Magyar Hírlap, 1973. október (6. évfolyam, 270-300. szám)

1973-10-01 / 270. szám

Megjelenik a hét minden nap- 11 fa­m M ÁRA: 1 FORINT esti kiadásban is. Kiadja a [E]|| @t M wam mn, Kai yro| n pg hmm hk Előfizetési díj egy hónapra Lapkiadó Vállalat. Szerkesztő- |IS| \^MffiP»|| gtfak 8E9 HS3 (»8 faj trSngB 25.- Ft. Előfizethető a lapkez­sen­es kiadóhivatal: .1393. Pf. pg|| 1»®" '» ’3mL ^-.gig 1« MmSSJ&M |||| 69 |§§ EE8« Bjj§ Wk besitőknél, postahivatalokban 305. Budapest VII., Lenin körút f^W| kW El §fl §| Si ££ H ifll PUj§| és a posta hírlapüzleteiben. i~~ IYiRUihK mKLUr ^sm Terjeszti a Magyar Posta. WM V ■■ ■D ^6^ M Hl H N lBi WM HHi IU H Vft BHUV H M mányosai terjesztik. jan, a hétfői szám vasárnap pjffl Bs --@12ifr»8?|8flpC8MB­ S®* Sr­­W ES• •• | f I gj^ ^ ^ ° , I* •• | , T­ökéletes munkarepülés Újabb részletek a Szojuz 12. útjáról — A most először kipróbált berendezések kifogástalanul beváltak Moszkvai tudósítónk telefonjelentése. „Munkarepülés volt, amely tökéletesen sikerült!” — hangsúlyozzák az első kom­mentárok azután, hogy a Szojuz 12. visz­­szaérkezett a Földre. Az űrutazás 47 órá­ja és 16 perce alatt egyetlen váratlan esemény, egyetlen rendkívüli mozzanat sem volt, s ez — a nyilatkozatok sze­rint — megelégedettséggel tölti el a prog­ram kidolgozóit és végrehajtóit Ez az elégedettség annál is érthetőbb, mert a Szovjetunióban több mint kétéves szünet után bocsátottak fel ember vezette űrha­jót, s a most véget ért kísérlet legfőbb célja az volt, hogy „berepüljék”, kipró­bálják a tökéletesített, módosított konst­rukciót­ú Szojuzt. — Nehezen tudnék visszaemlékezni még egy fellövésre, amelynek programja ennyire sűrű lett volna, dinamikus operációkban, azaz ma­gának az űrhajónak, hajtóműveinek a működtetésében, mint a mostanié — mondta Konsztantyin Feoktyisztov űrha­jós. A visszatérés után közölt riportok­ból kiderült, hogy V. Lazarev és O. Ma­karov, a 17. Föld körüli fordulat idején próbálták ki a tökéletesített autonóm na­vigációs berendezéseket. Ezek az űrha­jón most először elhelyezett műszerek le­hetővé teszik, hogy az űrhajót teljesen függetlenítse magát, a földi irányítástól, a kozmonauták önállóan határozzák meg­­ helyzetüket, haladási irányukat, és képe­sek legyenek más, navigációs feladatok megoldására. Ugyanebben a körben pró­bálta ki Lazarev és Makarov az éjszakai ,,látásra” szolgáló berendezéseket. A 18. fordulat alatt az űrhajósok kéts­zer is be­kapcsolták a manőverező hajtóműveket, és kísérleteket folytattak a csillagok sze­rinti tájékozódás új módszereinek kidol­gozása érdekében. Mindezeknek az ope­rációknak az a közös céljuk — állapít­ják­­meg tudományos hírmagyarázók —, hogy a földi irányító funkciókat minél teljesebb mértékben átadják az űrhajó­soknak. A fel- és leszállást kivéve, a Szojuz 12. űrhajósai a repülés egész ideje alatt ké­nyelmes pilótaöltözékben voltak. Már a második Föld körüli fordulat kezdetén levették az „űrpáncélt”, és a 29. körnél vették csak fel újra. (Ismeretes, hogy 1971. június 30-án a Szojuz 11. háromfő­nyi személyzetének az okozta halálát, hogy a váratlanul dehermetizálódott űr­kabinban nem volt rajtuk szkafander, azaz űröltöny. Ezzel kapcsolatos nyilat­kozatában Pavel Popovics űrhajós akkor azt mondta a Volksstimme munkatársá­nak, hogy a Szovjetunióban folyó kísér­letekkel a továbbiakban tisztázzák: az űrkabin szigetelését tökéletesítik-e első­sorban, vagy a repülés bizonyos szaka­szaiban vezetik be a szkafander haszná­latát. A Szojuz 12. útja azt bizonyítja, hogy a szakemberek mindkét elképzelést megvalósították a személyzet biztonsága érdekében.) A Szojuz 12. visszatérése "hagyományos volt — mind a leszállás módszerét mind a helyét illetően. Lazarev és Makarov minden szükséges holmit, műszert, fil­met „összecsomagolt”, s átvitte a leszál­lóegységbe, majd az űrhajó betájolása után a megadott időpontban üzembe he­lyezték a fékezőhajtóművet. Amint a haj­tómű befejezte működését, levált, a ka­bin pedig a hét és fél kilométer magas­ságban kinyílt ejtőernyők segítségével le­ereszkedett. A hagyományos módszer el­lenére azonban ez a leszállás lényegesen kényelmesebb volt, mint az űrhajózás el­ső időszakában. Andrijan Nyikolajev, aki Vosztok-rakétával is repült, a Komszo­­molszkaja Pravdának adott nyilatkozatá­ban­ elmondta, hogy a Szojuzokon kisebb a megterhelés, nem „ráznak” annyira, s­ nincs az a nagy tűzcsóva, amitől a Vosz­­tok utasa úgy érezte, hogy üstben ül, no­ha belül normális volt a hőmérséklet. A Szojuz 12. Földre éréséről a Trud tu­dósítója megírta, hogy amint bekapcso­lódtak az ejtőernyők, a helikopteres ku­tatócsoport és az űrkabin között azonnal létrejött a rádiókapcsolat. Háromszáz méter magasságban a kozmonauták je­lentették, hogy jól vannak, aztán műkö­désbe léptek a fékező segédhajtóművek, s a Földet érés pillanatában már ott ter­mett az első helikopter is. A kétnapos űrkísérlet alatt a szovjet sajtóban többször felvetődött a kérdés: ha a Szojuz 12. próbarepülést hajt végre, egyáltalán szükséges-e, hogy felbocsás­sák az űrbe, nem lehet-e a Földön ellen­őrizni tökéletességét. A repülésirányítók erre válaszolva elmondták: mivel min­den egyes űrhajón van valamilyen mó­dosítás, „újítás”, természetes, hogy még a Földön ellenőrzésnek vetik alá az egyes egységeket, működés közben is. Az űrre­pülés alatt ható különféle tényezők (súlytalanság, mélyvákuum, sugárhatá­sok, felfüggesztés nélküli mozgás stb.) közül azonban csak néhányat lehet szi­mulálni, az együttes hatást az űrben kell, személyzettel együtt vizsgálni. Ez a vizsgálat a Szojuz 12. esetében ki­tűnően sikerült. S mivel ez az űrhajótí­pus a szovjet világűrkutatási program alapja, a későbbi állandó űrlaboratóriu­mok „szállítóeszköze”, feltehető, hogy a jól végződött próbarepülés után hamaro­san összetettebb űrkísérletekre is sor ke­rül a Szovjetunióban. Lazarev és Makarov vasárnap vissza­tért a Moszkva környéki Csillagvárosba, ahol sikeres útjuk alkalmából gyűlésen üdvözölték őket. Csák Elemér (TASZSZ) Thomas Stafford amerikai űrhajós gratulált szovjet kollégáinak a Szojuz 12. űrhajó útjának sikeres befeje­ződése alkalmából. Stafford, aki részt vesz majd 1975-ben a közös szovjet—amerikai űrkísérletben, hangsúlyozta, hogy az együttes űrrepülés előkészítése tovább folyik. A Szojuz 12. repülése idején kipróbál­tak számos olyan új rendszert, amelyet a szovjet—amerikai közös űrkísérletben is alkalmaznak majd — mondotta Staf­ford. Vaszilij G. Lazarev alezredes, az űrhajó parancsnoka Oleg G. Makarov, a Szojuz 12. fedélzeti mérnöke így indult... (MTI telefotó) Vidék—Budapest 4:1 Nagy iram, kevés gól az NB 1-ben Lehet, hogy a labdarúgás első osztályában eltolódnak az erőviszonyok? Ha ránézünk a bajnoki táblázatra, akkor kétségtelen a fővároson kívüli csapatok egy részének előretörése. Az ok lehet kedvező a magyar labdarúgósport egészére, amennyi­ben új erők követelnek maguknak helyet a legjobbak között, a korábbi nagyságok ter­hére. Az ok azonban lehet kevésbé szimpatikus is, amennyiben az eddig uralkodó fő­városi „nagy" csapatok most inkább a „kicsi" jelzőt érdemlik meg. Érzésünk szerint az igazság az arany középúton lehet. Nagyobb az igyekezet a vidéki csapatoknál, és az V. Dózsa kivételével gyengélkednek a fővárosi klubok labdarúgói. Az erők ilyen arányos megoszlása nem jelenti-e az általános színvonal romlását? Csak úgy eszébe jut a labdarúgást kedvelőnek, hogy akkor volt világhírű ez a sport­águnk, amikor az „aranycsapatnak” becézett válogatott mellett egy-két kimagasló ered­ményre képes klubunk is járta labdarúgóival a világot. Talán erre is érdemes lenne gon­dolni, ha a labdarúgó-játékosok átigazolására vonatkozó szabályzat jövőre tervezett módosítására sor kerül. Élvonalbeli csapataink kupavisszavágó előtt állnak. Közülük egyedül az U. Dózsa esélyei biztatóak az ír bajnok ellen. Szombati veresége után a Bp. Honvéd sem mehet biztosra, hogy feledteti Kassai egygólos vereségét a VSS Kosice ellen. A Vasas és a Fe­rencváros szinte remény nélkül tekint a kupavisszavágó elé, hiszen idegenben aligha tudja behozni Népstadionban elszenvedett hátrányát. A hetedik forduló nem bővelkedett gólokban. Bár több pályán (Zalaegerszeg, Szé­kesfehérvár, Szeged) nagy volt az iram, a lelkesedést nem kísérte „gólözön". A forduló­ban mindössze 13 gól esett, és ez mérkőzésenként 1,62 gólátlagot jelent. A hetedik forduló kétségkívül legnagyobb meglepetését a vidéki csapatok kitűnő szereplése okozta. A fővárosiak elleni öt mérkőzés közül négy találkozón mindkét baj­noki pontot megszerezték a vidékiek, s csupán a bajnok II. Dózsának sikerült kétvállra fektetnie a Szeged együttesét. Több új játékos nevével ismerkedtünk meg, akik közül Zalaegerszegen Kelemen lőt­te a hazaiak két pontot jelentő gólját a Ferencváros kapujába. Sajnálatos, hogy a válo­gatott kapuvédő Gé­czi megsérült, és egy ideig nem játszhat. A táblázatra tekintve az Ü. Dózsa biztosan tartja vezető helyét, a Salgótarján tovább­ra is veretlen. A mezőny első felében négy vidéki csapatot találunk. Változatlanul a VM Egyetértés áll az utolsó helyen, és három pontjával még nem nyert mérkőzést. Jelentéseink a labdarúgópályák eseményeiről. Mai számunkból: Huszonnégy óra a központi ügyeleten (2. oldal) Az új arcú Felszabadulás tér (3. oldal) A Centrum­ hétfő titka (6. oldal) Egy ötlet kalandjai Kellemes őszi idő (7. oldal) Az FTC jégkorongozói Kassán (11. oldal) Osztrák labdarúgó-segítség Máltának (12. oldal) Zalaegerszeg—Ferencváros 1:0 (0:0) Zalaegerszeg, 20 000 néző, vezette: Petri. ZTE: Deli — Molnár, Papp, Mihalecz, Filó, Gáspár, Tóth Gy., Kocsis, Kelemen, Szabó, Bitti­ FTC: Géczi — Vépi, Bálint, Martos, Megyesi, Juhász, Kű, Szőke, Albert, Máté, Ebedli. A két zöld-fehér csapat rendkívül iz­galmas és változatos mérkőzést vívott az első játékrészben. A hazaiak nagy lendü­lettel kezdtek, a csatárok azonban nem jeleskedtek. A Ferencváros is vezetett néhány tet­szetős támadást, a hazai védelem azon­ban szilárdan állt a lábán. Az első félidő legveszélyesebb helyzete a 44. percben Martos nevéhez fűződik. Egy zalaegerszegi beadást próbált men­teni, a labda azonban lábáról élesen vá­gódott Géczi kapuja felé, s csak a kapus bravúros védésén múlt, hogy nem sze­­rvezte meg a vezetést a hazai csapat. ” Zalaegerszegi rohamokkal kezdődött a második félidő. Az 50. percben Szabó ki­tűnő csellel csapta be az őt támadó Bá­lintot, jó helyzetben azonban Géczi ke­zébe emelte a labdát Géczi percei következtek, előbb Szabó, majd Kelemen veszélyes lövését védte bravúrosan. A másik oldalon Bálint nagy erejű lö­vése Mihalecz lábáról került Déri kezébe. A 71. percben a beállt Soós lövését véd­­­te Géczi. A 75. percben Tóth Gyula óriási erejű lövését Géczi még kiütötte, de a védés után a földön maradt a kapus. A labda (Folytatása a 12. oldalon)

Next