Magyar Hírlap, 1973. március (6. évfolyam, 59-89. szám)

1973-03-23 / 81. szám

M­U­­­W­­X­OT? S ft Megjelenik a hét minden nap- lmb r, jón, szombaton és vasárnap lm gm mm — ara: so filler 16 oldalon, mas napokon 12 gi'inJR JjgpJg gHgpgS |MS s&sm« b■ ■ Ai#■ n Hin s i'n Ä&i» ä HJH n K WJR U Pl 111 I M II ÄSKtSSÄßi: szarn' 1393. Boe?t- Pf- 3°?‘ MUi­ §» m nffl |f jSgn| ImBSk (KSj W& |||| |||| Wlmir üzleteiben. Külföldön a Kul-A szerkesztoseg es a kiadó- WWB Wa II || 11 SB S| Í£fl®, |§1 |$| || 11 | |H M­­ura Könyv és Hírlap Külke­hivatal telefonszamai: 221- 1|| WS ||g MMR RH H| IWmM in Mi §1| fii i 11 | MJ1 Ke­reskedelmi Vállalat kirendelt-285, 221-293, 222-408, 429 |||& Ijf jpj9 |*S Misi* H Baj Bil­ Sj|| ffiB 'fik ^yBS |S­ségei és bizományosai ter-350. Terjeszti a Magyar Posta. ■' ^B ® ^B ■■ •* jesztik. 5. ÉVFOLYAM, 81. SZÁM POLITIKAI NAPILAP____________________________1­973. MÁRCIUS 2­3. PÉNTEK Az országgyűlés jóváhagyta a kormány beszámolóját Fock Jenő válaszolt a felszólalásokra . Ma a büntetőeljárásról szóló törvényjavaslatot tárgyalják A nemzetközi környezet, amelyben élünk, dolgozunk, és eredményes mun­kánk megbecsülésünket fokozó hatása a nemzetközi porondon, érthetően je­lentős helyet kapott a Minisztertanács elnökének beszámolójába­n­. Külpolitikánk az MSZMP X. kongresz­­szusán meghatározott s az országgyű­lésen két év előtt elfogadott kormán­y­­program keretében kialakított alapvető feladata a legkedvezőbb körülmények megteremtése a szocializmus építése számára. Nyil­vánvalóan következik eb­ből, hogy hazánk és a Szovjetunió s a többi szocialista ország közötti kap­csolatok bővítésére fordítjuk a legfőbb figyelmet. E kapcsolatok valamennyi fontos területre kiterjednek. A Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Tanácsa terem­tette lehetőségekre és a kétoldalúévn fejlődő szocialista munkamegosztás erő­sítésére éppúgy, mint a Varsói Szerző­dés szervezetében békénk, biztonsá­gunk szavatolására. A szocialista országok összehangolt külpolitikai tevékenységének alapvető szerepe van abban, hogy a nemzetközi életben erősödik az enyhülés irányza­ta. A vietnami tűzszüneti és békemegál­­lapodást legutóbb a nemzetközi Viet­nam-konferencia is szavatolta, és kül­ügyminiszterünk aláírása a konferencia okmányán, a magyar részvétel a nem­zetközi ellenőrző és felügyelő bizottság­ban kifejezi, hogy következetesen támo­gatjuk a vietnami nép ügyét, tovább küzdünk a megállapodás megvalósítá­sáért. Aktívan részt veszünk azokban az erőfeszítésekben is, amelyek célja az izraeli agresszorok visszaszorítása a Kö­zel-Keleten. Saját kontinensünkön, Európában te­vékenyen közreműködünk a biztonsági és együttműködési konferencia előké­szítésében, s az eddigi eredmény re­ményt nyújt arra, hogy egyes nyugati hatalmak halogató taktikája ellenére is összehívják ez év nyarára a nagy tom­ná­csko­zást Ami az európai haderő­­csökkentési tárgyalások ettől független előkészítését illeti, az egyenlő bizton­ság elvéből kiindulva vizsgáljuk a meg­oldás lehetőségét, elutasítva a NATO részére egyoldalú előnyöket vindikáló elképzeléseket. Országunk és a tőkésországok kö­zötti kétoldalú kapcsolatok alakulásá­ról szólva, a kormány elnöke a javuló viszony fontos állomásaként jellemezte az Egyesült Államokban és Kanadában tett miniszterelnök-helyettesi látogatást, és kifejezte azt a reményét, hogy az osztrák kancellár jövő héten esedékes budapesti látogatása elősegíti a jó­szomszédi viszony gyümölcsözőbbé té­telét. Az NSZK-val kialakított viszo­nyunkról szólva leszögezte, hogy ha­zánk és szövetségeseink érdekeivel össz­hangban úgy véljük: a müncheni dik­tátumot érvénytelenítő csehszlovák— NSZK megállapodás az utolsó akadályt is eltávolítaná a magyar-NSZK diplo­máciai kapcsolat létrehozásának útjá­­ból. Mindez azért is kívánatos, mert sok­oldalú és kétoldalú kapcsolatokban egyaránt a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élésének fejlesztésével óhajtjuk jobbá tenni a környezetet, amelyben élünk és dolgozunk. Csütörtökön a Parlamentben folytatta munkáját az ország­­gyűlés tavaszi ülésszaka. Legfelsőbb államhatalmi testületünk tanácskozásán részt vesz Losonczi Pál, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke; Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára; Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke; Aczél György, Apró Antal, Fehér Lajos, Gáspár Sán­dor, Kállai Gyula, Németh Károly és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban he­lyet foglalt a Budapesten akkreditált külképviseletek számos vezetője. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Az országgyűlés folytatta a Minisztertanács beszámolója fe­letti vitát, elsőként Németh Károly, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára emel­kedett szólásra. Németh Károly, a budapesti pártbizottság első titkára: Programunk egyértelmű és világos Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársnők, elvtársak! — Csaknem két esztendeje, hogy az or­szággyűlés Fock elvtárs előterjesztésében megtárgyalta és egyhangúlag jóváhagyta a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa határozatainak végrehajtá­sát szolgáló kormányprogramot. Megál­lapíthatjuk, hogy a kormány eredménye­sen munkálkodott országépítő céljaink megvalósításáért. — Országgyűlésünk kedvező helyzet­ben tárgyalhatja a kormány beszámolóját. — A Központi Bizottság novemberi ülé­sén megvizsgálta, hogy a kongresszus irányvonala — amely meghatározó tár­sadalmunk életében, tevékenységében és fejlődésében — hogyan valósult meg. Az állásfoglalást megismerték és meg­vitatták az egész országban. Népünk nagy többsége egyetért a határozattal, kész azok végrehajtására.­­ A Központi Bizottság állásfoglalá­sának kedvező fogadtatása elsősorban an­nak tulajdonítható, hogy megerősítette pártunk X. kongresszusának határozatait. Együttes tapasztalatunk, hogy a mun­kásosztály politikáját, népünk törekvé­seit megtestesítő kongresszusi határoza­tokat a gyakorlat igazolta. Az állásfogla­lás a közvélemény várakozásával egye­zően megerősítette, hogy az eddigi úton akarunk és fogunk tovább haladni. Iga­zítunk, ahol igazítani való van, de döntő, hogy a párt fő politikai vonalán nem kell változtatni. Pártunk és népünk egysé­ge, egyetértése több mint másfél évtize­des politikai gyakorlatunkra épül.­­ A Központi Bizottság novemberi ha­tározata nem utolsósorban azért váltott ki egyetértést, mert reálisan összegezte eredményeinket, elemzően és cselekvésre ösztönzően tárta fel gyengéinket, közvéle­ményünket is foglalkoztató következetlen­ségeinket, gondjainkat, népünk a haladásnak és a jólétnek ismét magasabb fokára jutott. Ez szocialista rendszerünk nagy vívmánya, dolgozó né­pünk munkájának eredménye, s erről emelt fővel adhatunk számot az ország legmagasabb fórumán is.­­ Sok minden történt az elmúlt két évben, amely az egész ország és a kisebb közösségek életét, munkáját, szociális kulturális helyzetét javította. Ez is bi­zonyítja munkásosztályunk áldozatos te­vékenységét, öntudatos magatartását és azt, hogy növekvő politikai aktivitással, gyarapodó szaktudással, vezető szerepéből eredő felelősséggel vállalja a szocializmus építéséből reá háruló feladatokat. Ez ki­fejezésre jut többek között a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom ered­ményeiben, fejlődésében. A szocialista brigádmozgalom terjedése, ereje nemcsak a termelésre gyakorol kedvező hatást, ha­nem az általános emberi magatartásra is.­­ Nagyra értékeljük mezőgazdasá­gunk termelési eredményeit, termelőszö­vetkezeti parasztságunk helytállását. Pa­rasztságunk jó szövetségese munkásosztá­lyunknak ; magatartásával, termelési ered­ményeivel egyaránt bizonyítja, hogy fenn­tartás nélkül híve a szocializmusnak, s — ereje és tapasztalatai alapján — vállal­ja az ország gondjaiból a reá jutó felada­tok megoldását. — Értelmiségünk tudásban és létszám­ban is évről évre gyarapodik. Élete, mun­kája, alkotásai azt bizonyítják, hogy az értelmiség szocializmust építő népünk része, tudományos, műszaki, művészeti tevékenysége arról tanúskodik, hogy cse­lekvő egyetértéssel támogatja társadal­munk haladását. Kedves elvtársak! — Együttes munkánk eredményeit ösz­­szegezni: közös kötelességünk. Úgy gon­dolom, jogos az örömünk és büszkesé­günk, hogy fejlődik az ország, gyarapszik minden megye, falu és város. Ezt azért is hangsúlyozom, mert időnként azt tapasz­talja az ember, hogy valamiféle divat, a bátorság mércéje csak a gondokról, hi­bákról szólni. A valóságos gondok őszin­te feltárása a mi viszonyaink között nem a bátorság körébe tartozik. Eredményeink és hibáink egyoldalú le- vagy túlbecsülése ellentétes politikánk realizmusával. Ahol élet és mozgás van — ott nehézségek is akadnak — Amikor áttekintjük a X. kongresz­­szus óta végzett munkát — és ezt teszi a kormány beszámolója is —, nem vá­gyainkból és óhajainkból, hanem reális társadalmi valóságunkból indulunk ki, s feladatainkat is ennek alapján határoz­zuk el. Ahol élet és mozgás van, ott min­dig akadnak problémák, nehézségek, meg­oldást sürgető ellentmondások is. A jó politikának nem az a fő ismérve, hogy minden zökkenő nélkül mennek a dolgok előre, hanem az, hogy ezeket az ellent­mondásokat valóságos súlyuknak megfe­lelően, gondosan számba vesszük, és min­dent elkövetünk a helyes megoldás ér­dekében. Pártunk ilyen politikát folytat, és ilyet fog folytatni a jövőben is. Erre adott példát a Központi Bizottság leg­utóbbi ülése is. — Népünk többsége egyetért azzal, hogy bevált politikánkon, a X. kongresz­­szus célkitűzésein ne változtassunk, le­gyünk következetesebbek végrehajtásá­ban. Erre szólít fel a kormány beszámoló­ja, s bizonyos vagyok benne, hogy dolgozó népünk egyetértéssel fogadja, és cselek­vően támogatja országgyűlésünk állásfog­lalásait. Az egyetértés növeli a párt-, az állami és a társadalmi szervek, a miniszté­riumok, a vállalati, intézményi vezetők feladatát és felelősségét, hogy követke­zetesen hajtsák végre a X. kongresszus határozatait, az országgyűlés, a kormány döntéseit. Tisztelt képviselőtársaim! — Nagyra kell értékelnünk a kormány beszámolójában felsorolt, társadalmunk fejlődését jellemző tényeket. Az eredmé­nyek és a gondok egybevetése arról tanús­kodik, hogy a szocializmus építése az el­múlt két évben is töretlenül előrehaladt. Tervszerűen gyarapodott, fejlettebb lett az ország, javultak az életkörülmények, gazdagodott szocialista kultúránk és szel­lemi életünk.­­ Mérhetően erősödött a népi hatalom. Erősödött annak politikai alapja, a mun­kásosztály és a parasztság szövetsége, a dolgozók összefogása. Teljesebb a szo­cialista nemzeti egység, erősödik a szocia­lista gondolkodásmód, a közösségi fele­lősségérzet. Stabilitás és nyugalom van az országban. Szilárd a szocialista törvé­nyesség. Olyan a légkör a politikában, a gazdaságban, a tudományban és a kultú­rában, amely kedvez a tehetségnek, és ösztönöz az alkotómunkára. Hazánk és Felelősségérzet és teremtő nyugtalanság — örülni kell mindannak, amivel gya­rapodtunk, és őszintén felháborodni azért, amit nem teljesítettünk, amit megtehet­tünk volna, de szervezetlenség, felelőtlen­ség, önzés vagy hanyag munka miatt el­mulasztottunk. Érthető, hogy mindez ok­kal nyugtalanít bennünket. De teremtő nyugtalanság legyen ez, ne csak egysze­rűen felháborodás! Attól lesz több az eredményünk és kevesebb a gondunk, ha az indokolt felháborodásunkat alkotó cse­lekvés követi, ha mindenki a maga köz­vetlen környezetében, a maga helyén ál­landóan érzi, hogy a szocializmus építé­sének ügye rajta is múlik. A felelősség ér­zése az a biztos mérce, amely a határ­vonalat jelenti a demagógia és a termé­keny, előrevivő bírálat között. Ennek a felelősségérzetnek és — ami ezzel egyet jelent — a szocialista öntudatnak a növe­lése fontos feladatunk. — A szocializmus magasabb szintű épí­tése új és nagyobb feladatok megoldá­sát követeli mindannyiunktól. A mun­­­kánk iránti magasabb követelményeket egyaránt érvényesíteni kell minden tár­sadalmilag szükséges tevékenységre és emberi magatartásra. — Változatlan törekvésünk, hogy fog­jon össze mindenki — kommunista és pártonkívüli —, aki szívén viseli a nép sorsát. Ennek tartalma: a személyes és együttes felelősségünk a szocializmus fel­építéséért. Ezt kell szolgálni a szocialista demokráciának az eddigieknél is jobban nagyobb hatékonysággal. Ebben olyan erő van, amelyet pótolni semmi mással nem lehet. Ezért jogos az igény, hogy akinek a dolgozók bizalma hatalmat adott, az felelősséggel viselje, ennek szellemében cselekedjen, ne tekintse tehernek a szo­cialista demokráciát, mert a döntés és a végrehajtás is ettől lesz jobb. Ezen az úton érhetjük el, hogy a jogok gyakor­lása és a kötelességek teljesítése együt­tesen a mainál magasabb fokon szolgál­ja a közösséget. A mi demokráciánk azért szocialista, mert valóságos jogokat ad, és " (Folytatása a 2. oldalon)

Next