe utazott Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter szerdán Chilébe utazott. A Chilében folytatandó tárgyalások kapcsán alá kívánják írni az 1973. évi árucsere-forgalmi jegyzőkönyvet. Ezután dr. Bíró József Peruba látogat, ahol megvizsgálják a magyar—perui gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeit. Romes Csandra magyarországi látogatása Romes Csandra, a Béke-világtanács főtitkára az Országos Béketanács meghívására január 28—30. között Budapesten tartózkodott. Látogatása alkalmával tájékoztatást adott az ősszel Moszkvában sorra kerülő béke-világkongresszussal kapcsolatos kérdésekről, valamint a BVT Vietnamban járt küldöttségének tapasztalatairól. Konzultációt folytatott a magyar békemozgalomnak a moszkvai békevilágkongresszus előkészítésében való részvételéről. Romes Csandrát fogadta Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, és dr. Sík Endre Lenin-békedíjas, az Országos Béketanács elnöke. Todor Tonev látogatása A Todor Tonev ifjúsági és sportminiszter vezetésével hazánkban tartózkodó bolgár ifjúsági delegáció kedden látogatást tett dr. Horváth Istvánnál, a KISZ KB első titkáránál. Chaklin professzor látogatása hazánkban január 28-tól 31-ig hazánkban tartózkodott dr. A. V. Chaklin professzor, az Egészségügyi Világszervezet európai irodájának igazgatóhelyettese. Többek között az Egészségügyi Minisztériumban tárgyalásokat folytatott arról, hogy a minisztérium milyen módon kapcsolódhatna be a világszervezet európai irodája által szervezett néhány programba. Chaklin professzort — aki szerdán elutazott Budapestről — fogadta dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszterhelyettes is. Értekezett a budapesti képviselők csoportja Kádár János felszólalt a tanácskozáson Szerda délután — a budapesti népfrontbizottság székházában — ülést tartott az országgyűlési képviselők budapesti csoportja. Megtárgyalta a képviselőcsoport 1972. évi tevékenységéről, az országgyűlés testületi munkájában való részvételéről, a képviselők választókerületi munkájáról, valamint az interpellációkról szóló beszámolót, s azt elemző vita után — módosításokkal — elfogadta. Napirenden szerepelt a képviselőcsoport idei munkájáról és 1973-ban esedékes tanácstagi választásokkal kapcsolatos tevékenységéről szóló tervezet is. A tanácskozáson felszólalt Kádár János, a főváros XIII. kerülete 39. számú választókerületének képviselője, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára is. A Varsói Szerződés honvédelmi miniszteri bizottságának ülése 1973 februárjában Varsóban tartja soron következő ülését a Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszteri bizottsága. Az ülésen a Varsói Szerződés katonai szervei mindennapi tevékenységének kérdéseit vitatják meg. Szakszervezeti eszmecsere Dr. Tímár Mátyás az államapparátus munkájáról Szerdán a szakszervezet Puskin utcai székházában tanácskozott a Közalkalmazottak Szakszervezete központi vezetősége. A tanácskozáson megjelent dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, Lázár György munkaügyi miniszter és Gál László, a SZOT titkára. Első napirendi pont keretében dr. Tímár Mátyás tájékoztatta a központi vezetőséget a népgazdaság helyzetéről és azokról a feladatokról, amelyek a párt KB múlt év novemberi határozatából adódnak. Elismerően beszélt az államapparátus eddigi tevékenységéről, és szólt azokról az igényekről, amelyeket a párt és a kormány az állami szervek dolgozói iránt a következő időszakban támaszt. Foglalkozott az államapparátus élet- és munkakörülményeit érintő néhány kérdéssel. Hangsúlyozta a szakszervezet eddigi munkájának eredményeit, külön is kiemelve azt a tevékenységet, amit az államélet és a szocialista demokratizmus fejlesztése érdekében kifejtett. Hangsúlyozta a szakszervezet szerepének és részvételének jelentőségét a további munkában. Második napirendi pontként a központi vezetőség dr. Prieszol Olga főtitkár előterjesztésében megvitatta az elnökség beszámolóját az elmúlt év munkájáról, és elfogadta a központi vezetőség 1973. évi munkaprogramját. Választmányi megbeszélést tartott a magyarországi szlovákok szövetsége A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége szerdán tartotta országos választmányi ülését a Központi Tiszti Klubban. Such János főtitkár beszámolójában elmondotta, hogy tavaly fő feladatuknak tekintették a nemzeti egység erősítését, a Magyarországon élő szlovák ajkúak anyanyelvének, kultúrájának művelését, a szomszédos szocialista országokkal való kulturális kapcsolatok ápolását. Különösen jól sikerültek a kultúrkörutak, a békebarátsági találkozók. Tavaly az egyik legsikeresebb akció agzletes viták szlovák népdalverseny megszervezése volt. A szövetség ez évi munkaterve nagy figyelmet fordít az anyanyelv ápolására, kulturális körutak szervezésére. Meghívnak egy szlovákiai színjátszó- és népitánc-együttest, segítik a szlovák nemzetiség népi hagyományait gyűjtő szakemberek tevékenységét. FÓRUM 1973. FEBRUÁR 1. CSÜTÖRTÖK3 CÍMKE Régóta keresek egy ízt, a valódi szürkebarát ízét. Úgy tűnik, pár éve még megvolt, aztán egy alkalommal külföldre utazván, a stewardess a márka égisze alatt valami — enyhén szólva — egészen mást töltött a poharamba. Néztem a címkét, nos a címke ugyanaz volt. Legalább annyit tettek volna abban az ismeretlen palackozó üzemben, hogy más címkét ragasztanak rá, hiszen így a gyanútlan fogyasztó teljesen elveszíti a tájékozódó képességét. Tudom, hogy az említett borfajta úgynevezett „csinált bor”, eleve. De itt már túlmanipulálásról van szó, s ez az, ami ellen szeretnék védekezni, csak tudnám, hogyan. A forgalmazók nyilván felismerték az elnevezés varázsát, nosza, dobjunk belőle minél többet a piacra, azt azonban nyilván nem vették kellőképp számításba, hogy a vásárlók többségének tudatában nem a sznobok cimkeimádata létezik, ehhez bizonyos képzetek társulnak ízekről, zamatokról, a minőségről, amit egyszer, valamikor megjegyeztek, és dühösek, ha csalódnak benne. Sajnos, nemcsak a nevezett borfajtával vagyunk így, erre kár is lenne szót vesztegetni, legfeljebb nem fogy anynyi alkohol, tiszta haszon az életerő, a gondolkodás szempontjából... Ámbár ... Olykor egy ilyen egyszerű, tulajdonképpen periférikus tapasztalat is elgondolkoztatja az embert, asszociációk társulnak hozzá, melyek ellen meddő kísérlet lenne védekezni. Eszembe jut például az a nemrégiben lezajlott vizsgálat, amelynek során illetékesek lényeges kifogást emeltek többféle palackozott italféleség minőségével kapcsolatban. Másutt és mások azt állapították meg, hogy sürgős intézkedéseket kell tenni bizonyos olcsó húsáruk minőségi előírásainak betartása érdekében. Eseteket látunk, hallunk, olvasunk, amelyek arra mutatnak, hogy az ellenőrzésnek sokszor a sarkára kell állnia a minőség védelmében. Különböző élelmiszerekről, ruházati és iparcikkekről kiderül ugyanis: mást mutat a címke, mint ami mögötte van, s ez az, ami már nem pusztán adás-vételi ügy, több annál, emberi magatartás kérdése. Voltaképpen nem is a címkéről van itt szó, nem kizárólag intézmények, népgazdasági ágazatok becsületéről, bár ez sem mellékes, a törvényes előírások, azokkal szigorú rendeletek kijátszása mögött az esetek többségében megtalálni azt, aki személy szerint felelős, akit azután felelősségre vonnak, megbüntetnek — csak az a bökkenő, hogy ettől még — több év adatait véve alapul — nem csökken a minőségrontás eseteinek száma. Ilyenformán egyet kell értenünk azokkal, akik társadalmi felelősséget emlegetnek, s mindannyiunktól számonkérik azt a morális érettséget, amelynek birtokában a mostaninál eredményesebben léphetnek fel a minőségrontás ellen. Ma még — kár lenne titkolni — a mennyiség bűvöletében élünk. Nem bűn ez, bár erénynek is kevésbé számít, mint régebben, akár csak néhány év előtt. Mindannyian emlékezhetünk rá, felnőttek, milyen örömmel olvastuk az újságban azelőtt az olyan értesüléseket, amelyek arról szóltak, hogy lesz elég hús, vagy sör, ruhaszövet, mosógép, tévé, fehér kenyér stb. Ma ezt mindenki természetesnek veszi, valóban mindenki, s a maga számára is elérhetően nyugtázza. Előlép azonban a kérdés: milyen, s mibe kerül a jobb, hány féle között lehet választani? S ami bonyolítja a dolgot: a fogyasztó, ha valamit minősít, viszonyításainak alapja mindinkább interkontinentális méretű. Kinek, mi jut eszébe a minőségről? Kiiktatva a mértéktelenül elburjánzó közhelydömpinget, sokan azt felelik, hogy drága, kevesen tudják megfizetni. Igen, mert kevés van belőle, miért nem gyártanak többet, miért exportálják, miért nem importálnak nagyobb mennyiséget, csupa többes szám harmadik személy, kibicelés, kiáltás be a pályára, nem rólam van szó. Róluk, kikről?, hát valakikről, s a címzettnek nincs neve. Ideje lenne inkább többes szám első személyben beszélni, így talán hamarabb eljutnánk ahhoz a ponthoz, amikor az ember úgy teszi fel a kérdést: mit tehetnék én? Mi a tennivalóm, hogy az áru megfeleljen a címkének, és viszont, ne érezze magát senki becsapottnak? Sokan élnek közöttünk olyanok, akik nemcsak fölteszik maguknak ezt a kérdést, válaszolnak is rá, nem szavakban, hiszen idegen tőlük a szóvirágok talmi csillogása, a gyorsan fölkapott, tünékeny zsargonok imamalom-pergetése. A tetteik beszélnek helyettük, csupa köznapi cselekedet, amely mégis magában foglalja mindegyik dimenziót, s megérteni belőle azt is, hogy ismerik a címke szövegének az értelmét, s azt is tudják, mi az, amire ráragasztható, mi az, amire nem. Az ilyen emberek nem a pálya széléről kiabálnak, idegen tőlük az időszakonként valahogy mindig újra termelődő demagóg viselkedés, mert régen felismerték, hogy a mennyiséget kizárólagos joggal és lehetőséggel, amely egyben kötelesség is, az emberi munka tudja minőséggé fejleszteni, ha érvényre jut alkotó jellege. Ha a minőségre gondolok, elmélyült arcokat látok, munkájukat szerető, azért élni-halni tudó embereket gépek és asztalok fölé hajolva; olyanokat, akikre nem kell ráparancsolni — magukban hordják a mércét. Azt csinálják, amit szeretnek csinálni, kinyílik a világ a kezükben, valamit hozzá akarnak és tudnak is tenni a mindenkori tízparancsolathoz azzal a biztos tudattal, hogy ily módon igazítanak valamit a világon, ha megváltani nincs is erejük-szándékuk. Jól emlékeznek ízekre zamatokra, munkál bennük a szorgalom jogfojtonossága, mozdulatok és vélekedések, amiket szüleikben tiszteltek és szerettek, amit a gyereküknek akarnak továbbadni, s tudván tudják, ez nem megy érzelmek, eszmei indítékok nélkül. Más szóval: nemcsak a mennyiséget látják, hanem annak tartalmát, számsorok mellett a kicsi számokat, azt, hogy az önmegvalósítás velejárója bizonyos alapvető fontosságú igazságok újrafogalmazása a maguk számára, már csak a cselekvés ,,hátországának” megteremtése miatt is. Az ilyen számvetés jellegű tevékenység során állandó kísérőnk a „mennyi”, és a „milyen?” kérdéscsalád megannyi változata. A válasz során nem csaphatjuk be egyiket sem, mert ez esetben magunkat vezetnénk félre. Felelősségérzetünkön esne csorba, amely kirívó hiba, olyan társadalomban, mint a mi társadalmunk, amely nemcsak többet akar és tud nyújtani, hanem jobbat is, ez pedig nem megy másként, mint az emberi tulajdonságok „minőségének” javulásával. KOVÁCS IMRE Budapesti művészeti hetek Ülést tartott a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága Bővítik a Patyolat Vállalat kelenföldi mosodáját — így döntött szerdai ülésén a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága. Ez részben megvalósítható az üzem bővítésével és a géppark egy részének korszerűsítésével. A beruházás két esztendő alatt elvégezhető, és mázsánként és műszakonként mindössze 1,1 millió forintba kerül. A végrehajtó bizottság elfogadta a budapesti művészeti hetek centenáriumi programját is. A művészeti hetek nagy sikerét bizonyítja, hogy tavalyi 223 rendezvényét — a tv nézőit nem számítva — 253 ezren tekintették meg. Az idei művészeti hetek szeptember 24-től október 25-ig tartanak. A centenáriumot központba állító műsorokban a főváros művészeti élete, a szocialista kultúra új hajtásai mutatkoznak be. Centenáriumi műveket mutatnak be a Zeneakadémián, négy kamarazene hangverseny hangzik el „A magyar zene évszázada” összefoglaló címmel, zenekari esteket tartanak a XX. század iskolateremtő művészeinek: Schönbergnek, Bergnek, Webernek és Stravinszkijnak műveiből. Budapestre látogat a Litván Kamarazenekar, a szovjet trió, a Prágai Kamarazenekar, a Smetana vonósnégyes, a New Philharmonia Orchestra és a Koppenhágai Szimfonikus Zenekar. A zenei hetek egyik kiemelkedő eseménye lesz Szokolay Sándor Sámson című operájának ősbemutatója és a berlini Komische Oper vendégjátéka. Gazdagnak ígérkezik az ünnepi hetek színházi műsora is. A vidéki színházak fesztiválján és a budapesti színházak hetének keretében új magyar darabokon kívül száz év drámáiból tartanak bemutatót. Sok kiállítás várja majd a látogatókat, így a többi között a Felszabadulásunk utáni művészetünk, a Munkásmozgalmunk kulturális hagyományai és Pest- Buda zenei élete. Újjáalakították az Országos Szövetkezeti Tanácsot Az Országos Szövetkezeti Tanács tagjainak megbízatása az elmúlt év végével lejárt. Az OKISZ, a SZÖVOSZ és a TOT országos tanácsai az elmúlt hónapokban megválasztották azt a kilenc-kilenc tagot, aki a szövetkezeti ágazatot az OSZT-ban képviseli. Az OSZT elnöksége szerdai ülésén tudomásul vette a tanács újjáalakítását és úgy döntött, hogy a soron következő ülést az új összetételben február végén hívja össze az ügyrendnek megfelelően. Az országos szövetkezeti tanács soros elnök tisztét 1973-ban Rév Lajos, az OKISZ elnöke tölti be.